Győrffy Barna, kőhalmi
biológus, növénygenetikus
Győrffy Barnabás
Született: 1911. július 18. Szepesbéla, Szepes vármegye
Meghalt: 1970. augusztus 5. Budapest
Temetés: 1970. augusztus 12. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Győrffy István (1880–1959) botanikus, briológus, az MTA tagja, Greisiger Irma biológus. F: Sal Teréz (1913–1966).
Iskola
A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen természetrajz–vegytan szakos tanári okl. (1935), bölcsészdoktori okl. (1936), a növények fejlődésélettana tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1943), a biológiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (életművéért, 1957). Az MTA tagja (l.: 1967. máj. 3.; posztumusz, az MTA 1990. dec. 4-i rendkívüli közgyűlése határozatával).
Életút
A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Általános Állattani Intézete gyakornoka (1936–1939); közben a berlin-dahlemi Kaiser Wilhelm Institut für Biologie ösztöndíjas vendégkutatója (1937–1939), a Tihanyi Magyar Biológiai Kutató Intézet kutatóbiológusa (1939–1944). A mosonmagyaróvári Növénytermesztési és Növénynemesítő Kísérleti Intézet Biológiai és Genetikai Laboratóriumának vezetője (1944–1948), a bp.-i Növényörökléstani és Nemesítéstani Intézet (1948–1949), az Agrobiológiai Intézet Genetikai Osztálya (1949–1950), az MTA Agrobiológiai Intézete (1950–1954), az MTA Genetikai Intézete intézetvezető tud. főmunkatársa (1954–1970). Az Agrártudományi Egyetem Biológiai Tanszék tanszékvezető ny. r. tanára (1948–1951), c. egy. tanára (1951-től).
Növénygenetikával, evolúciógenetikával foglalkozott. Nevéhez fűződik a kolchicin (= az őszi kikerics alkaloidja) kromoszómaszerelvény-sokszorosító hatásának felfedezése, ill. a kolchicinnel létrehozott ún. autotetraploid növények előállítása. Számos új fajtahibridet állított elő genetikai körülmények között. Alapvető fontosságú eredményeket ért el a kromoszóma-szerelvények fiziológiai és biokémiai vizsgálata terén. A magyarországi rizobium-transzformációs kísérletek elindítója, vizsgálta a sztreptomicin érzékenységét, festékképző és -hiányos törzsek ultraibolya-sugárzással szembeni érzékenységét. Gazdag mohagyűjteménye volt, számos mohafajnak elsőként határozta meg kromoszómaszámát és elsőként végezte el izoenzimvizsgálatát. Tudománypolitikai szerepe is jelentős: fontos szerepet vállalt a magyarországi növénygenetikai viták tisztázásában, a liszenkói dogmákkal való szakításban.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Emlékének ápolására, ill. a kiemelkedő magyar genetikai kutatások jutalmazására létrejött a Győrffy Barna Alapítvány.
Elismerés
Szocialista Munkáért Érdemérem (1953). Kossuth-díj (1949), Széchenyi-díj (posztumusz, 1990).
Főbb művei
F. m.: Fejlődéstani vizsgálatok Catharinaea Hausknechtii-n. Egy. doktori értek. Győrffy Barnabás néven. (Folia Cryptogamica, 1935)
Colchicinnel indukált polyploidia. – Tetraploid paprika. (Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Botanica, 1939)
A colchicin hatásmechanizmusa. – Chromoszomaszámlálások colchicinnel előállított polyploidoknál. (A Magyar Biológiai Kutató Intézet munkái. Tihany, 1940)
A polyploid növények élettana Magyarországon. (A Magyar Biológiai Kutató Intézet munkái. Tihany, 1941)
A paprika C-vitaminjáról. 1–2. Patka Évával. (A Magyar Biológiai Kutató Intézet munkái. Tihany, 1942)
Gének és enzymek. – A paradicsom C-vitamin tartalmáról. (A Magyar Biológiai Kutató Intézet munkái. Tihany, 1943)
A növény élete. (Az élet tudománya. Szerk. Szent-Györgyi Albert. Bp., 1943)
Oxidáló enzimrendszerek meghatározása növényekben. Banga Ilonával. (A Magyar Biológiai Kutató Intézet munkái. Tihany, 1945)
Az anyagcserefolyamatok tanulmányozásának jelentősége, módszerei és eredményei. (MTA Biológiai és Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1953)
A növények anyagcseretípus-változásainak biokémiai vonatkozásairól. (MTA Biológiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1953)
őszi búzából tavaszi búza. Többekkel. (Növénytermelés, 1953)
La substance de croissance du mais laiteux. Rédei Györggyel, Rédei Györgynével. (Acta Botanica, 1955)
Streptomycin Resistance of Serratia marcescens. Kállay Irénnel. (Acta Microbiologica, 1957)
A hazai genetikai kutatások eredményei. (MTA Biológiai Csoportjának Közleményei, 1957)
Serratia marcescens festékképző és festékhiányos törzseinek érzékenysége ultraibolya sugarakra. (MTA Biológiai Csoportjának Közleményei, 1958)
A Sesquidiploid F1 Hybrid of Lycopersicon pimpinellifolium and Lycopersicon peruvianum. Makó Józseffel. (Acta Biologica, 1962)
Dohány- és paradicsomhibridek citogenetikai vizsgálata. (MTA Biológiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1963), A mutáció, mint evolúciós tényező. (MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1964). A chromosoma szerkezete és működése. – A genetika napjainkban. (MTA Biológiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1964)
Citogenetika és növénynemesítés. (Növénytermelés, 1966)
Nem kromoszomális öröklődés. – A genetika száz éve. Megemlékezés Gregor Mendel centenáriumán. (MTA Biológiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1966)
Genetikai kérdések kísérletes megközelítése. (MTA Biológiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1967)
A biokémiai genetika történeti fejlődése. – Organizációgenetika. Genetikai szabályozás individuális szinten. (A genetika biokémiai problémái. I–III. köt. Szerk. Novák Ervin, Perényi Tibor. Bp., 1969).
Irodalom
Irod.: Természettudományi lexikon. I–VII. köt. Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. (Bp., 1964–1976)
Halálhír. (Népszabadság, 1970. aug. 7.)
Daniel Lajos: Gy. B. (Növénytermelés, 1970)
Biológiai lexikon. I–IV. köt. Szerk. Straub F. Brunó. (Bp., 1975)
Daniel Lajos: 75 éves született Gy. B. (Növénytermelés, 1986)
Takács István: Gy. B. (Magyar agrártörténeti életrajzok. I. köt. Bp., 1987)
Fodor András: A magyar genetika megmentője: Gy. B. (Tudomány, 1990)
Barabás Zoltán: Találkozásaim Gy. B. tanár úrral. (Magyar Tudomány, 1991)
Daniel Lajos: Gy. B. halálának 25. évfordulóján. (Növénytermelés, 1995)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 2006).
Megjegyzések
Győrffy Barnát az MTA 1967-ben l. tagnak jelölte, de az illetékes osztály politikai okokból nem támogatta. Az 1990. dec. 4-iki rendkívüli közgyűlés úgy határozott, hogy posztumusz l. taggá nyilvánítja!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
