Gombkötő Béla
orvos, sebész, urológus
Született: 1913. május 10. Nagykáta, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 1979. május 6. Eger
Család
Sz: Gombkötő Dezső, a pallagi mezőgazdasági akadémián végzett gazdatiszt, Radácsi Erzsébet óvónő. F: 1942-től Schiller Katalin védőnő. Leánya: Gombkötő Judit (1944–); fia: Gombkötő György (1946–) és Gombkötő Péter (1949–).
Iskola
Elemi iskoláit Nagykátán, középiskoláit Bonyhádon és Vácott végezte, Vácott éretts. (1931). A debreceni Tisza István Tudományegyetemen általános orvosi okl. (1937), műtőorvosi okl. szerzett (1939), általános sebészi (1939), urológus-sebészi szakorvosi vizsgát tett (1941), az orvostudományok kandidátusa (1958). Az MLEE-n végzett (1956).
Életút
A debreceni Tisza István Tudományegyetem I. sz. Sebészeti Klinika műtőnövendéke (1937–1939), gyakornoka (1939–1941), klinikai tanársegéde (1941–1947), egy. tanársegéde (1947–1952), egy. adjunktusa (1952–1955), egy. docense (1956. jan. 1.–1960?), az egri Heves Megyei Kórház Sebészeti Osztály osztályvezető főorvosa (1960?–1973). A II. vh. alatt orvos-hadnagyként frontszolgálatot teljesített (1942–1945). A MÁV Rendelő Int. urológus szakorvosa.
A Debreceni Városi Tanács tagja (1956-tól).
Hasi és gyomorsebészettel, új műtéti eljárások módosításával, fejlesztésével (pl. új gyomorpótló anastomosis) foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a csonkolt gyomor ürülési zavarainak kutatása terén, nevéhez fűződik a postoperativ acut duodenum dilatatio nevű, addig szinte teljesen ismeretlen kórkép közlése. Alapvető a munkássága a gyomor-, a hasnyálmirigy- és a lépszarkómák sebészi megoldásában.
Emlékezet
Debrecenben és Egerben élt, a Nagykátai Temetőben nyugszik.
Elismertség
A Société International de Chirurgie tagja.
Elismerés
Akadémiai Jutalom (1954).
Főbb művei
F. m.: A vese körüli tályog. (Budapesti Orvosi Ujság, 1940)
A prostata tályogok. (Magyar Urológia, 1941)
A hasnyálmirigy sarcomája. (Hüttl-emlékkönyv. Bp., 1941)
Chronicus lábszárfekély kezelése sympathectomiával. Erdélyi J.-vel. (Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemle, 1950)
Szívsérülés. Aberle Lajossal. (Honvédorvos, 1952)
A lép angiosarcomája. Bán Andrással, Fülöp Tamással. (Orvosi Hetilap, 1952. 22.)
Eine neue „magenersetzende” Anastomose bei totaler Gastrectomie. (Acta Medica, 1953)
Ritka pancreas és epeút fejlődési rendellenesség. Róka Gyulával. (Orvosi Hetilap, 1955. 20.)
A rák korai felismerésének kérdése 5 éves klinikai anyagunk tükrében. (Orvosi Hetilap, 1956. 42.)
Belső hasi sérvek. Herczeg Lászlóval. (Magyar Sebészet, 1956)
Az agastrikus és intestinalis megaloblastos anaemiákról. Bán Andrással, Kacskó Jánossal. (Orvosi Hetilap, 1957. 40.)
A csonkolt gyomor ürülési zavarai. Monográfia és kand. értek. is. (Bp., 1957)
Haemobilia traumatica. (Zentralblatt für Chirurgie, 1957)
A duodenumcsonk ellátása nehezen resecálható duodenumfekélyek esetében. (Magyar Sebészet, 1958)
A fekély miatt műtött gyomor rákja – az ún. gyomorcsonk-karcinoma. Nagy T.-vel. (Orvosi Hetilap, 1958)
Die Lage der Anastomosenschlingen und die Herniation in der Umgebung der Gastroentero-Anastomose. (Beiträge zur Klinischen Chirurgie, 1958)
Végbélszűkületet okozó rectovaginalis sipoly műtéti kezelése. Gavallér Istvánnal. (Magyar Nőorvosok Lapja, 1959)
Gázképződés a húgyhólyagban. Ertsey Csabával, Tasi Istvánnal. (Orvosi Hetilap, 1974. 34.)
Hyperplastikus cholecystosis. Fazekas Péterrel, Tasi Istvánnal. (Magyar Radiológia, 1974)
Jóindulatú gyomor- és duodenum-daganatok. Ferjentsik Miklóssal, Pap Győzővel. (A Heves Megyei Kórház Évkönyve. 1975. A kórház alapításának 250., államosításának 25. évfordulójára. Szerk. Bukovszky László. Eger, 1975)
A vagotomia és a gyomorrák. Tasi Istvánnal. (Orvosi Hetilap, 1979. 5.)
A hyperplasticus cholecystosis sebészi kezelésének eredményei. Orosz Ernővel, Tasi Istvánnal. (Orvosi Hetilap, 1979. 12.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
