Hankiss János
irodalomtörténész
Született: 1893. szeptember 21. Budapest
Meghalt: 1959. április 28. Budapest
Temetés: 1959. május 3. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Evangélikus családból származott. Sz: Hankiss János (1863–1933) fővámigazgató, helyettes államtitkár, nemes Gebhardt Antónia (1865–1934). Testvére: Hankiss Flóra (†1978) középiskolai tanár, banktisztviselő és Hankiss Szilárd (1898–1944) vegyészmérnök, miniszteri tanácsos. F: turcsánkai Turchányi Ilona. Fia: Hankiss János (1926–) orvos, belgyógyász és Hankiss Elemér (1928–) szociológus; leánya: Hankiss Ilona.
Iskola
A bp.-i tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – középiskolai tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1915); közben Genfben és Párizsban is tanult, a francia irodalom története a 18. sz.-ban tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1919).
Életút
Az egri főreáliskola helyettes tanára (1915–1916). A debreceni Tisza István Tudományegyetem, ill. a Debreceni Egyetem francia és német nyelvi lektora (1916–1919), a Francia Tanszék helyettes (1920–1922), rk. (1923–1929), ny. r. tanára (1929–1950); közben a Filológiai Kar dékánja (1929–1930). A Debreceni Egyetemi Könyvtár munkatársa és a francia irodalom mb. előadója (1950–1959). A Debreceni Nyári Egyetem vezetője (1927–1943). A Kállay-kormány közoktatásügyi államtitkára (1943–1944).
Összehasonlító irodalomtörténettel, irodalomelmélettel foglalkozott, különböző álneveken (Fejér János, Fehérvári Antal) verseket, novellákat, műfordításokat is közölt. Jelentős eredményeket ért el a magyar–francia irodalom- és művelődéstörténeti kapcsolatok vizsgálata, a magyar kultúra franciaországi megismertetése, a klasszikus magyar irodalom franciaországi, ill. a klasszikus francia irodalom magyarországi recepciójának feltárása terén. Fontos szerepet játszott a magyar irodalomtudomány nemzetközi kapcsolatainak építésében, eredményeinek nyugat-európai – elsősorban francia és olasz nyelvterületen történő – népszerűsítésében. Kiemelkedő munkája olasz nyelven írt magyar irodalomtörténete (Storia della letteratura ungherese, 1936) és két, Párizsban kiadott magyar antológiája (Anthologie de la poésie hongroise, 1936 és Anthologie de la prose hongroise, 1938; mindkettőt Molnos Lipóttal). Újszerű monográfiát írt a magyar irodalom európai hatásáról (Európa és a magyar irodalom, 1942). Élete utolsó éveiben zenetörténettel, Liszt-kutatásokkal is foglalkozott. Részt vett a nemzeti tulajdonba vett szerzetesi, egyesületi és magánkönyvtárak feldolgozásában: pusztulásnak ítélt zeneművek és kották megmentésével megalapozta a debreceni Egyetemi Könyvtár Zeneműtárát.
Emlékezet
Debrecenben és Budapesten élt és tevékenykedett, Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Születésének 100. évfordulóján Debrecenben tudományos ülésszakot rendeztek tiszteletére (1993. szept. 17–18-án), ill. néhány év múlva újabb ülésen emlékeztek meg munkásságáról (1997. okt. 16–18-án). Mindkét konferenciát a Debreceni Egyetem és a Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB) Irodalomtudományi Munkabizottsága rendezte. Az utóbbi években a pomázi Kráter és a budapesti Kairosz Kiadó gondozásában néhány műve újra megjelent.
Elismertség
A Kisfaludy Társaság l. tagja (1939–1948). A Nemzetközi Modern Irodalomtörténeti Bizottság alapító tagja, a Budapesten megtartott – I. Nemzetközi Irodalmi Kongresszus szervezője (1931. máj. 20–24.), majd az amszterdami (1935) és a lyoni kongresszus titkára (1939).
Elismerés
A Sorbonne tb. professzora (1927), a Francia Becsületrend lovagi keresztje (1938).
Szerkesztés
A Debreceni Szemle (1927–1944), a Helikon (1938–1943), a Forrás (1939–1944), a Magyar Lélek (1939–1944), az Irodalomtudomány c. lapok (1941–1944) és a Kortársaink c. irodalomtörténeti füzetek szerkesztője (1928–1935). A Revue des Études Hongroises c. folyóirat társszerkesztője.
Főbb művei
F. m.: Diderot mint realista elbeszélő. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1915)
Philippe Néricault Destouches, l’homme et l’oeuvre. Monográfia. (Debrecen, 1918)
Les sources, les sujets et les caractères dans les comédies de Destouches. (Bp., 1918)
XVIII. századbeli francia tudósítás magyar „vampirok”-ról. (Történeti Szemle, 1920)
A detektívregény. (A „népszerű” irodalom elmélete és története. I. köt. Debrecen, 1921; és külön: Gaea a föld, az élet és a tudomány könyvei. Debrecen, 1928)
Petőfi és a francia költők. (Budapesti Szemle, 1922)
Ábrányi Emil és a franciák. (Irodalomtörténet, 1923)
Essai sur la farce. (Revue de la philologie française et de littérature, 1924)
Victor Hugo és a francia emigráció. (Történeti Szemle, 1926)
A „detektívregény” történetének vázlata. (Debreceni Szemle, 1927)
„Népszerű irodalom” és „detektívregény.” (Debreceni Szemle, 1927; franciául: Littérature „populaire” et roman policier. Revue de littérature comparée, 1928)
Jókai Mór és egy francia anekdotakincs. (Irodalomtörténet, 1928)
Tudományos munkaszervezetek. – Felnőttek iskolája. (Debreceni Szemle, 1928)
Fráter György francia életírója. (Történeti Szemle, 1928)
„Szellemi fegyverek.” – A fordítás nyomorúsága. (Debreceni Szemle, 1929)
Tormay Cécile. Kismonográfia. (Kortársaink. 5. Bp., 1928; 2. bőv. kiad. 1939)
Jókai et le „Dictionnaire de l’amour.” (Revue des Études hongroises, 1929)
Jules Verne. A tudomány a szépirodalomban. 1–3. (Budapesti Szemle, 1929; és önállóan: Bp., 1930)
A XVIII. század a magyar irodalomban. – Vajthó László és az ő tanítványai. (Debreceni Szemle, 1930)
Magyar ábránd a nyolcvanas évekből. Vezérmotívum: a tudomány. Alaphangok: Jókai, Verne. (Debreceni Szemle, 1930; és önállóan: A Debreceni Szemle Könyvtára. 6. Debrecen, 1930)
Francia költők. Antológia. A bevezető tanulmányt írta. (Élő könyvek. Külföldi klasszikusok. Bp., 1930)
Panorame de la littérature hongroise contemporaine. Juhász Gézával. (1–4. kiad. Paris, 1930)
A magyar bölcsészhallgatók és tanárjelöltek első országos értekezlete. (A Felsőoktatásügyi Egyesület Közleményei, 1931)
Irodalom és élet. – A diákok vándorlása és az egyetemi élet. (Debreceni Szemle, 1931)
Az I. Nemzetközi Irodalomtörténeti Kongresszus. (Budapesti Szemle, 1931)
A realizmus kritikája. (Napkelet, 1932)
A jellemrajz problémái. – Emberismeret és irodalom. (Debreceni Szemle, 1932)
Nemzetkép és irodalomkutatás. (Minerva Könyvtár. 41. Bp., 1932)
Les caractères nationaux et leur représentation. Un exemple: le portrait du hongrois dans l’opinion occidentale. (Revue de synthèse, 1932)
Dobozy Mihály és hitvese a francia irodalomban. – A párizsi őrhely. – Debrecen a francia népszerű regényben. (Debreceni Szemle, 1933)
Az együttműködés szerepe és értéke az irodalomtudományban. – Berta magyar királyleány és a francia romantika. – Tormay Cécile középkor-hangulata. – A brusszai angol konzul jelentése Kossuthról. (Debreceni Szemle, 1934)
Irodalomszemlélet. Tanulmányok. (Új írók. Debrecen, 1934)
Jókai forráshasználata. 1–2. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1935)
Lumière de Hongrie. Aspects de la civilisation hongroise. S. Charléty előszavával. (Bp., 1935)
Természettudományos vonások a magyar nemzetportréban. (Búvár, 1936)
Rákóczi és a mai Franciaország. (Debreceni Szemle, 1936)
Défense et illustration de la littérature. Az előszót Fernand Baldensperger írta. (Paris, 1936)
A kulturdiplomácia alapvetése. – Introduction à la „diplomatie culturelle.” (Időszerű kérdések. Questions d’actualité. 8. Bp., 1936)
A magyar irodalom világhelyzete. (Fenno-Ugrica [Tallinn], 1936)
Storia della letteratura ungherese. (Torino, 1936)
Thalès Bernard és az egyetemes irodalom. (Budapesti Szemle, 1937)
Le livre hongrois, son rayonnement, sa beauté, ses services rendus aux littératures européennes. (Paris, 1937)
Enregistrement des „résultats acquis” en histoire littéraire. (Bulletin des sciences historiques, 1937)
A Nyári Egyetem első tíz éve. 1927–1936. (Debrecen, 1937)
Az irodalmi értékproblémája. – Magyarország mint hadszíntér. – Cromwell és a magyar arany. – A beleélés. (Debreceni Szemle, 1938)
Jókai, a nagy magyar regényíró. Kismonográfia. (Bp., 1938)
La latinità della cultura ungherese. (Napoli, 1938)
A magyar városi kultúra válsága és jövője. (Szeged, 1938)
Fényjelek. Előadások a magyar föld és a magyar ember problémáiról. I–II. köt. Szerk. Novágh Gyulával. (A Magyar Népművelők Társasága kiadványa. Bp., 1940)
Les genres littéraires et leur base psychologique. (Helicon [Paris], 1940)
Ünnepnapok munkája. Rádióelőadások. (Bp., 1940)
Irodalomszemlélet. Tanulmányok az irodalmi alkotásról. (Bp., 1941)
Liszt Ferenc, az író. Írta, a szemelvényeket fordította. (Bp., 1941)
A magyar géniusz. Monográfia. (Bp., 1941; olaszul: Il genio ungherese. Bp., 1943)
Európa és a magyar irodalom. A honfoglalástól a kiegyezésig. Monográfia. (Bp., 1942)
A magyar irodalom közelről. Tanulmányok. (Bp., 1942)
A mi irodalmunk. Monográfia. (Bp., 1942)
A hídverő álmai. Tanulmányok. (Bp., 1944)
A magyar irodalom Kelet és Nyugat közt. (Bp., 1944)
A népműveléskutatás tudományos feladatai. (Bp., 1944)
A Vida de Cames num romance hungaro de seculo XIX. „Vida e sonho” de Sigismundo Kemény. (Guimarães, 1949)
La Littérature et la vie. Problématique de la création littéraire. (São Paulo, 1951). A francia bábjáték története. (Bábszínpad. 21. Bp., 1955)
Wenn Liszt ein Tagebuch geführt hätte… Ha Liszt naplót írt volna. (Bp., 1957; 2. kiad. 1961; 3. kiad. 1962; 4. kiad. 1963; 5. kiad. 1964; 6. kiad. 1965; 7. kiad. 1966; 8. kiad. 1967; oroszul: 1962; 2. kiad. 1963)
Le journal de Liszt reconstitué à l’aide des documents de l’époque. (Bp., 1960 és Paris, 1960)
Európa és a magyar irodalom. A honfoglalástól a kiegyezésig. (Új kiad. Pomáz, 2005)
Tormay Cécile. Műveinek bibliográfiájával. (Új kiad. Bp., 2009)
A magyar géniusz. A szöveget gondozta Wlandné Bocsi Csilla, az előszót írta ifj. Hankiss János. (Új kiad. Pomáz, 2009)
szerk.: Anthologie de la poésie hongroise. Molnos-Müller Lipóttal. (Paris, 1936)
Anthologie de la prose hongroise. Molnos Lipóttal. (Paris, 1938)
Hungarica. Magyar vonatkozások idegen munkákban. Szerk. (Debrecen, 1939)
Madách Imre: Az ember tragédiája. Sajtó alá rend., az előszót írta. (Magyar klasszikusok. Bp., 1941; 2. kiad. 1942; Magyar klasszikusok diákok részére. Új kiad. 1996; 2. kiad. 1998; Klasszikusok kincsestára. Magyar klasszikusok. 3. kiad. 2003)
Berzsenyi Dániel költeményei. Sajtó alá rend. az előszót írta. (Magyar klasszikusok. Bp., 1941; Klasszikusok kincsestára. Magyar klasszikusok. Új kiad. 2002)
Liszt Ferenc válogatott írásai. I–II. köt. Vál., ford., a kísérő tanulmányt írta. (Bp., 1959)
ford.: Romains, Jules: Donogoo. (Bem.: Nemzeti Színház, 1937. ápr. 2.)
Musset, Alfred de: Barberine. (Bem.: Magyar Rádió, 1937. febr. 13.)
Molière: Az úrhatnám polgár. (Bem.: Nemzeti Színház, 1938. jún. 10.)
Musset, Alfred de: Carmosine. (Bem.: Magyar Rádió, 1939. jan. 21.)
Labice, Eugène: Szemfényvesztés. (Bem.: Magyar Rádió, 1940)
Labice, Eugène: A helyesírás. (Bem.: Magyar Rádió, 1941).
Irodalom
Irod.: A Debreceni Egyetem Francia Intézete tagjainak munkássága. H. J. tudományos munkálkodásának 25. évfordulója alkalmából közzétették volt tanítványai. Szerk. Kovács Máté. (Debrecen, 1942)
Kovács Máté: H. J. tudományos működésének 25. évfordulójára. (Debreceni Képes Kalendárium, 1942)
Halálhír. (Népszabadság, 1959. máj. 1.) Jean Hankiss. (Revue de Littérature Comparée, 1959)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Lorant, A.: Jean Hankiss (Yearbook of Comparative and General Literature, 1960)
Harsányi Zoltán: H. J. emlékezete. (Népszava, 1983)
H. J. Bibl. Szerk., összeáll. Szénássyné Ludányi Valéria. (A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanárainak munkássága. 6. Bp., 1987)
Gorilovics Tivadar: H. J. (Határ, 1992)
Lévay Botond: A Panoráma-háború. H. J.–Juhász Géza: Panorame de la littérature hongroise contemporaire. (Debreceni Szemle, 1993)
Gorilovics, Tivadar: Jean Hankiss et la revue Helicon. 1938–1943. (Neohelicon, 1994)
H. J. redivivus. H. J. Tudományos Ülésszak. Debrecen, 1993. szept. 17–18. Szerk. Gorilovics Tivadar. (Debrecen, 1995)
Magyar irodalom fordításokban. II. H. J. Tudományos Ülésszak. Debrecen, 1997. okt. 16–18. Szerk. Gorilovics Tivadar. (Debrecen, 1998).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
