Császár Edit, M.
színháztörténész
1934-től Mályusz Elemérné
Született: 1910. augusztus 4. Budapest
Meghalt: 1992. október 4. Budapest
Család
Sz: Császár Ernő (1881–1952) irodalomtörténész, Császár Elemér (1874–1940) irodalomtörténész, az MTA tagja testvére, Koós Mária (1881–1957). F: 1934-től Mályusz Elemér (1898–1989) történész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Fia: Mályusz Miklós (1936–) orvos és Mályusz Károly (1939–) matematikus.
Iskola
A bp.-i Andrássy úti Leánygimnáziumban éretts. (1928), a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori (1932), történelem–földrajz szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1946), az irodalomtudományok kandidátusa (1959).
Életút
A Bécsi Magyar Történeti Intézet (1931–1932), a bécsi Theatergeschichtliche Sammlung vendégkutatója (1933–1934). A Magyar Országos Levéltár (1952–1954), az ELTE Történettudományi Kar Művészettörténeti Intézete (1954–1955), az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Kara, ill. BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék (1955–1957), a Színháztudományi Intézet tud. főmunkatársa (1957–1967).
A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ), ill. a Magyar Nők Országos Tanácsának (MNOT) elnökségi tagja, póttagja (1947–1956).
Tudományos pályafutásának kezdetén társadalomtörténeti dolgozatokat közölt, majd Bécsben, a Josef Gregor irányítása alatt álló Theatergeschichtliche Sammlungban megismerkedett a modern színháztörténeti kutatás módszertanával. Magyar művelődéstörténettel, elsősorban a hivatásos magyarországi színjátszás történetével, kialakulásának kezdeteivel foglalkozott. A magyarországi színház-szociológiai kutatások úttörőjeként alapvetően új eredményeket ért el az első magyar társulatok vizsgálata, a Nemzeti Színház reformkorban betöltött szerepének tisztázása, annak társadalomtörténeti összefüggéseinek feltárása terén. Kiemelkedő munkásságot végzett a magyar színháztörténet forrásainak közzététele terén: számos szerep- és műsorkatalógust, színháztörténeti kéziratot, levelet, kortársi naplót egyéb dokumentumot rendezett sajtó alá.
Elismertség
Az MTA Színháztudományi Bizottsága tagja (1985-től).
Elismerés
Schwartner-jutalom (1932).
Főbb művei
F. m.: A hajdúság kialakulása és fejlődése. Egy. doktori értek. (A debreceni Tisza István Tudományos Társaság Honismertető Bizottságának Kiadványai. Debrecen, 1932)
Újabb színészettörténeti irodalmunk. (Századunk, 1934)
A Budai Népszínház megalakulása. (Domanovszky Emlékkönyv. Bp., 1937)
A magyar játékszínről. (Szentpétery Emlékkönyv. Bp.–Pécs, 1938)
Az alakító művészet. (Magyar művelődéstörténet. V. köt. Bp., 1942; hasonmás kiad. Szekszárd, 1993)
A vidéki játékszín. 1849– 1867. (Budapesti Szemle, 1944)
A Rádayak és a hazai színjátszásunk. (A Ráday Gyűjtemény Évkönyve. Bp., 1955)
Kelemen László színháza. (Tanulmányok Budapest múltjából. XI. köt. Bp., 1956)
Polgári forradalmi eszmék és az első magyar színtársulat műsora. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1956)
Egy színészházaspár élete. Szerdahelyi Kálmán és Prielle Kornélia. (Bp., 1957)
Színház és közönség az elnyomatás korában. Kand. értek. (Bp., 1958)
Vörösmarty és a reformkor színpadi nyelve. (Magyar Nyelvőr, 1958)
A Budai Népszínház és közönsége. (Tanulmányok Budapest múltjából. XIII. köt. Bp., 1959)
A „Revizor” első magyarországi előadása. (Tanulmányok a magyar–orosz irodalmi kapcsolatok köréből. Főszerk. Kemény G. Gábor. I–III. köt. Bp., 1961)
Molnár György, a rendező. (Színháztörténeti könyvtár. 16. Bp., 1964)
A magyar vidéki játékszín az abszolutizmus idején. (Theatrum. Színháztudományi Értesítő, 1964)
Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései. Színházszociológiai vázlatok. (Színházi tanulmányok. 12. Bp., 1965)
Les debuts du théatre professionel hongrois. (Revue d’Histoire du Théatre, 1970)
Katona színházi világa. (Irodalomtörténet, 1970)
Josef Katonas ungarische Umwelt. (Ungarn-Jahrbuch. Mainz, 1973)
A nemzeti színjátszás kezdetei Közép-Kelet-Európában. (Irodalom és felvilágosodás. Tanulmányok. Szerk. Szauder József s Tarnai Andor. Bp., 1974)
Keresztesi Pap Miklós, a magyar polgár. (Irodalomtörténet, 1976)
The Theatre and National Awakening. Monográfia. (Program in East European and Slavic Studies. 12. Atlanta, 1980)
Berchtold, morva herceg, avagy az első újabbkori Bánk-tragédia. 1794. (Irodalomtörténet, 1980; németül: Prinz Berchtold von Mähren, eine Banus Bank Tragödie aus dem Jahr 1794. Maske und Kothurn. Wien–Köln–Graz, 1982)
A Brief Outline of Hungarian Theatre History. Sz. Szántó Judittal. (Bp., 1985; oroszul: 1986)
A rendi nemzeti színháztól a polgári nemzet színháza felé. (A Nemzeti Színház 150 éve. Bp., 1987)
Das Schicksalsdrama auf dem ungarische Bühne. (Inevitabilis vis fatorum. Bern, 1990)
A német színészet hazánkban. – A Budai Népszínház. 1861–1870. (Magyar színháztörténet. I. köt. 1790–1873. Szerk. Székely György és Kerényi Ferenc. Bp., 1990)
szerk.: A Budai Népszínház műsora. Adattár. (Színháztörténeti füzetek. 10. Bp., 1957)
László József. Adattár. (Színháztörténeti füzetek. 23. Bp., 1958)
A Magyar Tanácsköztársaság színügyi iratai az Országos Levéltárban. Adattár. (Színháztörténeti füzetek. 25. Bp., 1959)
Rakodczay Pál válogatott írásai. Összeáll., a bevezető tanulmányt írta. (Színházi tanulmányok. 5. Bp., 1961)
Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez. (Színháztörténeti könyvtár. 10. Bp., 1962)
Adatok a magyar rendezés történetéhez a XIX. század második felében. (Bp., 1963)
Jókai Mór: Drámák I–IV. köt. Sajtó alá rend. (Jókai Mór összes művei. Bp., 1971–1987)
Megbíráltak és megbírálók. A cenzúrahivatal aktáiból. 1780–1867. Vál., sajtó alá rend., ford. és a bevezető tanulmányt írta. (Nemzeti Könyvtár. Bp., 1985).
Irodalom
Irod.: Kerényi Ferenc: Mályuszné Cs. E. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1993)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994).
Megjegyzések
ÚMÉL téves születési adat: szept. 4.! Anyakönyvi adata szerint aug. 4-én született!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013