Voit Pál
művészettörténész
Született: 1909. január 29. Szendrő, Borsod vármegye
Meghalt: 1988. május 1. Budapest
Család
Sz: Voit Ottó (†1933) gazdasági felügyelő, gyergyócsomafalvi Rokay Ilona (†1961). Testvére: Voit Imre (1917–1980), a GATE c. egyetemi docense. F: Oláh Tóth Éva, az MTA Bartók Archívumának könyvtárosa. Leánya: Voit Krisztina (1940–2010) könyvtáros; fia: Voit Pál (1954–) pedagógus.
Iskola
A szentesi Horváth Mihály Reálgimnáziumban éretts. (1928), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen művészettörténetből bölcsészdoktori okl. (1934), a Római Magyar Intézet ösztöndíjasa (1935), keleti és nyugati befolyás a magyar ornamentikában tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1946), a művészettörténeti tudományok kandidátusa (1967), doktora (1978).
Életút
A Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti Tanszék gyakornoka (1936–1940), az Iparművészeti Múzeum ún. ADOB- gyakornoka (1936–1939), őre (1939–1946), a múzeum mb. vezetője (1946–1949). Koholt vádak alapján letartóztatták, alkalmai munkából élt (1949–1954). A Művészettörténeti Dokumentációs Csoport külső munkatársa, művészettörténésze (1950–1954), az Akadémiai Kiadó művészettörténész szerkesztője (1955–1960), az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) tud. osztályvezetője (1960–1970). Nyugdíjaztatása után a Magyar Nemzeti Galéria tud. szaktanácsadója (1970–1980). Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1962–1965).
Tudományos pályafutásának kezdetén, Bartók Béla 1936. évi törökországi gyűjtőútja alkalmával figyelme a magyarországi ornamentika tanulmányozása, ill. a keleti zenei motívumok és a díszítőművészet összefüggései felé fordult. Bartók személyes bíztatására kezdte el vizsgálni az oszmán-török és a magyar reneszánsz díszítőművészet párhuzamosságait, majd kutatásait kiterjesztette a belsőtér-művészet és az építészet határterületén lévő festett famennyezetek kérdésére, valamint a sajátos magyar életforma változatos színtereinek rekonstrukciójára (Régi magyar otthonok, 1943). A II. vh. végén jelentős szerepet vállalt abban, hogy az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek műkincsei nem kerültek Nyugatra. A budai várpalota feltárása során fedezte fel Mátyás király budavári majolikaműhelyét (1951). Az Itália területén kívül felfedezett első majolikaműhely után, elsősorban Voit Pál munkássága nyomán Budát a nemzetközi művészettörténeti szakirodalom a közép-európai keramika központjaként tartotta számon, továbbá Voit Pál derítette ki Kaza György esztergomi kályhás személyében az első, családnevéről ismert magyar keramikust és Miskolci Mihályt személyében az első, szignált magyar díszkályha mesterét. Később érdeklődése a magyar közép-európai barokk építészet, a magyar iparművészet és belsőépítészet története, valamint Heves megye és Eger város műemlékei felé fordult. A barokk Magyarországon (1970) c. alapművében osztrák barokk mesterek (pl.: Franz Anton Pilgrim, Josef Emanuel Fischer von Erlach stb.) magyarországi munkásságát tisztázta. Műveiben továbbá elsők között hangsúlyozta a barokk kor művészetének sajátosságait (azaz az ún. inventor, a delinátor és a kivitelező mester szerepét, mint a korabeli összetett munkafolyamat és munkaszervezés módszereit).
Muzeológusként megrendezte Az Iparművészeti Múzeum mesterművei. 1896–1946 és az Új szerzemények c. kiállításokat (1946– 1948). Előterjesztésére a Földművelésügyi Minisztérium (FM) múzeumi célra átadta a nagytétényi Száraz–Rudnyánszky-kastélyt (1948. júl. 1-jén), amelynek földszintjén megrendezte az Iparművészeti Múzeum első bútortörténeti kiállítását (szintén 1948-ban).
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben búcsúztatták (1988. máj. 11-én), az egri minorita templom sírboltjában nyugszik (1988. máj. 18-ától).
Elismertség
Az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottság Építészettörténeti Albizottsága tagja.
Elismerés
Ipolyi Arnold-emlékérem (1978).
Szerkesztés
A Corvina Könyvkiadó idegennyelvű köteteinek sorozatszerkesztője. A Művészettörténeti ABC szerkesztője (1957–1959).
Főbb művei
F. m.: Az egri főszékesegyház. 17 képpel. Egy. doktori értek. is. (Eger, 1934)
Joó János egri rajztanár Magyar Athenaeuma. Tanulmány a művészeti és az ipari oktatás múltjából. (Magyar Iparművészet, 1936)
Egy régi pesti palota. (Tanulmányok Budapest múltjából, 1939)
Az új európai szobrászat. – Az iparművészet. Romhányi Gyulával. (A szépművészetek könyve. Bp., 1940)
A Magyar Földhitelintézet székháza – a hajdani Marczibányi palota – és dísztermei. (Tanulmányok Budapest múltjából, 1941)
Magyar festőasztalosok munkássága. (Gerevich Emlékkönyv. Bp., 1942)
Az üvegfestészet. (Szépművészet, 1942)
Régi magyar otthonok. (Bp., 1943)
Az Iparművészeti Múzeum mesterművei. 1896–1946. 12 fotóval. Kat. (Ars decorativa. Bp., 1946)
Pest-budai bútorművesség. (Budapest [folyóirat], 1946)
Keramikai tanulmányok. (Művészettörténeti Értesítő, 1951)
Keramikai emlékek. (Nógrád megye műemlékei, 1952)
A budai várpalota interieurjei. (Budapest régiségei, 1955)
Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye. Holl Imrével. (Budapest régiségei, 1956)
I Codici Modenesi di Ippolito D’Este e le costruzioni edili e Esztergom. (Acta Historiae Artium, 1958)
Szentendre művészeti emlékei. (Pest megye műemlékei, 1958)
Tervek, mesterek és mű. (Művészettörténeti Értesítő, 1960)
Az egri extrinitárius templom. (Magyar műemlékvédelem, 1960)
Reneszánsz építészetünk sajátos fejlődése. (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1960)
Műhely a Via dei Servin. (Művészettörténeti Értesítő, 1961; olaszul: Una bottega in Via dei Servi. Acta Historiae Artium, 1961)
Művészettörténeti ABC. Szerk. Molnár Alberttel, Németh Lajossal. (Bp., 1961)
A majki műemlékegyüttes. Adatok Franz Anton Pilgrim életművéhez. (Magyar műemlékvédelem, 1961–1962)
Alte ungarische Offenkacheln. Holl Imrével. (Bp., 1963; angolul és franciául is)
Kracker Egerben. (Művészet, 1964)
Művészettörténetírás és műemlékvédelem. (Műemlékvédelem, 1964)
Műemlékvédelmünk újabb tudományos eredményeiről. Dercsényi Dezsővel, Entz Gézával. (Műemlékvédelem, 1965)
Az egri festészet barokkellenes törekvései. (Egri Múzeum Évkönyve, 1965)
Az egri minorita templom. (Helyreállított műemlékeink. 12. Bp., 1965)
A ráckevei kastély. (Helyreállított műemlékeink. 14. Bp., 1965)
A noszvaji kastély. (Műemlékvédelem, 1966)
Eger művészetföldrajza és a közép-európai barokk. I–II. köt. Monográfia és kand. értek. (Bp., 1966)
A győri volt karmelita templom. (Helyreállított műemlékeink. 18. Bp., 1966)
Szentendre. Fotó: Dobos Lajos, Körner Éva és Lőrinczy György. (Corvina műemlék. Bp., 1968; 2. bőv. és átd. kiad. 1977; németül: 1977)
A nyírbátori stallum. (Művészet, 1969)
Heves megye műemlékei. I–II. köt. Szerk. Dercsényi Dezsővel. (Magyarország műemléki topográfiája. 7. Bp., 1969; Magyarország műemléki topográfiája. 9. III. köt. Bp., 1978)
Martin Wittwer, a győri karmelita templom építésze. Adatok a dunai barokk építőiskola magyarországi kapcsolataihoz. (Magyar Műemlékvédelem, 1969)
A barokk Magyarországon. 17 színes és 38 fekete–fehér képtáblával. (Bp., 1970; németül: 1971) Das Schloss Esterházy von Fertőd. (Paläste, Schlösser, Residenzen. Braunschweig, 1971)
Az egri minorita templom. Fényképezte Dobos Lajos. (Műemlékeink. Bp., 1971)
A francia barokk művészet jelenségei Magyarországon. (Reneszánsz és barokk tanulmányok. Bp., 1975)
Ein unbekanntes Werk von Antonio Corradini. (Ars Decorativa, 1975)
Unbekannte Pläne Johann Lucas von Hildebrandts und der Neuaufbau des Stiftes Göttweig. 1719–1746. (Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte, 1975)
A francia barokk művészet jelenségei Magyarországon. (Magyarországi reneszánsz és barokk. Művészettörténeti tanulmányok. Szerk. Aradi Nóra és Galavics Géza. Bp., 1975)
Eger nagy korszaka. (Művészet, 1979)
Barokk tervek és vázlatok. 1650–1760. Kat. A bevezető tanulmányt írta és összeáll. Szerk. és a kiállítást rendezte Buzási Enikő, fotó: Ajtós Éva, Barka Gábor és Petrás István. (Bp., 1980)
Franz Anton Pilgrim építőmester. Doktori értek. is. (Bp., 1982; németül is)
Régiségek könyve. Szerk. (Bp., 1983)
Eger, Főszékesegyház. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára. Bp., 1985; 2. kiad. 1988)
Luganói építészek az egri régióban. (Műemlékvédelem, 1986)
Eger, Nagyboldogasszony Templom. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára. Bp., 1988)
Régi magyar otthonok. Szerk. Sturcz János. Az utószót Kelényi György írta. (2. bőv. kiad. Bp., 1993)
A barokk templomépítészet eszméi és stílusai. (Magyar Műemlékvédelem. XI. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal évkönyve. 1991–2001. Bp., 2002)
Hét nemzedék szilvafák nélkül. A soproni toronyzenésztől Bartók Béláig. Családi krónika. Sajtó alá rend. Voit Krisztina. (Sopron, 2002).
Irodalom
Irod.: Zádor Anna: V. P.: Az egri főszékesegyház. (Magyar Művészet, 1935)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Klaniczay Tibor: V. P.: A barokk Magyarországon. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1972)
Héjjné Détári Angéla: V. P. hetven éves. (Művészettörténeti Értesítő, 1979)
Cs. Dobrovits Dorottya: V. P.: Franz Anton Pilgrim. (Művészettörténeti Értesítő, 1983)
Pamer Nóra: V. P.: Franz Anton Pilgrim. (Műemlékvédelem, 1983 és Építés- építészettudomány, 1985)
Halálhír. (Magyar Nemzet, 1988. máj. 5. és Népszabadság, 1988. máj. 6.)
Gerő László: V. P. (Műemlékvédelem, 1988)
Szentesi ki kicsoda? Írta és szerk. Bodrits István, Labádi Lajos, Majtényiné Túri Katalin. (Szentes, 1988)
Gerő László: V. P. (Műemlékvédelem, 1988)
Vadászi Erzsébet: Emlékezés V. P.-ra. (Műemlékvédelem, 1988)
Vadászi Erzsébet: V. P. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Voit Krisztina: Édesapámról, V. P.-ról. – Bardoly István–Voit Krisztina: V. P. műveinek bibliográfiája. (Magyar Műemlékvédelem. XI. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal évkönyve. 1991–2001. Bp., 2002)
Farbaky Péter: V. P. („Emberek, és nem frakkok.” A magyar művészettörténet-írás nagy alakjai. Tudománytörténeti esszégyűjtemény. 3. köt. Szerk. Bardoly István és Markója Csilla. Enigma. 49. Bp., 2007).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
