Hajdú Elemér
gépészmérnök
Született: 1902. január 5. Saroltavár, Temes vármegye
Meghalt: 1988. június 1. Budapest
Temetés: 1988. június 20. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
F: Malán Magdolna. Leánya: Hajdú Hajnalka (1930–) vegyészmérnök, kandidátus.
Iskola
A bp.-i József Műegyetemen gépészmérnöki okl. (1925), műszaki doktori okl. szerzett, a műszaki tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).
Életút
A Ganz és Társa Rt. vagonszerkesztési mérnöke (1925–1928), a Budapest Székesfővárosi Elektromos Művek műszaki főtanácsadója (1928–1943), főmérnöke (1943–1945). A II. vh. után az Újjáépítési Minisztérium Energiaügyi Főosztályának vezetője (1946–1947), szénkormánybiztos-helyettese (1947). A Magyar Dunántúli Villamossági Rt. ügyvezető igazgatójaként az Ajkai Erőmű vezetője (1947–1948), az Erőmű Ipari Központ vezérigazgató-helyettese (1948–1951). Az Erőmű Beruházási Vállalat főosztályvezetője (1951–1954), az Erőmű Tröszt igazgatóhelyettes-főmérnöke (1954–1962), a Magyar Villamos Művek Tröszt termelési igazgatója (1962–1969). A BME c. egy. tanára.
Villamos üzemek, erőművek, berendezések és kazánok üzemkészségének vizsgálatával foglalkozott. Jelentős szerepet játszott a magyarországi villamosenergia-rendszer bevezetésében.
Emlékezet
Budapesten (Németvölgy, XII. kerület Lékai János tér 3.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik.
Elismerés
Szocialista Munkáért Érdemérem (1956), Munka Érdemrend (arany, 1964), Szocialista Kultúráért (1981). Zipernowsky-emlékérem (1941), Szikla Géza-díj (1964), Állami Díj (élete munkásságáért, a villamosenergia-ipar fejlesztése, az együttműködő villamosenergia-rendszer magyarországi megvalósítása terén végzett több évtizedes szervezői és irányítói tevékenységéért, 1970).
Főbb művei
F. m.: A kárpátaljai vízerő kihasználása. – A mátravidéki erőmű előkészítése. (Búvár, 1940)
Magyarország vízi erőinek kihasználása. (A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1941)
Gépek üzemkészségének üzemi és gazdasági jelentősége. (Elektrotechnika, 1941)
Villamosenergia-gazdálkodás és iparfejlesztés. (A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1943)
Tüzelőberendezések és kazánok. Főisk. jegyz. (Bp., 1950)
Hazai villamos erőművek együttműködése és az Országos Teherelosztó. (Elektrotechnika, 1950)
Gőzüzemtan. Összefoglaló jegyz. (Bp., 1951)
Erőművek ellenőrzése. H. E. előadásai alapján írta Nagy Lajos. (Bp., 1951; 2. kiad. 1952)
Kalorikus gépek. (Bp., 1951)
Gőzkazánok üzemkészségének fokozása. H. E. előadása a Hőgazdálkodási Tudományos Egyesületben, 1950. nov. 12-én. (Magyar Energiagazdaság, 1951)
Karbantartások szervezése erőműveknél és kazántelepeknél. Szerk. (Bp., 1952)
A kooperáció gazdaságossága és üzembiztonsága. (Elektrotechnika, 1959)
Történelmi visszatekintés. Gőzkazánok üzemkészségének fokozása. H. E. 50 évvel ezelőtti tanulmányának újraközlése. (Energiagazdálkodás, 2011).
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1988. jún. 15.)
Kozma Károly: Az Ajkai Erőmű története. (Ajka, 1996)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Tilhof Endre: Ajkai életrajzi lexikon. (Ajka, 2003)
Végh László: H. E. szabadalma. (Energiagazdálkodás, 2011).
Megjegyzések
Wikipédia: téves születési hely: Charlottenburg!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
