Béki Ernő
történész, politikus
Született: 1913. április 14. Budapest
Meghalt: 2010. június Szeged
Család
Sz: Ginner Róza. Apja MÁV-segédtiszt volt. F: 1. 1941–1953: Kanzel Ilona. Elvált. 2. 1953-tól Durkó Irma Ágnes tanítónő, testnevelő tanár. Leánya: Béki Zsuzsanna (1943–); fia: Béki György (1945–).
Iskola
A bonyhádi gimnáziumban éretts. (1931), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–német szakos tanári okl. (1935) és kereskedelmi középiskolai tanári okl. szerzett (1936). A történelemtudományok kandidátusa (1978).
Életút
A Szolnoki Fiú Felsőkereskedelmi Középiskola (1937–1940), a bp.-i II. Rákóczi Ferenc Kereskedelmi Középiskola r. tanára (1940– 1945). A Pedagógusok Szakszervezetének (= Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete) alapító főtitkára (1945. febr. 2.–1951. aug. 31.), az ELTE Lenin Intézet aspiránsa, de aspirantúráját nem fejezhette be (Donáth Ferenccel és Rajk Lászlóval fenntartott kapcsolata miatt, 1951–1953). A TF Marxizmus-Leninizmus Tanszék főisk. adjunktusa és a Tanszék vezetője (1953–1958), a keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia, ill. a keszthelyi Agrártudományi Főiskola Marxizmus-Leninizmus Tanszék tanszékvezető egy. docense (1958–1965), az MSZMP KB Párttörténeti Intézete tud. főmunkatársa (1965–1983). Nyugdíjasként Szegeden élt (1983–2010).
A baloldali ifjúsági mozgalom (1931–1933), a kommunista illegális mozgalom tagja (1933-tól); az ún. tandíjreform-mozgalom elindítója (Donáth Ferenccel, 1934), az Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Tandíjreform Bizottsága tagja (1934–1935). A KIMSZ (1934– 1937), majd az illegális KMP tagjaként (1937-től) kapcsolatot tartott a református Soli Deo Gloria mozgalom tagjaival és a Györffy- kollégistákkal, a Márciusi Front egyik ifjúsági szervezője. Az Ifjúság c. egyetemi lap szerkesztője (1934-től), az illegális Szabad Nép terjesztője (1942-től). A II. vh. után az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, nemzetgyűlési, ill. országgyűlési képviselő (Szabad Szakszervezetek, 1944–1945; MKP–MDP, országos lista, 1945–1953).
Történészként a nemzetközi munkásmozgalom történetével foglalkozott, elsősorban a II. Internacionálé jobbszárnyának és centrumának I. vh. utáni tevékenységét tanulmányozta. Jórészt addig ismeretlen források alapján alapvetően új eredményeket ért el a szociáldemokrata és a kommunista ideológia végleges különválásának vizsgálata terén. Jelentős jegyzetírói tevékenysége, az 1957 utáni tudományos szocializmus tankönyvek egyik átdolgozója.
Elismertség
A Szakszervezeti Tanács tagja (1944–1945). A Köznevelési Tanács, a Magyar Értelmiség Nemzeti Bizottságának tagja, a SZOT elnökségi tagja. A Pedagógusok Nemzetközi Szakszervezeti Szövetsége vezetőségének tagja.
Elismerés
Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Munka Érdemérem (1963), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Munka Érdemrend (arany, 1970 és 1977), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1983). Eötvös József-emlékérem (2005).
Szerkesztés
A Dolgozók az iskoláért c. mozgalom elindítója (1948), a Pedagógus Értesítő (1948–1949) és a Nevelők Lapja szerkesztője (1950–1956).
Főbb művei
F. m.: A nevelő és a politika. (Embernevelés, 1945)
A demokratikus köznevelésért. (Bp., 1948)
Társadalmi nevelésünk kérdései. Szerk. Kiss Árpáddal, Takács Istvánnal. (Bp., 1948)
A magyar nevelők szakszervezeti mozgalma. (A köznevelés évkönyve. Bp., 1948)
Nevelők munkaversenye. 1949. márc. 1.–jún. 10. Szerk. (Bp., 1949)
A tudományos szocializmus és a munkásmozgalom története. 1–2. Egy. jegyz. Többekkel. (Bp., 1959–1960)
A tudományos szocializmus rendszerezésének alapelve az egyetemi és a főiskolai oktatás részére. 1–3. (Tájékoztató, 1962–1963)
A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének létrejötte. (A szabadság hajnalán. Bp., 1965)
„Demokratikus” intervenció? Magyarország 1919 őszén. (Párttörténeti Közlemények, 1967)
Centristák a berni Nemzetközi Munkás- és Szocialista Konferencián. (Párttörténeti Közlemények, 1973)
A berni Nemzetközi Munkás- és Szocialista Konferencia. A szociáldemokrácia politikai irányvonala az I. világháború után. Kand. értek. (Bp., 1977)
Az Angol Munkáspárt jellegéről. Vita a II. Internacionáléban 1906–1908-ban. (Párttörténeti Közlemények, 1979)
A londoni Munkás- és Szocialista Internacionálé előtörténetéhez. A Nemzetközi Állandó Bizottság ülése Amszterdamban. 1919. ápr. 26–29. (Párttörténeti Közlemények, 1984)
A szociáldemokrácia az I. világháború után. A berni Nemzetközi Munkás- és Szocialista Konferencia. 1919. febr. 3–10. (Bp., 1987)
A londoni Munkás- és Szocialista Internacionálé előtörténetéhez. A Nemzetközi Állandó Bizottság ülése Luzernben. 1919. aug. 2–9. (Múltunk, 1989).
Irodalom
Irod.: Marton Zsuzsa–Vadas Ferenc: Alkotások és pályaképvázlatok egy Tolna megyei tudományos és művészeti lexikonhoz. (Szekszárd, 1990)
M. K. J.–V. H.: B. E. (Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. Bp., 1994; Az 1947. évi Országgyűlés almanachja. Bp., 2005)
Elhunyt B. E., szakszervezetünk első főtitkára. (Pedagógusok Lapja, 2010. jún. 10.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
