Dienes András

Született: 1904. november 30. Kassa, Abaúj-Torna vármegye
Meghalt: 1962. augusztus 30. Balatonalmádi
Temetés: 1962. szeptember 4. Budapest
Temetési hely: Farkasrét

Család

Sz: Gyenes Gyula honvéd százados, Dienes Magdolna. F: Halmy Anna Mária (†1961). Leánya: Dienes Andrea (1938–) és Dienes Annamária (1942–).

Iskola

Középiskoláit Kassán és Szegeden végezte, Szegeden éretts., majd a bp.-i Honvédtiszti Közigazgatási és Jogi Főiskola elvégzése után tisztté avatták (1928), utóbb csendőrgazdasági tiszti iskolát is végzett (1930). Az irodalomtudományok kandidátusa (1960).

Életút

A Magyar Királyi Honvédségnél és a Magyar Királyi Csendőrségnél, mint hivatásos tiszt szolgált: zászlós (1928–1931), ún. gazdász hadnagy (1931–1935), főhadnagy (1935–1941), majd századosi rangfokozatban (1941–1944). A Szálasira teendő esküt megtagadta, illegalitásba vonult, a nemzeti ellenállás résztvevője (1944–1945), egy SS-osztaggal vívott tűzharcban súlyosan megsebesült (1945. jan.). A II. vh. után a Magyar Államrendőrség egyik újjászervezője, a szervezési szabályzat megszerkesztője, a Szervezési és Kiképzési Alosztály (1945–1948), az Anyagi Osztály vezetője, alezredesi, majd ezredesi rangfokozatban (1948–1951). Államellenes összeesküvés koholt vádjával letartóztatták, bebörtönözték, a váci politikai fegyház foglya, családját egy Heves megyei tanyára telepítették ki (1951. jún. 15.–1955. febr. 15.), amnesztiával szabadult (1955; rehabilitálták: 1957. febr. 8.). A Budapesti Textilfestő Üzemek filmnyomó textilmunkása (1955–1956). A Petőfi Irodalmi Múzeum és az ELTE BTK (1956. ápr. 1.–1958. márc. 31.), az MTA Irodalomtörténeti Intézet XIX. sz.-i Osztálya tud. munkatársa (1958. febr. 1.–1962. aug. 30.).

A Magyar Katonai Írók Köre titkára (1942–1944).

Pályáját újságíróként kezdte, első írásai a szegedi Délmagyarországban jelentek meg. Szülei kérésére a katonai pályát választotta, jóllehet katonai karrierje mellett továbbra is írt elsősorban novellákat és regényeket. Az ország német megszállása után fegyveresen is részt vállalt a nemzeti ellenállási mozgalomban (egy Gobbi Hildával közösen rendezett illegális Petőfi-előadás miatt felmentették a Katonai Írók Köre titkári beosztásából). A budapesti helyőrség tisztikarából egyedül ő tagadta meg az esküt Szálasira, illegális fegyveres tevékenységéért a tisztikarból a II. vh. után elsőként igazolták, s tüntették ki a Magyar Szabadságrend I. Osztályával (1945), valamint megbízták az új, demokratikus rendőrség szervezési és kiképzési vezetésével. A Rákosi-rendszerben koholt vádak alapján letartóztatták, kínzások hatására sem vallotta magát bűnösnek: először halálra, majd 15 év börtönbüntetésre ítélték, az 1955-ös amnesztiával szabadult. – Irodalomtörténészként Petőfi Sándor költészetével, a forradalomban és a szabadságharcban játszott szerepével foglalkozott. A II. vh. után az elsők között folytathatott helyszíni kutatásokat Erdélyben (1948). Sikerült rekonstruálnia Petőfi segesvári halálának valószínű körülményeit, különösen jelentősek a Petőfi személyére vonatkozó általa összegyűjtött népi és családi emlékezések. Kezdeményezte egy teljes Petőfi-életrajz munkálatainak megindítását, a költő munkásságát feltáró Petőfi Intézet megalapítását (1950), alapvetően újak a Petőfi-családra vonatkozó genealógiai kutatásai. Szépirodalmi tevékenysége is jelentős, több népszerű történelmi regényt és ifjúság művet írt.

Emlékezet

Budapesten (Krisztinaváros, I. kerület Mészáros utca 18.). A Farkasréti Temetőbe temették, sírját felszámolták!

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (1945), Magyar Közbiztonsági Érdemjel (1947), ’48-as Díszérem (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1949). Akadémiai Jutalom (1958).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013