Gallus Sándor, ifj.
régész
Született: 1907. november 16. Sopron
Meghalt: 1996. december 30. Melbourne, Ausztrália
Család
Sz: Gallus Sándor, id. jogász, közjegyző, Lenck Ilona.
Iskola
A bécsi Hochschule für Welthandel vendéghallgatója (1929–1930), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen jogtudományi doktori (1931), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen, Alföldi András tanítványaként bölcsészdoktori okl. szerzett (1934). Tanulmányait Hariszeion-ösztöndíjjal Görögországban egészítette ki (1934).
Életút
A bp.-i Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Régiségtárának múzeumi segédőre, majd őre (1934–1944) és az őskori Gyűjtemény kezelője (1938–1944). A II. vh. végén, az angol hadifogolytábor parancsnokságán, mint tartalékos huszárfőhadnagy teljesített katonai szolgálatot (1944), később a bécsi Vöröskereszthez vezényelték (1944. dec.), Salzburgban érte a II. vh.-t lezáró fegyverszünet (1945. máj.). Grazban, az angol megszálló adminisztráció tolmácsa (1945–1947), a Grazi Egyetem tolmácsképző intézete magyar nyelvtanfolyamának vezetője (1947–1949). Családjával együtt kivándorolt Ausztráliába (1949. máj.), ahol oklevelét nem ismerték el. Megkapta az ausztrál állampolgárságot (1955), a victoriai Educatio Department nyelvtanára (1955–1977).
Magyarországon számos jelentős őskori régészeti lelőhely feltárásában vett részt. Ságváron, őskori telepen, Nagytétényben és Tállyán, újkori lelőhelyeken, Jászladányon, rézkori temetőben, Mezőlakon és Jászdózsa-Kápolnahalmon, bronzkori településeken, Golopon, Pomázon és Rozvágyon, vaskori temetőkben végzett kutatásokat. Munkásságával fontos adalékokat szolgáltatott a bodrogkeresztúri kultúra réz- és agyagművességének ismeretéhez. Leletmentései során honfoglaláskori és Árpád-kori leletanyaggal is kapcsolatba került. Legjelentősebb művében (A legrégibb lovas nép emlékei Magyarországon, 1939) összegyűjtötte és értékelte az i. e. 8. századból származó bronz lószerszámleleteket, bizonyította, hogy azok egy, a sztyeppe vidékéről származó lovas nép emlékei. A régészet elméleti és módszertani kérdéseivel is foglalkozott, pályája kezdetén verseket is írt.
Ausztráliában is folytatott ásatásokat (1955-től). Ásatásainak radiokarbon-vizsgálatokkal igazolt eredményeit, miszerint a bennszülöttek 20–30 000 éve lakják Ausztráliát, a hivatalos és hivatásos ausztrál régészet sokáig nem volt hajlandó elfogadni. Megállapításai igen heves szakmai vitákat váltottak ki Ausztráliában. Az ausztráliai, ill. a melbourne-i magyarság egyik befolyásos személyisége, társadalmi életének meghatározó egyénisége volt. Meghatározó szerepet játszott a melbourne-i Magyar Központ felállításában.
Emlékezet
Budapesten, a Józsefvárosban (VIII. kerület Kenyérmező utca 8.) élt. Melbourne-ben hunyt el.
Elismertség
Az Árpád Akadémia tagja (1966-tól). Az Associate Current Anthropology (1963-tól) és az Australian Institute of Aboriginal Studies tagja (1966-tól).
Elismerés
Árpád-érem (1966).
Szerkesztés
Budapesten, a Szövetség c. világnézeti és nemzetközi politikai lap (1938–1939); Ausztráliában, a Studies for a New Central Europe c. folyóirat szerkesztője (1963–1977).
Főbb művei
F. m.: Az út kezdetén. Versek. (Bp., 1930)
A soproni Burgstall alakos urnái. – Die figuralverzierten Urnen vom Soproner Burgstall. Monográfia és egy. doktori értek. is. (Archaeologia Hungarica. 13. A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályának kiadványai. Bp., 1935)
őskortudományi bevezetés. (Az ókor története. Szerk. Kerényi Károly. Bp., 1935; 2. kiad. 1943; hasonmás kiad. 1991)
Existenciális őskortudomány (Sziget, 1935)
A nagytétényi neolitikus sír. (Archaeologiai Értesítő, 1935)
A zárt település nyomai Sopron környékén. (Soproni Szemle, 1937)
A kultúra, mint életforma. – Egyéniség és tudomány. (Történetírás, 1937)
Néhány újabb magyarországi paleolithlelőhely. (Archaeologiai Értesítő, 1937)
Az aláaknázott Európa. Eredeti okmányok, dokumentumok, leleplezések. Francia eredetiből ford. Östör Andrással, Vizy Andrással. Az előszót Szálasi Ferenc írta. (Bp., 1938)
A középkori régibb vaskor sírlámpái. (Archaeologiai Értesítő, 1938)
A legrégibb lovas nép Magyarországon. A korai vaskorból való régészeti hagyaték és euráziai kapcsolatai. – Un peuple cavallier préscythique à Hongrie. Monográfia. Horváth Tiborral. (Dissertationes Pannonicae. Bp., 1939)
A kőkori edényművesség magyar emlékei. (Búvár, 1940)
Régibb vaskori vaslándzsa a kőszegi múzeumban. (Vasi Szemle, 1940)
Győr története a vaskorszakig. Mithai Sándorral. – Az előszót Koller Jenő írta. (Győr szabad királyi város monográfiai. Győr története a tizenharmadik század közepéig. Régészeti emlékek. Győr, 1942)
A kelták ékszerei. (Búvár, 1942)
A magyar közösségi élmény ősi eredete. (Munkásakadémia Könyvtára. 11. Bp., 1942)
A szentistváni gondolat ősi eredete. (Munkásakadémia Könyvtára. 16. Bp., 1942)
Táj és ember. (A Bartha Miklós Társaság Évkönyve, 1942)
A tipológia alapvetése. A tipológiai sor törvényei és szerepe. (Archaeologiai Értesítő, 1942)
Új magyarság és az új Európa. Szerk. (A Bartha Miklós Társaság kiadványai. 6. Bp., 1942)
Nép és föld. (Népi magyarság. I–II. köt. Bp., 1943)
Halottégetés az őskorban. (Búvár, 1943)
Magyar humanizmus. (Magyar Élet, 1943)
Az őstörténelem módszertani alapjai. (Századok, 1944)
Über die Grundlagen der urgeschichtlichen Methodik. (Anales de arqueologia y etnologia. Mendoza, 1947)
Los fundamentos de la Europa histórica. (Mendoza, 1950)
The Horse-Riding. Nomads in Human Development. (Buenos Aires, 1953)
Magyar történelem. Szerk. Ferdinándy Mihállyal, Miskolczy Gyulával, Szász Bélával. (Cleveland, 1957)
The Geological Age of the Earliest Human Stone Tools Uncovered during the Excavations of the Archaeological Society at Keilor Near Melbourne. (The Artefact, 1967)
Results of the 1968 Koonalda Caves, South Australia, Expedition of the Archaeological Society of Victoria. (The Artefact, 1968)
Excavations of Koonalda Caves, South Australia. (Current Anthropology, 1968)
Cultural Pluralism and the Study Complex Societies in Anthropology. (Astor Park, 1970)
Forgotten Sentiments. The British Labour Party and Central Europe. (Astor Park, 1970)
Results of the Exploration of Koonalda Cave. 1956–1968. (Canberra, 1971)
The Middle and Upper Pleistocene Stone Industries at the Dry Creek Archaeological Sites Near Keilor. (Melbourne, 1976)
Schematisation and Symbolic Form in the Indigenous Art. (Schematisation in the Art of Aboriginal Australia and Prehistoric Europe. Canberra, 1977)
Organisation of the Future Towards Cultural Pluralism. (Studies for a New Central Europe. Canberra, 1977)
Excavation at Keilor, Victoria. Excavations in the „D” Clay. (The Artefact, 1983)
Fejezetek a magyar történelemből. (Nyugati magyar tanulmányírók antológiája. Szerk. Borbándi Gyula. Bern, 1987).
Irodalom
Irod.: Az Árpád Akadémia tevékenysége. Írta és szerk. Somogyi Ferenc. (Cleveland, 1982)
Patay Pál: G. S. (Archaeologia Értesítő, 1996/97)
Megaw, V.: G. S. (Magyar Múzeumok, 1998)
Kemenczei Tibor: G. S. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Bene János–Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar. 1938–1945. (Nyíregyháza, 2003 és Bp., 2006)
Ausztrália és Új-Zéland magyar világa. Főszerk. Tanka László. Szerk. Balás Róbert. (Bp., 2005)
Demény-Dittel Lajos: Érdekességek G. S. régészről. (Hatvan, 2010).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
