Gyulay Zoltán
bányamérnök, muzeológus
Gyulai
Született: 1900. szeptember 22. Csáktornya, Zala vármegye
Meghalt: 1977. február 9. Miskolc
Temetés: 1977. február 16. Miskolc
Iskola
Középiskoláit Szegeden és Sopronban végezte, a soproni honvéd főreáliskolában éretts. (1919). A Ludovika Akadémián tanult (1919–1921), a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán bányamérnöki okl. szerzett (1925), a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).
Életút
A soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola Mechanikai, majd Bányaműveléstani Tanszék tanársegéde (1925–1934). A European Gas and Electric Company (Eurogas), ill. a Magyar–Amerikai Olajipari Rt. (MAORT), kutatómérnöke, üzemvezető főmérnöke (1935–1947), a MAORT vezérigazgatója (1948–1949), a Dunántúli Ásványolaj Központ vezérigazgató-helyettese (1950). A Műszaki és Gazdasági Akadémia r. tanára (1950–1951), a miskolci NME Soproni Bánya- és Földmérőmérnöki Kara, ill. az NME Olajtermelési Tanszék megszervezője, egy. tanára (1951. jún. 10.–1970. dec. 31.) és a Tanszék alapító vezetője (1951. júl. 1.–1970. dec. 31.); közben a Bányamérnöki Kar dékánja (1951–1955 és 1961–1964). Az MTA Olajbányászati Kutatólaboratóriuma igazgatója (1957–1970), a Központi Bányászati Múzeum igazgatója (1970–1975). A freibergi Bergakademie vendégprofesszora (1963–1965), tb. szenátora (1965-től).
A magyarországi olajmérnökképzés megszervezője, a magyarországi ún. rezervoármérnöki tudomány elindítója. Nevéhez fűződik az első magyarországi nagyobb olajtávvezetékek, továbbá a zalai olajmezők műszaki létesítményeinek és gazolintelepeinek tervezése, az első rotary rendszerű fúrás megvalósítása. Kidolgozta az olaj és a földgáz egy vezetékben, ún. csomagokban történő továbbítását. A hazai bányászat, ill. bányamérnökképzés történetével is foglalkozott, bibliográfiai tevékenysége is értékes. Autóbaleset áldozata lett.
Jelentős szerepet játszott a Központi Bányászati Múzeum megszervezésében (1955-től), első állandó kiállításának berendezésében (1957. okt. 13.). Az MTA Bányászati Munkaközössége vezetőjeként kezdeményezte és irányította a magyarországi bányatörténet forrásainak feltárását, bibliográfiákat állított össze, és szakmai történeti szövegeket fordított le. A levéltárosokra és történészekre kiterjedő, a magyar tudománytörténetben szinte egyedülálló vállalkozás a Kárpát-medence bányászata és kohászata valamennyi magyarországi és a szomszédos országokban hozzáférhető forrásaira (pl.: Selmecbányai Főkamaragrófi Hivatal, Szomolnoki Bányabíróság, Szepesi Kamara stb.) kiterjedt. A kárpát-medencei bányászat történetére vonatkozó bibliográfia több mint 2000 oldalon, közel 30 000 cédula alapján készült. Lefordíttatta és kiadta továbbá Georgius Agricola, L. F. Marsigli, Köleséri Sámuel latin és német nyelvű munkáit, Bél Mátyás művének bányászati vonatkozásait, a legfontosabb középkori dokumentumok közül a massai, a selmeci, az iglaui, valamint a Miksa-féle bányajogokat, ill. a Wenzel Gusztáv-féle Magyarország bányászatának kritikai története (1880) c. műve függelékéből a latin nyelvű okleveleket. Sopron és környéke helytörténetével is foglalkozott, kezdeményezte a Soproni Szemle c. nagy múltú helyi folyóirat újraindítását.
Emlékezet
Miskolcon és Sopronban élt és tevékenykedett, Miskolcon hunyt el, a miskolci Mindszenti Temetőben nyugszik. Olajfestmény- portréja a Miskolci Egyetem Olajtermelési Tanszékén látható (felavatták: 1977. okt. 28-án.), mellszobra (Weeber Klára alkotása, 2006) a Magyar Olajipari Múzeumban tekinthető meg. Emlékét őrzi a miskolci Gyulay Zoltán Alapítvány.
Elismertség
Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) elnöke (1966–1972), t. tagja (1972–1977). A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) soproni elnöke.
Elismerés
Szocialista Munkáért Érdemérem (1953), Munka Érdemrend (1962 és arany, 1970). Az NME tb. doktora (1960). Wahlner Aladár-emlékérem, Zorkóczy Samu-emlékérem, Zsigmondy Vilmos-emlékérem.
Szerkesztés
A Bányászati és Kohászati Lapok szerkesztője (1944). A Soproni Szemle szerkesztőbizottságának tagja (1955–1977).
Főbb művei
F. m.: Olajtávvezetékek tervezése és építése. (A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai. Bp., 1942)
A magyarországi bányamérnökképzés 220. évfordulójára. – A bányászati és kohászati felsőoktatás helyzete. (Bányászati Lapok, 1955)
A Soproni Műszaki Egyetemi Karok tíz éve. – Az iváni „légkőeső” 1841-ben. (Soproni Szemle, 1956)
225 éves a magyarországi bányamérnökképzés. (Bányászati Lapok, 1960 és NME Közleményei, 1961)
A Nehézipari Műszaki Egyetem bányász szakjainak reform tantervei. – A magyar olajmérnökképzés reformja. (Bányászati Lapok, 1963)
A magyarországi bánya- és kohómérnökképzés kezdetei. 1–2. (Bányászati Lapok, 1964)
Rezervoármechanika. I–IV. köt. (Bp., 1965; németül: 1969)
Az OMBKE és szaklapjainak története, szerepük a magyar bányászat és kohászat fejlesztésében. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1968)
Az utolsó alkimista műhely és az első elemátalakítás Sopronban. (Soproni Szemle, 1970)
A magyar olaj- és gázmérnökképzés, valamint a kőolaj-feldolgozó ipar vegyészmérnökképzésének fejlődése. Péchy Lászlóval, Szilas A. Pállal. – Az információ szerepe a műszaki fejlesztésben. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kőolaj és Földgáz, 1970)
Megemlékezés a Selmecbányai Akadémia alapításáról. 1–2. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1970)
A rezervoármérnöki tudomány eredményei és lehetőségei a szénhidrogének kitermelésének fokozásában. – A magyarországi bányatisztképzés és a selmeci Bányászati Akadémia. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kőolaj és Földgáz, 1971)
Olaj-, gáz- és víztermelés. Anyag- és energia- mérleg. Összeáll. (Bp., 1972)
Információszolgálat az olajbányászatban. – Erőfeszítések az olajkitermelés hatásfokának növelésére. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kőolaj és Földgáz, 1973)
A kőolaj- és földgázbányászat műszaki fejlődése. Bibl. Összeáll. Alliquander Ödönnel, Werner Arnolddal. (Bp., 1974)
Folyadékos kőrepesztés. 1–2. Alliquander Ödönnel, Szepesi Józseffel. (Bp., 1975)
Az Olajtermelési és Geofizikai Tanszékek megalakulásának előzményei. – A fúrólyuk, mint információforrás. Alliquander Ödönnel, Jesch Aladárral. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kőolaj és Földgáz, 1976)
A jövő: a másodlagos és harmadlagos termelési módszerek. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kőolaj és Földgáz, 1978).
Irodalom
Irod.: Gy. Z. professzor, egyesületünk elnöke 70 éves. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kohászat és Bányászati és Kohászati Lapok. Kőolaj és Földgáz, 1970)
Mollay Károly: Gy. Z. 70 éves. (Soproni Szemle, 1971)
Halálhír. (Népszabadság, 1977. febr. 11.–Magyar Nemzet, 1977. febr. 17.)
Gy. Z. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kohászat és Bányászati és Kohászati Lapok. Kőolaj és Földgáz, 1977)
Hiller István: Gy. Z. (Soproni Szemle, 1977)
Megemlékezések Gy. Z. professzorról. (NME Közleményei. Bányászat, 1978)
Gy. Z.-emlékszám. Gy. Z. szakirodalmi munkáinak bibliográfiájával. A bibliográfiát összeáll. Alliquander Ödön és Zsámboki László. (NME Közleményei. I. Sorozat. Bányászat, 1978)
Srágli Lajos: Gy. Z. (A magyar szénhidrogénipar nagyjai. Zalaegerszeg, 1987)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Molnár László: Gy. Z. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Zalai életrajzi kislexikon. (3. jav. és bőv. kiad. Zalaegerszeg, 2005)
Dobrossy István–Eszenyi Miklós–Zahuczky László: Miskolci életrajzi lexikon. (Miskolc, 2008).
Megjegyzések
Lexikonok téves halálozási adata: febr. 10. Gyászjelentésén febr. 9. szerepelt!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
