Gábor Aurél
orvos, belgyógyász
Született: 1923. augusztus 10. Sopron
Meghalt: 1976. március 8. Ács, Komárom megye
Temetés: 1976. március 29. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Gábor János (†1953) vámtiszt, Gálfi Mária. Testvére: Gábor Artemisz (1936–) opera-énekesnő. F: Bogsch Szonja orvos, az Országos Idegsebészeti Intézet tud. munkatársa.
Iskola
Debrecenben éretts. (1941), a Debreceni Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1948), belgyógyász szakorvosi vizsgát tett (1952), az orvostudományok kandidátusa (1966).
Életút
A BOTE III. sz. Belgyógyászati Klinika gyakornoka (1948–1951), a bp.-i Koltói Anna Állami Baleseti Kórház Belgyógyászati Osztályának alorvosa (1951–1952), a Sztálinvárosi Kórház és Rendelőintézet alorvosa, belgyógyász szakorvosa (1952–1955). Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ), ill. a Mentőkórház Belgyógyászati Osztálya klinikai orvosa (1955–1968), az OMSZ Főigazgatóság tud. főmunkatársa (1968–1976).
Tudományos pályafutását belgyógyászati pszichológiával kezdte, majd érdeklődése a sürgősségi betegellátás, ill. a sürgősségi belgyógyászat felé fordult. Nevéhez fűződik a magyarországi sürgősségi betegellátás tudományos megszervezése, az oxiológia (= mentéstudomány, az orvosi elsősegélynyújtás tudománya) fogalmának megalkotása. Alapvető szerepet játszott a magyarországi felsőfokú mentőtisztképzésnek az Egészségügyi Főiskolán való megszervezésében. Nevéhez fűződik továbbá az egyetemi oxiológiai oktatás bevezetése (kezdetben csak speciális kollégium keretében, de – Gábor Aurél halála után – 1983-tól már kötelező egyetemi tantárgyként. Részt vett a bp.-i I. (1958) és a berlini II. Nemzetközi Mentőkongresszus (1960) előkészítésében és szervezésében. Kutatási területei: újraélesztés, fájdalomcsillapítás, elektroterápiák és életveszélyes sokkállapotok helyszíni kezelése.
Emlékezet
A pozsonyi mentőkongresszusról hazatérőben autóbaleset áldozata lett. Budapesten (Krisztinaváros, I. kerület Mátray utca 5–7.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Emlékére az 1979-ben létrejött Magyar Oxiológiai Társaság Gábor Aurél-díjat alapított (először 1995-ben adták át). A Soproni Mentőállomás falán a Soproni Városi Önkormányzat és a Magyar Oxiológiai Társaság domborműves emléktábláját leplezte le (bronz, Kutas László szobrászművész alkotása, 2006. okt. 12-én).
Elismerés
Falck-aranyérem (A Dán Mentésügyi Szervezet elismerése, 1975).
Főbb művei
F. m.: Hypnotherapiával sikeresen kezelt asthma bronchiale. (Orvosok Lapja, 1949)
Friss szívizominfarktusos betegen deconnexióban végzett amputatio. (Orvosi Hetilap, 1957. 51–52.)
Sürgősségi belgyógyászat. (Orvosi elsősegélynyújtás. Bp., 1962)
Adatok a myocardiuminfarctus korai diagnosisának és terápiájának néhány kérdéséhez. Sürgősségi szemlélet. Kand. értek. (Bp., 1965)
Életveszélyes állapotok körzeti orvosi ellátása. Bencze Bélával. (A gyakorló orvos könyvtára. Bp., 1970; 2. jav. kiad. 1973; 3. átd. kiad. 1975; 4. átd. kiad. 1978)
Korszerű elsősegélynyújtás. Egészségügyi szakközépiskolai és szakiskolai tankönyv. (Bp., 1972; 2. kiad. 1975; 3. kiad. 1981)
Ifjú egészségőr. Kézikönyv az ifjúsági vöröskeresztes tanfolyamokhoz és az úttörő egészségőr-szakpróbához. Székely Lajossal. Ill. Cakó Ferenc és Pásztor Péter. (Bp., 1975)
Belgyógyászat. 1–2. A mentőtisztképző szak hallgatói számára. Főisk. jegyz. (Bp., 1975–1976; új kiad. 1988).
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Népszabadság, 1976. márc. 25.)
Felkai Tamás: Emlékezzünk G. A.-ra. (Magyar Mentésügy, 1986)
G. A.-emlékszám. 20 éves a Magyar Oxiológiai Társaság. (Magyar Mentésügy, 1999)
Debrődi Gábor: Az oxiológia születése. G. A. tudományos munkásságára emlékezve. (Magyar Mentésügy, 2005)
G. A., az OMSZ tudományos főmunkatársa. (Magyar Mentésügy, 2006).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
