Gerő Ödön
művészeti író, kritikus, szerkesztő
1883-ig Grünhut
Született: 1863. szeptember 13. Pécs
Meghalt: 1939. november 9. Budapest
Család
Sz: Grünhut Miksa, Bőke Mária.
Iskola
A bp.-i József Műegyetemen mérnöki okl. szerzett.
Életút
A Pesti Hírlap (1888–1891), a Pesti Napló munkatársa (1893–1906), a Pesti Napló színikritikusa (1907–1910), az Élet c. lap szerkesztője (1891–1897), a Világ c. szabadkőműves napilap alapító főszerkesztője (1910–1912), belmunkatársa (1912–1917), a Tolnai Világlapja főszerkesztője (1912–1919), a Pester Lloyd belmunkatársa, műkritikusa (1919–1939). A Hét (1894–1911), a Magyar Géniusz (1896–1903), az Új Idők (1896–1906), az Egyenlőség (1897–1900), a Budapesti Hírlap (1898–1899), a Művészet (1902–1911), a Politikai Hetiszemle (1903–1908), Az Ujság munkatársa (1910–1916). A Tolnai világlexikona főszerkesztője (1912).
A Budai Izraelita Hitközség kulturális előadója. A Jehuda Halévy Társaság társigazgatója, a Lechner Ödön Társaság elnök-igazgatója.
Pályafutása kezdetén a fővárossal kapcsolatos tárcákat írt, ő vizsgálta először Budapest kávéházait, a kávéházakba járás szokásának kialakulását, tkp. ő tekinthető Budapest első szociográfusának. Több írásában kiállt a női emancipáció mellett, támogatta a nők továbbtanulását, s egy önálló bp.-i leánygimnázium megalapítását. Az ő meghívására kereste fel Ibsen Budapestet (1891-ben). Később elsősorban képzőművészeti kritikákkal foglalkozott, a magyarországi modern művészeti kritika úttörőjeként elsősorban az új művészeti irányzatok, a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK), a Nyolcak, a Képzőművészek Új Társasága (KUT) és az új, funkcionalista építőművészet népszerűsítéséért fejtett ki jelentős tevékenységet. Több tízezer műkritikán kívül még szépirodalommal is foglalkozott; regényeket és novellákat írt. Néhány művét Viharos álnéven jegyezte.
Emlékezet
Budapesten, az Erzsébetvárosban (VII. kerület Rottenbiller utca) lakott. A Farkasréti Izraelita Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította.
Főbb művei
F. m.: Az én fővárosom. Tárczák. Viharos álnéven. (Bp., 1891)
Egyének. Elb.-ek. (1–2. kiad. Bp., 1894)
Tárcák a Szabad Szó számára. (Bp., 1896)
A postatakarékpénztár háza. (Művészet, 1902)
Zichy Mihály élete, művészete és alkotásai. Tizennyolc szövegközti képpel és negyven műmelléklettel. Lándor Tivadarral, Londesz Elekkel. A Pesti Napló ajándéka. (Bp., 1902)
Kann Gyula. (Művészet, 1903)
Budapest. (Uránia. Népszerű tudományos felolvasások. Bp., 1904; 2. kiad. 1909)
Férjnél. – A béna. Két elb. Viharos-Gerő Ödön néven. (Magyar Könyvtár. Bp., 1904)
Lechner Ödön mesteriskolája. – Magyar-Mannheimer Gusztáv. – A szolnoki telep. (Művészet, 1904)
Párkány és pillér. – Donáth Gyula. (Művészet, 1905)
Két világban. Reg. Egy könyvben I–II. köt. Viharos-Gerő Ödön néven. (Bp., 1905)
Modern magyar festőművészek. A modern magyar festészet fejlődése. Londesz Elekkel. (Bp., 1905)
A festőművészet remekei a Szépművészeti Múzeum klasszikus gyűjteményéből. A Pesti Napló előfizetőinek ismerteti. (Bp., 1907)
Kompozíció és ritmus. (Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum ismeretterjesztő előadásai. Bp., 1908)
Székely Bertalan. Megjelent védőborítóban, a Vasárnapi Ujság mellékleteként. (Magyar remekfestők. Bp., 1913)
Ágai Adolf. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság Évkönyve, 1918)
Emlékezések zsidó–magyar értékekre. (Bp., 1933)
Művészetről, művészekről. Tanulmányok, vázlatok, emlékezések. (Bp., 1939)
Tegnaptól máig. A magyar festészet fejlődése a régiektől az újakig. (A magyar festőművészet albuma. Bp., É. n.).
Irodalom
Irod.: Kiss Arnold: Emlékbeszéd G. Ö. fölött. (Bp., 1939)
Farkas Zoltán: G. Ö. (Nyugat, 1939)
Benedek Marcell: G. Ö. emlékezete. (Népszabadság, 1963. szept. 14.)
Murányi-Kovács Endre: G. Ö. emlékezetére. (Élet és Irodalom, 1963. 37.)
Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. (Bp., 2005).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
