Greguss Pál, id.
botanikus, növénygenetikus
Született: 1889. december 31. Tornya, Csanád vármegye
Meghalt: 1984. március 23. Szeged
Temetés: 1984. április 16. Szeged
Család
Nagyszülei és dédszülei a Marczibányi család zselléreseként szolgáltak. Sz: apja (†1917) falusi asztalosmester, majd az aradi vagongyár asztalossegéde volt. F: 1. Görög Ilona (†1931). Özvegy. Fia: Greguss Pál, ifj. (1921–2003) biofizikus, feltaláló. 2. F: Forray Teréz középiskolai tanár.
Iskola
Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd apja asztalosműhelyében dolgozott. Az aradi gimnáziumban tanult, az aradi tanítóképzőben népiskolai tanítói képesítést (1910), a bp.-i polgári iskolai tanárképző főiskolán polgári iskolai tanári és testnevelő tanári okl. (1913), a bp.-i tudományegyetem tanítóképző intézetében tanítóképző-intézeti tanári, testnevelő tanári okl. szerzett és éretts. (1916). A bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1919), a száras növények ivaros szaporodása tárgykörben magántanári képesítést szerzett (első polgári iskolai tanárként, 1927). A biológiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1956).
Életút
A prágai német egyetem Farmakológiai Intézetének tanársegéde (1916–1917), a csáktornyai tanítóképző (1917–1919), a budapesti állami tanítóképző intézet r. tanára (1919–1920), a bp.-i polgári iskolai tanárképző intézet tanársegéde és a gyakorlóiskola r. tanára (1920–1928). A Szegedi Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Növénytan Tanszék főisk. r. (1928–1940). A szegedi Ferenc József Tudományegyetem, ill. a JATE TTK Növénytan Tanszék ny. r. tanára (1940–1951), egy. tanára (1952–1965); közben a TTK dékánja (1946–1947), dékánhelyettese (1945–1946 és 1947–1948), az egyetem rektora (1957–1958).
Érdeklődése Wagner János aradi botanikus hatására a növénytan és a növénygyűjtés felé fordult: Aradon évente több hónapos botanikai kirándulásokon vett részt (1906–1910), kirándulásairól, mint diákturista részletesen beszámolt (országos pályázaton I. díjat is nyert: 1909). Tudományos pályafutásának kezdetén több dolgozatban foglalkozott a darwinizmussal és Ernst Häckel munkásságával, majd az örökléstan mellett növényélettani kutatásokat kezdett, a növényország fejlődéstörténetét, ill. az ivaros és az ivartalan nemzedékek generációit vizsgálta. Összeállította a magyarországi és a közép-európai lombosfák és cserjék meghatározókulcsát, alapvetően új eredményeket ért el a fák és cserjék szövettani meghatározása terén, továbbá igen sok prehistorikus faanyagot és faszénmaradványt vizsgált meg. A xilotómiai (= faanatómiai) kutatások nemzetközileg is elismert úttörője. Munkáiban írt – többek között – a sümegi, a hárskúti és az úrkúti fenyők maradványairól, az Ajka és Várpalota környékén talált kovásodott lombfákról, valamint az eplényi kréta kori rétegekből származó famaradványokról. Új fenyőféleséget ismertetett az eplényi jura-kori mangánérc-bányából. Az első magyarországi növény-örökléstani tankönyv szerzője, ill. számos gimnáziumi és polgári iskolai tankönyvet írt és szerkesztett. Tudománynépszerűsítő tevékenysége is jelentős: A növények csodálatos élete (1933) a magyar természettudományos irodalom egyik klasszikusa.
Emlékezet
Szegeden élt és alkotott, a Belvárosi Temetőben nyugszik. Születésének 100. évfordulóján lakóházát (Szeged, Bécsi körút 11/a) emléktáblával jelölték meg (mészkő, 1989. dec. 26.). Tiszteletére a Magyar Növényanatómusok Társasága Greguss Pál-emlékérmet alapított. Róla nevezték el a Szegedi Tudományegyetem Greguss Pál-szemináriumtermét.
Elismertség
A debreceni Tisza István Tudományos Társaság r. (1920-tól), a Magyar Természettudományi Társaság t. (1949–1984), a Magyar Biológiai Társaság t. tagja (1970–1984). A Nemzetközi Dendrológiai Társaság (1950–1984), a Nemzetközi Paleontológiai Társaság (1955–1984), a Nemzetközi Morfológiai Társaság (1955–1984), a Német Botanikusok Társasága (1958–1984), a Nemzetközi Faanatómusok Társasága tagja (1959–1984).
Elismerés
Munka Érdemrend (1955 és 1959; arany, 1965), Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1976). Az ELTE (1966) és a TF Aranydiplomája (1966), a JATE díszdoktora (1982). Shilberszky Károly-féle millenniumi jutalom (a Természettudományi Társulat Díja, 1913), Francia Botanikusok Társasága Emlékérme (1954), Kossuth-díj (1958), József Attila-emlékérem (1969).
Szerkesztés
A Paläontologische Abhandlungen szerkesztője (1963-tól).
Főbb művei
F. m.: A Máramarosi Havasokból. Az Országos Diákturista Pályázaton első díjat nyert dolgozat. (Ifjúság és Élet, 1909)
Fajkeletkezési elméletek rövid ismertetése és azok mai állása. (Pedagógiai Lapok, 1912)
A suriáni tengerszemek kovamoszatai. 1 táblával és 81 rajzzal. (Botanikai Közlemények, 1913)
Darwin és tana. (Bp., 1914)
Ein Gedanke zur polyphyletischen Entwicklung der Pflanzenwelt. (Beihefte zum Botanischen Zentralblatt, 1918)
Az ephedrák epidiaphragmájának ökológiai jelentősége. 5 rajzzal. Egy. doktori értek. is. (Botanikai Közlemények, 1919)
Számtani törvényszerűség a növényország nemzedék váltakozásában. (Botanikai múzeumi füzetek. Kolozsvár, 1919)
Állatbiológiai megfigyelések és állatbonctani gyakorlatok. 32 táblarajzzal. (Bp., 1922)
A paraphylliumok fejlődéstörténeti jelentősége. (Botanikai Közlemények, 1923)
Állati és növényi mikroorganizmusok megkülönböztetése nátriumcianiddal. (Természettudományi Közlöny, 1924)
Az ultramikroszkópi élőlények előfordulása a természetben. (Természettudományi Közlöny, 1925)
A természet egysége. (Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületi Közlöny, 1925)
Az állatok és növények életmódja. Természetrajz polgári leány- és fiúiskolák számára. Ill. Csapody Vera. (Bp., 1926; 2. kiad. 1930)
A kenderterméskék nagysága és a nemi jelleg. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1926)
A kétlaki és egylaki növények virágporszeme. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1927)
A virágporszemek nagysága és a nemiség meghatározására vonatkozó vizsgálataim. A debreceni Tisza István Tudományos Társaság székfoglaló előadása. (Debrecen, 1928)
A növények találmányai. Hogyan terjednek a termések és a magvak? – Hol és hogyan készül a mindennapi kenyerünk anyaga? (Debreceni Szemle, 1928)
A Bryonica dioica és a Gingko biloba leveleinek szexuális dimorphizmusa. – A Melandrium album pollentömlőinek hosszúsága és a nemiség determinációja közötti összefüggés. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1929)
A közép-európai Ericacae xylotomiája. 38 táblarajzzal. (Acta Botanica, 1933)
A növények csodálatos élete. 428 rajzzal. Az előszót Móra Ferenc írta. (Bp., 1933)
Jeges Sándor: A biológia tanításának vezérkönyve. Az előszót írta. (Bp., 1933)
Bevezetés az örökléstanba. 98 fekete-fehér ábrával illusztrálva. (Bp., 1935)
400 egyszerű növényélettani kísérlet. 263 szövegközti ábrával illusztrálva. (Szeged, 1936)
A szőregi bronzkori kaláris fonalának és a kiszombori avarsír szövetmaradványainak anyaga. (Botanikai Közlemények, 1937)
Az erdőfülei diatomaföld kovamoszatai. 1 táblával. Weber Mihállyal. – A hazai őshonos lombosfák meghatározókulcsa szövettani alapon. (Botanikai Közlemények, 1938)
A magyar lakóház és tájéka. Természetrajz a gimnáziumok és leánygimnáziumok 1. osztálya számára. Karl Jánossal. (Bp., 1938)
Szeged környéki régészeti leletek xylotomiai vizsgálata. (Botanikai Közlemények, 1939)
Természetrajzi ismeretek. A líceumi és a leánylíceumi 1. osztály számára. (Bp., 1939)
Tantárgykapcsolás a biológia középiskolai tanításában. (Magyar Paedagogia, 1939)
Kritikai megjegyzések a magyarországi prehisztorikus faszenek meghatározásaira. – Prehisztorikus faszénmaradványok az aggteleki cseppkőbarlangból. (Botanikai Közlemények, 1940)
A virágporszem őstörténelmi bizonyíték. (Búvár, 1940)
A közép- európai harasztok spórái. 8 táblával és 2 táblázattal. (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1941)
Sporenverschiedenheit der Musci. (Botanische Archiv, 1942)
Xylotomie der mitteleuropäischen Ericacae. (Acta Botanica, 1943)
Adatok Magyarország szarmatakori fáinak szövettani vizsgálatához. (Földtani Közlöny, 1943)
A közép-európai lomblevelű fák és cserjék meghatározása szövettani alapon. (Bp., 1943)
A közép-európai fák és cserjék meghatározása szövettani alapon. 1000 eredeti fényképpel és 250 tábla eredeti rajzzal. (Bp., 1947)
Identification of the Most Important Genii of First Based on Xylotomy. (Acta Botanica, 1948)
Xylotomic Investigation of Some Uncommen Tropical Coniferous Genera. (Acta Universitatis Szegediensis, 1949)
Előzetes jelentés a Picea-génusz xylotomiájához. 1 táblázattal. – Néhány ritkább fenyőgénuszt képviselő faj xylotomiai vizsgálata. (Szegedi Tudományegyetem Biológiai Intézetének Évkönyve, 1950)
Növényélettani anatómia. I–II. köt. Egy. tankönyv. (Szeged, 1950–1951)
A Podocarpaceae xylotomiai meghatározókulcsa. 39 táblával, 156 fényképpel. (Acta Biologica, 1952)
Magyarországi mezozói famaradványok. (Földtani Közlöny, 1952)
A Taxodiaceák xylotomiája. 25 táblával, 1 táblázattal. (A magyar tudományegyetemek biológiai intézeteinek évkönyve, 1952)
Az ipolytarnóci alsó miocén kövesedett famaradványok. (Földtani Közlöny, 1954)
Egy Kínából származó új haszonfenyőfa. (Az Erdő, 1955)
A nyitvatermők xylotomiája. 1500 fényképpel és 350 táblarajzzal. Monográfia és doktori értek. is. (Szeged, 1955; németül: 1955; angolul: 1972)
ősnövényi maradványok a Heves megyei Darnó-hegyről. (Földtani Közlöny, 1956)
A hámozható bükkrönkök hosszanti repedezéseinek okairól. (Az Erdő, 1957)
Holzanatomie der europäischen Laubhölzer und Sträucher. 152 táblával, 6 melléklettel. (Bp., 1959)
Relationships of Cycadales on the Basis of Their Xylotomy. (Acta Botanica, 1964)
A szárazföldi növényvilág három irányú, trifiletikus fejlődéstörténete. 1 táblával. (Szeged, 1964; angolul: Acta Universitatis Szegediensis. Acta Biologica, 1964)
The Polyphyletic Origin of Angiospermae. (Advancing Frontiers of Plant Sciences, 1966)
The Relationships of Cycadales on the Basis of Their Xylotomy, Branching and Leaf Epidermis. (The Palaeobotanics, 1966)
Újabb adatok Magyarország fosszilis fáinak ismeretéhez. (Földtani Közlöny, 1967)
Fossil Gymnosperm Woods in Hungary from the Permian to the Pliocene. (Bp., 1967)
A Pseudotsuga-k és az új Cathaya genusz hasonló xylotomiája és levélepidermisze. 2 táblával. (Botanikai Közlemények, 1970)
A várnai eocénkorú megkövesedett erdőségek fáinak meghatározása. 4 táblával. (Botanikai Közlemények, 1976)
Életem. Az asztalosműhelytől az egyetemi katedráig. (Bp., 1979)
kéziratban: A származástani elméletek rövid ismertetése és azok állása. (1912)
Darwin és Häckel. (1913).
Irodalom
Irod.: Miltényi László: G. P.: Bevezetés az örökléstanba. (A Természet, 1935)
Wolsky Sándor: G. P.: Bevezetés az örökléstanba. (Állattani Közlemények, 1935)
Gyulai Ágost: G. P.: Bevezetés az örökléstanba. (Magyar Paedagogia, 1936)
Természettudományi lexikon. Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. I–VII. köt. (Bp., 1964–1976)
Horváth Imre: 85 éves G. P. professzor. (Botanikai Közlemények, 1975)
Biológiai lexikon. Szerk. Straub F. Brúnó. I–IV. köt. (Bp., 1975; 2. kiad. 1982)
G. P. Kossuth-díjas egyetemi tanár irodalmi munkássága. Bibl. (Szeged, 1978)
Peterka Gabriella: G. P.: Életem. (Pedagógiai Szemle, 1980)
Halálhír. (Magyar Nemzet– Népszabadság, 1984. márc. 28.)
Gulyás Sándor: Publications of Prof. G. P. A Bibliography. (Acta Biologica Szegediensis, 1985)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Pedagógiai Lexikon. Főszerk. Báthory Zoltán. I–III. köt. (Bp., 1997)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Szegedi Tanárképző Főiskola. 1873–1998. Történet, almanach. Szerk. Apróné Laczó Katalin, Pitrik József. (Szeged, 1998)
Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyiségek adattára. (Szeged, 2008).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
