Gróh István
művészettörténész, iparművész, író
Gró; Groó
                Született: 1867. június 2. Nagyberezna, Ung vármegye        
                        Meghalt: 1936. március 16. Budapest        
                        
Család
Sz: Gróh Sámuel (1834–1900) adótiszt, Polyánszky Viktória. Testvérei: Gróh Gyula (1886–1952) kémikus, az MTA tagja, Gróh Géza (1872–) mérnök, a felvidéki Kassa–Oderbergi vasútvonal főmérnöke, Gróh Béla festőművész és Gróh József (1883–1969) az esztergomi főegyházmegye ügyésze.
Iskola
A Képzőművészeti Főiskolán Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványaként végzett.
Életút
	                 A nyíregyházi gimnázium és a rozsnyói premontrei gimnázium rajztanára (1889?–1896), a bp.-i Iparművészeti Iskola r. tanára (1896–1917), igazgatója (1917–1928).                                    
            Az I. vh. után bekapcsolódott a magyarországi görögkatolikusok társadalmi szervezeteinek munkájába. A Magyar Görög Katolikusok Országos Szövetségének elnöke, a szövetség hivatalos lapjának, a Görögkatolikus Szemlének szerkesztője (1928–1936).                                    
            Művészettörténészként elsősorban a magyarországi középkori iparművészet történetével és a bizánci művészet első magyarországi emlékeivel foglalkozott. A modern magyarországi műemlékvédelem egyik úttörőjeként értékes munkát végzett középkori falfestményeink felkutatása, másolása és restaurálása, a magyar díszítő motívumok összegyűjtése és közreadása terén. Számos restaurálási munkában vett részt; nevéhez fűződik – többek között – az eperjesi Rákóczi-ház sgraffitóinak díszítése (1901), a lőcsei reneszánsz kori Thurzó-ház, ill. a budapesti egyetemi templom J. Bergltől való freskóinak restaurálása (1927). Díszítő frízt festett a fővárosi Zeneakadémia nagytermében (1907). Pedagógiai tevékenysége is értékes, különböző álneveken regényeket, elbeszéléseket is írt.                    
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Elismertség
A Műemlékek Országos Bizottsága tagja.
Főbb művei
F. m.: művészeti munkái: A nyírbátori református templom. (Archaeologiai Értesítő, 1893)
 Az esztergomi Bakacs-kápolna eredetéről. – A geczelfalvi és ochtinai templomok faliképeiről. (Archaeologiai Értesítő, 1894)
 Középkori falképek Gömörmegyében. 1–2. (Archaeologiai Értesítő, 1895)
 Hisnyó r. k. templomának falképei. (Archaeologiai Értesítő, 1897)
 A gömörmegyei népies agyagművesség. – Jövő stílusunk. (Magyar Iparművészet, 1899)
 Ungvár és Sárospatak fazekassága. (Magyar Iparművészet, 1901)
 Magyar fali rajzminták. (Bp., 1901)
 Modern stílus és magyar stílus. (Műcsarnok, 1901)
 A sgrafitto díszítés. (Magyar Iparművészet, 1904)
 Magyar stílusú rajzminták. (Bp., 1904)
 Gömörmegyei csipkék és hímzések. (Magyar Iparművészet, 1905)
 A sajóvidéki népi építés. (Magyar Iparművészet, 1907)
 Magyar díszítő művészet. I–II. köt. (Bp., 1907; németül is)
 A művészeti stílusok fejlődése. (Az iparművészet könyve. I–III. köt. Bp., 1912; hasonmás kiad. Szekszárd, 2002)
 Népies nyomok középkori művészetünkben. (Magyar Iparművészet, 1913)
 Ismerjük meg műemlékeinket! – A díszítménytől a díszítésig. (Magyar Iparművészet, 1915)
 Iparművészeti Iskolánk reformjáról. (Magyar Iparművészet, 1917)
 Az Országos Magyar Kir. Iparművészeti Főiskola évkönyve. 1917/18. Szerk. 15 oldal kép-, 1 műmelléklettel. A mellékleten Baumhorn Margit színes fametszetével. (Bp., 1918)
 Magyarság a történelmi stílusokban. (Magyar Iparművészet, 1922)
 A monzai iparművészeti kiállítás. (Magyar Iparművészet, 1924)
 Új magyar díszítések. Fekete kartonlapra felragasztott, színes mintarajzok. 6 kihajtható melléklettel. (Bp., 1929)
 A bizánci keresztény művészet első emlékei Erdélyben. (Bp., 1933)
 szépirodalmi művei: Négy lélek. Elbeszélés Groó István néven. (Bp., 1899)
 Nóbel Árpád kalandjai. Regény Gró István néven. (Bp., 1912; Athenaeum Könyvtár. 2. kiad. 1921)
 Az idealista Perbetei. Regény. (Bp., 1925)
 Két farkas. Regény Bereznai Gróh István néven. (Bp., 1925)
 A harsányi Vénusz. Regény Bereznai Gróh István néven. (Bp., 1926)
 Sárarany kígyó. – Ebesi gát. Regények Bereznai Gróh István néven. (Bp., 1926)
 Zsidó vagyok. Regény Szeő Demeter néven. (Bp., 1933).
Irodalom
Irod.: G. I. (Az Országos Magyar Iparművészeti Iskola Évkönyve, 1936)
 Bartha István–Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig. 1899–1941. (Bp., 1941)
 Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
 Pirigyi István: G. I. (A Hajdúdorogi egyházmegye jubileumi emlékkönyve. Nyíregyháza, 1987)
 Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája. II. Ajaktól Zsurkig. (Nyíregyháza, 1996)
 Tököli Gábor: Ki kicsoda Rozsnyón? (Somorja, 1999).
        Szerző: Kozák Péter
        Műfaj: Pályakép
        Megjelenés: nevpont.hu, 2013