Ádám György
filozófus, jogász, ügyvéd
Született: 1921. szeptember 27. Budapest
Meghalt: 2011. június 18. Budapest
Temetés: 2011. július 6. Budapest
Temetési hely: Fiumei út
Család
Nagyszülei: Ádám Miksa (†1943. febr. Bp. Temetés: 1943. febr. 12. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) kárpitos nagykereskedő, az Ádám Miksa Rt. tulajdonosa, Grosz Eugénia (= Grosz Jenny, (†1932. dec. 16. Bp. Temetés: 1932. dec. 18. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető).
Szülei: Ádám Manó (1887. febr. 28. Bp.–1974. ápr. 27. Bp. Temetés, hamvasztás utáni búcsúztatás: 1974. máj. 14. Farkasrét) matematika–fizika szakos középiskolai tanár, gimnáziumi igazgató, Füst Milán tanártársa; Téri Teodóra (1896. máj. 14. Bp.) Téri (1898-ig Tyroler) József (1861. nov. 28. Alsókubin, Árva vm.–1930. dec. 1. Bp.) és Seemann Karolina (1865. aug. 10. Pest–1937. Bp.) leánya, vegyész, az MTA főelőadója.
Ádám Manó testvérei: Ligeti Árminné Ádám Teréz, dr. Ádám Sándor (1892–) és Ádám Aladár (1894–1944. dec. 24. Bp.) nagykereskedők, a családi vállalkozás tagjai. Ádám Sándor és Ádám Aladár az FTC válogatott úszói, a magyar vízilabda sportág úttörői voltak. Ádám Sándor az olimpián először részt vett és az 5. helyen végzett magyar vízilabda-válogatott tagja (Stockholm, 1912). Ádám Aladárt és fiát, Ádám Péter a nyilasok 1944 karácsonyán a Dunába lőtték.
Ádám György testvére: Ádám István, az első Eötvös-jutalommal díjazott matematikus és Ádám András csellóművész, a holokauszt áldozatai.
Felesége: 1945-től Ádám Magda (= Ádám Györgyné Róth) Magdolna (1925. okt. 15. Turjaremete, Ung vm. – 2017. febr. Bp.): történész, az MTA doktora. Elvált.
Leánya: Ádám Katalin (1947–).
Iskola
A budapesti Bolyai Reáliskolában tanult, a Kandó Kálmán Elektromos Szakiskolában éretts. (1940), az ELTE ÁJTK-n állam- és jogtudományi végbizonyítványt (1948), doktori okl. szerzett (1957), a filozófia tudományok kandidátusa (1974), doktora (1987).
Életút
Budapesten, egy magániskolában nevelőtanár (1942), munkaszolgálatos (1942–1945). Az MKP politikai munkatársa (1945), a Gazdasági Rendőrség munkatársa (1945–1949), a Belügyminisztérium (BM) Rendőrtiszti Akadémiáján a büntetőjog és a filozófia tanára (1948–1951 és 1956–1962; 1951-ben elbocsátották, 1956-ban tért vissza). A Közért Központ (1952–1954), az Építésügyi Minisztérium jogásza, jogtanácsadója (1954–1956), az MKKE filozófia tanára (1962), az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT) jogtanácsosa (1962–1964). A BOTE, ill. a SOTE Marxizmus-Leninizmus Intézet Filozófia Tanszéke egy. adjunktusa (1964–1975), az Etikai–orvosetikai Csoport csoportvezető egy. docense (1975–1988), egy. tanára (1988. júl. 1.–1991. jún. 30.), ügyvédi irodát nyitott (1991-től), amelynek profilja egészségügyi jogi és orvosi műhibaperek voltak.
Az ELTE ÁJTK c. egy. tanára (1992-től). A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán az etika tanára (1982–1988). Az MSZMP Budapesti Pártbizottságán a filozófia tanára (1960–1988).
Az MTA–TMB-n Király Tibor aspiránsa (1960–1964).
Tudományos pályafutásának kezdetén felelősségelmélettel, elsősorban az erkölcsi és jogi felelősség struktúrájával foglalkozott, majd érdeklődése orvosi jogi és orvosetikai kérdések felé fordult. Először írta le az orvosi hálapénzrendszer magyarországi ellentmondásait és dolgozta fel történetét, majd vizsgálta az orvosi műhibapereket. Vezető szerepet játszott az orvosetika egyetemi tantárgy kidolgozásában és megszervezésében. Ügyvédként elsősorban holokausztpereket vállalt.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben nyugszik. Néhány írása és híresebb perei a www.jog–vita.hu [vaklink] c. honlapon voltak olvashatóak.
Elismertség
Az MTA Filozófiai Bizottság Etikai Albizottságának tagja (1980-tól).
A MOTESZ Gasztroenterológiai Társaság Etikai Elnökségének tagja.
Elismerés
Magyar Népköztársasági Érdemérem (bronz, 1952), Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957), BM Szolgálatért Érem (1958), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Munka Érdemrend (ezüst, 1980).
Főbb művei
F. m.: A nyomozás felfüggesztése. (Rendőrségi Szemle, 1959. 2.)
A tévedés értékelése a büntetőjogban. (Rendőrségi Szemle, 1959. 4.)
A bűncselekmény fogalma. (Rendőrségi Szemle, 1959. 10.)
A társadalmi tulajdon védelme a hatályos büntetőjogban. (Magyar Jog, 1959. 8.)
Az ártatlanság vélelmének szocialista felfogásáról. (Jogtudományi Közlöny, 1960. 11.)
A bűncselekmény tárgya. (Rendőrségi Szemle, 1960. 6.)
Az 1960. évi 14. tvr. rendelkezéseiről. (Rendőrségi Szemle, 1960. 9.)
A bizonyítási teher a büntetőeljárásban. (Rendőrségi Szemle, 1960. 12.)
A folytatólagos egység és a bűnhalmazat kérdései a BTK tervezetében. (Magyar Jog, 1961. 2.)
A védő szerepe a nyomázás során. (Rendőrségi Szemle, 1961. 10.)
A személyek javai elleni bűntettekről. (Rendőrségi Szemle, 1962. 8.)
A büntetőjogi felelősség. (Jogtudományi Közlöny, 1963. 9-10.)
A jogtalan használat. (Magyar Jog, 1964. 12.)
A jogtalan használat bűntettével összefüggő néhány jogalkalmazási kérdés. (Magyar Jog, 1965. 1.)
A középfokú irányító szerv mint a felügyelet alá tartozó vállalatok döntőbizottsága. (Döntőbíráskodás. 1965. 10.)
Etikaoktatás a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. (Felsőoktatási Szemle, 1967. 9.)
Az igazság érvényesülése a büntetőeljárásban. (Jogtudományi Közlöny, 1967. 10-11.)
Az ártatlanság vélelme és az alapos gyanú a büntetőeljárásban. 1–2. (Magyar Jog, 1968. 1–2.)
Az orvos szabadsága és felelőssége. (BOTE Tudományos Közleményei, 1968. 3.)
A felelősség. (Tájékoztató, 1969. 1.)
A cselekmény társadalomra veszélyességének érdeklődése a jog alkalmazásában. (Magyar Jog, 1970. 7.)
A felelősség kialakulása és fejlődése. (A filozófia időszerű kérdései, 1972)
A nem-tudásért való felelősség. (Világosság, 1972. 12.)
Determinista koncepció, indeterminált szabadságvesztés? (Jogtudományi Közlöny, 1972. 1-2.)
A felelősség fogalma. – A felelősség az ember kizárólagos sajátja. (Elméleti és Módszertani Közlemények, 1973)
A felelősségelmélet néhány problémája. (A filozófia időszerű kérdései, 1973)
Visszaeső bűnözők – visszaeső büntetőjog? (Magyar Jog, 1973. 9.)
A felelősség megállapításának rendje. Kritikai tanulmány a felelősségelmélet köréből. Kand. értek. is. (Bp., 1974)
A személyiség védelme és az emberen végezhető kísérlet viszonya. Az emberkísérlet paradoxonai. (SOTE Világnézeti Referáló Szemle, 1976)
Az etika és a „szaketikák” (A filozófia időszerű kérdései, 1976)
Felelősség a művészi alkotásban. (Világosság, 1976. 1.)
Az emberi magatartás meghatározottsága, a választás és a felelősség. (Magyar Filozófiai Szemle, 1979. 1-2.)
A szocialista államiság és a jog. (SOTE Tudományos Közlemények, 1982)
Az orvosi etika tárgya és tartalma. (SOTE Tudományos Közleményei, 1983)
A politikai, a jogi és az erkölcsi felelősség. (A filozófia időszerű kérdései 59. Az erkölcs kérdései a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában. Etikaoktatók országos továbbképző tanfolyama. Szeged, 1983. jan. 24–25. Előadások. Vál., szerk. Nagy Antal és Hársing László. Bp., 1984)
Orvosi etika. Szöveggyűjtemény. Összeáll. Á. Gy. (Bp., 1984)
Az orvosi hálapénz kifejlődésének jogi előzményei. (Jogtudományi Közlöny, 1984. 10.)
Az orvosi hálapénz hatályos jogunkban. (Jogtudományi Közlöny, 1984. 11.)
Az orvosi hálapénz körüli vitához. (Társadalmi Szemle, 1984. 7-8.)
Az orvosi hálapénz története Magyarországon. 1–2. (Mozgó Világ, 1985. 2–3.)
Az orvosetika alapproblémája egy speciális vonatkozásának kérdésében. Doktori értek. (Bp., 1986)
Az orvosi hálapénz Magyarországon. (Gyorsuló idő. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1986)
The Legal Judgement of the Gratulity for Doctors in Hungary. (Acta Juridica, 1986. 1-2.)
Az „orvosi hálapénz” büntetőjogi megítélése. (Jogtudományi Közlöny, 1988. 9.)
Adóztatás után. Még egyszer az orvosi hálapénzről. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1989)
Az Orvosi Kamara története. 1–16. (Orvosegyetem, 1989)
Ethics and Genetics in Hungary. Czeizel Endrével. (Ethics and Human Genetics. Berlin–New York–Tokyo, 1989)
Egészségügyi jogi kézikönyv. Szerk., összeáll. (Bp., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1990)
Orvosi műhiba – rendőrségi eljárás. (Belügyi Szemle, 1997. 12.)
Bizonyítás a polgári peres eljárásban. (Jogtudományi Közlöny, 1999. 10.)
Jelentés az orvosi hálapénzről. Helyzetelemzés és következtetések. Többekkel. (Bp., Springer Orvosi Kiadó, 2000)
Igazságügyi szakértés az „orvosi műhiba” perekben. (Jogtudományi Közlöny, 2000. 10.)
A polgári peres eljárás önellentmondásai, különös tekintettel az „orvosi műhiba” perekre. Az előszót Bárándy György írta. (Bp., Logod Bt., 2002)
Emberi lények-e a bírók? Ítélkezés orvosi műhibaperekben. Tanulmányok. (Solymár, 2003)
Egységes és kétséges igazságszolgáltatás. (Bp., Révai Digitális Kiadó, 2005).
Irodalom
Irod.: műveiről: Ézsiás András: „Mert a hálapénz kiszolgáltat.” Egy könyv diagnosztikája. Á. Gy.: Az orvosi hálapénz Magyarországon. (Képes 7, 1986. 27.)
Kerékgyártó T. István: Az orvos vagy a beteg problémája? Á. Gy.: Az orvosi hálapénz Magyarországon. (Napjaink, 1986. 8.)
Kovács Dénes: Borravalós szakma? Á. Gy.: Az orvosi hálapénz Magyarországon. (Népszabadság, 1986. jún. 5.)
Szabó Zoltán: Á. Gy.: Az orvosi hálapénz Magyarországon. (Fejér megyei Hírlap, 1986. jún. 14.)
Langó Katalin: Á. Gy.: Az orvosi hálapénz Magyarországon. (Módszertani füzetek, 1987. 3.)
Buda Béla: Á. Gy.: Adóztatás után. Még egyszer az orvosi hálapénzről. (Orvosi Hetilap, 1989. 46.)
Jobbágyi Gábor: Á. Gy.: Adóztatás után. Még egyszer az orvosi hálapénzről. (Magyar Jog, 1990. 4.)
Osztovits András: Á. Gy.: A polgári peres eljárás önellentmondásai, különös tekintettel az „orvosi műhiba” perekre. (Magyar Jog, 2003. 1.).
Irod.: Ádám Aladár. – dr. Ádám Sándor. (Vízipóló lexikon. Szerk. Kőszegi Imre. Bp., 1931)
Elhunyt Ádám Miksáné Grosz Jenny. (Esti Kurir, 1932. dec. 18.)
Elhunyt Ádám Miksa. (8 Órai Újság, 1943. febr. 12.)
Vadász Ferenc: Emberségre, hazafiságra nevelt. Beszélgetés egy nyolcvannyolc éves tanárral, Ádám Manóval. (Népszabadság, 1974. márc. 30.)
Elhunyt Ádám Manó. (Népszabadság, 1974. máj. 8.)
Pécsi Tibor: A béranyaság. Beszélgetés Á. Gy. jogászprofesszorral és Konczwald László főorvossal. (Élet és Tudomány, 1991. 44.)
Köbli Anikó: Műhibák és valódi perek. Beszélgetés Á. Gy. professzorral. (Népszabadság, 1993. júl. 26.)
Halász Miklós: A műhibapert kétszer kell megnyerni. Beszélgetés Á. Gy. professzorral. (Magyar Nemzet, 1993. okt. 30.)
J. Győri László: Parajelenségek. Hálapénzügyi bizottság. (168 Óra, 1999. 19.)
Réz Kata: Munkában a hálapénz elleni bizottság. A szolvencia és a pap metamorfózisa. (Napi Magyarország. 1999. ápr. 24.)
Halmai Gábor: In memoriam Á. Gy. (Beszélő, 2011. 7-8.)
Scipiades Erzsébet: Amikor a túlélő is meghal. Utolsó beszélgetés Á. Gy. jogászprofesszorral. (Népszava, 2011. júl. 9.).
neten:
http://hdke.hu/hirek/elhunyt-dr-adam-gyorgy-ugyved-holokauszt-tulelo (Ádám György gyászjelentése)
http://beszelo.c3.hu/cikkek/in-memoriam-dr-adam-gyorgy (Megemlékezés Ádám Györgyről)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM41959
https://nntp.hu/person/person.php?personid=57863
https://nevpont.hu/palyakep/adam-gyorgy-cc3f5
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2020
