Balogh István
festőművész, grafikus
Született: 1890. július 10. Nagyvárad
Meghalt: 1956. január 12. Nagyvárad
Iskola
A müncheni Bajor Királyi Akadémián Max Klinger és Franz von Stuck tanítványa (1911–1912), majd Rómában folytatott tanulmányokat (1913–1914).
Életút
Az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1914–1916; súlyosan megbetegedett, leszerelték: 1916). A Tanácsköztársaság idején a nagyváradi kulturális direktórium tagja (1919), a bukás után Bp.-re, majd Bécsbe távozott (1919–1920), Münchenben élt (1920– 1922). Visszatért Nagyváradra, ahol a helyi nyomda rajzolója és grafikus tervező művésze (1922–1935, ismét távoznia kellett: 1935). Ecsegfalván (Békés vm., 1935–1938), Debrecenben élt (1938–1940). Végleg visszatért Nagyváradra (1940), a Nagyváradi Népi Művészeti Iskola tanára (1945–1948).
1910-től kiállító művész, a Művészház nagyváradi kiállításán jelentkezett első ízben. Pályája kezdetén Mednyánszky László és Gulácsy Lajos festészete ihlette meg, Münchenben a szecesszió úttörő mesterei hatása alá került, Itáliában Giotto és Piero della Francesca áhítatos művészete nyűgözte le. Képalkotása hangsúlyosan a szecesszió és a szimbolizmus hatására bontakozott ki. Hazatérése után Ady és a holnaposok körében kezdett el dolgozni. Felújítója lett a biedermeier korban divatozó miniatűrfestészetnek. Hajszálvékony ecsettel, pontokból és vonalakból összeálló kisméretű képeinek többsége illusztráció, de portrékat, tájképeket és szimbolikus kompozíciókat is készített. Nevezetes egypéldányos illusztrált kötetei Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula, Emőd Tamás, Tabéry Géza, Oscar Wilde műveihez készültek (Ady Múzeum, Nagyvárad). Az Ady- ikonográfiában számon tartott portréit emlékezetből és korai vázlatok nyomán készítette (1934–1945). A II. vh.-t követően Miklóssy Gáborral, Cs. Erdős Tiborral, Fekete Józseffel részt vett a nagyváradi Népi Művészeti Iskola megalapításában és fenntartásában, amely a Magyar Művészeti Intézet megalakulása előtt (1948) az erdélyi művészképzés jelentős fóruma volt. Illusztrációi készültek 1945 után is (így kései Ady-portréja).
Emlékezet
Híres Ady-illusztrációit a nagyváradi Ady Múzeum őrzi.
Elismertség
A Holnap Társaság tagja (1911-től).
Kiállítások
F. kiállításai: csoportos: A bp.-i Művészház csoporttárlatai. Vármegyeháza (Nagyvárad, 1910–1913)
Békéscsaba (1935)
Fővárosi Képtár (Bp., 1937 és 1940)
Nagyvárad (1942)
emlékkiállításai: Ady Múzeum (Nagyvárad, 1956)
Körösvidéki Múzeum (Nagyvárad, 1973)
Kolozsvár–Bukarest (1974)
Szépművészeti Múzeum (Bp., 1974)
Petőfi Irodalmi Múzeum (gyűjteményes, 1997)
Déri Múzeum (Debrecen, 1998).
Főbb művei
F. m.: képei: Falusi utca; Két próféta (1932)
Magányos fák; Bihari táj (olaj és akvarell)
könyvillusztrációi: Rózsa Miklós: Művészi kistükör. A női szépség, szerelem és divat hármaskönyve. (Bp., 1922)
Maeterlinck, M.: Tintagiles halála. Ford. Keleti Arthur. B. I. fába metszett rajzaival. (Bp., 1923)
Nadányi Zoltán: Bocsáss meg! Új és vál. versek. (Bp., 1941)
Bélteky László: Jelszó nélkül. Versek. (Nagyvárad, 1942).
Irodalom
Irod.: Franyó Zoltán: Három festő kiállítása (Szabadság, 1911. okt. 10.)
Tabéry Géza: B. I. miniatűrfestő. (Igaz Szó, 1956)
Crisan, G.: B. I. Kat. (Nagyvárad, 1973)
Köteles Pál: B. I. Egy méltatlanul elfelejtett festőművész. (Déri Múzeum Évkönyve, 1980. Debrecen, 1982)
Gellér Katalin: A szecessziós könyvillusztrálás Magyarországon. 1895–1925. (Miskolc, 1997)
Crisan, G.–Gellér Katalin– Murádin Jenő: B. I. Kat. (Bp., 1997)
Murádin Jenő: Magániskolák a holnap városában. (M. J.: Erdélyi festőiskolák. Bukarest, 1997).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
