Gyulai László
politikus, gyógypedagógus
Született: 1914. február 23. Budapest
Meghalt: 1973. február 12. Budapest
Család
Református kisiparos családból származott. Sz: Gyulai Dezső borbély, Bolla Emerencia elárusítónő. F: 1939-től Köblös Klára gyermekfelügyelő. Fia: Gyulai Levente (1940–) gázszerelő és Gyulai Szabolcs (1946–) közgazdász; leánya: Gyulai Emese (1942–) gyógypedagógus.
Iskola
Pápán négy polgárit végzett, majd a pápai tanítóképzőben tanítói képesítést (1933), a bp.-i Gyógypedagógiai Főiskolán gyógypedagógiai tanári okl. szerzett (1937).
Életút
Budapesten óradíjas és helyettes tanár (1937–1945), egyúttal a bp.-i Baross téri református templom kántora. A Magyar Testvéri Közösség Tagja (1943-tól). Az FKgP tagja (1945. febr.–1947. jan.; tagságát felfüggesztették: 1947. jan. 18.; kizárták a pártból: 1947. febr. 4.). Az FKgP központi pártirodájának vezetője és a pártiskola igazgatója (1945), a párt országos központjában a propagandaosztály vezetője (1945–1947), az Országos Intézőbizottság tagja (1945. aug.–1947. febr.), az FKgP bp.-i XIV. kerületi szervezetének társelnöke (1946). A Budapesti Törvényhatósági Bizottság tagja (1945. okt.–1947. jan.), az FKgP nemzetgyűlési képviselője (Nagy-Budapest, 1945–1947). Az Újjáépítési Minisztérium tisztviselője (1945), a bp.-i Hirdető Vállalat üzemi választmányának elnöke (1945–1947).
Aktívan részt vett a nacionalista, kommunista- és németellenes Magyar Testvéri Közösség munkájában (1943-tól). Az FKgP-n belül a Nagy Ferenchez közeli Hám–Saláta-csoporthoz tartozott. Személyét kapcsolatba hozták a koholt vádak alapján letartóztatott Kiss Szaléz páter ügyével majd a szintén koholt Magyar Testvéri Közösség perében letartóztatták (1947. jan.). A koncepciós Mistéth-per során, első fokon négy év (1947. aug. 29.), másodfokon öt év fegyházra ítélték (1948. márc. 3.), a Gyűjtőfogházban, majd Vácott raboskodott. Kiszabadulása után minden indoklás nélkül újabb két évre internálták (1951–1953; rehabilitálták: 1960). Alkalmi munkákból élt (1953–1955), a tekerespusztai, gyógypedagógiai ellátásra szoruló fiatalok munkatelepének pedagógus munkatársa (1955–1960), rehabilitálása után a munkatelep igazgatója (1960–1965). Börtönében szerzett súlyos betegsége miatt nyugdíjazták (1965).
Elismertség
Az Országos Szabadművelési Tanács tagja (1945. dec.–1947).
Főbb művei
F. m.: Az új Európa „új” gyógypedagógiája. Két előadás a Magyar Gyógypedagógiai Társaság 1941. máj. 17-én tartott üléséről. Wallrabenstein Frigyessel. (A Magyar Gyógypedagógiai Társaság kiadványa. Bp., 1941).
Irodalom
Irod.: Vida István–Vörös Vince: A Független Kisgazdapárt képviselői. 1944–1949. Életrajzi lexikon. (Bp., 1991)
V. I.–V. V.: Gy. J. (Az 1945. évi Nemzetgyűlés almanachja. 1945–1947. Bp., 1999).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
