Gyulay Béla, gyulai

Született: 1844. július 11. Sellye, Nyitra vármegye
Meghalt: 1909. július 25. Budapest

Család

Evangélikus családból származott. Sz: apja néptanító volt.

Iskola

Középiskoláit Pécsett végezte, Budapesten teológiát hallgatott (1862–1866), a papi pályát elhagyva a bp.-i tudományegyetemen magyar szakos középiskolai tanári okl. (1876) és bölcsésztudori okl. szerzett (1883).

Életút

Bezerédj Antalnál Szentivánfán, ill. br. Rudnyánszky Ivánnál Pakson nevelő (1866–1871). A pesti Röser-féle kereskedelmi tanintézet helyettes (1871–1872), a bp.-i VI. kerületi polgári fiúiskola r. tanára (1872–1876), a bp.-i V. kerületi polgári leányiskola r. tanára és az iskola igazgatója (1876–1909). A Magyar Paedagogiai Társaság pénztárosa (1893-tól).

A magyarországi nőnevelés és felnőttoktatás jelentős alakjaként a magyar és az egyetemes népoktatás történetével is foglalkozott, ill. Magyarországon az elsők között vizsgálta a hazai és az egyetemes nőnevelés múltját. Írásaiban (Nőnevelés, 1884) a kornak megfelelően, anatómiai vizsgálatok eredményeire hivatkozva bizonyítja, hogy a nőnek más a „rendeltetése” mint a férfinak, ezért a nőnevelésnek is másnak kell lennie, mint a férfinevelésnek. A nő elsősorban érzelmeinek él, amelyeket erkölcsi tulajdonságaival mutat ki. Írásaiban azonban újdonság, hogy nem tagadja meg az elsősorban az érzelmeinek élő nőtől a műveltség és a tanulás jogát, sőt kifejezetten helyesli, hogy a nők egyetemen (= külföldi egyetemeken) tanuljanak vagy szakképzettséget szerezzenek. A nőket bölcsészeti tudományok művelőjeként és írónőkként tudja leginkább elképzelni, a nők orvosi és jogi pályaválasztását viszont ellenezte. Az első magyarországi női kereskedelmi tanfolyam szervezője, továbbá kezdeményezte speciális ipari iskolák, „tanonczneveldék”, polgári leányiskolák, tanítónőképzők, különböző ifjúsági egyesületek felállítását. Számos népszerű tankönyvet, olvasókönyvet és egyéb pedagógiai segédkönyvet írt és szerkesztett, amelyeket évtizedekig használtak. Neveléstörténeti, -elméleti és egyéb pedagógiai tárgyú dolgozatokon kívül nyelvészeti, irodalomelméleti, stilisztikai és helytörténeti írásokat is közzétett. A 14–15. sz. magyarországi oktatásüggyel foglalkozó nagy műve kéziratban maradt. Néhány írása Sellyei Béla álnéven jelent meg.

Szerkesztés

Első írásait – költemények és vegyes prózai írások – a Pécsi Lyceum Évkönyve, a Tolnamegyei Nőegylet Évkönyve és az Egri Népkönyv közölte. A Néptanítók Lapja segédszerkesztője (1872–1873), a Népnevelők Lapja (1874–1875) és a Polgári Iskola szerkesztője (1876), a Közoktatás társszerkesztője (1882-től). Írásai a fentieken kívül még – elsősorban a Zala-Somogyi Közlönyben (1864–1870), a pécsi Kalauzban (1865–1868), a Zala-Somogyi Népnaptárban (1866), a Tanodai Lapokban (1867), a Guttenbergben (1868), az Autonomiában (1869), a Fővárosi Lapokban (1869–1870), a Somogyban (1870), a Szépirodalmi Közlönyben (1871), a Vasárnapi Ujságban (1871–1872), a Pesti Naplóban (1872, 1890), a Magyar Nyelvőrben (1874–1876), a Paedagogiai Szemlében (1881), a Budapesti Hírlapban (1881), a Nemzeti Nőnevelésben (1885), a Pester Lloydban (1891), az Egyetértésben (1891), a Magyar Kereskedők Lapjában (1891–1892 és 1908), a Magyar Paedagogiában (1892–1906), a Kereskedelmi Szakoktatásban (1893), a Magyar Iparban (1900), a Magyar Nemzetben (1902–1903) és a Népművelésben (1907) jelentek meg.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013