György Lajos
irodalomtörténész
Született: 1890. április 3. Marosvásárhely
Meghalt: 1950. december 31. Kolozsvár
Iskola
Középiskoláit Csíksomlyón és Kolozsvárott végezte, a kolozsvári piarista gimnáziumban éretts. (1907). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen középiskolai tanári és bölcsészdoktori okl. (1911), a magyar irodalomtörténet összehasonlító tárgytörténete tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1931). Az MTA tagja (l.: 1930. máj. 8.; r.: 1942. máj. 15.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
Életút
A bp.-i tudományegyetemi tanárképző intézet gyakorlógimnáziuma (1912–1914), a mezőkövesdi r. k. gimnázium helyettes tanára (1914–1916). A kolozsvári Marianum r. tanára, majd polgári iskolai tanárképző intézetének igazgatója (1916–1927) és a Marianum igazgatója is (1923–27), egyúttal a Kolozsvári Református Teológiai Akadémián működő magyar tanárképző intézetben a régi magyar irodalomtörténet előadó tanára (1919–1921). Hosszabb tanulmányúton járt Németországban és Franciaországban (1927–1928). A kolozsvári magyar tanárképző intézet tanulmányi igazgatója (1928–1940) és a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1931–1940). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen (1940–1944), ill. a Bolyai Tudományegyetemen (1945–1947) a magyar irodalomtörténet ny. r. tanára és az Egyetem rektorhelyettese (1946), az Erdélyi Tudományos Intézet igazgatója (1946–1947), állásától és nyugdíjjogosultságától megfosztották (1947).
Országgyűlési képviselő, a Felsőház tagja (1940–1944).
Az 1920-as években jelentős szerepet játszott az erdélyi magyar kulturális, elsősorban az irodalmi élet szervezésében. Szorosan együttműködött Márton Áron gyulafehérvári püspökkel – akinek tanácsadója is volt – a régi líceumi könyvtár nyilvánossá tételében, az értelmiség magyarországi továbbképzése és az erdélyi magyar tanítóság szervezésében. Irodalomtörténészként elsősorban 16–19. sz.-i erdélyi irodalomtörténettel, a különböző irodalmi műfajok eredetével, nemzetközi kapcsolataik történetével, az irodalmi motívumok és műfajok vándorlásával és magyarországi elterjedésével foglalkozott. Feldolgozta a magyar és a nemzetközi anekdotakincs kapcsolatait, vizsgálta Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és más klasszikus magyar szerzők anekdotáinak eredetét. Több mint kétszázötven vándoranekdota útját követte nyomon a 15. századtól a 20. századig (A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai, 1934 és Világjáró anekdoták, 1938). Vizsgálta továbbá a magyar regény megszületésének körülményeit, előzményeit, a műfaj első munkáinak forrásait (A magyar regény múltjából, 1922; A százesztendős „Abafi” előzményei, 1936; A magyar regény előzményei, 1941). Különösen értékesek erdélyi művelődés- és kultúrtörténeti kutatásai. Fontos az erdélyi vonatkozású könyvészeti munkássága is; fontos szellemi feladatának tekintette, hogy az erdélyi magyar közélet elhunyt jeles képviselőinek összegyűjtse életrajzait és összeállítsa bibliográfiáját. Jelentős szerepet vállalt a kisebbségi magyarság gimnáziumi tankönyveinek, szöveggyűjteményeinek, egyéb irodalmi segédkönyveinek megírásában és szerkesztésében. Álneve volt – többek között – Vásárhelyi Lajos és Vásárhelyi Gergely.
Emlékezet
Marosvásárhelyen született, Kolozsvárott élt és alkotott, a Házsongárdi Temetőben nyugszik. Születésének 100. évfordulóján megalakult a György Lajos Emlékbizottság, amely Kolozsvárott (1990. ápr. 1-jén) és Gyulafehérvárott (1990. jún. 7-én) is megemlékezett munkásságáról.
Elismertség
A Szent István Akadémia tagja (r.: 1926). Az Erdélyi Katolikus Akadémia tagja és főtitkára (1929-től). Az Erdélyi R. K. Egyházmegyei Tanács (= Státus) igazgatótanácsosa és titkára. Az Erdélyi R. K. Népszövetség és a Pázmány Péter Társaság alelnöke. A Petőfi Társaság tagja (r.: 1941). Az Erdélyi Múzeum-Egyesület főtitkára. A Budapesti Philologiai Társaság, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, a kolozsvári Színpártoló Egyesület választmányi tagja. A Magyar Pedagógiai Társaság, az Erdélyi Irodalmi Társaság, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság r. tagja.
Elismerés
Corvin-koszorú (1940).
Szerkesztés
A kolozsvári Pásztortűz (1924–1927) és a Pásztortűz Könyvtár (1925–1930), az Erdélyi Irodalmi Szemle (1926–1929), az Erdélyi Múzeum (1930–1940), az Erdélyi Iskola szerkesztője (1933–1940). Az Erdélyi Katolikus Akadémia felolvasásai (1929–1932) és a Népművelési Füzetek sorozatszerkesztője (1935–1940).
Főbb művei
F. m.: Arany „Toldi szerelme” forrásaihoz. (Erdélyi Múzeum, 1911)
Kónyi és d’Aulnoy. Egy. doktori értek. (A Szent Imre Egylet évkönyve. Kolozsvár, 1911)
Adatok regényirodalmunk történetéhez. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1915)
A magyar regény múltjából. (A hírnök [Kolozsvár], 1922)
Az erdélyi magyar irodalom. 1919–1922. (Irodalomtörténet, 1923)
A kolozsvári Szent Mihály egyház. Emlékfüzet az 1924. okt. 2–12. harangszentelési ünnepségek alkalmával. (Cluj-Kolozsvár, 1924)
Magyar elemek a világirodalomban. (A hírnök [Kolozsvár], 1924)
Az erdélyi magyarság szellemi élete. (Literatura, 1927)
Andrád Sámuel elmés és mulatságos anekdotái. (Székely Nemzeti Múzeum emlékkönyve. Cluj-Kolozsvár, 1929)
Egy állítólagos pancsatantra-származék irodalmunkban. (Erdélyi tudományos füzetek. Cluj-Kolozsvár, 1929)
Egy középkori Sibylla-vers régi magyar irodalmunkban. (A Szent István Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztályának felolvasásai. I. köt. 4. Pécs, 1929)
A francia hellénizmus hullámai az erdélyi magyar szellemi életben. (Erdélyi tudományos füzetek. Cluj-Kolozsvár, 1929)
A Genovéva-legenda és népkönyv története. (Bp., 1929)
Egy magyar nyelvű híres spanyol pikaro-regény. (Katholikus Szemle, 1929)
Folnesics Alvinájának eredetije. (Magyar Nyelv, 1930)
Adatok a Bánk bán külföldi tárgytörténetéhez. – A magyar kannibalizmus meséje. – Az első magyarra fordított angol regény. (Erdélyi Múzeum, 1930)
Eulenspiegel magyar nyomai. (Erdélyi Múzeum, 1931)
Kónyi János Democritusa. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott részletei: 1931. márc. 2.; megjelent, mint monográfia: Bp., 1932)
Tárgytörténeti jegyzetek Mikszáth anekdotáihoz. 1–3. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1932; önállóan: Bp., 1932)
Szent Ágoston és a tenger vizét kimerő gyermek legendája. (Katholikus Szemle, 1932)
Borbély István életrajza és irodalmi munkássága. (Erdélyi Múzeum, 1932)
Magyar anekdotáink Naszreddin kapcsolatai. (Erdélyi Múzeum, 1933)
Tárgytörténet és irodalomtörténet. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1934)
A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai. Kétszázötven vándoranekdota. Az anekdota forrásai. (Bp., 1934)
Anekdota. (A magyarság néprajza. III. köt. Bp., 1935; 2. kiad. 1943; hasonmás kiad. 1991)
Gyalui Farkas életrajza és irodalmi munkássága. (Erdélyi Múzeum, 1935)
A magyar nyelv küzdelmes sorsa Erdélyben. Vásárhelyi Gergely néven. (Magyarosan, 1935 és önállóan: Nyelvművelő füzetek. 3. Kolozsvár, 1935)
A százesztendős „regény.” (Magyar Nyelv, 1936)
A százesztendős „Abafi” előzményei. (Kolozsvár, 1936)
Anyanyelvünk védelme. (Erdélyi tudományos füzetek. Cluj-Kolozsvár, 1936)
Bitay Árpád életrajza és irodalmi munkássága. (Erdélyi Múzeum, 1936)
A magyar közönség szórakoztató olvasmányai száz évvel ezelőtt. (Erdélyi Múzeum, 1937)
A magyar nyelv és irodalom története. I–II. köt. Tankönyv. (Kolozsvár, 1937–1938)
Világjáró anekdoták. Összeáll. Ill. S. Kovács Kálmán. (Bp., 1938; 2. kiad. 1941; új kiad. Bukarest, 1988; hasonmás kiad. 1996)
Rajka László élete és tudományos munkássága. (Erdélyi Múzeum, 1939)
Az „Erdélyi Múzeum” ötven esztendeje. (Budapesti Szemle, 1940)
A magyar nábob. (Erdélyi tudományos füzetek. Kolozsvár, 1940)
A magyar regény előzményei. Monográfia. (Bp., 1941)
Az erdélyi könyvtárügy és a kolozsvári egyetemi könyvtár. (Erdély magyar egyeteme. Bp., 1942)
Az első magyar anekdotagyűjtemény. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1944. jan. 10.)
Bálint Gábor emlékezete. Egy kolozsvári egyetemi tanár oroszországi és belső-ázsiai nyelvtanulmányai. (Az Erdélyi Tudományos Intézet évkönyve. 1944. Kolozsvár, 1945)
A magyar és orosz irodalom kapcsolatai. (Erdélyi tudományos füzetek. Kolozsvár, 1946)
Valkai András, egy kalotaszegi énekszerző a XVI. században. (A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem kiadványai. Kolozsvár, 1947)
Fejezetek a kolozsvári régi Lyceum-könyvtár történetéből. (Művelődéstörténeti tanulmányok. Szerk. Csetri Elek. Bukarest, 1980)
Az anekdota. – A magyar regény előzményei. Tanulmányok. Vál., a bevezető tanulmányt írta Kováts Ferenc. (Bucuresti, 1988)
A kolozsvári római katolikus Lyceum-könyvtár története. 1579–1948. Gy. L. kézirata alapján szerk., sajtó alá rend. Sándor István. (Bp., 1994)
szerk.: A romániai magyar időszaki sajtó öt esztendeje. 1918–1923. Összeáll. (Kolozsvár, 1924)
Az erdélyi magyar irodalom bibliográfiája. 1919–1924. Összeáll. (Bp., 1925)
Öreg diák visszanéz… Kiadják a kolozsvári r. k. főgimnázium öreg diákjai. Szerk. (Cluj-Kolozsvár, 1926; hasonmás kiad. Kolozsvár, 2003)
Az Erdélyi Múzeum- Egyesület Marosvásárhelyen, 1930. aug. 28–30. napján tartott kilencedik vándorgyűlésének emlékkönyve. Szerk. (Cluj-Kolozsvár, 1931)
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Nagyenyeden, 1931. aug. 28–30. napján tartott tizedik vándorgyűlésének emlékkönyve. Szerk. (Cluj-Kolozsvár, 1932)
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület háromnegyedszázados tudományos működése. 1859–1934. A választmány megbízásából szerk. (Kolozsvár, 1939)
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Tordán, 1938. aug. 28–30. napján tartott tizenötödik vándorgyűlésének emlékkönyve. Szerk. (Cluj-Kolozsvár, 1939)
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Gyergyószentmiklóson, 1939. aug. 27–29. napján tartott tizenhatodik vándorgyűlésének emlékkönyve. Szerk. (Cluj-Kolozsvár, 1940)
A nagyenyedi síró Heraklitus és hol mosolygó s hol kacagó Demokritus. Hermányi Dienes József kéziratos gyűjteménye 1762-ből. I–II. köt. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta. (Erdélyi ritkaságok. 9–10. Kolozsvár, 1943).
Irodalom
Irod.: Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán. (Nagyvárad, 1928)
Bartoniek Emma: Egy középkori Sibylla-vers régi magyar irodalmunkban. (Századok, 1932)
Kerekes Emil: Gy. L.: A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1935)
Dömötör Sándor: Gy. L.: A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai. (Debreceni Szemle, 1935)
Komoróczy György: Gy. L.: A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai. (Századok, 1936)
Gy. L. 1911–1937. Bibliográfia. (Magyar akadémiai almanach, 1937)
Zsigmond Ferenc: Gy. L.: A magyar regény előzményei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1941)
Katona Ádám: A pozitivista Gy. L.-ról. (Korunk, 1971)
Dávid Gyula: Gy. L. (D. Gy.: Találkozások, 1976)
Magyar néprajzi lexikon. Főszerk. Ortutay Gyula. I–V. köt. (Bp., 1977–1982)
Katona Ádám: Az elfelejtett Gy. L.-ról. (Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1984)
Kováts Ferenc: Gy. L., az irodalomtörténész. (Gy. L.: Az anekdota. Bukarest, 1988)
Kováts Ferenc: Gy. L. építkezései. (Kortárs, 1990)
Antal Árpád: Gy. L. életműve. A bibliográfiát összeáll. Köllő Károly. (Erdélyi tudományos füzetek. Kolozsvár, 1992)
Tüskés Gábor: Gy. L.: A kolozsvári római katolikus Lyceum-könyvtár története. 1579–1948. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1996)
Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. Emlékkönyv. I–II. köt. Összeáll. Gazda István. (Piliscsaba, 1997)
Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. (Déva, 2002)
Gaál György: Gy. L. (Magyar múzeumi pantheon. Bp., 2002)
Incze Dénes: Erdély katolikus nagyjai. (Tusnádfürdő, 2003)
Ozsváth Judit: Az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség Egyetemi és Főiskolai Szakosztályának tevékenysége Márton Áron és Gy. L. elnöksége idején. (Egyháztörténeti Szemle, 2011).
Megjegyzések
ÚMÉL, RÚL téves halálozási adata: dec. 1.! MÉL I. téves halálozási adata: 1951. dec. 31. majd a kiegészítő kötetben újabb tévedés: 1952. dec. 31.!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
