Hantos Gyula
közgazdász, geográfus, térképész
Született: 1903. június 29. Kolozsvár
Meghalt: 1945. december 21. Budapest
Család
Evangélikus családból származott. Sz: Hantos (1903-ig) Hantz Gyula (1875–1932) polgári iskolai tanító, Krompecher Hermine. Unokaöccse: Kántor Lajos (1937–) író. F: Hajdú Helga (1907–1970) irodalomtörténész, könyvtáros. Elvált.
Iskola
A Kolozsvári Református Kollégiumban éretts. (1921), a bp.-i tudományegyetemi Közgazdaság-tudományi Kar Külügyi Szakán közgazdász okl. (1928), a Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi doktori okl. szerzett (1931); közben a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa (1926–1927).
Életút
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) Elnöki Osztályán gr. Teleki Pál asszisztense (1925–1934), tanügyi igazgatási szakelőadója (1934–1941). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen az emberföldrajz ny. rk. (1940–1943), ny. r. tanára (1943–1945), a bp.-i Népgondozó Hivatal térképészeti szakelőadója (1945).
Gazdasági és közlekedési földrajzzal foglalkozott, a korszerű városföldrajzi vizsgálati módszerek magyarországi bevezetője és elindítója, a – mai szóval élve – regionális kutatások hazai úttörője. Jelentős szerepet játszott a magyarországi közigazgatási és gazdasági térképek elkészítésében. Különösen értékesek Kolozsvárral kapcsolatos írásai: a Kétvízközti majorok (1943) az egyik első, magyarországi városszociológiai történeti esszé. Gr. Teleki Pál közvetlen munkatársaként az 1930-as években kidolgozott egy magyarországi közigazgatási reformot, amelynek lényege az volt, hogy az ország területén hét, ún. regionális természetes központot (Budapest, Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged és Szombathely) alakított volna ki, vonzáskörzetekkel (e fogalmat elsők között használta a magyar földrajzi szakirodalomban!). A tervezet igen heves vitákat váltott ki, végül is reformelképzelései nem válhattak valóra, jóllehet később, a bécsi döntések után újra felvetődött javaslata, más-más nagyobb települések regionális központokká alakítása mellett.
Szerkesztés
Kolozsvárott, a Reménység c. diáklap szerkesztője.
Főbb művei
F. m.: A magyar közigazgatás területi alapjai. Emlékeztető. A bevezetőt írta gr. Teleki Pál, a miniszterelnök elé terjeszti Magyary Zoltán. (Bp., 1931)
Administration Boundaries and the Rationalism of the Public Administration. (Bp., 1932)
Magyar tájak, magyar kiválóságok. 1 térképmelléklettel. (Bp., 1936)
Vázlatok Pécs földrajzához. 1 táblával. (Bp., 1940)
Kétvízközti majorok. 1 kihajtható, színes térképpel. (Az Erdélyi Tudományos Intézet kiadványa. Kolozsvár, 1943)
A kétvízközti majorok életéből. (Kincses Kolozsvár. I–II. köt. Szerk. Bálint István János. Bp., 1987).
Irodalom
Irod.: Haltenberger Mihály: In memoriam H. Gy. (Földrajzi Közlemények, 1948)
Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. (Bp., 1993)
125 éves a kolozsvári egyetem. Szerk. Cseke Péter és Hauer Melinda. (Kolozsvár, 1998)
Molnár Jenő: Emlékeim H. Gy.-ról. (Korunk, 2003)
Hajdú Zoltán: A közigazgatási régió történeti, funkcionális összefüggései és alakváltozásai Magyarországon. (Magyar Tudomány, 2004)
Kántor Lajos: A kapu. Ház, utca, város, ország Családregény-vázlat. (Bp., 2004; részletek: Forrás, 2003).
Megjegyzések
Gulyás téves halálozási hely: Budapest és év: 1954!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
