Alföldy Géza, nemesmiliticsi
ókortörténész, régész, klasszika-filológus
Született: 1935. június 7. Budapest
Meghalt: 2011. november 6. Athén, Görögország
Család
Dédszülei: Alföldy István (1816. jan. 23. Baja–1894. júl. 5. Bp.), Nigszti (= Nigszthy) Antónia (1814–1868. jan. 27. Baja) és Halmy Ferenc (= Halmi Ferenc, = Starill Ferenc, 1850. máj. 5. Mezőberény–1883. jún. 2. Bp.) színész, a Nemzeti Színház tagja. Nigszthy Antónia közelebbről nem ismert rokona: Tóth Györgyné Nigszthy Terézia (†1869. okt. Baja), Tóth Kálmán (1831. márc. 30. Baja–1881. febr. 3. Bp.) író, költő, az MTA tagja édesanyja.
Nagyszülei: Alföldy Dénes (1843. jún. 23. Baja–1917. jún. 3. Temesvár) vegyész, gyógyszerész, a temesvári gimnázium r. tanára, Schedelmayer Anna (†1944. aug.); Halmy Gyula (1879. jan. 11. Bp.–1957. jan. 16. Bp.) vegyészmérnök, kormányfőtanácsos, a Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesülete igazgatója, Rabolt Margit (†1976. nov. 23. Bp.) tanítónő, a katolikus nőmozgalmak egyik vezetője.
Alföldy Dénes 1. felesége: Meissner Emília (†1897. aug. 22. Temetés: 1897. aug. 24. Kővágóörs). Első házasságából született gyermekei: Alföldy Dezső (1875. aug. 2. Temesvár–1961. máj. 19. Balatonalmádi) jogász, ítélőtáblai bíró, a budapesti ítélőtábla elnöke, Alföldy Béla (1879. máj. 15. Temesvár–1959. ápr. 14. Mission City, British Columbia, Kanada) orvos, egészségügyi főtanácsos, a MOVE országos elnöke, Alföldy István és Alföldy Irma (†1965. dec. 11. Bp. Temetés: 1965. dec. 21. Óbuda) elemi iskolai tanítónő.
Alföldy Dezső felesége: Földváry Gizella, Földváry Imre (†1914. nov. 2. Bp.) székesfővárosi bizottsági tag és Tressinszky Gizella leánya.
Földváry Gizella testvére: Földváry Mária budfalvi Bud János (1880–1950) politikus, pénzügyminiszter felesége.
Szülei: Alföldy Jenő (1904. jún. 18. Erzsébetváros, Kis-Küküllő vm.–1981. nov. 20. Bp. Temetés: 1981. nov. 30. Rákoskeresztúr) orvos, fül-orr-gégész, orvostörténész, tudománydoktor. Halmy Kornélia (= Halmi Kornélia. †1990. aug. 9. Bp. Temetés: 1990. aug. 24. Rákoskeresztúr) előadóművész, műegyetemi tisztviselő.
Halmy Kornélia testvérei: Halmy Ferenc (1914. dec. 24. Bp.–1986. dec. 31. Bp.) nyelvész, gordonkaművész és Halmy Lujza (1916. jún. 6. Bp.–2000. okt. 19. Bp.) ének- és mozdulatművész, Dienes Valéria növendéke; Somogyi Vilmos (1904. szept. 10. Bp.–1985. ápr. 3. Bp.) zenetörténész, zenei író felesége.
Testvére: Alföldy Jenő (1939. júl. 28. Bp.) kritikus, irodalomtörténész. Alföldy Jenő felesége: Dobozi Eszter (1956. ápr. 30. Cegléd–2010. okt. 9. Kecskemét) író, költő, szerkesztő.
Felesége: 1957. okt. 22.– Beke Éva (1937. jan. 24. Bp.) az ÉM Általános Épülettervező Vállalat építésztechnikusa, Beke Béla (1909. nov. 23. Tatabánya–2001. aug. 1. Bp. Temetés: 2001. aug. 14. Farkasrét): gépészmérnök, tudománydoktor leánya. Felesége testvére: Beke Mária (1937. jan. 24. Bp.) geológus, az MTA doktora.
Beke Mária férje: Báldi Tamás (1935. aug. 24. Szombathely–2014. júl. 1. Üröm, Pest m. Temetés: 2014. júl. 14. Üröm): geológus, egyetemi tanár, az MTA doktora.
Iskola
A budapesti Eötvös József Gimnáziumban éretts. (1953), az ELTE BTK-n régész okl. szerzett (1958) és doktorált (1959), habilitált (Bonni Egyetem, 1966).
Az MTA tagja (külső: 1995. máj. 8.).
Életút
A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) gyakornoka (1957–1959), segédmuzeológusa (1959–1960). Az ELTE BTK Ókortörténeti Tanszéke tanársegéde (1960. szept. 1.–1964), egy. adjunktusa (1964–1965), a kandidátusi védése után (1965. febr. 16.) a Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK) telepedett le (1965). A bonni Rheinisches Landesmuseum tud. munkatársa (1965–1968), a Bonni Egyetem Ókori Történeti Tanszéke egy. docense (1968–1970), c. professzora (1970-től).A Bochumi Egyetem (1970–1975), a Heidelbergi Egyetem Ókori Történeti Tanszéke tanszékvezető egy. tanára (1975–2002), emeritusz professzora (2002–2011); közben a BTK dékánja (1981–1983 és 1985).
A Princetoni (1972–1973), az Alicantei (spanyol, 1982), a Római (1986), a Párizsi Egyetem (1991), a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem (JPTE, 1991 és 1993), a Poznani Egyetem (lengyel, 1992), az ELTE (1993), a La Plata-i (argentin, 1994), a Barcelonai (1997–1998), a La Coruña-Ferroli Egyetem (spanyol, 2000) és a Debreceni Egyetem vendégprofesszora (2000).
A római császárkor történetével, elsősorban császárkori ideológia-, közigazgatás-, had-, kultúra- és vallástörténettel, római felirattannal, ill. egyes régiók (pl. Észak-Balkán, Duna vidék, Alpokalja, Észak-Itália, Hispánia stb.) történetével foglalkozott. Új alapokra helyezte a római társadalomtörténet tanulmányozását, Römische Sozialgeschichte (1975) c., tudománytörténeti jelentőségű monográfiáját kilenc nyelvre fordították le. Úttörő munkásságot fejtett ki a római feliratok felkutatása, rendszeres kiadása és elektronikus módszerekkel történő közzététele területén: megkezdte az ókori Pannónia egész római kori feliratos anyagának kritikai kiadását.
Harminc könyvet írt, és közel ötszáz tudományos dolgozatot jegyzett, huszonkét országban tartott előadást; művei nagy részét német nyelven jelentette meg. Ókortörténeti kutatásain kívül tudományszervezési és történetelméleti kérdéseket is vizsgált.
Emlékezet
Németországban, Heidelbergben élt és alkotott, 1991-től azonban hosszabb-rövidebb időszakokat Magyarországon töltött, s rendszeresen tartott előadásokat Debrecenben és Budapesten, az ELTE-n. Korfuban, a helyi egyetemen akarták díszdoktorrá avatni. Az alkalmat athéni tanulmányúttal kötötte össze. Az Akropoliszon váratlanul összeesett és meghalt.
Római kori epigráfiai szakkönyvtárát az ELTE BTK Régészeti Intézetére hagyta (2012-ben). Emlékére a Szegedi Tudományegyetem évente Alföldy Géza Ókortörténeti Versenyt rendez (2014-től).
Elismertség
A madridi Spanyol Királyi Történelmi Akadémia (l.: 1971), a Heidelbergi Tudományos Akadémia tagja (r.: 1978) és a Történeti Osztály titkára (1994–1998).
A vatikáni Pápai Régészeti Akadémia (l.: 1990), a londoni Európai Akadémia (1991), a krakkói Lengyel Tudományos és Művészeti Akadémia (külső: 1996), a Finn Tudományos Akadémia tagja (l.: 1997).
A tarragonai Spanyol Királyi Régészeti Társaság (l.: 1971), a Német Régészeti Intézet (l.: 1979; r.: 1987), a bolognai Giovanni Gozzadini Olasz Régészeti és Ókortörténeti Centrum (1980), a római Dalmát Hontörténeti Társaság (l.: 1996), a Katalán Tanulmányok Intézete tagja (l.: 1996).
A torontói Rákóczi Alapítvány tb. (1981-től), a Magyar Ókortudományi Társaság l. (1982-től), a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaság tb. tagja (1992-től).
Elismerés
A Barcelonai Egyetem (1988), a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem (JPTE, 1988), az ELTE (1992), a Lyoni (1996), a Bolognai (2002), a kolozsvári Babes-Bolyai (2004), a Debreceni (2005), a Bécsi Egyetem tb. doktora (2011), a Korfui Jón Egyetem tb. doktora (posztumusz, 2011).
Kuzsinszky Bálint-emlékérem (1965; átadva: 1992), Nagy Imre-emlékérem (1997).
Gottfried Wilhelm Leibniz-díj (1986), a Humboldt-alapítvány és a Max-Planck-Társaság Kutatódíja (1992), a Katalán Tanulmányok Intézete Nemzetközi Díja (1997).
A Tarragonai Egyetem ezüstplakettje (1986), Segovia város kitüntetése (1992), Róma Város emlékplakettje (1997), a La Coruña-Ferroli (1998), a Logronói (2000) és a Valladolidi Egyetem Emlékérme (2000), Andrés Laguna-díj (1997).
Katalónia Szent György-keresztje (2001), a Német Szövetségi Köztársaság I. osztályú érdemkeresztje (2002).
Szerkesztés
A Berlin–Brandenburgi Tudományos Akadémia által kiadott Corpus Inscriptionum Latinarum szerkesztőbizottságának elnöke (1994–2011).
Főbb művei
F. m.: „Struktúrakutatás” a régészetben. (Tiszta szívvel. Az ELTE BTK irodalmi és tudományos diákköreinek folyóirat, 1956)
Egy intercisai feliratról. (Archaeologiai Értesítő, 1957. 2.)
Collegium-Organisationen in Intercisa. – Augustalen- und Servirkörperschaften in Pannonien. (Acta Antiqua, 1958)
Mithras aquincumi kultuszához. (Antik Tanulmányok, 1958. 1-2.)
Die Truppenverteilung der Donaulegionen am Ende des I. Jahrhunderts. (Acta Archontologica, 1959)
Liber Pater oltára Scarbantiából. (Soproni Szemle, 1959. 2.)
Megjegyzések egy brigetiói szarkofágfelirathoz. (Archaeologiai Értesítő, 1959. 1.)
Municipális középbirtokok Aquincum környékén. (Antik Tanulmányok, 1959. 1-3.)
Kelta gyógyító istenségek tisztelete a római Pannoniában. (Orvostörténeti Könyvtár Közleményei, 1960)
Pannoniciani augures. (Acta Antiqua, 1960. 1-2.)
Die Sklaverei in Dalmatien zur Zeit des Prinzipats. – Die Stellung der Frau in der Gesellschaft der Liburner. (Acta Antiqua, 1961)
Kiadatlan római feliratok a soproni Liszt Ferenc Múzeumban. (Soproni Szemle, 1961. 4.)
Studia Pannonica. (Archaeologiai Értesítő, 1961. 1.)
Aquincum vallási életének története. (Budapest Régiségei, 1962)
Caesarische und augusteische Kolonien in der Provinz Dalmatien. (Acta Antiqua, 1962)
Die Auxiliartruppen der Provinz Dalmatien. (Acta Archaeologica, 1962)
Die Gesellschaft der Urbevölkerung Dalmatiens zur Zeir der römischen Eroberung. (Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis. Sectio Historica, 1962. 4.)
A szkordiszkuszok szállásterülete. (Archaeologiai Értesítő, 1962. 2.; franciául: Des territoires occupés par les Scordisques. Acta Antiqua, 1964)
Cognatio Nantania. Zur Struktur der Sippengesellschaft der Liburner. (Acta Antiqua, 1963)
Das römische Pannonien. Forschungen und Ergebnisse. (Das Altertum, 1963)
Veterántelepítések Dalmatia provinciában. (Antik Tanulmányok, 1963)
Eine römische Strassenbauinschrift aus Salona. (Acta Archaeologica, 1964)
Municipium Iasorum. (Archaeologiai Értesítő, 1964. 2.)
Polgárjog és névadás. (Antik Tanulmányok, 1964)
Dalmatia provincia lakossága és társadalma a principátus korában. Monográfia és benyújtott kand. értek. is. (Bp., 1964; németül: Bevölkerung und Gesellschaft der römischen Provinz Dalmatien. Bp., 1965)
Római feliratos kő a győri székesegyházban. (Arrabona, 1965)
Római feliratos kő Újkérről. (Soproni Szemle, 1965. 3.)
Die Legionslegaten der römischen Rheinarmeen. (Epigraphische Studien. 3. Köln–Graz, 1967)
Die Hilfstruppen der römischen Provinz Germania inferior. (Epigraphische Studien. 6. Düsseldorf, 1968)
Die Personennamen in der römischen Provinz Dalmatia. (Heidelberg, 1969)
Fasti Hispanienses. Senatorische Reichsbeamte und Offiziere in den spanischen Provinzen des römischen Reiches von Augustus bis Diokletian. (Wiesbaden, 1969)
Flamines Provinciae Hispaniae Citerioris. (Madrid, 1973)
Probleme der Geschichtswissenschaft. (Geschichte und Gesellschaft Bochumer Historische Studien. Düsseldorf, 1973)
Noricum. 17 táblával, 1 térképmelléklettel. (The Provinces of the Roman Empire. London–Boston, 1974)
Krisen in der Antike. Bewusstein und Bewältigung. (Düsseldorf, 1975)
Die römischen Inschriften von Taracco. I–II. köt. (Berlin, 1975)
Römische Sozialgeschichte. (Wissenschaftliche Paperbacks. Social- und Wirtschaftsgeschichte 8. Wiesbaden, 1975; 2. kiad. 1979; Heidelberger althistorische Beiträge und epigraphische Studien 1. 3. átd. kiad. Stuttgart, 1984; 4. átd. kiad. Wiesbaden, 2011; angolul: The Social History of Rome. London, 1987; 2. jav. angol kiad. 2014; olaszul: Storia sociale dell’antica Roma. Bologna, 1987; 2. jav. olasz kiad. 2012; francia, görög, lengyel, spanyol és portugál nyelven is)
Római társadalomtörténet. Monográfia. Ford. Borhy László. A. G. műveinek vál. bibliográfiájával. (Bp., ELTE Pytheas, 1996; Osiris Tankönyvek. 2. jav. kiad. 2000; 3. kiad. 2002)
Konsulat und Senatorenstand unter den Antoninen. Prosopographische Untersuchungen zur senatorischen Führungsschicht. (Bonn, 1977)
Die Rolle des Einzelnen in der Gesellschaft des Römischen Kaiserreiches. Erwartungen und Wertmasstäbe (Heidelberg, 1980)
Römische Statuten in Venetia et Histria. Epigraphische Quellen. 8 táblával. (Abhandlungen der Heidelberger Akademie der Wissenschaften Philosophisch-historische Klasse. Heidelberg, 1984)
Die römische Gesellschaft. Ausgewählte Beiträge. (Stuttgart, 1986)
Römische Heeresgeschichte. Beiträge 1962–1985. (Mavors Roman Army Researches 3. Amsterdam, 1987)
Römisches Städtewesen auf der neukastilischen Hochebene. Ein Testfall für die Romanisierung. (Abhandlungen der Heidelberger Akademie der Wissenschaften Philosophisch-historische Klasse. Heidelberg, 1987)
Die Krise des römischen Reiches. Geschichte, Geschichtsschreibung und Geschichtsbetrachtung. Ausgewählte Beiträge. (Heidelberger althistorische Beiträge und epigraphische Studien 5. Stuttgart, 1989)
Der Obelisk auf dem Petersplatz in Rom. Ein historisches Monument der Antike. Viktor Pöschl zum 80. Geburtstag gewidmet. (Rom, 1990)
Revidierte Inschriften aus der Gegend des Plattensees. (Specimina Nova, 1990. 1.)
Die Personennamen auf den Bleietiketten von Kalsdorf Steiermark in Noricum. Kurzfassung. (Specimina Nova, 1991. 1.)
Tarraco. (Tarragona, 1991)
Bibliographie zur römischen Socialgeschichte. Összeáll. A. G. (Heidelberger althistorische Beiträge und epigraphische Studien 11. Stuttgart, 1992)
Studi sull’epigrafia augustea e tiberiana di Roma (Roma, 1992)
Birodalmak tündöklése és bukása A római történelem tanulsága. Az előszót Visy Zsolt írta. (Doctores philosophiae honoris causa Universitatis de Iano Pannoniae nominatae. Pécs, 1993)
Der Status der Provinz Baetica um die Mitte des 3. Jahrhunderts. (Römische Inschriften. Basel, 1995)
Tacitus sírfelirata. (Antik Tanulmányok, 1995. 1-2.)
Pannonia és a Római Birodalom. Olasz nyelvből ford. Szűcs Gábor. (Debreceni Szemle, 1996. 2.)
Die Bauinschriften des Aquäduktes von Segovia und des Amphitheaters von Tarraco. 27 táblával, színes képmellékletekkel. (Berlin–New York, 1997)
Titulus Tiburtinus. A legtöbbet vitatott antik római felirat problémái. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1997. jún. 2.; megjelent: Antik Tanulmányok, 1998. 1-2.)
Ungarn. 1956. Aufstand, Revolution, Freiheitskampf. (Schriften des Philosophisch-historischen Klasse der Heidelberger Akademie der Wissenschaften 2. Heidelberg, 1997; 2. kiad. 1998; holland nyelven: 2006)
Die Krise des Römischen Reiches. (Stuttgart, 1998)
Die Inschriften des Jüngeren Plinius und seine Mission in der Provinz Pontus et Bithynia. (Acta Antiqua, 1999)
Das Imperium Romanum – ein Vorbild für das vereinte Europa? (Basel, 1999)
Städte, Eliten und Gesellschaft in der Gallia Cisalpina. Epigraphisch-historische Untersuchungen. (Stuttgart, 1999)
Eine verkannte Inschrift des Senators L. Fabius Cilo aus Rom. (Acta Antiqua, 2000)
Kaiser, Heer und Gesellschaft in der Römischen Kaiserzeit. Szerk. Dobson, Briannel és Eck, Wernerrel. (Stuttgart, 2000)
Provincia Hispania superior. (Schriften des Philosophisch-historischen Klasse der Heidelberger Akademie der Wissenschaften 19. Heidelberg, 2000)
Inschriftliche Denkmäler als Medien der Selbstdarstellung in der römischen Welt. Panciera, Silvióval. (Stuttgart 2001)
Epigraphica Pannonica II. Inschriften aus der niederpannonischen Limeszone zwischen Matrica und Intercisa. (Specimina Nova, 2002. 1.)
Életrajzok és feliratok a római világban. (Ókortudományi Értesítő, 2003. 11.)
Római császárok és feliratos emlékeik. Antik „médiumok” a hatalom szolgálatában. (Ókor. Folyóirat az antik kultúrákról, 2004. 2.)
Epigraphica Pannonica III. Inschriften aus dem Gebiet der Eravisker und vom Territorium von Aquincum. (Specimina Nova, 2004. 1.)
Theodor Mommsen és a római felirattan utolsó 150 éve. (Aetas, 2004. 2.).
Irodalom
Irod.: források: Alföldy Istvánné Nigszty [!] Antónia elhunyt. (Fővárosi Lapok, 1868. febr. 2.)
Elhunyt Tóth Györgyné Nigszthy Teréz. (Fővárosi Lapok, 1869. okt. 8.)
A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1928. okt. 20-án orvosdoktorrá avattattak: Alföldy Jenő [et al.] (Orvosi Hetilap, 1928. 44.)
Műtétet hajtottak végre Bud Jánoson. A volt kereskedelmi miniszteren Alföldy Jenő Highmore-üreg-műtétet hajtott végre. (Magyar Hírlap, 1933. máj. 27.)
Alföldy Jenő egyetemi tanársegéd, fül-orr-gége szakorvos és Halmy Kornélia ápr. 3-án házasságot kötnek. A tanúk Homonnay Tivadar országgyűlési képviselő és vitéz Kémeri Dezső főorvos lesznek. (Budapesti Hírlap, 1934. ápr. 1.)
dr. Alföldy Dénesné Schedelmayer Anna külföldön elhunyt. (Új Magyarság, 1944. aug. 18.)
Elhunyt özvegy Halmy Gyuláné Rabolt Margit. (Magyar Nemzet, 1976. dec. 1.)
Elhunyt Alföldy Jenő. (Magyar Nemzet, 1981. nov. 22.)
Prof. dr. Alföldy Jenő. (Fül-orr-gégegyógyászat, 1982. 1-4.)
Elhunyt dr. Alföldy Jenőné Halmy Kornélia. (Magyar Nemzet, 1990. aug. 23.)
Elhunyt Halmy Lujza. (Muzsika, 2000. 12.)
Alföldy Jenő: A bor filológiája. [Nagyapja, Alföldy Dénes A bor vegyelemzése c. könyvéről.] (Magyar Könyvgyűjtő, 2003. 2.).
Irod.: Géza Alföldy. Antrittsrede. (Jahrbuch der Heidelberger Akademie der Wissenschaften, 1978)
Géza Alföldy. Doctor honoris causa. (Bellaterra, 1988)
Várhelyi Zsuzsanna: Beszélgetés A. G. professzorral. (Sic itur ad astra. Fiatal történészek folyóirata, 1992. 4.–1993. 1.)
A. G. Bibliográfia. A bevezetést írta Visy Zsolt. (Doctores philosophiae honoris causa Universitatis de Iano Pannoniae nominatae. Pécs, 1993)
Székely Melinda: A humán tudományok feladata erkölcsi alapot adni a társadalomnak. Beszélgetés A. G. ókortörténésszel. – A. G. irodalmi munkássága. Lezárva 2004. aug. 31-én. (Aetas, 2004. 2.)
Mészáros Balázs–Tamás Ábel–Vámos Péter: Beszélgetés A. G. professzorral. (Ókor. Folyóirat az antik kultúrákról, 2004. 2.)
Marton Erzsébet: Római kori személynevekből felépített társadalomtörténet. Interjú a Németországban élő A. G. régésszel. (Múzeumcafé. A múzeumok magazinja, 2011. 25.)
Visy Zsolt: Chronica Géza Alföldy. (Acta Archaeologica, 2013. 1.)
Epigráfiai tanulmányok A. G. emlékére. Szerk. Fehér Bence és Kovács Péter. (Studia Epigraphica Pannonica 9. Bp., 2017).
Irod.: lexikonok: Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–1998. (Bp., 1991–1997)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 2000–2009. (Bp., 1999–2008)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003).
neten:
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/305437 (Alföldy Dénesné Meissner Emília gyászjelentése, 1897)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6XKS-WZ2?i=11&cc=1452460 (Halmy Gyula halotti anyakönyve, 1957)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:FLRV-11J (Alföldy Béla halotti anyakönyve, 1959)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/305481 (Alföldy Irma gyászjelentése, 1965)
https://www.elte.hu/content/elhunyt-alfoldy-geza.t.8526 (Elhunyt Alföldy Géza, 2011)
https://www.uni-heidelberg.de/md/zaw/sag/nachruf_alfo__ldy.pdf (Witschel, Christian: Géza Alföldy. Német nyelvű nekrológ, 2011)
https://www.origo.hu/kultura/20111107-tragikus-hirtelenseggel-elhunyt-alfoldy-geza-okortortenesz.html (Ókori romok között hunyt el a magyar ókortörténész, 2011)
https://hvg.hu/tudomany/20111108_alfoldy_geza_meghalt (Az Akropoliszon halt meg Alföldy Géza ókortörténész, 2011)
https://www.elte.hu/content/az-elte-re-hagyta-konyvtarat-alfoldy-geza.t.7998 (Az ELTE-re hagyta könyvtárát Alföldy Géza, 2012)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM40252
https://nntp.hu/person/person.php?personid=9693
https://nevpont.hu/palyakep/alfoldy-geza-c49e4
http://www.nevpont.hu/view/9076
http://regi-nevpont.bdnetwork.hu/view/9076
Megjegyzések
Megjegyzés: Alföldy Géza kandidátusi értekezését 1965. febr. 16-án védte meg. A bizottság elnöke Harmatta János, titkára Mócsy András volt, a bizottság további tagjai: Dobrovits Aladár, Kákosy László, Nagy Tibor (régész) és Szádeczky-Kardoss Samu, opponensek: Barkóczi László és Maróti Egon. Disszidálása után a TMB 1965. máj. 27-én elutasította a kandidátusi fokozatát.
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2021
