Bánffy Ferenc, losonczi br.
politikus, nagybirtokos
Született: 1869. október 10. Apanagyfalu, Szolnok-Doboka vármegye
Meghalt: 1938. szeptember 10. Budapest
Család
Sz: br. Bánffy Dezső (1843–1910) politikus, miniszterelnök, br. Kemény Mária (1844–1884).
Iskola
A katonai akadémia elvégzése után huszárhadnaggyá avatták (1888).
Életút
Huszárfőhadnagyi rangban szolgálaton kívüli állományba helyeztette magát (1896), ettől kezdve birtokain Enyedszentmihályon és Kolozsborsán gazdálkodott. A Főrendiház tagja (1905–1918).
Erdély Romániához csatolása után a magyar irodalmi és művészeti törekvések pártfogója. Felajánlott 25 000 lejes pályadíja alapján a Magyar Kisebbség c. lap szerkesztősége pályázatot írt ki az erdélyi magyarság történetének megírására (az első díjat Király Pál erzsébetvárosi tanárnak ítélték). A liberális gondolkodású arisztokrata támogatta Kós Károly és Kuncz Aladár irodalmi törekvéseit, majd lehetővé tette az Erdélyi Fiatalok falufüzeteinek megjelenését, s elősegítette öt fiatal falukutató szociográfiai munkáját (köztük Mikó Imréét, aki az ő anyagi támogatásával írta meg Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés c. munkáját, 1932).
Szerkesztés
Cikkei elsősorban a Köztelekben (1907–1917), a kolozsvári Ellenzékben (1913-tól) és a lugosi Magyar Kisebbségben jelentek meg (1924-től).
Irodalom
Irod.: Moravek László: Mecénás és irodalom. (Korunk, 1978)
Balázs Sándor: Becsülni és becsültetni. Egy hajdani történetírási vállalkozás tanulságai. (Utunk, 1980. 47.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
