Gorzó Nándor Gellért, bilkei
politikus, művelődéstörténész, levéltáros
Gorzó Gellért
Született: 1890. december 14. Gyoma, Békés vármegye
Meghalt: 1969. február 4. Budapest
Család
Sz: Gorzó Nándor (1866–1916) nagyközségi mérnök Ipolyságon, Madarász Etelka. Testvére: Gorzó Andor. Összesen négyszer nősült. F: 4. Buchwald Margit (1915–) adminisztrátor. Leánya: Gorzó Erzsébet (1945–).
Iskola
Elemi iskoláit Gyomán végezte, az egri katolikus főgimnáziumban éretts. (1908), a bp.-i József Műegyetem Gépészmérnöki Karán tanult (1908–1910). Belépett a jászóvári premontrei rendbe (1910. szept. 4.), ünnepélyes fogadalmat tett (1915. jún. 20.), pappá szentelték (1915. jún. 29.); kilépett a rendből (1919. jún.). A Jászói Premontrei Kanonokrendi Hittudományi Főiskolán végzett, egyúttal a bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1915) és középiskolai tanári okl. is szerzett (1916). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán is tanult (1932).
Életút
A rozsnyói r. k. főgimnázium r. tanára és igazgatóhelyettese (1915–1918). Az őszirózsás forradalom után a gr. Károlyi Mihály vezette Függetlenségi és ’48-as Párt rozsnyói szervezetének elnöke, Gömör vármegye kormánybiztosa (1918. okt.–1919. márc.), a Magyar Vörös Hadsereg felvidéki hadjárata alatt rövid ideig a helyi direktórium elnöke (1919 tavasza). Budapestre települése után a Werbőczy István Fiúgimnázium r. tanára és igazgatóhelyettese (1919–1920), a forradalmak alatti tevékenységéért eltiltották a tanítástól (1920). A rozsnyói Gömör Bank Rt. ügyvezető igazgatója (1920–1922), a Klein és Társa Pipereszappangyártó Rt. ügyvezető igazgatóhelyettese (1921–1927), Budapesten saját autókereskedését vezette (1927–1929). Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye levéltári gyakornoka, főlevéltárnoka, egyúttal a vármegyei iroda vezetője és a házi nyomda igazgatója (1929–1938). Endre László alispáni kinevezésekor liberális meggyőződése és pártállása miatt nyugdíjazták (1938), később tápszerüzemet létesített (1942). Magyarország német megszállása (1944. márc. 19.) után a nemzeti ellenállás résztvevője (1944–1945).
A II. vh. után a Polgári Demokrata Párt (PDP) tagja, országos vezetőségének tagja (1945–1948), a PDP alelnöke (1947–1948). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Dunántúl, 1945. jún.–1945. nov.). A Pest Megyei Nemzeti Bizottság főtitkára (1945–1948), a Rákospalotai Nemzeti Bizottság és a képviselő-testület tagja. A PDP országgyűlési képviselőjelöltje (1947), a PDP és a Magyar Radikális Párt (MRP) egyesülésével létrejött Radikális Demokrata Pártszövetség egyik vezetője (1948–1949), alelnöke (1949). A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front jelöltjeként országgyűlési pótképviselő (1949). Letartóztatták (1953), árdrágítás és feketézés koholt vádjával három év börtönre ítélték (1953. márc.; amnesztiával szabadult: 1953. júl.). Budapesten alkalmi munkákból élt (1953–1956), a forradalom és szabadságharc alatt a bp.-i V. kerületi forradalmi bizottság elnöke (1956. okt.– 1956. nov.), a megtorlás során rövid időre ismét letartóztatták (1957. jan.–febr.), Kistarcsára internálták (1957–1958). Szabadulása után éjjeliőrként dolgozott, majd lottóárusításból élt.
Levéltárosként 18–19. sz.-i irodalom- és művelődéstörténettel, a premontrei rend magyarországi emlékeivel foglalkozott. Monográfiát írt Ráday Pálról. Verseket és történelmi drámákat is írt.
Elismertség
A Magyar PEN Club és a Kazinczy Társaság tagja, a Gyöngyösi István Irodalmi Társaság alapító tagja, titkára és kiadványainak szerkesztője. Az Irodalmi Társaságok Szövetségének főtitkára. Szabadkőművesként, a Corvin-páholy tagja. A Magyar Kereskedők Országos Központi Szövetsége (KOKSZ) társelnöke és a Nagykereskedők Országos Szövetségének elnöke (1945-1950).
Szerkesztés
A Gyöngyösi almanach szerkesztője (1935 és 1938).
Főbb művei
F. m.: Gorzó Gellért néven: Adalékok Verseghy Ferenc életéhez és költészetéhez. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1914)
Szent Anna élete és a rudnoki Szent Anna-kápolna története. (Jászó, 1914)
Döbrentei Gábor és a jászóvári premontreiek viszonya a régi magyar nyelvemlékek ügyében. (Jászó, 1914)
Ráday Pál imádságai. – Ráday Pál virágénekei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1915)
Észrevételek Tompa „Temetés” és „Az öreg szolga” c. költeményére. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1915)
Rádai Ráday Pál. Monográfia. 4 táblával. (Bp., 1915)
Bessenyei-kéziratok a Ráday-könyvtárban. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1916)
Szent Zita. (Népiratkák. Bp., 1916)
Szeretetország kapujában. (Bp., 1917)
Kapitány György. Drámai költemény történeti zenével és énekekkel. (Rozsnyó, 1917)
Tompa. 1817. szept. 28.–1917. szept. 28. Kismonográfia Tompa Mihályról. (Rozsnyó, 1917)
Élet gazdaság – elme gazdaság. (Rozsnyó, 1918)
Hámán. Tragédia három felvonásban. Ill. Tábor János. (Bp., 1920)
Gorzó Nándor néven: Versek. (Bp., 1934)
Új versek. (Bp., 1937)
A magyar szabadságküzdelmekről és a polgári demokráciáról. (Bp., 1947).
Irodalom
Irod.: Sz. R.–H. L.: G. N. (Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944–1945. Bp., 1994)
Tököly Gábor: Ki kicsoda Rozsnyón? (Somorja, 1999)
Gyomaendrődi ki kicsoda? Szerk. Szilágyiné Németh Eszter és Kovácsné Nagy Katalin. (Gyomaendrőd, 2004).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
