Dienes István
régész, muzeológus
Dienes István András
Született: 1929. augusztus 15. Nyíregyháza, Szabolcs vármegye
Meghalt: 1995. október 29. Budapest
Temetés: 1995. november 22. Nyíregyháza
Temetési hely: Északi Temető
Család
Dédszülei, anyai: Wagner József, Bodenlos Terézia; réthszentmiklósy/rétszentmiklósi Éles/s Pál (†1887. ápr. Mikor? Fehérgyarmat, Szatmár vm.) takarékpénztári könyvvezető, váncsfalvi Jura Irén (†1879. dec. 13. Mátészalka, Szatmár vm.).
A szülők korai halála után Éles Erzsébet nevelőapja Éles László (1843. júl. 27. Miskolc, Borsod vm.–1926. márc. 22. Nyíregyháza. Temetés: 1926. márc. 24. Nyíregyháza, Alsó Temető) törvényszéki irodatiszt volt. Éles László Nyíregyházára Kalocsáról érkezett, ahol létrehozta a magyar kir. törvényszéki fogház mellett működő foglalkoztató műhelyt, itt bevezette az elítélteknek a kosár- és gyékényfonást. Később, Nyíregyházán, Csipke közi lakásán hozta létre a város egyik híres magánóvodáját.
Éless László testvére: Éless Gusztáv (1838. aug. 5. Miskolc–1902. máj. 6. Vác, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. Temetés: 1902. máj. 8. Tahitótfalu) ügyvéd.
Nyugdíjazása után megvette a szentendrei szigeten levő Pokol csárdát, amely ismert kirándulóhely lett. Idővel itt ismert Kneipp-telepet – a Kneipp-kúrát népszerűsítő intézet – alakított ki.
Éless Gusztáv leánya: lőcsefalvay Paulay Edéné Éless Margit (†1939. máj. 11. Bp. Temetés: 1939. máj. 14. Rákoskeresztúr, Új Köztemető); [ifj.] Paulay Ede (1873–1927. aug. 12. Bp. Temetés: 1927. aug. 15. Kerepesi út) a Nemzeti Színház tagja felesége.
[ifj.] Paulay Ede; Paulay Lajos (1839. márc. 1. Tokaj, Zemplén vm.–1889. júl. 8. Bp. Temetés: 1886. júl. 10. Vízivárosi Temető) magyar kir. államvasúti titkár és Luz/sinszky Szidónia (1851–1927. okt. 23. Bp.) fia; Paulay Lajos, [id.] Paulay Ede (1836. márc. 12. Tokaj–1894. márc. 12. Bp. Temetés: 1894. márc. 14. Kerepesi út) színész, rendező, színigazgató testvére.
Nagyszülei: [legid.] Dienes István (1881. máj. 1. Tiszadob, Szabolcs vm.–1972. okt. 6. Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár m. Temetés: 1972. okt. 12. Nyíregyháza) vaskereskedő, Thuróczy Mária (= Turóczi Mária, 1884. febr. 11. Buj, Szabolcs vm.–1971. ápr. 1. Nyíregyháza. Temetés: 1971. ápr. 3. Nyíregyháza); Wagner András (†1901. ápr. 10. Nyíregyháza. Temetés: 1901. ápr. 12. Nyíregyháza) mecenzéfi [Abaúj vm.] hámorkovács, Éles Erzsébet.
Wagner András testvére: Wagner Anna (†1905. júl. 22. Szatmár, Szatmár vm. Temetés: 1905. júl. 24. Szatmár, Hídontúli Sírkert), Göbl Ferenc kovácsmester felesége. Wagner András másik testvére, Wagner Mihály, Göbl Ferenc másik testvérét, Göbl Júliát vette el feleségül.
Wagner András és Göbl Ferenc mecenzéfi hámorkovácsok 1889-ben kértek engedélyt Nyíregyházán, hogy a vasúti temetővel szemben, a Bleuer-féle szántóföldeken vasöntödét és gépműhelyt létesítsenek. Ez volt a város első vasgyára.
Szülei: Dienes István (= Dienes Ö[reg]. István, 1906. márc. 4. Nyíregyháza–1986. ápr. 22. Nyíregyháza. Temetés: 1986. ápr. 29. Nyíregyháza, Északi Temető) muzeológus, városi díjnok, építész-grafikus, a Szabolcs vármegye monográfia szerkesztője (1939), Wágner Irén (1898. jan. 21. Nyíregyháza–1984. okt. 28. Nyíregyháza. Temetés: 1984. nov. 6. Nyíregyháza, Északi Temető) községi óvónő, az Éles László által létrehozott Csipke közi magánóvoda, majd a Csillag utcai városi óvoda vezetője.
Wagner Irén testvére: Pelczer Kálmánné Wagner Margit (†1972. márc. 22. Nyíregyháza. Temetés: 1972. márc. 25. Nyíregyháza, Északi Temető) Oros-nagyszállási és Nyírjes-tanyai uradalmi tanítónő.
Wagner Margit férje: Pelczer Kálmán; horváti és dalmadi Pelczer Zsigmond (†1931. júl. 24. Nyíregyháza. Temetés: 1931. júl. 25. Nyíregyháza, Északi Temető, Családi Sírbolt) magyar kir. dohánybeváltó kerületi főfelügyelő és Szabó Matild fia.
Felesége: 1954-től Lendvai Gizella középiskolai tanár, majd könyvkötő.
Iskola
A nyíregyházi evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban (1939–1943), a Nyíregyházi Felsőkereskedelmi Iskolában tanult (1943–1944 és 1946–1947, és érettségizett: 1947), a Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetem hallgatója (1948–1949), az ELTE Történettudományi Karán régész–muzeológia szakon végzett (1954), az ELTE BTK-n doktorált (1964).
Életút
A II. világháború végén leventeként mint légvédelmi tüzér került ki Németországba (1944), nyolc hónapi angol hadifogság után tért haza (1945). A Dohánybeváltó Hivatal (1947–1948), a Foncière Biztosító Társaság tisztviselője (1948). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Történeti Múzeuma segédmuzeológusa (1953–1954), a szegedi Móra Ferenc Múzeum segédmuzeológusa, muzeológusa (1954–1957), az 1956. évi forradalom idején a Múzeum képviseletében a szegedi Városi Forradalmi Bizottság tagja, a forradalom leverése után Szegedről távozni kényszerült (1957).
Az MNM Középkori Osztályának muzeológusa (1957. ápr. 1.–1962), osztályvezető-helyettese és a Honfoglaláskori Gyűjtemény kezelője (1962–1972. dec. 31.), a Szabolcs-Szatmár Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője (1973. jan. 1.–1974. máj. 31.), az MNM tud. főmunkatársa (1974. jún. 1.–1994. szept. 1.).
A magyar honfoglalás és államalapítás korával, a magyar honfoglalók tárgyi hagyatékaival foglalkozott. Dolgozatai gyakran egy-egy tárgytípus (pl. veretes övek, tarsolyok, lószerszámzat, fakengyelek, halotti szemfedők stb.) keleti analógiákat és néprajzi párhuzamokat is bemutató feldolgozása, vagy egy-egy régió (pl. Felső-Tisza vidék) honfoglalás kori leleteinek összegzése. Régészeti leletekkel és módszerekkel először mutatta ki a honfoglaló magyarság ugor elemeit és hagyományait, pl. az ősmagyar művészet önálló világfa-képzetét és világfa-ábrázolásait, megalkotta az ősmagyarok „kettős lélekhit” elméletét, továbbá nevéhez fűződik az első és sokáig egyetlen hiteles honfoglalás kori rovásfelirat (homokmégy-halomi rovásfelirat egy tegez csontborításán) közzététele. Ugyancsak elsőként bizonyította, hogy a X. századi gazdag és önálló magyar művészet már csak elemeiben vezethető vissza a „levédiai” sztyeppékre, valójában már az új hazában kifejlődött és kiteljesedő, s majd egy évszázadon át továbbfejlődő művészetről beszélhetünk; s ennek alapjait a kalandozó hadjáratok következményeként bőségesen beáramló nemesfémek teremtették meg. Véleménye szerint a kora középkori sírok és temetők nem a honfoglalás ún. útvonalát jelölték, hanem a X. századi magyar megtelepedés bizonyítékai. Elismerte továbbá, hogy a magyarság nyelve – alapszókészletét, grammatikai rendszerét tekintve – vitathatatlanul finnugor eredetű, ám a honfoglalás kori népünk egész műveltsége, hadrendjük, személyi függésű államszervezetük határozottan török jellegű. Az Eurázsia északi sávjában élő finnugor törzsek a társadalmi-kulturális fejlődésnek ezt a magasnak mondható szintjét nem érték el. Nézeteivel egyre inkább szembekerült az uralkodó, akkor hivatalosnak tekintett felfogással, az 1970-es évek közepén gyakorlatilag felhagyott a régészet művelésével, s bekapcsolódott az akkor kibontakozó demokratikus ellenzéki mozgalmakba. Muzeológusként ő készítette el a Magyar Nemzeti Múzeum 1967-ben megnyílt történeti kiállításán a honfoglalás kori részt.
Irányította a bashalom-fenyvesdombi (1958), a tiszanánai (1958–1960), az orosházi, ill. a szakonyi (1961) és a magyarhomorogi honfoglalás kori sírok feltárását (1962). Részt vett középkori magyar ásatásokban is (1951: visegrádi Mátyás-palota, 1953–1954: nyársapáti faluásatások, 1955–1958: nagyvázsonyi Kinizsi-vár, 1957: kisvárdai vár, 1957–1958: nagyvázsony-csepelyi falufeltárások).
Emlékezet
Dienes István apai ágon régi nyíregyházi polgári családból származott, anyai dédszülei mecenzéfi hámorkovácsok voltak: nagyapja Wagner András (a szintén rokon Göbl Ferenccel) alapította az első nyíregyházi gépgyárat. (Néhány lexikonban tévedésből a másik – apai – nagyapának, [legid.] Dienes Istvánnak tulajdonítják a gyáralapítást.) Dienes István középiskoláit Nyíregyházán végezte, majd Budapesten (Újlipótváros, XIII. kerület Visegrádi utca 65.) élt és tevékenykedett. Kényszerűségből hagyta abba a közgazdasági egyetemen megkezdett tanulmányait, igen nagy kerülőt kellett megtennie ahhoz, hogy végül a budapesti bölcsészkaron megkezdhesse régészeti tanulmányait. Pályakezdése pedig az 1956-os forradalomban elvállalt bizottsági tagsága miatt rögtön törést is szenvedett: távoznia kellett a szegedi múzeumból. Mesterének László Gyulát tekintette, tőle tanulta el a honfoglalás kori magyarság életmódját feltáró kutatások módszertanát. A tárgytörténeti régészek eszközeivel vallatóra fogta az ékes övvereteket és lószerszámokat, majd a honszerző előkelőségek rangját jelző, alig kéttucatnyi tarsolylemez összehasonlító vizsgálatával már a honfoglaló magyarság hiedelemvilágát kutatta, élete utolsó éveiben pedig már csak a honfoglaló magyarság művésdzete foglalkoztatta. A nemzetségi temetőkben felismert jelenségek, valamint a sírokból előkerült, sokszor szegényes tárgyi emlékek elemző vizsgálatával újszerű, sokszor meghökkentő eredményeket ért el, amelyek gyakran ellentmondtak a hivatalos finnugor álláspontnak.
Muzeológusként, rövid nyíregyházi igazgatósága alatt nevéhez fűződik a múzeum új, Benczúr utcai épületének berendezése, kiállításainak tervezője, a vajai állandó kiállítások és Esze Tamás hagyatékának gondozója.
Dienes András Budapesten hunyt el, a Nyíregyházi Északi Temetőben nyugszik. A nyíregyházi Jósa András Múzeumban tartott megemlékezésen Makkay János régész búcsúztatta. Dienes Istvánnak már a nagyapját is Dienes Istvánnak hívták.
Édesapja idővel Dienes Ö[reg]. István néven publikált (írt és rajzolt) megkülönböztetve magát apjától [legidősebb] Dienes Istvántól és régész fiától, akit Dienes István András néven anyakönyveztek. (A helyzetet bonyolítja, hogy van egy Dienes-Oehm család is, e család tagjai szintén használták a Dienes Ö. [kettős] család nevet.)
Elismertség
Az MTA Régészeti Bizottsága tagja.
Elismerés
Szocialista Kultúráért (1963), a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (polgári tagozat, 1994).
Kuzsinszky Bálint-érem (1974).
Szerkesztés
A Folia Archaeologica (1968–1995) és az Acta Archaeologica szerkesztőbizottságának tagja (1971–1995).
Főbb művei
F. m.: önálló művei, könyvrészletei: Beszélgetések a magyarok elődeiről. László Gyulával. 8 táblával. (A Múzeumok Központi Propaganda Irodája kiadványa. Bp., 1960)
Felső-Szabolcs a honfoglalás korában. (A kisvárdai vár története. Szerk. Éri István. Kisvárda, 1961)
Einige gemeinsame Züge der frühfeudalen Kulturen Osteuropas. (Seminarium quartum internationale archaelogicae slavicae. Bp., 1963)
Vezető a Magyarország története a honfoglalástól 1849-ig c. kiállításhoz. Többekkel. (A Népművelési Propaganda Iroda kiadványa. Bp., 1968 és utánnyomások; angol, francia, német és orosz nyelven is)
A magyar honfoglalás kora. (Utazások a múltban. A magyar régészet regénye. Bp., Panoráma, 1968; 2. kiad. 1970; 3. jav. és bőv. kiad. Bp., 1976)
A geszterédi arany szablya. (A Nagykállói járás múltja és jelene. Nagykálló, 1970)
A honfoglalás kora. (Magyar művészettörténet 1. A Magyar Televízió képzőművészeti rovatának művészettörténeti sorozata. Bp., 1970)
A honfoglaló magyar társadalom vázlata a régészeti források alapján. D. I. előadása a nagyvázsonyi középkori tudományos ülésszak – 1971. máj. 6–8. – számára. [Az előadás szerkesztett változata.] (Nagyvázsony, 1971)
A honfoglaló magyarok. Kismonográfia. A fényképeket Kónya Kálmán, a rajzokat Dienes Ö. István készítette. 73 képes táblával, 27 szövegközti illusztrációval. (Hereditas [könyvsorozat] 2. Bp., Corvinak Kiadó, 1972; 2. kiad. 1974; 3. kiad. 1978; angolul: The Hungarians Cross the Carpathians; franciául: Les hongrois conquérants, 1972; németül: Die Ungarn um die Zeit der Landnahme, 1972)
A honfoglaló magyarok és ősi hiedelmeik. (Uráli népek. Nyelvrokonaink kultúrája és hagyományai. Szerk. Hajdú Péter. Bp., 1975)
The Hungarians at the Time of the Conquest and Their Ancient Beliefs. (Ancient Cultures of the Uralian Peoples. Szerk. Hajdú Péter. Bp., 1976)
A honfoglaló magyarok lélekhiedelmeinek régészeti bizonyságai. (Előmunkálatok a magyarság néprajzához. Mítosz és történelem. Szerk. Hoppál Mihály és Ortutay Gyula. Az MTA Néprajzi Kutatócsoportja kiadványa. Bp., 1978)
A honfoglaló magyarok lélekhiedelmei. (Utazások a múltban és a jelenben. Régészeti barangolások Magyarországon. Bp., Panoráma, 1978; 2. kiad. 1983)
Felső-Tisza-vidék a X. században. Szabolcs-Szatmár megye régészeti emlékei. (Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. I. köt. Szerk. Entz Géza. Bp., Akadémiai Kiadó, 1986)
The Social Roles of Shamans in the Early Nomadic States. (The Comparative Study of the Early Forms of Religion. Bp., Akadémiai Kiadó, 1986)
A Kalocsa környéki rovásemlékről. Előzetes közlemény. (Magyar Őstörténeti Könyvtár 4. Rovásírás a Kárpát-medencében. A szegedi József Attila Tudományegyetem Őstörténeti Kutatócsoportja konferenciája. 1992. márc. 26. Szerk. Sándor Klára. Szeged, 1992)
A honfoglaló magyarok. (Kriterion Kincses Könyvtár. Új kiad. Bukarest, 1998).
F. m.: tanulmányai: A bordányi – Csongrád megye – honfoglaló magyar asszony lószerszáma. (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956)
A bashalmi – Szabolcs-Szatmár megye – honfoglaláskori magyar temető. (Archaeologiai Értesítő, 1957. 1.; franciául: Un cimetière de hongrois conquérants à Bashalom. Acta Archaeologica, 1956)
A honfoglaló magyarok fakengyele. (Folia Archaeologica, 1958)
A perbetei – Komárom megye – lelet. Milyen volt a honfoglaló magyarok öve? (Archaeologiai Értesítő, 1959. 2.)
Honfoglaló magyarok sírjai Nagykőrösön. (Archaeologiai Értesítő, 1960. 2.)
X. századi magyar temető Zalaszentgróton. (A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve. 1950–1960. Szerk. Szentmihályi Imre. Zalaegerszeg, 1960)
Nemzetségjegy – tamga – a békési honfoglaláskori íjcsonton. (Folia Archaeologica, 1962)
Honfoglalóink halottas szokásainak egyik ugorkori elemzése. – Újabb adatok a honfoglaló magyarság társadalmi rétegzettségére. (Archaeologiai Értesítő, 1963. 1.)
A karancslapujtői honfoglalás kori öv és mordvinföldi hasonmása. (Archaeologiai Értesítő, 1964. 1.)
Honfoglalás kori tarsolyainkról. (Folia Archaeologica, 1964)
Über neuere Ergebnisse und Aufgaben unserer archäologischen Erforschung der Landnahmezeit. (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1964)
A honfoglaló magyarok. (Orosháza története és néprajza. I. köt. Szerk. Nagy Gyula. Orosháza, 1965)
A honfoglaló magyarok lószerszámának néhány tanulsága. (Archaeologiai Értesítő, 1966. 2.)
A IX–X. századi magyar társadalom kérdéseihez. Bartha Antal A IX–X. századi magyar társadalom c. könyve alkalmából. (Az MTA II. Osztálya Közleményei, 1970)
Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről. (Folia Archaeologica, 1973)
Balladák, virágénekek, népdalok festője: Berecz András. (Múzeumi Kurir, 1974)
Archäologische Beweise des Seelenglaubens der Ungarn zur Zeit der Landnahme. (Alba Regia, 1979)
A sámánok társadalmi szerepe a nomád államokban. (Világosság, 1982. 5. és Az őshazától a Kárpátokig. Szerk. Szombathy Viktor. Bp., Panoráma Kiadó, 1985)
László Gyula gergelyező véndiákjai. (Tiszatáj, 1982. 5. és László Gyula-emlékkönyv. Szerk. Balassa Iván és László Emőke. Bp., 2001)
Rovásjelek egy honfoglalás kori tegezszájon. (Életünk, 1992. 5.)
A táltosok viaskodása. („Ex invisibilibus visibilia…” Emlékkönyv Dávid Katalin professzor asszony 70. születésnapjára. Szerk. Dankó László kalocsai érsek Széll Margit és Takács József közreműködésével. Bp., 1993)
Landnahmezeitliche Kerbinschrift aus dem Gräberfeld von Homokmégy-Halom in der Umgebung von Kalocsa. – Honfoglalás kori rovásfelirat a Kalocsa környéki Homokmégy-Halom temetőjéből. (Folia Archaeologica, 1994)
Honfoglalás kori kovácsaink egyik mesterfogásáról. A tiszavasvári fegyverleletről. Közreadta Fodor István. (Folia Archaeologica, 1996)
A Szabolcs megyei honfoglalás és a kora Árpád-kori temetők terepbejárási naplója. 1–2. Sajtó alá rend. Németh Péter. (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1996. 2.)
A sámánok társadalmi szerepe a nomád államokban. [Újraközlés.] (Turán, 2001. 1.).
F. m.: népszerű írásai, megemlékezései: Honfoglalóink műveltségének újabb bizonyítékai. (Az Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1961)
Milyen népelemekből ötvöződött a honfoglaló magyarság? (Az Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1962)
Honfoglalás kori kutatásunk újabb eredményeiről és feladatairól. 1–4. (Jászkunság, 1964. 3.–1965. 2.)
Történelemóra Álmosról. (Élet és Irodalom, 1965. 6.)
Még egyszer Álmosról. (Élet és Irodalom, 1965. 9.)
F. Vattai Erzsébet. (Archaeológiai Értesítő, 1967)
Metalcrafts at the Time of the Hungarian Conquest. (The New Hungarian Quarterly, 1970)
A honfoglaló magyarok ötvösművészete. (Múzeumi magazin, 1969. 4. és Múzsák. Múzeumi magazin, 1970. 1.)
Árpád fia Tarhos íjászainak nyomában. (Élet és Tudomány, 1969. 13.)
Hogyan készült a honfoglaló magyarok íja? (Élet és Tudomány, 1969. 23.)
Voltak-e a magyaroknak valódi rabszolgái? (Élet és Tudomány, 1969. 33.)
A honfoglaló magyarok ismerték-e és használták-e a pompás szerkezetű, nemez borítású lakósátrat, a jurtot, és találtak-e ilyen jurtok nyomait az ásatásoknál? (Élet és Tudomány, 1969. 40.)
A szabolcsi földvár megfejtett és megfejtetlen titkai. (Magyar Nemzet, 1970. szept. 26.)
Dienes István felszólalása Szűcs Jenő „Gentilizmus. A barbár etnikai tudat kérdése” c. értekezésének vitáján. (Történelmi Szemle, 1971. 1-2.)
A honfoglaló magyarok művészete. (Művészet, 1971. 10.)
A nagyszentmiklósi kincset annak idején milyen jogcímen szállították Bécsbe és tették osztrák tulajdonná? (Élet és Tudomány, 1971. 23.)
Erzsébet királyné, Károly Róbert feleségének, Nagy Lajos anyjának házioltárkájáról. (Élet és Tudomány, 1971. 47.)
A magyar honfoglalás útjain. (Magyar Hírlap, 1972. febr. 18.)
Életfa a Piazza Venezián. A honfoglaló magyarok művészete Rómában. (Magyar Hírlap, 1972. ápr. 7.)
Arany-ezüst ötvösremekek. A nyírbátori Báthori István Múzeum kiállításáról. (Kelet-Magyarország, 1973. okt. 10.)
Honfoglaló őseink művészete. Országos bemutató a kecskeméti Katona József Múzeumban. (Petőfi Népe, 1975. nov. 13.)
László Gyula hetven esztendős. (Archaeológiai Értesítő, 1980)
Györffy György hetven éves. (Archaeológiai Értesítő, 1987–1988)
Búcsúbeszéd Szabó János Győző koporsója fölött. (Agria, 1989–1990)
Fegyveremet kagánomnak ajánlom. Kalocsa környéki rovásemlék. 2 fényképpel és rajzokkal. (Pest megyei Hírlap, 1993. máj. 18.)
Egy szál virág a rácalmási ősök sírjára a „Lelkek emlékezete” ünnepén. Dienes István emlékbeszéde a dunaújvárosi Intercisa Múzeumban 1979. okt.-ben. (Hitel, 1996. 5.).
Irodalom
Irod.: műveiről: Németh Péter: D. I.: A honfoglaló magyarok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 1972)
Bálint Csanád: D. I.: A honfoglaló magyarok. (Tiszatáj, 1973. 2.)
Dercsényi Dezső: „Sírok vallatása.” D. I.: A honfoglaló magyarok. (Művészet, 1973. 4.)
Fodor István: Új könyv a honfoglaló magyarságról. D. I.: A honfoglaló magyarok. (Művészet, 1973. 4.)
Györffy György: A honfoglalásról újabb történeti kutatások tükrében. (Valóság, 1973. 7.)
Kovács László: D. I.: A honfoglaló magyarok. (Acta Archaeologica, 1973. 3-4.)
Mesterházy Károly: D. I.: A honfoglaló magyarok. (Somogyi Múzeumok Közleményei, 1973)
Takács Péter: D. I.: A honfoglaló magyarok. (Kelet-Magyarország, 1973. febr. 4.).
Irod.: családi és egyéb források, megemlékezések: Elhunyt Éless Pál, a fehérgyarmati takarékpénztár könyvvezetője, a Szatmár megyei bizottság tagja. (Pesti Napló, 1887. ápr. 5.)
Wagner András gyászjelentése. (Nyírvidék, 1901. ápr. 14.)
Elhunyt Éles Gusztáv fővárosi ügyvéd. (Budapesti Hírlap–Pesti Hírlap, 1902. máj. 7.)
Éles Gusztáv halála. (Váci Hírlap, 1902. 9. [máj. 11.])
réthszentmiklósy Éles László gyászjelentése. (Nyírvidék, 1926. márc. 24.)
Paulay Ede halála. Elhunyt Paulay Ede, a Nemzeti Színház aranygyűrűs tagja, néhai Paulay Ede unokaöccse. (Budapesti Hírlap–Nemzeti Újság, 1927. aug. 14.)
Elhunyt Paulay Edéné Éles Margit, [ifj.] Paulay Ede, a Nemzeti Színház néhai tagjának özvegye. (Esti Újság, 1939. máj. 13.)
Házasságkötésének 66. évfordulóját ünnepelte tegnap Nyíregyházán id. Dienes István és felesége, Turóczy Mária. A férj 90, a feleség 87 éves. (Kelet-Magyarország, 1971. jan. 8.)
[legid.] Dienes Istvánné Thuróczy Mária gyászjelentése. (Kelet-Magyarország, 1971. ápr. 2.)
Pelczer Kálmánné Wagner Margit gyászjelentése. (Kelet-Magyarország, 1972. márc. 24.)
[legid.] Dienes István gyászjelentése. (Kelet-Magyarország, 1972. okt. 10.)
Nyugalomba vonult dr. Csallány Dezső. A megyei múzeumi szervezet új igazgatója: [legifj.] dr. Dienes István. (Kelet-Magyarország, 1973. jan. 3.)
Dienes Ö. Istvánné Wágner Irén gyászjelentése. (Kelet-Magyarország, 1984. nov. 2.)
Dienes István halálára. (Kelet-Magyarország, 1995. nov. 1.)
Dienes István gyászjelentése. (Kelet-Magyarország–Magyar Nemzet, 1995. nov. 18.)
Elhunyt Dienes István. (Új Magyarország, 1995. nov. 3.)
Kiss Károly: Vallatóra fogta a történelmet. Dienes István halálára. [Nekrológ.] (Magyar Nemzet, 1995. nov. 22.)
Révész László: In memoriam Dienes István. (Magyar Múzeumok, 1995. 2.)
Bóna István: Dienes István. – Makkay János: Emlékbeszéd, amely elhangzott Dienes István temetése után 1995. nov. 22-én a Jósa András Múzeumban tartott megemlékezésen. (A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 1995/96)
Bóna István: Dienes István, a honfoglalás kor régésze. Művei bibliográfiájával. (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1996. 2.)
Fodor István: Dienes István. Művei bibliográfiájával. (Folia Archaeologica, 1996)
Kovács László: Dienes István. (Archaeologiai Értesítő, 1996)
Bóna István: István Dienes. – Kovács László: István Dienes’ grösste Ausgrabung in Magyarhomorog–Kónyadomb. (Acta Archaeologica, 1997)
Margócsy József: A vasgyár története és utcája. [A nyíregyházi vasgyárról és Wagner Andrásról.] (Kelet-Magyarország, 1999. febr. 20.)
Makkay János: Dienes István. (Turán, 2001)
Dienes István, „a honfelügyelő”. [Emlékkönyv édesapjáról, Dienes Ö. Istvánró.] Szerk. Erdélyi Tamás. (Nyíregyháza, 2006)
Révész László: Landnahmezeitliches Gräberfeld in Tiszavasvári–Aranykerti Tábla nach der Ausgrabung von István Dienes. (Acta Archaeologica, 2007. 2.)
Horváth Ciprián: Dienes István régészeti kutatásai a Nyugat-Dunántúlon. – Kovács László: Kilenc évem Dienes István mellett, 1962–1970. (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2020. 2.).
Irod.: lexikonok, feldolgozások: Finnugor életrajzi lexikon. Szerk. Domokos Péter. (Bp., 1990)
Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–1996. (Bp., 1991–1995)
A hagyomány szolgálatában. Szerk. Lengyel András. (Szeged, 2002)
Magyar múzeumi arcképcsarnok. Szerk. Bodó Sándor és Viga Gyula. (Bp., 2002).
neten:
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/243519 (Éles Pálné Jura Irén gyászjelentése, 1879)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/465524 (Paulay Lajos gyászjelentése, 1886)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/465498 ([id.] Paulay Ede gyászjelentése, 1894)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6NKM-Y3J6?lang=hu (Wagner András és Éles Erzsébet házassági anyakönyve, 1896)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9Q97-Y3S9-M8ZL?lang=hu&i=286 (Wagner Irén születési anyakönyve, 1898)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/274269 (Göbl Ferencné Wagner Anna gyászjelentése, 1905)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9Q97-Y33S-4YL?lang=hu&i=117 ([id.] Dienes István születési anyakönyve, 1906)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/465499 ([ifj.] Paulay Ede gyászjelentése, 1927)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/465502 (Paulay Edéné Éles Margit gyászjelentése, 1939)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/485322 (Pelczer Kálmánné Wagner Margit gyászjelentése, 1972)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/402489 (Dienes Ö. Istvánné Wagner Irén gyászjelentése, 1984)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM51558
https://nevpont.hu/palyakep/dienes-istvan-5fcb7
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2025
