Bókai János, id.

Született: 1822. május 27. Igló, Szepesi kerület
Meghalt: 1884. október 20. Budapest
Temetés: 1884. október 22. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út

Család

Szepességi szász (= német) evangélikus családból származott.

Dédapja: Bock, Hans (1726. dec. 17. Igló–1797. márc. 26. Igló).

Nagyszülei: Bock János György (= Bock, Hans Georg, 1749. dec. 10. Igló–1831), Haniszka Zsuzsanna (1764–1821); Scholtz Tóbiás (1773–1848), Münich Rozina (1778–1839).

 

Szülei: Bock Márton (1790. szept. 2. Igló) cipészmester, Scholtz Anna.

Testvérei: Bókay Lajos (= Bock Lajos Sámuel 1820. Ruszt, Sopron vm.–1897. Moson) 1848-as honvéd főhadnagy, mérnök, Moson vármegye főmérnöke, ill. Bock Johanna Wilhelmina (1816–1853), Bock Mária Erzsébet (1824–) és nemes Polner/Pollner Lajosné Bókay Zsuzsanna (= Bock Julianna Zsuzsanna †1868. márc. 17. Pest. Temetés: 1868. márc. 19. Pest, Kerepesi út).

Polner Lajosné Bókay Zsuzsanna fia: Polner Ödön (1865. márc. 15. Békéscsaba–1961. febr. 7. Szeged) jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja.

 

Felesége: 1854. máj. 10.–1884. okt. 20.: szántói Szabó Judit (1832. márc. Tápiószentmárton–1916. okt. 30. Bp. Temetés: 1916. nov. 1. Kerepesi út).

Gyermekei, fia: Bókay Árpád (1856. aug. 15. Pest–1919. okt. 20. Bp. Temetés: 1919. okt. 22. Kerepesi út) orvos, belgyógyász, farmakológus, Bókay János, ifj. (1858. ápr. 19. Pest–1937. júl. 6. Bp. Temetés: 1937. júl. 9. Kerepesi út) orvos, gyermekgyógyász.

Unokái:

Bókay János gyermekei: Bókay János (1892. júl. 10. Bp.–1961. júl. 17. Bp. Temetés: 1961. júl. 21. Kerepesi út) író, műfordító és békei Koós Ödönné Bókay Edit (1889. jan. 18. Bp.–1957. ápr. 19. Olivos, Argentína);

Bókay Árpád gyermekei: Bókay Árpád, ifj. (1899. febr. 17. Bp.–1974. okt. 15. Bp.), Bókay Zoltán (1885. szept. 9. Bp.–1955. ápr. 1. Bp. Temetés: 1955. ápr. 8. Kerepesi út) orvos, gyermekgyógyász, egyetemi tanár, ill. ifj. verebélyi Verebély Lászlóné Bókay Judit (1893. máj. 15. Bp.–1980. dec. 18. Bp. Temetés: 1980. dec. 29. Farkasrét) és id. verebélyi Verebély Tiborné Bókay Nadine (1887. dec. 28. Bp.–1957. okt. 8. Bp. Temetés: 1957. okt. 14. Farkasrét).

Ifj. Verebély László (1883. aug. 27. Bp.–1959. nov. 22. Bp. Temetés: 1959. nov. 26. Farkasrét) villamosmérnök, Kossuth-díjas akadémikus egyetemi tanár és id. Verebély Tibor (1875. jan. 28. Bp.–1941. márc. 28. Bp. Temetés: 1941. ápr. 1. Kerepesi út) orvos, sebész, egyetemi tanár, akadémikus testvérek voltak.

Iskola

Középiskoláit Iglón, Rozsnyón, Lőcsén és Eperjesen, német környezetben végezte, magyarul csak tizenhat évesen tanult meg. Sárospatakon jogi tanulmányokat folytatott (1839–1841), a pesti (1841–1845) és a bécsi tudományegyetemen tanult (1845–1846), Pesten orvostudori okl. (1847), sebész-szülész- és szemészmesteri okl. (1848), a gyermekgyógyászat tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1861).

Valamennyi okleveletét Bock János néven szerezte.

Életút

A pesti Szegény-Gyermek Kórház (= Stefánia Gyermekkórház) gyakornoka, t. segédorvosa (1846–1847), segédorvosa (1847–1852), igazgató főorvosa (1852. febr. 15.–1884. okt. 20.). A pesti, ill. a budapesti tudományegyetemen a gyermekgyógyászat magántanára (1861–1867), ny. rk. (1867–1872), ny. r. tanára (1872. febr. 2.–1884. okt. 20.).

Az Országos Központi Védhimlőintézet igazgatója (1860-tól). Kir. tanácsos (1872. jan. 22-étől).

Budapest főváros törvényhatósági bizottságának ún. virilista tagja.

Tudományos pályafutásának kezdetén általános ortopéd és végtagsebészeti kérdésekkel foglalkozott, doktori értekezését a ferdelábról (= dongaláb) írta. A születési végtag-rendellenesség sikeres műtéti megoldásai után érdeklődése a gyermekgyógyászat, ill. a gyermeksebészet felé fordult. A magyarországi gyermeksebészet elindítója, tevékenysége nyomán a pesti gyermekkórház nemzetközileg is elismert intézmény lett, ahol irányítása alatt alapvetően új eredményeket értek el a gyermekkori bélbetegségek, húgy- és ivarszervi megbetegedések gyógyítása terén. Az ún. pesti orvosi iskola meghatározó, igen nagy befolyással rendelkező tagjaként vezető szerepet játszott a magyarországi orvosképzés megújításában, az 1876. évi közegészségügyi törvény alapjainak kidolgozásában. A magyarországi himlőoltás országos irányítójaként döntő érdemeket szerzett az országos járványok elleni szakmai küzdelem megszervezésében, a felvilágosító munka hatékonyságában. Az Országos Közegészségügyi Tanács tagjaként elsőként hívta fel a belügyminiszter figyelmét arra a járványügyi vészhelyzetre, amely a főváros lakosságát fenyegeti a tisztítatlan ivóvízzel való ellátás miatt (1877), majd kezdeményezte a fővárosi vízvezeték közegészségügyi hiányosságainak megszüntetését (1882).

Bock János pályafutása kezdetén a pesti egyetemi Sebészeti Kórodán Balassa János mellett volt tiszteletbeli sebész (1847–1848), a forradalom kitörésének idején a Schoepf Ágost által alapított pesti Szegény-Gyermek Kórház sebész segédorvosává nevezték ki. A forradalom alatt önkéntes nemzetőri egyenruhát öltött, és nemzetőrként ismerkedett meg szántói Szabó Judittal, későbbi feleségével és annak másod-unokatestvérével Jókai Mórral. Jókai Mór biztatására nevét (az író nevéhez hasonlóan) Bókayra változtatta (nevét azonban akárcsak Jókai, élete végéig Bókai változatban használta!) A forradalom bukása után Schoepf Ágost Kossuthot az emigrációba is követte (az Oszmán Birodalomba, Párizsba, végül Angliába). Bókai egyedül maradt a Szegény-Gyermek Kórházban, ahol helyettes igazgatóként, 1852-től igazgatóként működött tovább; közben 1850-ben, amikor a katonák beszállásolása miatt jelentősen csökkent az ágylétszám, sőt az intézmény felszámolása is felvetődött; két évig saját zsebéből fizette másodorvosait. A sebésznek készült Bókai végleg a gyermekgyógyászatot választotta, szervezőmunkájának köszönhetően azonban a fenntartó pesti Szegény-Gyermek Kórház Egylet alapítványi tőkéből megerősödött, a 12 ágyas kórház idővel 33 ágyas intézménnyé bővült. Az 1860-as évektől a kórház vált a hazai gyermekgyógyászat és szakemberképzés központjává, Bókai Jánost pedig 1861-ben „ad personam”, azaz személyes érdemeiért magántanárrá, 1872-ben nyilvános rendes tanárrá nevezték ki.

A pesti Szegény-Gyermek Kórház 1883. szept. 16-án fejezte be működését az addigi budapesti Ősz utcai (ma: VIII. kerület Szentkirályi utca) épületben, és 1883. szept. 17-én kezdte meg orvosi rendelését már mint Stefánia Gyermekkórház az Üllői út 72–74. és a Gólya utca sarkán lévő új épületben dr. Bókai János igazgató főorvos, nyilvános rendes tanár irányítása alatt. A kórház Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb szakintézménye volt, ami egy főépületből (100 betegágyból) és néhány elkülönített fertőzési barakkból (48 ágyból) állt. A főépületben helyezték el a sebészeti, a belgyógyászati és a szemészeti osztályok kórtermeit, a Gólya utcai bejárat felől a fertőző és kiütéses (vörheny, kanyaró, diphteritis) részleget. A főépületben, a földszinten rendezték be a rendelőintézetet a járóbetegek számára, itt volt a váróterem, a műtőhelyiség és a segédszemélyzet (ápolónők, dadák stb.) lakásai. Bókai nagy súlyt helyezett az orvosképzésre és -továbbképzésre is, ezért az első emeleten oktató- és tanácskozótermeket állított fel, de itt volt az igazgató és a főorvosok szállása, a ruhatár és a házi kápolna is. Az intézmény – Bókai János kezdeményezésére – bevezetett újítása a két-két kórtermet összekötő, tág erkélyre nyíló játszószoba volt, a kórházban ugyanis nemcsak a gyermekek gyógyításával de szórakozásával (sőt mai szóval élve rehabilitációjával) is törődtek. Bókai János alig egy évvel élte túl az élete megkoronázásaként átadott Stefánia Gyermekkórházat, életműve a családi hagyományokat folytató ifj. Bókay János munkásságában teljesedett ki.

Emlékezet

Bókai János Budapesten hunyt el, a Bókai (= Bókay) család sírboltja a budapesti Kerepesi úti temetőben van (a síremlék Kiss István szobrászművész alkotása, 1888-ban). Halála után egy évvel pályatársa, Hirschler Ignác tartott felette emlékbeszédet (1885. okt. 24-én). A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).

Bock János Schoepf Ágosttal együtt 1849. jún. 14-én kérelmezte a Kossuth-kormány belügyminiszterénél a névmagyarosítást. Szemere Bertalan egy nap alatt elintézte a kérvényt, és jún. 15-étől Schöpf Ágost Merei Ágostra, Bock János Bókai Jánosra magyarosított. A világosi fegyverletétel után a Katonai Helytartótanács a Kossuth-kormány minden rendelkezését – így a névmagyarosítást is – visszavonta. Bock János újabb kérelmét 1850. nov. 5-én elutasították. Végül csak tíz évvel később, 1860. szept.-ben engedélyezték számára a Bókai nevet. Ennek ellenére id. Bókai János 1849-től haláláig a Bókai nevet használta („i”-vel és nem „y-nal”)!

Id. Bókai János fiának, ifj. Bókai Jánosnak bókai előnévvel 1896. ápr. 11-én nemesi előnevet adományoztak. A fia ezért hivatalosan 1896-ban bókai Bókay Jánosra változtatta családnevét. Az idősebbik gyermekgyógyász professzor Bókai Jánosnak, fia hivatalosan Bókay Jánosnak írta a nevét, jóllehet a szakirodalom és a korabeli sajtó következetlenül mindkét névváltozatot mindkét Bókai(y)nál használta. Pl. id. Bókai János emlékét őrzi a Bókay János utca (a Gólya utcát [Storchengasse] nevezték el róla 1938-ban), de volt Magyarországon egy Bókay János tér is (a XIII. kerületben, 1904-től 1966-ig). Ifj. Bókay Jánosról nem neveztek el közterületet, mindkét Bókay munkássága emlékét őrzi viszont a Bókay János-emlékérem (a Magyar Gyermekorvos Társaság szakmai elismerése, 1954?-től). Id. Bókai János mellszobrát 1902. okt. 5-én avatták fel a Stefánia Gyermekkórház kertjében (bronz, mészkő, Radnai Béla alkotása; születésének centenáriumán a Stefánia Gyermekkórház Egylet bronz babérágat helyezett el a szobor talapzatán).

Elismertség

Az Országos Közegészségügyi Tanács alapító tagja (1868-tól).

A Fővárosi Orvosegylet elnöke (1868–1874).

A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat alelnöke.

Szerkesztés

Az Orvosi Hetilap alapító munkatársa (1857–1884).

A Zeitschrift für Natur- und Heilkunde (1859-től), a lipcsei Jahrbuch für Kinderheilkunde (1871–1876) és a Pester Medizinische Chirurgische Presse munkatársa (1871–1881).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022