Gáspár János

Született: 1816. október 27. Torockószentgyörgy, Torda vármegye
Meghalt: 1892. március 6. Nagyenyed, Alsó-Fehér vármegye

Család

Székely családból származott. Sz: Gáspár András (†1834) iskolamester, Deme Klára. F: 1847-től Bogdán Julianna. Hat gyermeke született.

Iskola

A nagyenyedi református kollégiumban tanult (1827–1835), majd uo. ún. tógás diák (1835-től). A berlini egyetemen természettudományokat, lélektant, pedagógiát, közgazdaságtant és földrajzot hallgatott (1841–1844), tudori okl. nem szerzett.

Életút

Nagyenyeden, tanulmányai idején br. Kemény Zsigmond mellett ún. diákszolga, majd Zeyk Dániel, erdélyi kormánytanácsos kisebbik fiának nevelője (1835–1841). Berlinből hazatérve ismét a Zeyk család nevelője (1844–1848); közben a Kolozsvári Nevelőkör jegyzője is (1846, a bécsi kormányzat betiltotta). A Zeyk családdal Tiszaroffra, majd Pestre költözött (1848–1849), Pesten Szőnyi Pál felhívására részt vett a Magyar Természettudományi Társulat újjászervezésében (1849-ben, ő szerkesztette a Társulat II. Évkönyvét). Kolozsvárott, egy magán-középiskola tanára (1850–1853), a kolozsvári református főiskola segédtanára, egyúttal a hittani előkészítő tanfolyam és a kísérletképpen felállított tanítóképző intézetben a nevelés- és oktatástan tanára (1853–1855). A kolozsvári (1856–1858), a nagyenyedi református teológia és tanítóképző intézet igazgatója (1858–1869). Alsó-Fehér és Küküllő vármegyék I. osztályú tanfelügyelője (1869-től).

A Zeyk család nevelőjeként az 1830-as–1840-es években beutazta Erdélyt, majd a család támogatásával Berlinben tanult, és képezte magát. Berlinben megismerkedett Friedrich Adolph Wilhelm Diesterweggel, akinek nevelési alapelveit – amelynek lényege az ész által önmagát kormányzó, azaz erkölcsileg szabad személyiség – élete végéig elszántan hirdette. Részt vett a Berlini magyarok emlékkönyve kiadásában és a helyi magyar könyvtár létrehozásában. A forradalom és szabadságharc bukása után Diesterweg nevelési módszerein álló középiskolát alapított Kolozsvárott, amely néhány év múlva beleolvadt a kolozsvári református főiskolába, ill. a kísérletképpen megalakított tanárképző-intézetbe. Nemsokára visszatért Berlinbe (1855–1856), ahol hosszan elidőzött Diesterweg vendégeként. Diesterweg ajánlólevelet is adott neki, amellyel részt vehetett a gothai német tanítógyűlésen (1856. máj. 13–15.). Hosszabb utazást tett német városokban, Dániában, Hollandiában, Belgiumban, Párizsban és Svájcban, hazatérése után kinevezték a kolozsvári főiskola igazgatójának. Jelentős szerepet játszott a kolozsvári, majd a nagyenyedi kollégiumok újjászervezésében. Tevékenysége elismeréséül br. Eötvös József kultuszminiszter felkérte a közoktatásügy átalakításáért felelős pedagógiai bizottság munkájába. Gáspár János feladata az új népiskolai tankönyvek, olvasókönyvek, egyéb segédkönyvek összeállítása és szerkesztése volt. Elemi iskolai és algimnáziumi tankönyvei, olvasókönyvei a legmodernebb pedagógiai elvek alapján készültek, évtizedekig (az I. világháborúig!!) forgalomban voltak, nyolcvan kiadást megéltek, sőt mintaként szolgáltak valamennyi magyarországi kisebbség tankönyvei számára. Néhány népszerű tudományos ismeretterjesztő dolgozatot is írt, ill. élete végén összeállította visszaemlékezését pedagógiai pályafutására, amelyből azonban csak részletek jelenhettek meg.

Fő műve, a Csemegék olvasni még nem tudó gyermekek számára… (1848) első kiadása még elsősorban német szerzők fordításait, magyarított elbeszéléseit és gyermekverseit tartalmazta, a 2. kiadásba már belekerültek Gyulai Pál, Kriza János, Tompa Mihály versei, a 3. kiadás viszont a Gáspár János által, a nép ajkáról összegyűjtött mondókákat, találós kérdéseket is közölt. Ez volt az első olyan magyar gyermekkönyv, amelyben hangsúlyosan szerepet kapott a népi gyermekköltészet. A művet Arany János a legjobb gyermekkönyvnek tartotta.

Emlékezet

Félévszázados tanítói jubileumát Nagyenyeden Gáspár-ünnepéllyel köszöntötték (1886. dec. 8-án). Nagyenyeden hunyt el, Maroscsúcson, családi sírboltban nyugszik. Az 1990-ben újjáalakult nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium önképzőköre nevét vette fel, majd az intézet falán emléktábláját is elhelyezték (1996-ban). Levelezését, visszaemlékezéseit a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Dokumentációs Könyvtára, az MTA Könyvtár Kézirattára és az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. A Csemegék 3. kiadásában megjelent népi gyermekköltészeti alkotásokat Vita Zsigmond tette közzé (1978-ban). Hagyatékából dokumentumválogatást Aknay Tibor adott ki (2003-ban).

Elismertség

Az Országos Tanítógyűlés társelnöke (1881).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013