Vilmon Gyula
orvos, belgyógyász, egészségpolitikus
Született: 1897. március 31. Alsóhámor, Bars vármegye
Meghalt: 1966. április 6. Budapest
Temetés: 1966. április 9. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Vilmon István bányalakatos, Sztraka Irma. F: Hirling Ilona (1904–1971) könyvtáros. Fia: Vilmon Gyula (1932–) könyvtáros.
Iskola
A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1927), belgyógyász szakorvosi vizsgát (1928), tisztiorvosi vizsgát tett (1931), az orvostudományok kandidátusa (1961).
Életút
Salgótarján város tisztiorvosa (1932–1939), Nyitra és Pozsony vármegyék (1939–1941), Bács-Bodrog vármegye tisztifőorvosa (1941–1943). A Belügyminisztérium (BM) Egészségügyi Osztálya közegészségügyi felügyelője (1943–1944). A II. vh. után a Népjóléti, ill. Egészségügyi Minisztérium Közegészségügyi és Járványügyi Főosztályának vezetője (1945–1956. dec.). Az Egészségügyi Minisztérium mb. vezetője (1956. dec.–1957. febr. 28.), egészségügyi miniszterhelyettes (1957. márc. 1.–1965. márc. 8.). A SZOTE Egészségügyi Szervezéstani Intézete egy. docense (1960. szept. 1.–1963. jan. 12.), egy. tanára (1963. jan. 13.–1965. márc. 8.) és a Tanszék vezetője (1960–1965).
Vezető szerepet játszott a magyarországi közegészségügyi szervezet új, szocialista formáinak kialakításában és az új közegészségügyi szolgálat megszervezésében. Kutatóként elsősorban táplálkozástudományi, település-egészségügyi és higiénés kérdésekkel, a magyarországi járványügy és higiéné történetével foglalkozott.
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Tiszteletére Vilmon Gyula-díjat alapítottak. A Szegedi Tudományegyetem Egészségügyi Szervezési Intézetében bronz dombormű őrzi emlékét (Tóth Sándor alkotása, felavatták: 1985. okt. 11.).
Elismertség
A Nemzetközi Higiénikus Társaság tagja. A TIT Egészségügyi Szakosztályának elnöke, a Magyar Vöröskereszt elnökségi tagja.
Elismerés
Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Munka Érdemrend (1955; arany, 1965). Kossuth-díj (1948), Fodor József-emlékérem (1959), Bugát Pál-emlékérem (1962).
Szerkesztés
A Népegészségügy c. folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke (1957–1966), az Egészségügyi Felvilágosítás és az Egészségnevelés c. népszerű lapok főszerkesztője (1963–1966).
Főbb művei
F. m.: A Bácska közegészségügyi viszonyai. Dunszt Ferenccel. (Népegészségügy, 1944)
Időszerű egészségügyi igazgatási kérdések. (Orvosok Lapja – Népegészségügy, 1947)
Az orvosok továbbképzéséről. (Magyar Orvosi Szemle, 1947)
Egészségügyi közigazgatás. – Közigazgatási alapismeretek. – Fertőzőbetegségek elleni védekezés. (Az üzemorvos kézikönyve. Bp., 1947)
A tisztiorvos szerepe az ötéves tervben. (Népegészségügy, 1949)
Teendőink az élelmezésegészségügy fejlesztésével kapcsolatban. (Népegészségügy, 1951)
Feladataink az egészségügyi felvilágosítás terén. (Népegészségügy, 1952)
Munkavédelmi és balesetelhárítási feladatok. (Népegészségügy, 1953)
Közegészségügyünk új szervezeti formái. (Népegészségügy, 1954)
Járványügyünk új szervezeti formái és munkamódszere. Kátay Aladárral. – Közegészségügyünk és járványügyünk tízéves fejlődése. (Népegészségügy, 1955)
A közegészségügyi-járványügyi állomások működésének eredményei és feladatai. (Népegészségügy, 1956)
A magyar közegészségügy fejlődése és feladatai. (Népegészségügy, 1959)
Az egészségügyi igazgatás kialakulásának áttekintése. (Állam és Igazgatás, 1959)
Higiénés szolgálatunk új formái. (Egészségtudomány, 1960)
A higiéne történeti áttekintése. (A higiéne tankönyve. I. rész. Szerk. Bakács Tibor, Jeney Endre. Bp., 1960)
Higiénés hálózatunk új formái. Kand. értek. (Bp., 1960)
Az egészségügyi igazgatás helyzete és feladatai. (Állam és Igazgatás, 1961)
Az egészségügyi igazgatás egyes kérdései. (Településegészségügy. Egy. jegyz. Bp., 1962)
Élelmezésügy és gyógyszerügy. Egy. jegyz. (Bp., 1962)
A magyar egészségügy szervezete és feladatai. Egy. jegyz. (Bp., 1962)
Műszerügyünk szervezete és jelenlegi állása. (Népegészségügy, 1963)
A mező- és erdőgazdaság munkaegészségügye. Kanyó Bélával. (Bp., 1963)
Az egészségügyi népművelés – ismeretterjesztés, felvilágosítás, nevelés – jelenlegi helyzete. (Élővilág, 1964)
Tanulmány a lakosság általános kórházi ágyszükségletéről és ennek távlati tervezéséről. Többekkel. (Egészségügyi gazdasági szemle, 1965)
Kórházi ágyellátási normatívák tervezése. 1–2. Többekkel. (Népegészségügy, 1966)
Kórháztervezési útmutató. Szerk. Cserba Lászlóval, Fóti Marcellal. (Bp., 1966)
A balassagyarmati morbiditási vizsgálat metodikája és összefoglaló adatai. Többekkel. (Népegészségügy, 1968).
Irodalom
Irod.: Zalányi Sámuel: V. Gy. (SZOTE Évkönyv, 1965/66)
Tóth Béla: V. Gy. (Orvosi Hetilap, 1966. 18.)
Buga László: Emlékezés V. Gy.-ra. (Népegészségügy, 1966)
Habán György: V. Gy. (Egészségtudomány, 1966)
Lázár János: V. Gy. (Gyógyszerészet, 1966)
Zalányi Sámuel: Emlékezés V. Gy.-ra. (Gyógyszerészet, 1976)
Szegedi egyetemi almanach. 1921–1995. Szerk. Szentirmai László, Iványi Szabó Éva, Ráczné Mojzes Katalin. (Szeged, 1996)
Zalányi Sámuel: Emlékezés V. Gy.-ra. (Gyógyszerészet, 1996)
Zalányi Sámuel: Emlékezés V. Gy. professzorra. Szerk. Ifj. Vilmon Gyula. Monográfia. (Szeged, 1997)
Károlyi László: V. Gy.-ról. – Vértes László: Az egészségnevelő V. Gy. – Pajor Géza: Emlékeim V. Gy.-ról és a 40 év előtti tisztiorvosi tanfolyamról. – Métneki János: Emlékezés V. Gy.-ra. (Egészségnevelés, 1997)
Kneffel Pál: V. Gy. – Takács Sándor: Rendhagyó emlékezés V. Gy.-ra. Szemelvények közleményeiből. (Népegészségügy, 1997)
Métneki János: Az egészségügyi felvilágosítástól az egészségfejlesztésig. (Valóság, 2008).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
