Alexander Bernát
filozófus, esztéta
Született: 1850. április 13. Pest
Meghalt: 1927. október 23. Budapest
Család
Fia: Alexander Ferenc (1891–1964) orvos, pszichiáter. Leánya: György Miklósné Alexander Erzsébet. Unokája: György Edit színésznő, forgatókönyvíró (George, Leyla, ill. Georges, Edith néven).
Iskola
A bécsi (1868–1871), a berlini (1871), a göttingeni, a lipcsei és a párizsi tudományegyetemeken tanult (1871–1875), a lipcsei egyetemen filozófiából bölcsésztudori okl. (1874), a bp.-i tudományegyetemen bölcsésztudori és középiskolai tanári okl. (1875), a filozófia története tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1878). Az MTA tagja (l.: 1892. máj. 5.; r.: 1915. máj. 6.; kizárták: 1919. nov. 24.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
Életút
A bp.-i V. kerületi állami főreáliskola r. tanára (1876–1895), egyúttal a bp.-i tudományegyetemen a filozófiatörténet magántanára (1878–1895), ny. rk. (1895–1904), ny. r. tanára (1904–1920; állásától megfosztották: 1920); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1914–1915). A bp.-i József Műegyetemen az esztétika és a művelődéstörténet előadó tanára (1892–1904), a Színművészeti Akadémián a dramaturgia r. tanára (1892–1919). Az Országos Közoktatási Tanács (1896–1919) és az Országos Szabadoktatási Tanács előadó tanára (1919), a Tanácsköztársaság alatti magatartása miatt az Egyetemi Tanács megfosztotta állásától (1920). A Tanácsköztársaság bukása után felesége gyógykezelése miatt Svájcban és Németországban tartózkodott (1919–1923); a Genfi Egyetem magántanára (1920–1923), hazatérésekor Kornis Gyula közbenjárására nyugdíjazták (1923).
A 20. sz. egyik legnagyobb hatású magyar filozófiatörténésze, aki esztétikával, pszichológiával, irodalom- és művelődéstörténettel is foglalkozott. Munkásságára, gondolkodására elsősorban Hippolyte Taine gyakorolt jelentős hatást. A filozófia tudományának talán legjelentősebb magyarországi népszerűsítője, nevéhez fűződik a Filozófiai Írók Tára megalapítása, amelynek hatása példa nélküli volt az elmúlt századforduló éveiben. Rendkívül szuggesztív és impulzív előadásai igen nagy érdeklődést váltottak ki, nemcsak diákok, de laikus hallgatók körében is. A magyar filozófiai szaknyelv egyik megteremtője, nagy érdemei voltak a bölcselet alapvető műveinek magyarországi kiadásában. Lefordította – többek között – René Descartes, David Hume és Immanuel Kant egyes műveit, amelyeket filológiailag igényes és gondos, ugyanakkor közérthető kísérő tanulmányokkal látott el.
Korának nagy felkészültségű színikritikusa és publicistája volt, sajátos, könnyed, szellemes stílussal alakította ki a magyarországi deskriptív (= leíró) színikritikát. Munkamódszere különleges volt: egy darabot kétszer, háromszor is megtekintett, majd beszélgetett a rendezővel és a szereplőkkel, s csak ezek után alakította ki a véleményét. A színészi alkotó munka is érdekelte: több dolgozatot írt a színész és a színjátszás lélektanáról és a színészi ábrázolás lelki folyamatáról. A magyar irodalomtörténetben először – iskolai használatra jegyzetekkel és kísérő tanulmánnyal látta el Madách Imre klasszikus művét, Az ember tragédiáját (1900), a hat kiadást megélt irodalmi segédkönyv közel harminc évig használatban volt. A hazai Shakespeare-kultusz a maga korában legfőbb mozgatója, alapvető fontosságú tanulmányokat írt Shakespeare magyarországi hatásáról, sorra adta ki és gondozta drámáit és egyéb munkáit. A Nemzeti Színház klasszikus Shakespeare előadásaival igen jelentős hatást gyakorolt a korabeli színházi életre. Néhány írása Alfa álnéven jelent meg.
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, budapesti lakhelyei: II. kerület Országút, Bimbó út 1. és V. kerület Belváros, Ferenc József rakpart 27. A budapesti Rákoskeresztúri Izraelita Temetőben nyugszik, a sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította.
Elismertség
A Kisfaludy Társaság tagja (1899; kizárták: 1919). A Magyar Filozófiai Tanács elnöke (1914–1919). Az Országos Képzőművészeti Tanács és az Országos Tanárvizsgáló Bizottság tagja. A Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának tagja (1911-től).
Elismerés
Az MTA Gorove-díja (1881) és Marczibányi-jutalma (1884), a Kisfaludy Társaság Somogyi-díja (1898).
Szerkesztés
A Filozófiai Írók Tára (Bánóczi Józseffel, 1881–1919 és 1925–1926), a Magyar Tanügy (1883–1886), az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny (1891–1895), a Népszerű Főiskolai Könyvtár (Földes Bélával, Lóczy Lajossal 1905–1908) és az Athenaeum szerkesztője (1915–1919). A Pester Lloyd munkatársa (1869–1874; 1924–1927), színikritikusa (1914–1919), a Budapesti Hírlap szerkesztője (1893–1914); bölcseleti, esztétikai és pedagógiai írásai a fentieken kívül még elsősorban az Új Időkben (1896–1911), a Budapesti Szemlében (1900–1918), a Népművelésben (1907-től), a Néptanítók Lapjában (1907–1913), a Magyar Figyelőben jelentek meg (1911–1919).
Főbb művei
F. m.: Kants Lehre vom Erkennen. IV. Cap. Die transzendentale Deduction der Kategorien. (Bp., 1876)
A philosophia történetének eszméje, tekintettel a történetre általában. (Bp., 1877)
A XVIII. század szellemi mozgalmairól. (Budapesti Szemle, 1880)
Kant mint természettudós. (Természettudományi Közlöny, 1881)
Kant. Élete, fejlődése és philosophiája. Monográfia. (Az MTA Könyvkiadó Vállalata kiadványai. Bp., 1881)
Schopenhauer Arthur. (Budapesti Szemle, 1883)
A XIX. század pesszimizmusa. Schopenhauer és Hartmann. (Filozófiai írók tára. 5. Bp., 1884)
Descriptiv kritika. (Budapesti Szemle, 1890)
A művészi fantáziáról. (Athenaeum, 1893)
Nemzeti szellem a philosophiában. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1893. máj. 8.; megjelent: Budapesti Szemle, 1893; kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1893)
Az iskola belső élete. (Budapesti Szemle, 1897)
A művészet. A Kisfaludy Társaság Somogyi-díjával jutalmazott párbeszéd. (A Kisfaludy Társaság Évlapjai. 1896/97. Bp., 1898)
Diderot-tanulmányok. (Filozófiai írók tára. 15. Bp., 1900)
Bevezetés a filozófiába. A. B. előadásai után jegyezte Moskovitz József. (Bp., 1900)
Az újkori filozófia története. A. B. előadásai után jegyezte Moskovitz József. (Bp., 1900)
A színészi paradoxon. (Budapesti Szemle, 1900)
Ofélia. (A Kisfaludy Társaság Évlapjai. 1900/01. Bp., 1902)
A velenczei kalmárról. (IMIT Évkönyv, 1901)
Shakespeare Hamletje. (A Kisfaludy Társaság kiadványai. Bp., 1902)
Az újkori filozófia története. I–II. köt. A. B. előadásai után írta Radó Pál, Steiner Izidor. (Bp., 1902–1903)
Shakespeare és Katona József. (A Kisfaludy Társaság Évlapjai. 1901/02. Bp., 1903)
Logikai érzelmek Egy fejezet az esztétikából. (Művészet, 1903)
Shakespeare jellemalkotó művészete. (A Kisfaludy Társaság Évlapjai. 1903/04. Bp., 1904)
Taine Hippolyte külső tag emlékezete. (Budapesti Szemle, 1903 és Az MTA elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. Bp., 1904)
Az akarat. Hat előadás. (Bp., 1904)
Shakespeare. (Magyar Könyvtár. 400. Bp., 1904)
Kantiana. Shakespeare jellemalkotó művészete. (Budapesti Szemle, 1904)
A lelki élet egysége. (Athenaeum, 1905)
Világirodalom. (A Kisfaludy Társaság Évlapjai. 1906/07. Bp., 1907 és Budapesti Szemle, 1907)
Az olvasókönyvről. (Bp., 1907)
Az ember testi és lelki élete, egyéni és faji sajátságai. Lenhossék Mihállyal. (Bp., 1907)
Művészet. A művészet értékéről, a művészeti nevelésről. (Bp., 1908)
Shakespeare életéből. (Magyar Shakespeare Tár, 1908)
Zur Psychologie der Kunst. (Bp., 1910)
A modern iskola. (Budapesti Szemle, 1910)
Spinoza. (IMIT Évkönyv, 1910)
Az ember tragédiája. (A Kisfaludy Társaság Évlapjai. 1910/11. Bp., 1911)
Lear király. (Budapesti Szemle, 1911)
Jean-Jacques Rousseau. Születésének kétszázadik évfordulóján. A Nemzeti Színház vígjátéksorozata. (Budapesti Szemle, 1912)
Korunk művészeti mozgalmairól. (A Torontálvármegyei Magyar Közművelődési Egyesület Évkönyve. Szerk. Somfai János. Nagybecskerek, 1913)
Eötvös József gondolatai. (Budapesti Szemle, 1913 és A Kisfaludy Társaság Évlapjai. 1913/14. Bp., 1914)
Kármán Mór vezető eszméi. (Magyar Paedagogia, 1914)
A háború mint nemzetnevelő. (Hadi beszédek. 16. Bp., 1915)
A háború filozófiájáról. (Budapesti Szemle, 1915 és külön: Hadi beszédek. 17. Bp., 1915)
Világirodalom és világháború. (Budapesti Szemle, 1915)
A lelki életről. (Bp., 1915)
Magyar filozófia. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1915. jún. 7.; megjelent: Athenaeum, 1915)
Shakespeare és Arany. (A Kisfaludy Társaság Évlapjai. 1914/16. Bp., 1916)
Shakespeare a világirodalomban. (Budapesti Szemle, 1916)
Leibniz. (Leibniz halálának kétszázadik évfordulója alkalmából. Tanulmányok. Bp., 1917)
Szobrászatunk az utóbbi hat év alatt. (Budapesti Szemle, 1917)
Az egyéniség a filozófiában. (Athenaeum, 1917)
A háború után. Négy előadás. (Magyar Könyvtár. Bp., 1918)
Shakespeare. (Bp., 1920)
Spinoza. Monográfia, német nyelven. (Geschichte der Philosophie in Einzeldarstellungen. München, 1922; Bp., 1924)
Madách Imre. (Az Ethika tudományos gyűjteménye. 1. Bp., 1923)
A játék, az utánzás, a dísz. (Ars Una, 1924)
Tanulmányok. Filozófia. (Bp., 1924)
Tanulmányok. Művészet. (Bp., 1924)
Spinoza és a pszichoanalízis. (Hága, 1927)
Tanulmányok. Nagy emberek. Sajtó alá rend. Szemere Samu. (Bp., 1938)
A művészet. Vál. tanulmányok. Vál., a bevezető tanulmányt Szemere Samu, az utószót Hermann István írta. (Bp., 1969)
Shakespeare a világirodalomban. (Magyar Shakespeare-tükör. Esszék, tanulmányok, kritikák. Bp., 1984)
Az egyéniség a filozófiában. (Pro philosophia füzetek. Bp., 2000)
szerk.: Corneille Cidje. A tragédia eredeti nyelven, magyar nyelvű elemzéssel, ill. Corneille eredeti nyelvű értekezésével. Kiadta, magyarázta A. B. (Jeles írók iskolai tára. 7. Bp., 1880)
Descartes, René: Discours la méthode. Kiadta, magyarázta A. B. (Jeles írók iskolai tára. 16. Bp., 1881)
Schiller, Friedrich: Wallensteins Tod. Trauerspiel. Kiadta, magyarázta A. B. (Jeles írók iskolai tára. 23. Bp., 1885)
Platon és Aristoteles. Szemelvények. Görögpótló tankönyv a 8. osztály számára. Görögből ford. Gyomlay Gyula és Péterfy Jenő. Szerk. A. B. (Bp., 1893; 3. kiad. 1903; 4. kiad. 1907; 5. kiad. 1911)
Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. Sajtó alá rend., a bevezetést írta. (Bp., 1900; 2. jav. kiad. 1909; 3. kiad. 1919; 4. kiad. 1921; 6. kiad. 1928)
Shakespeare remekei. I–IV. köt. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta. (Remekírók képes könyvtára. Bp., 1901–1910)
Madách Imre munkái. Sajtó alá rend. és a bevezetést írta. (Magyar Remekírók. 49. Bp., 1904)
Az ember. Testi és lelki élete, egyéni és faji sajátságai. Szerk. Lenhossék Mihállyal. 470 szövegközti képpel, 39 műmelléklettel. Kiadói aranyozott, egészvászon kötésben. (A műveltség könyvtára. Bp., 1905)
Shakespeare: Hamlet, a dán királyfi. Ford. Arany János. Szerk., a bevezetést írta. (Shakespeare összes színművei. Bp., 1914)
Shakespeare: A windsori víg asszonyok. Vígjáték. Újból ford. Rákosi Jenő. Szerk., a bevezetést írta. (Shakespeare összes színművei. Bp., 1914)
Shakespeare: Ahogy tetszik. Vígjáték. Újból ford. Rákosi Jenő. Szerk., a bevezetést írta. (Shakespeare összes színművei. Bp., 1916)
Emlékkönyv Bánóczi Józsefnek születése hetvenedik évfordulójára. Szerk. Lenkei Henrikkel. (Bp., 1919)
ford.: Descartes, René: I. Értekezés az értelem helyes használatának s a tudományos igazságok kutatásának módszeréről. II. Elmélkedések a metafizikáról. Ford., magyarázattal ellátta. (Filozófiai írók tára. 1. Bp., 1881; 2. bőv. és jav. kiad. 1906)
Hume, David: Vizsgálódás az emberi értelemről. Ford., magyarázattal ellátta. (Filozófiai írók tára. 3. Bp., 1883; 2. jav. és bőv. kiad. 1906)
Kant prolegoménái minden leendő metafizikához, mely tudományként fog szerepelhetni. Ford., bevezetéssel ellátta. (Filozófiai írók tára. 8. Bp., 1887; 2. jav. és bőv. kiad. 1909)
Kant: A tiszta és kritikája. Ford., magyarázta Bánóczi Józseffel. (Filozófiai írók tára. 9. Bp., 1891; 2. átd. kiad. 1913)
Diderot válogatott filozófiai művei. I–II. köt. Ford., bevezetéssel és magyarázatokkal ellátta Kun Samuval. (Filozófiai írók tára. 13. Bp., 1900; 2. jav. és bőv. kiad. 1915)
Spinoza Ethikája. Ford. Balogh Árminnal. (Filozófiai írók tára. 29. Bp., 1919)
Descartes, René: A módszerről. Ford. Szemere Samuval, Tamás Gáspár Miklóssal. (Bukarest, 1977)
Kant: A tiszta és kritikája. Ford., magyarázta Bánóczi Józseffel. Hasonmás kiad. (Filozófiai írók tára. Új folyam. 9. Bp., 1981)
Descartes, René: Értekezés a módszerről. Ford., magyarázattal ellátta. Hasonmás kiad. (Bp., 1991)
Descartes, René: A módszerről. Bevezette és magyarázta Tamás Gáspár Miklós. Ford. Szemere Samuval. (Kolozsvár, 2002).
Irodalom
Irod.: Simon József Sándor: Diderot magyar filozófusa. (Losonc, 1902)
Málnai Mihály: A. B. (Izraelita Tanügyi Értesítő, 1910)
Dolgozatok a magyar filozófia köréből. Emlékkönyv A. B. hatvanadik születésnapjára. Írták tanítványai, barátai, tisztelői. Szerk. Dénes Lajos. (Bp., 1910)
Alexander-album. A. B. születésének hatvanötödik évfordulójára. Szerk. Balassa József, Szemere Samu. Ill. Kozma Lajos. (Bp., 1925)
Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
Schöpflin Aladár: A. B. halálára. Alkalay Ödön: A. B. mint tanár. (Nyugat, 1927)
B. J.: A. B. (Magyar Nyelvőr, 1927)
Gaál Gábor: A. B. (Korunk, 1927)
Rákosi Jenő: A. B. (Pesti Hírlap, 1927. 242.)
A. B. ifjúkori levelei Horváth Cyrillhez. 1869–1872. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Szemere Samu. (Bp., 1928)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
Szemere Samu: A. B. emlékezete. Lenkei Henrik: A. B. halálának évfordulójára. (IMIT Évkönyv, 1929)
Színészeti lexikon. I–II. köt. Szerk. Németh Antal. (Bp., 1930)
Kornis Gyula: A. B. (K. Gy.: Magyar filozófusok. Bp., 1930)
Sebestyén Károly: A. B. (IMIT Évkönyv, Bp., 1934)
Művészeti lexikon. I–II. köt. Szerk. Éber László. (Bp., 1935)
Imre József: A. B. Egy. doktori értek. is. (Pécs, 1938)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Bálint Lajos: A. B. (B. L.: Vastaps. Bp., 1969)
Szemere Samu: Emlékezés A. B.-ra. (MIOK Évkönyv. Bp., 1970)
Sándor Pál: A. B. (S. P.: A magyar filozófia története. 1900–1945. 1. köt. Bp., 1973)
Hermann István: A. B., az esztéta és filozófus. (A magyar filozófiai gondolkodás a századelőn. Szerk. Kiss Endre és Nyíri János Kristóf. Bp., 1977)
Gábor Éva: Alexander levelei Lukács Györgyhöz. 1908–1913. (Irodalomtörténet, 1978)
Gábor Éva: A. B. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1986)
Perecz László: Két kísérlet. Az egyezményesek és A. B. a „nemzeti filozófiáról.” (Gond, 1993)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Benedek István: Rendületlenül. A. B., a tudás és szépség tanítója. (Új Magyarország, 1995. 188.)
Perecz László: Az intézményteremtő. A. B.-ról. (Népszabadság, 2000. 87.)
Perecz László: A filozófiai gondolat fényénél. Százötven éve született A. B. (Magyar Tudomány, 2000)
Adamikné Jászó Anna: A. B. az olvasókönyvről. (Könyv és Nevelés, 2001)
Bukodi Krisztina: A. B. utánzáselmélete. (Filozófia és teológia a magyar eszmetörténetben. A Miskolcon és Kolozsvárott 2000. okt. 27–30. között megrendezett konferencia anyaga. Szerk. Fehér M. István, Veres Ildikó. Miskolc, 2003)
Takács István: A. B. (szineszkonyvtar.hu, 2007)
Zóka Péter–Nagy Szilvia: Nationaler Geist und Volkseele in der Philosophie von Bernát Alexander. (Journal of Eurasian Studies, 2011)
Zóka Péter: Egy új társadalom- és kultúraelmélet körvonalai A. B. történetfilozófiájában. (Acta Sociologica, 2011)
Gángó Gábor: A német birodalmi gondolattól a magyar nemzetkarakterológiáig. Leibniz recepció A. B., Pauler Ákos és Prohászka Lajos műveiben. (Magyar Filozófiai Szemle, 2011)
Rákai Orsolya: A szubjektivitás tudománya. A. B. és a művészet leírásának újragondolása a 20. század fordulóján. (Alföld, 2012).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
