Felkai Tamás
orvos, orvostörténész
1934-ig Frisch Tamás
Született: 1922. április 2. Budapest
Meghalt: 1997. március 27. Budapest
Család
Dédszülei, apai: Frisch Dávid, Frisch Salamon és Lustig Júlia fia és Klein Rozália (1833. Szeged, Csongrád vm.–1900. dec. 12. Bp.), Klein Ignác/Náthán és Klein Mária/Mári leánya; Lichtblau Joachim (= Lévai Joachim, 1839. aug. 6. Rohonc, Vas vm.–1906. dec. 4. Arad, Arad vm.), Goldberger Katalin/Gitel.
Klein Rozália testvére: Klein Jakab (1840. okt. 5. Szeged–1910. márc. 13. Szeged) szobafestő mester.
Klein Jakab unokája: Keleti Ágnes (1939-ig Klein Ágnes, 1921. jan. 9. Bp.–2025. jan. 2. Bp. Temetés: 2025. jan. 9. Kozma utcai Izraelita Temető) tornásznő, ötszörös olimpiai bajnok (1952–1956).
Dédszülei, anyai: Rotter János mészárosmester, Juhász Borbála; Temmer Károly (1824. okt. 6. Dunaföldvár, Tolna vm.–1857. márc. 16. Dunaföldvár) kereskedő, Nagy Apollónia (1825. febr. 10. Dunaföldvár–1894. okt. 4. Dunaföldvár), [id.] nagyflórisi Nagy János dunaföldvári jegyző és Domsits Anna leánya.
Nagy Apollónia testvére: [ifj.] nagyflórisi Nagy János (1830. febr. 28. Dunaföldvár–1911. júl. 13. Verebély, Bars vm.. Temetés: 1911. júl. 14. Verebély, Katolikus Temető) jogász, ügyvéd, 1848-as honvéd főhadnagy, József főherceg tanulótársa, a Pesti Napló c. lap alapító és utolsó élő szerkesztője, majd az EMKE jogtanácsosa.
Nagyszülei, apai: Frisch Lipót (1861. jún. 11. Szeged–1938. febr. 20. Bp.) az Universale Népbiztosító Társaság igazgatója, Lichtblau Emília (1864. jan. 2. Gurány, Bihar vm.–1892. jan. 11. Bp.). A Lichtblau család később, 1901-ben Lévaira magyarosított.
Frisch Lipót 2. felesége: Weil Gizella (1863. okt. 21. Pest–1938. márc. 7. Bp.), Weil Antal és Kohn Sarolta leánya.
Nagyszülei, anyai: Rotter Mihály (1855. júl. 17. Simontornya, Tolna vm.–1927. júl. 2. Bp.), Temmer Anna (1857. szept. 5. Dunaföldvár–1925. aug. 25. Bp.).
Szülei: Felkai Gyula (= Frisch Gyula, 1890. febr. 19. Bp.–1975. nov. 27. Bp.) magánhivatalnok, Rotter Ilona (1889. febr. 8. Dunaföldvár–1989. nov. 30. Bp.) tanítónő.
Felkai Gyula féltestvérei: Frisch Vilmos (1893. okt. 7. Bp.–1952. szept. 15. Párizs, Franciaország) építész és Friss Antal (= Frisch Antal, 1897. jan. 18. Bp.–1973. febr. 25. Bp. Temetés: 1973. márc. 2. Farkasrét) gordonkaművész, zenepedagógus.
Friss Antal volt Keleti Ágnes olimpiai bajnok tornásznő gordonkatanára.
Felesége: 1952-től Dankó Ilona orvos, gyermekgyógyász, reumatológus, a MÁV Kórház orvos-tanácsosa.
Gyermeke, fia: dr. Felkai Péter (1952–2025) mentőorvos, utazásorvos, az SOS Hungary Kft tulajdonosa és ügyvezetője és dr. ifj. Felkai Tamás (1960–) fogorvos.
Iskola
A budapesti VII. kerületi Madách Imre Gimnáziumban éretts. (1941), munkaszolgálatos (1943–1944), majd a Horthy-proklamáció (1944. okt. 15.) után büntetőzászlóaljjal került a frontra (1944–1945), a foksányi (Románia) hadifogolytáborban – közelebbről nem ismert – egészségügyi munkát végzett (1945-ben, az első csoportokkal tért haza, ekkor kezdhette el orvosi tanulmányait).
A BOTE-n általános orvosi okl. szerzett (1951), üzemi orvosi vizsgát (1953), röntgenológus szakorvosi vizsgát tett (1967), az orvostudományok kandidátusa (1980).
Az MLEE általános tagozatán végzett (1970).
Életút
A Pernye Károly Kft. tisztviselője (1941–1943). [Pernye Károly (1889–1961) autóalkatrész-kereskedelemmel foglalkozó gépészmérnök, Pernye András (1928–1980) zenetörténész édesapja, a Frisch család régi barátja és távoli rokona volt.]
Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) mentőtisztje (1950. ápr. 1.–1951. okt. 30.), mentőorvosa (1951. nov. 1.–1957), főorvosa (1958–1971), az OMSZ Rohamkocsiszolgálata vezető főorvosa (1971–1982); közben az Orvostovábbképző Egyetem tanársegéde is (1957–1958).
Az Újpesti Gyapjúszövőgyár és a Préslégszerszámgyár üzemi orvosa (másodállásban, 1951–1953), az újpesti (Budapest, IV. kerület) Károlyi Kórház Sebészeti Osztályán externista (másodállásban, 1953–1954).
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) ösztöndíjával Olaszországban és Dániában mentéstörténeti kutatásokat végzett (1975).
Nyugdíjba vonulása után a Kresz Géza Mentőmúzeum igazgatója (1987–1997).
Jelentős eredményeket ért el a magyarországi korszerű mentéstechnika kialakításában, részt vett egy újfajta mentőautó, a rohamkocsi megszervezésében. Megvalósította az első magyarországi helyszíni tartós eredményű újraélesztést, kutatócsoportjával kidolgozta a helyszíni vérpótlás technikáját. Feldolgozta a magyarországi mentésügy és -technika történetét. Az első magyarországi mentéstörténeti kiállítás szervezője (1964), a Mentőmúzeum (= Országos Mentőszolgálat Mentéstörténeti Gyűjteménye, Kresz Géza Mentőmúzeum) újraalapítója (1968), a Kresz Géza- és a Kovách Aladár-hagyaték felkutatója (1973), számos oktatási segédlet és dokumentumfilm szerzője.
Emlékezet
Felkai Tamás 1953-ban mint externista került az újpesti Károlyi Kórház Sebészetére, ahol Sándor István kezdeményezésére kezdett el foglalkozni az újraélesztéssel és a légzési sokk kialakulásával, majd a kórház főigazgatója, Orovecz Béla és Incze Gyula professzor bevonta az áramsújtotta betegek újraélesztési lehetőségeinek vizsgálatába (ami együttjárt egy új, speciális mentőkocsi létrehívásával). A világon az első rohamkocsi-szolgálatot, elsősorban Felkai Tamás javaslatára, Magyarországon szervezték meg (1954. márc. 29-én). A rohamkocsin szolgálatot teljesítő öttagú orvoscsoport tagjai: a szolgálatvezető Varga István, ill. Felkai Tamás, Pitrolffy-Szabó Béla, Stumpf Imre és Véssey Zoltán voltak. Már az első években vizsgálták a helyszíni vérpótlás technikáját, a mentőgyakorlati dekonnexiót, ill. kezdeményezték a traumás sokk mentőgyakorlati szemléletét. Jóllehet Felkai Tamás már medikus korában is írt népszerű egészségügyi dolgozatokat, első mentőorvosi tapasztalatai már tudományos publikációkként jelentek meg az Orvosi Hetilapban (1956-tól). A forradalom idején végig mentőorvosként szolgált, 1958-tól az OMSZ főorvosává nevezték ki és megbízták új, korszerű újraélesztési eljárások kidolgozásával és rutineljárássá fejlesztésével (az első, sikeres, tartóseredményű helyszíni resuscitatiót 1962. dec. 27-én valósították meg egy súlyos, mellkasi lőtt sérült esetében; az esetet bemutatta a III. Nemzetközi Mentőorvosi Kongresszuson, Varsóban, 1963-ban).
Felkai Tamás először a Magyar Vöröskereszt Polgári Védelmi Tanácsadó Testületében tartott előadást az újraélesztésről, az elsősegélyről, ill. a később oxiológiának nevezett szakterületről (1951-től). Idővel a Magyar Vöröskereszt Elsősegélynyújtási Munkabizottsága és az OMSZ Szakmai Kollégiuma megbízásából számos modern tankönyvet, tanfolyami és szakápolói jegyzetet és egyéb oktatási segédanyagot írt medikusoknak és mentőorvosoknak (a tananyaghoz több szakmai filmet is készített).
Felkai Tamást 1960-ban kérték fel a magyarországi mentésügy dokumentumainak újra-összegyűjtésére (az 1954-ben elpusztult Mentőmúzeum „újraélesztésére”). A tudományos feltáró tevékenységet Felkai a magyarországi orvostörténet kimagasló személyiségeinek mentéstörténeti munkásságával kezdte, majd az egykori és jelenlegi mentéstechnikák komparatív vizsgálatával folytatta. Első eredményeit egy népszerű kötetben (Fehér kocsin kék fény, 1966) és több kisebb mentéstechnikai kiállításban foglalta össze. Kandidátusi értekezése (1980) már a mentésügy (mentésszervezés, segélynyújtás) kialakulásának fejlődéstörténeti elemzése volt kitérve az általános orvos- és művelődéstörténeti előzményekre, a közösségi és tapasztalati segélynyújtástól a heterogén és homogén mentésszervezésig. Értekezésében először foglalta össze az újraélesztés és a művi lélegeztetés metodológiájának és technikájának fejlődéstörténetét a biblikus időktől napjainkig, továbbá Magyarországon alapkutatásokat végzett a polgári mentés és a vasúti mentés (= katasztrófa-orvostan) területén is.
Az önálló Kresz Géza Mentőmúzeum – szintén Felkai Tamás kezdeményezésére és kutatásai alapján – a szervezett mentés magyarországi centenáriumának évében nyitotta meg újra kapuit (1987. máj. 10-én). Haláláig gyűjtötte a magyarországi mentés, sürgősségi betegellátás és újraélesztés tárgyi és írásos emlékeit a lovas mentőfogatoktól, a vidéki mentőállomásokon át az államosított Országos Mentőszolgálatig (OMSZ). A gyűjtemény egyes részeiből országszerte ismeretterjesztő kiállításokat rendezett, előadásokat tartott.
Elismertség
A Magyar Orvostörténelmi Társaság tagja (1966-tól), vezetőségi tagja (1971-től), a Mentéstörténeti Szakosztály elnöke (1975-től), a Társaság főtitkára (1994–1995), ügyvezető alelnöke (1996–1997).
Az Országos Mentőszolgálati Kollégium tagja (1972-től).
A Magyar Vöröskereszt Elsősegélynyújtási Munka Bizottságának tagja (1972-től) és a Katasztrófa Bizottság elnöke (1977-től).
Elismerés
A Dán Mentőszövetség Aranyérme (1973), Érdemes orvos (1973), Vöröskeresztes Munkáért (arany, 1979), Weszprémi István-emlékérem (1987).
Kiállítások
F. kiállításai Budapesten: A rohamkocsi 10 éves fejlődése (OMSZ Központ, 1964)
A mentéstechnika fejlődése (OMSZ Központ, 1965)
Harc az életért (Kossuth Klub, 1967)
20 éves az OMSZ (1968)
A magyar mentés történetéből (OMSZ Központ, 1973)
A mentéstechnika fejlődése (Gellért Szálló, 1974)
Képek a magyar mentés történetéből (Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, 1976)
Mentéstörténeti Kiállítás (Miskolc, 1978).
Főbb művei
F. m.: önálló művei, könyvfejezetei, segédkönyvei: A shock-kérdés a mentőgyakorlatban. (Az Országos Mentőszolgálat kiadványa. Bp., 1955)
Élettani jegyzet ápolóknak. (Az Országos Mentőszolgálat kiadványa. Bp., 1960)
A rohamkocsi szerepe a mentőellátás fejlesztésében. (Az Országos Mentőszolgálat kiadványa. Bp., 1963)
Dekonnexió és vérpótlás a mentőgyakorlatban. (Az Országos Mentőszolgálat kiadványa. Bp., 1963)
Áramsújtottak mentési lehetőségei. (A Magyar Posta kiadványa. Bp., 1963)
Alkalmazott kórélettan mentőápolóknak. Mentőszakápolói jegyzet. (Az Országos Mentőszolgálat kiadványa. Bp., Bp., 1964 és utánnyomások)
Alapfokú mentőápolói ismeretek. (Az Országos Mentőszolgálat kiadványa. Bp., 1966)
Amit az elektromos balesetekről tudni kell. (Az Állami Biztosító kiadványa. Bp., 1966)
Elsősegélynyújtás elektromos baleseteknél. (A Műszaki Gumigyár kiadványa. Bp., 1966)
Fehér kocsin kék fény. (Bp., Medicina, 1966)
Életrekeltés villamos és egyéb sérülés esetén. (A Magyar Elektrotechnikai Egyesület kiadványa. Bp., 1966)
Az újraélesztési eljárások oktatása. (A Magyar Elektrotechnikai Egyesület kiadványa. Bp., 1967)
Mit is tegyünk balesetnél? (Az Állami Biztosító kiadványa. Bp., 1967)
A helyszíni vérpótlás javallata, kivitelezése. (Az Országos Mentőszolgálat kiadványa. Bp., 1968)
A szállítási trauma elhárítása. (Az Országos Mentőszolgálat kiadványa. Bp., 1968)
Kórélettan. Mentőszakápolói jegyzet. (Az Országos Mentőszolgálat kiadványa. Bp., 1969 és utánnyomások)
Segédlet az újraélesztési eljárások gyakorlati oktatásához. (A Magyar Vöröskereszt Országos Központja kiadványa. Bp., 1969)
Ön- és kölcsönös segélynyújtás. Egy. jegyz. (Bp., Tankönyvkiadó, 1975)
A mentés története. Mentőszakápolói jegyzett. (Az Országos Mentőszolgálat kiadványa. Bp., 1976)
Elemi elsősegélynyújtási ismeretek. Tanfolyami tankönyv. Ill. Rozanits Tiborné. (A Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége kiadványa. Bp., 1976 és utánnyomások)
Az elsősegélynyújtó kiképzés rendszere és tematikája. Összeáll. Gábor Auréllal. (A Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége kiadványa. Bp., 1976)
A mentés kialakulásának fejlődéstörténeti elemzése. Kand. értek. (Bp., 1978)
A mentés története. – A kivonuló mentőorvos szolgálati és magatartási szabályai. (Aesculap [sorozat]. Oxyologia. Szerk. Bencze Béla. Bp., Medicina, 1979; 2. kiad. 1983; 3. kiad. 1987; 4. kiad. 1991; 5. kiad. 1994)
Kresz Géza Mentőmúzeum. Kiállításvezető. (Bp., 1987)
Magyar mentéstörténet. (Jubileumi emlékkönyv. A szervezett magyar mentés centenáriumán. 100 éves a magyar mentésügy. 1887–1987. Szerk. Cselkó László. Az Országos Mentőszolgálat kiadványa. Bp., 1987).
F. m.: tudományos dolgozatai: A shock-kérdés a mentőgyakorlatban. (Orvosi Hetilap, 1956. 15.)
Korszerű sérültellátás a mentőgyakorlatban. (Orvosi Hetilap, 1961. 25.)
Tartóseredményű helyszíni resuscitatio. Barsi Bélával. (Honvédorvos, 1965. 4.)
A helyszíni intenzív ellátás a traumatológiában. Bencze Bélával. (Magyar Traumatológia, Orthopaedia és Helyreállító Sebészet, 1967. 3.)
A szájtól-szájba lélegeztetés veszélyei. (Orvosi Hetilap, 1967. 33.)
A rohamkocsi resusciatios tevékenysége. (Anaesthesiologiai Referáló Szemle, 1970)
A szervezett mentés előtörténete Magyarországon. (Orvostörténeti Közlemények, 1972)
Tapasztalataink TUR-35-D diagnosztikai készülékkel. (Az I. Óbudai Orvosnapok előadásai. Bp., 1972).
F. m.: népszerű írásai, megemlékezései: Mi is az a rohamkocsi? (Egészségügyi Munka, 1956. 2.)
Hogyan segítheti a mentők munkáját az üzemi elsősegélynyújtó? (Egészségügyi Munka, 1958. 2.)
Elsősegélynyújtás áramütés esetén. (Édesipar, 1961)
Nagyteljesítményű mentőkocsik felszereltsége. (Orvos és Technika, 1965. 6.)
A jóreménység kocsija. (Élet és Tudomány, 1966. 6.)
A korszerű elsősegélynyújtás kérdéséhez. (Villamosság, 1966. 5-6.)
In memoriam Kresz Géza. (Orvosi Hetilap, 1970)
A vasúti mentés kialakulása. (Vasútegészségügy, 1974)
Észrevételek az ambu-ballon használatáról. (Medicus Universalis, 1979. 2.).
F. m.: népszerű írásai: a Magyar Mentésügy c. lapban: A mentésügy folyóiratai hazánkban. (1981. 1.)
dr. Kresz Géza. (1981. 2.)
Az indirekt szívmasszázs kialakulása. (1982. 2.)
A 100 éves mentőwaggon. (1983. 2.)
A szívritmus-szabályozás rövid története. (1983. 3.)
Mozgó coronaria-egység egy éves tevékenysége. (1983. 4.)
Praehospitalis sürgős ellátás mentőrendszere. (1984. 1.)
20 éve történt az első helyszíni resusciatio. (1984. 2.)
dr. Arányi Lajos. (1985. 1.)
dr. Flór Ferenc. (1984. 2.)
dr. Kováts Aladár. (1985. 3.)
A szállítási trauma aktuális kérdéséről. (1985. 4.)
A Mentőmúzeumról. (1986. 1.)
dr. Körmöczy Emil. (1986. 2.)
Emlékezzünk Gábor Aurélra. (1986. 4.)
A firenzei Achiconfraternita della Misericordia Moszkvában. (1988. 1.)
Az OMSZ megalakulásának előzményei. (1988. 2.)
A Mentőmúzeum adattára. (1989. 1.)
A Máltai Szuverén Lovagrend és a magyar mentésügy. (1989. 3.)
Búcsú dr. Kresz Máriától. (1990. 1.)
Egy mentőorvos búcsúja a miniszterelnökétől. (1993. 3-4.)
dr. Kresz Géza. (1997. 2.).
F. filmjei: 04 = korszerű elsősegély és rohamkocsi (1963)
Barátunk és ellenségünk: az elektromos áram (1968)
Vérzéscsillapítás (oktatófilm és dia, 1975)
Utolsó lehetőség (1975).
Irodalom
Irod.: családi és egyéb források: Lichtblau Joachim aradi illetőségű, ugyanottani lakos, valamint kiskorú leánya, Rebeka családnevének „Lévai”-ra kért átváltoztatása belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. (Budapesti Közlöny, 1901. nov. 8.)
Lévai Joachim, Aradon, 68 éves korában elhunyt. (Pesti Napló, 1906. dec. 8.)
Nagyflórisi Nagy János [Nep.] levele. (Tolnamegyei Közlöny, 1911. máj. 14.)
Nagyflórisi Nagy János [Nep.] ügyvéd, a Pesti Napló szerkesztője, az EMKE jogtanácsosa elhunyt. (Budapesti Hírlap, 1911. júl. 15.–Az Újság, 1911. júl. 18.–Tolnamegyei Közlöny, 1911. júl. 23.)
Elhunyt Frisch Lipót, az Universale Népbiztosító Társaság ny. igazgatója. (8 Órai Újság, 1938. febr. 24.)
Özv. Frisch Lipótné, néhai Frisch Lipótnak, az Universale Népbiztosító Társaság igazgatójának özvegye rövid szenvedés után márc. 7-én elhunyt. (8 Órai Újság, 1938. márc. 12.)
Rövid szenvedés után, életének 71. évében elhunyt Pernye Károly. (Magyar Nemzet, 1961. márc. 14.)
Elhunyt Friss Antal érdemes művész, a Zeneművészeti Főiskola gordonkatanára. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1973. febr. 27.)
Mező László: Friss Antal emlékére. (Muzsika, 1973. 5.)
Hajnali szirénaszó. Emlékezések és kommentárok. 1972–1995. (Orvoséletek 5. Bp., Littera Nova Bt., 1996)
Elhunyt dr. Felkai Tamás mentőfőorvos, kandidátus, a Mentőmúzeum igazgatója. (Magyar Nemzet, 1997. ápr. 12.)
Gőbl Gábor: Felkai Tamás. (Magyar Mentésügy, 1997. 3.)
Halottaink: dr. Felkai Tamás: †1997. márc. 27. (Orvosi Hetilap, 1997. 45.)
Búcsú Felkai Tamás mentőorvostól és mentéstörténésztől. [Vida Mária búcsúja F. T.-tól] (Orvostörténeti Közlemények, 1997/98)
Gallai Sándor–Gallai Sándorné: Dunaföldvár szülötte. Nagyflórisi Nagy Nepomuk János. [180 éve született.] (Dunaföldvári Part-oldalak, 2010. 3.).
Irod.: lexikonok, feldolgozások: Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1994–1996. (Bp., 1993–1995)
A Budapesti Orvostudományi Egyetemen végzett orvostanhallgatók jegyzéke. 1951–1969. Szerk. Molnár László. (Bp., 1997)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Magyar múzeumi arcképcsarnok. Szerk. Bodó Sándor és Viga Gyula. (Bp., 2002)
Kapronczay Károly: Magyar orvoséletrajzi lexikon. (Bp., 2004).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DTZQ-K54?cat=257906&i=396 (Frisch Dávid és Klein Rozália házassági anyakönyve, 1855)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9396-CD6V?i=158&cc=1743180 (Rotter Mihály születési anyakönyve, 1855)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:V6Y7-6FG (Temmer Anna születési anyakönyve, 1857)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSBK-9HCQ?cat=436825&i=459 (Temmer Károly halotti anyakönyve, 1857)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XZ4G-5MQ (Rotter Ilona születési anyakönyve, 1889)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6D33-7DJ?cat=292437&i=266 (Frisch Gyula születési anyakönyve, 1890)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSBK-MSND-F?cat=436825&i=162 (Temmer Károlyné Nagy Apollónia halotti anyakönyve, 1894)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6PXQ-FRT?i=88&cc=1452460 (Frisch Dávidné Klein Róza halotti anyakönyve, 1900)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/433517 ([ifj.] nagyflórisi Nagy János gyászjelentése, 1911)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-D1WQ-HQQ?i=152 (Frisch Gyula és Rotter Ilona házassági anyakönyve, 1919)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6V9P-FWRH (Frisch Lipót halotti anyakönyve, 1938)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6V9P-XPCZ (Frisch Lipótné Weil Gizella halotti anyakönyve, 1938)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/248321 (Friss Antal gyászjelentése, 1973)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-L94J-TVFZ?wc=92QZ-DPN%3A40678301%2C54933001%2C40763302%26cc%3D1452460&i=165 (Felkai Gyula halotti anyakönyve, 1975)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM54081
https://nntp.hu/person/person.php?personid=40168
https://nevpont.hu/palyakep/felkai-tamas-e3844
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2025
