Bevilaqua-Borsodi Béla
művelődéstörténész, muzeológus
1928-ig Bevilaqua
Született: 1885. február 23. Miskolc
Meghalt: 1963. március 12. Budapest
Család
Sz: Bevilaqua Béla, Szentessy Mária. F: Weiss Ella, Weiss Jónás és Gottlieb Nanette leánya.
Iskola
A bp.-i tanárképző főiskolán tanári okl. (1907?), a bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1911), utóbb az orvostudományi karon is tanult.
Életút
A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára (= OSZK) gyakornoka, majd segédőre (1911–1914), az I. vh.-ban egészségügyi hadnagyként frontszolgálatot teljesített (1914–1918). Az összeomlás után néhány évig régiségkereskedéssel fogl., majd az Országos Hadimúzeum (= Hadtörténelmi Múzeum) alkalmazottja (1920?–1935), majd irodalmi munkásságából élt (1935-től).
Az Orbók Loránd által kezdeményezett művészi bábjátékok rendezője és konferansziéja (1910–1914), majd a Magyar Rádió dramatikus produkcióiban elsőként alkalmazott hangulat- és helyszínjelző hangkulisszákat (1924–1929). Különböző napilapokban bábtörténeti írásai is megjelentek.
Muzeológusként kezdeményezte az Országos Hadimúzeum könyvanyagának feldolgozását, a hadtörténeti vonatkozású régi nyomtatványok gyűjtését; maga is számos metszetet és könyvet adományozott a múzeumnak. Részt vett a mohácsi csata évfordulós megemlékezéseiben és a mohácsi emlékútvonal kijelölésében (1926), ill. az első magyar orvostörténeti kiállítás elkészítésében (Iparművészeti Múzeum, 1929). Művelődéstörténészként elsősorban Albrecht Dürer és Luigi Ferdinando Marsigli munkásságával, ill. katona-egészségügyi kérdésekkel fogl. Különösen értékes ipartörténeti munkássága: feldolgozta a magyar serfőzés és a magyar vendéglátóipar, megírta a pest-budai kávéházak történetét. Csillagászattörténettel és a magyar utazók, világjárók életrajzával is fogl.
Elismertség
A Dürer Bizottság tagja, előadója (1927-től). A Műemlékek Országos Bizottsága l. tagja (1935 és 1938). A József Nádor Céh főtitkára (1935).
Főbb művei
F. m.: A valóság problémája. Ismeretelméleti tanulmány. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1911)
Dürer Albert erődítési tervei és a XV– XVII. századi török probléma. (Bp., 1928)
Görgey Arthur Fraunhoffer- és Dolland-rendszerű messzelátói. (Múzeumi Lapok, 1928)
Luigi Ferdinando Marsigli di Bologna gróf tábornok XVII. századvégi magyarországi csillagászati megfigyelései. (Bp., 1929)
Adalékok a városok, várak és egyéb erőshelyek kapuinak és kulcsainak művelődéstörténetéhez. (Bp., 1930)
A galánthay gróf Esterházy Károly egri püspök által alapított egri egyetem csillagvizsgálójának története. 1762–1883. (Stella, 1930)
A budai és pesti mészároscéhek ládáinak okiratai. 1270–1872. Az ipartársulat és az ipartestület története. 1873–1930. Várostörténeti és kézmívességtörténeti tanulmány. I–II. (Bp., 1931)
A magyar serfőzés története. Művelődéstörténeti és kézmívességtörténeti tanulmány. I–II. (Bp., 1931)
Magyar gaudeamus. Régi magyar diákdalok. Harmonizálta Kazacsay Tibor. Gyűjtötte B. B. (Bp., 1932)
Pest-budai kávéházak. Kávé és kávésmesterség. 1535–1935. Művelődéstörténeti tanulmány. I–II. Mazsáry Bélával. (Bp., 1935– 1937)
Irányelvek a székesfehérvári királysírleletek agnoscálhatásához. Hetényi Imre elgondolásai alapján. (Történetírás, 1938)
Régi és új magyar takácsmesterségek. (Bp., 1942)
Magyar történelem anekdótákban. Elbeszéli. (Magyar kézbe magyar könyvet. Bp., 1943)
A magyar vendéglátóipar története. I. Többekkel. (Bp., 1943)
Német maszlag. I. Othotól Adolf Hitlerig. 972–1945. (Bp., 1945)
Régi magyar világjárók. Összeáll. Agárdi Ferenccel. (Bp., 1954; 2. bőv. és átd. kiad. Bp., 1955; Sikerkönyvek. 3. kiad. 1969)
A budai Víziváros története. Várostörténeti tanulmányok. (Bp., 1961; új kiadása: A Víziváros. Művelődéstörténeti tanulmány címmel. Szerk. és a bevezető tanulmányt írta Búza Péter. Bp., 2005).
Irodalom
Irod.: Kásáné Csapó Katalin: Kávéházi garabonciás. B. B. (Budapest [folyóirat], 1987)
Kreutzer Andrea: B. B. (Magyar Múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002; Borsody Bevilaqua Béla néven, téves halálozási adattal: 1962!).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
