Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Danielik János
    Danielik József
    Ertl Róbert
    Peidl Gyula
    Tüdős Klára

    Herrmann Antal

    irodalomtörténész, etnográfus, folklorista


    Született: 1851. július 30. Brassó
    Meghalt: 1926. április 15. Szeged

    Család

    Kétszer nősült. F: 1. 1875–1921: Heller Júlia (†1921) pedagógiumi tanár. Özvegy. Négy gyermeke született. Fia: Herrmann Antal dr., középiskolai tanár és Herrmann Antal; leánya: Herrmann Júlia és Herrmann Irén. 2. Jósa Aranka, Jósa András vármegyei tisztiorvos leánya.

    Iskola

    Köln vidékéről bevándorolt katolikus családból származott.

    Életút

    Középiskoláit Kolozsvárott végezte, a bécsi (1870–1871), a kolozsvári és a budapesti tudományegyetemen nyelvészeti és filológiai tanulmányokat folytatott (1872–1874), Budapesten magyar–német szakos középiskolai tanári (1874) és bölcsészdoktori okl. (1875), a néprajz tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1897). Később elvégezte a máramarosszigeti jogakadémiát is.

    A brassói r. k. főgimnázium (1871–1873), a pancsovai állami főreáliskola r. tanára (1875–1879). Budapesten polgári iskolai r. tanár (1879–1882), a fehértemplomi főgimnázium r. (1883), a fővárosi Pedagógium, ill. a Budapesti Állami Polgári Iskolai Tanítóképző Intézet ny. r. tanára (1883–1921; 1898-tól igazgatói címmel). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára (1898–1921), a szegedi Ferenc József Tudományegyetem c. ny. rk. (1921–1924), c. ny. r. tanára (1924–1926). Az Erdélyi Kárpát Egyesület Táj- és Néprajzi Múzeuma tb. igazgatója (1898–1919).

    A modern magyar folklorisztikai és etnográfiai kutatások elindítója; Magyarországon a néprajztudomány elsőés Európában is az elsők közöttimagántanára (1898. febr.). Pályafutásának kezdetén német nyelvű verseket írt, majd érdeklődése a magyarországi nemzetiségek folklórja, népköltészeti emlékeinek feltárása felé fordult. Alapvetően új eredményeket ért el a magyarországi, elsősorban erdélyi cigány, székely, szász, örmény és zsidó folklór kutatása, az erdélyi népköltészet, a tárgyi néprajzi gyűjtések és a népballada-tanulmányok terén. Az 1880-as években hosszabb időt töltött vándorcigányok között, s a világon az elsők között sikerült igen sok cigány népdallamot lejegyeznie. A cigány néprajz első magyarországi kutatójaként sikerült tisztáznia a magyar és a cigány népzene rokonsági kapcsolatát. Később Wlislocki Henrik lengyel kutatóval közösen végzett cigány néprajzi gyűjtését József főherceg is támogatta, akinek cigány tanulmányait és nyelvtanát német nyelvre is lefordította. A Tanácsköztársaság alatt megbízást kapott a cigányügy országos rendezésére is (1919). Cigány néprajzi és folklorisztikai kutatásain kívül gyakran gyűjtött a Székelyföldön is, majd a kalotaszegi Jegenyefürdőn létrehozta az első magyarországi „ethnographus telepet” (1890–1892). A hazai németség történetével is foglalkozott, jelentős szerepet játszott a nyugat-magyarországi németajkú kisebbség védelmében; ugyanakkor, az összeomlás után élénk agitációt fejtett ki Nyugat-Magyarország Ausztriához való csatlakozása ellen.

    Emlékezet

    Már az 1890-es években több cikkében sürgette egy önálló néprajzi múzeum megalapítását, majd a millenniumra egy nagy néprajzi kiállítás megrendezését szorgalmazta, ill. jelentős szerepet játszott a Jankó János által megvalósított Néprajzi Falu megtervezésében (az Ezredéves Országos Kiállításon, 1896). Muzeológusként több múzeumi gyűjtemény létrehozásában vett részt Erdélyben, amelyek közül kiemelkedik az Erdélyi Kárpátegyesület Táj- és Néprajzi Múzeuma (megnyílt Mátyás király kolozsvári szülőházában, 1902-ben) és a szamosújvári Örmény Múzeum (1905-ben). Különösen értékes tudományszervezői tevékenysége: először tett javaslatot egy „folklore társulat” megalapítására (1881), majd kezdeményezte a Magyarországi (1896-tól Magyar) Néprajzi Társaság létrehozását (1889), amelynek első titkára és alelnöke, végül t. tagja lett. Az első magyarországi néprajzi folyóirat társszerkesztője (Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn, 1887). Néhány írása Nonquis álnéven jelent meg. Herrmann Antal a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen tartotta meg az első néprajzi ún. próbaelőadását (1898. jan. 31-én; a bevezető előadás uo. volt 1898. márc. 8-án). A néprajztudomány elismerése és Herrmann habilitációja érdekében valószínűleg a Kolozsvárott (1897. júl. 6-án) díszdoktorrá avatott József főherceg tett lépéseket. Herrmann Kolozsvárott és később Szegeden összesen 123 kurzust hirdetett meg (szinte mindegyik a cigányság néprajzával, hiedelmeivel és folklórjával, ill. a cigány társadalom egyéb aspektusaival foglalkozott, ezért a köznyelv csak „cigányprofesszornak” nevezte.) Kolozsvárott, majd Szegeden élt és tevékenykedett, a szegedi Belvárosi Temetőben, díszsírhelyen nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2006-ban). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Néprajzi Osztálya Könyvtárát 2000 értékes néprajzi kiadvánnyal, gyűjteményeit számos tárggyal és fényképekkel gazdagította. Hatalmas kéziratos hagyatékát a szegedi egyetemi könyvtárban helyezték el. Emlékére néprajzi tanulmánykötetet állítottak össze (Bódi Zsuzsa szerkesztésében, 1999-ben). Több ezer (!) magyar és német nyelvű tudományos dolgozatból és kisebb népszerűsítő cikkből, publicisztikából, valamint szépirodalmi művekből (elsősorban versekből) álló életműve nagy részben még feltáratlan. Munkásságával elsősorban Hála József foglalkozott.

    Elismertség

    A Magyar Néprajzi Társaság alapító tagja (Hunfalvy Pállal, 1889-től), és első titkára (1889–1892 és 1896–1906), alelnöke (1893–1896) t. tagja (1906-tól). Az Erdélyi Múzeum Egyesület tagja, az Erdélyi Kárpát Egyesület alapító tagja (1891-től) központi választmányának tagja és Székesfővárosi Osztályának alelnöke (1893-tól), a Néprajzi Bizottság előadója (1897-től). A Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) Budapesti Osztályának tagja (1888-tól), a Magyar Turista Egyesület tagja (1891-től). A Magyar Tanítók Turista Egyesületének tagja (1896-tól), választmányi tagja (1898-tól), t. tagja (1908-tól). Az Országos Magyar Zeneegyesület alapító tagja (1910-től) és ügyvezető elnöke. A Siketnéma-intézeti Tanárok Országos Egyesületének tagja, t. tagja (1912-től). A Váci Múzeumi Egyesület tagja (1908-tól), t. tagja (1910-től). A Szent István Akadémia r. tagja. A Nemzetközi Folklórtanács, a Nemzetközi Kelet-ázsiai Bizottság tagja. A berlini, a müncheni és a bécsi Antropológiai Társaság, ill. a londoni Gypsy Lore Society és a Folklore Fellows tagja. A Cigánytudomány Nemzetközi Társaságának ügyvezetője.

    Szerkesztés

    Az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn alapító szerkesztője (Katona Lajossal, Wlislocki Henrikkel, Vác, 1887), a Nemere c. magyar nyelvű napilap (Brassó, 1872–1873), a Banater Post (Pancsova, 1875–1879), az Ethnographia (1891–1892), az Építészeti Szemle (1898), az Erdély Népei (Kolozsvár, 1898–1899), a Magyar Zenetudomány (Major J. Gyulával, Vác, 1907-től), az Ungarische Musikologie szerkesztője (Major J. Gyulával, Vác, 1912-től); a Kalotaszeg főmunkatársa (1890–1891), a Magyar Tanítóképző társszerkesztője (1891). A Pesti Napló külpolitikai rovatvezetője (1881), a kolozsvári Magyar Polgár munkatársa (1872–1873). Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben c. kiadványsorozat magyarországi anyagának néprajzi szerkesztője.

    Főbb művei

    F. m.: Opitz Márton Erdélyben. 1622–1623. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1876)
    Lessing „Nathan”-ja Magyarországon. (Fehértemplom, 1883)
    Néhány elvi reflexió a nem magyarajkú felnőtteknek a magyar beszédre való oktatása ügyében. (Néptanítók Lapja, 1886)
    Szenci Molnár Albert három problematikus művéről. (Figyelő, 1887)
    Hegedű a czigányok költészetében. (Vasárnapi Ujság, 1887)
    József főherczeg könyve. (Vasárnapi Ujság, 1888)
    A Szilágyi és Hajmási czímű népballada és rokonságai. (Budapesti Szemle, 1888)
    A czigányok Örményországban ezelőtt 500 évvel. (Armenia, 1888)
    Tudomány és hazafiság. (Erdélyi Híradó, 1888. 292.)
    Bárczasági czigány népdalok. (Brassó [folyóirat], 1888)
    Beiträge zur Vergleichung der Volkspoesie. 1–4. (Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn, 1888; és külön: Bp., 1888)
    Erdélyi czigány népdalok. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1888 és Brassó [folyóirat], 1890)
    A polgáriskolai tanárok irodalmi működéséről. (Felső Nép- és Polgáriskolai Közlöny, 1889)
    Czigány dalok. (Kolozsvár [napilap], 1889. 197.)
    Magyar nemzeti múzeum. (Nemzet, 1889. 344.)
    Német olvasókönyv és nyelvtan polgári iskolák számára. I–III. köt. (Bp., 1889–1891)
    A dimbroviczai rhapszod czigánydalai. (Brassó [folyóirat], 1890)
    Újabb adalékok a Szilágyi- és Hajmási-féle thémához. (A Kisfaludy Társaság Évlapjai, 1890)
    Az egeresi czigányok dalaiból. – Kalotaszegi czigány népdalok. (Kalotaszeg, 1890)
    Alternativák a rumén ethnologiához. (Bp., 1890)
    A finn-ugor népek víz-özön mondásai. – A millenniumi nemzeti kiállítás és a néprajz. – A merseburgi ütközet a német nép hagyományában. – A néprajzi múzeum elhelyezéséről. (Ethnographia, 1890/91)
    József főherczeg czigánya. Sztojka Ferencről. (Egyetértés, 1891. 30.)
    Hunfalvy mint ethnographus. (Hunfalvy Album. Bp., 1891)
    A magyar nép psychológiájához. (Élet, 1891)
    Grundzüge der deutschen Sprachlehre. (Bp., 1891)
    A czigányok megtelepítéséről. – A köröm a néphitben. – A vándorczigányok rovásjelei. (Ethnographia, 1893)
    A hegy a magyarok néphitében. (Képes Családi Lapok, 1893)
    A hegyek kultusza Erdély népeinél. (Kolozsvár, 1893)
    A váczi czigányok 1775-ben. (Váczi Közlöny, 1893. 22.)
    Néprajzi kataszter. – Erdély szóban és képben. (Erdély [folyóirat], 1894)
    Építő áldozat. (A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1894)
    A Magyarországban 1893. jan. 31-én végrehajtott czigányösszeírás eredményei. 5 grafikai táblázattal. Szerk. és kiadta az Országos Magyar Kir. Statisztikai Hivatal. Az előszót írta. (Magyar statisztikai közlemények. Új folyam. 9. Bp., 1895)
    Az idővarázslás a magyar s egyéb hazai népek hitében. (Ethnographia, 1895)
    Húsvét a magyar néphiedelemben. (Hazánk, 1895)
    A cigányok összeírásának eredményei Magyarországon 1893-ban. (Statisztikai Közlöny, 1895)
    A hienczekről. Néprajzi vázlat. Cserna Károly és Háry Gyula rajzaival. (Bp., 1895)
    Ungarisches Museum für Völkerkunde. (Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn, 1895)
    Helynevek Homoród-Karácsonfalváról. (Magyar Nyelvőr, 1896)
    Tájékoztató a néprajzi gyűjtés dolgában. (Erdélyi Múzeum, 1899)
    Iparos és nemzet. Máramaros-szigeten, 1900. okt. 21-én, az iparos munkások számára előadta. H. A. (Máramarosi Lapok, 1900)
    Az iparos és a néprajz. (Brassó, 1900)
    A hétfalusi csángók. – A hienczekről. (Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben. Bp., 1901 és külön: Bp., 1901)
    Székely adomák. (Magyar Nyelvőr, 1904)
    Adalékok a rováshoz. 1–3. – Az erdélyi kincses mondákról. – A hazai néprajzi munka szervezéséről. (Ethnographia, 1904)
    Die Völkerkunde im Ungarischen National Museum. (Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn, 1905)
    A szamosújvári örmény múzeumról. (Ethnographia, 1906)
    A dobsinai múzeumról. (Dobsina és Vidéke, 1912)
    Falusi múzeumok. (Vácz és Vidéke, 1912)
    H. A. határozati javaslatai a székely néprajz ügyében. (A székely néprajzi alap kiadványai. 1. Marosvásárhely, 1913)
    A temesmegyei cigányok. (Temesvár, 1913)
    Románia, Magyarország és a világháború. (Brassói Lapok, 1915)
    A néprajz és a néptanító. (Bp., 1920)
    Az örmények. Ávedik Félixszel, Hovhanneisan Eghiával. (A Magyarországi Örmények Egyesületének kiadványai. Bp., 1921)
    szépirodalmi művei: Gedichte. – Költemények. (Klausenburg, 1871)
    II. Mátyás deák. Vígjáték 2 felvonásban. (Brassó, 1904)
    ford.: Erdélyi szász népdalok. Ford. (Budapesti Szemle, 1887).

    Irodalom

    Irod.: Gragger Róbert: H. A. (Ethnographia, 1926)
    Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
    Cs. Jósa Aranka: A föld problémája. Emlékezés H. A.-ról. (Szeged, 1935)
    Kós Károly: H. A. (Anuarul Muzeului Etnografic al Transilvaniei. 1957–1958. Cluj, 1958)
    Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
    H. A., a szervező, a tudós és az ember portréjához. Összeáll. Hála József. (Néprajzi Hírek, 1989)
    Kós Károly: H. A. jelentősége a századforduló körüli néprajzi mozgalomban. (Ethnographia, 1989)
    Szegedi egyetemi almanach. I. 1921–1995. (Szeged, 1996)
    125 éves a Kolozsvári Egyetem. Szerk. Cseke Péter és Hauer Melinda. (Kolozsvár, 1998)
    Gaal György: H. A Kolozsváron. (Erdélyi Gyopár, 1998)
    Tanulmányok. H. A. emlékére. – Studies in Memory of Antal Herrmann. Szerk. Bódi Zsuzsanna. (A magyarországi nemzetiségek néprajza. 1. Cigány néprajzi tanulmányok. 8. Bp., 1999)
    Faragó József: A magyar néprajzi oktatás száz éve a kolozsvári egyetemen. (Hitel, 1999)
    Péntek János: H. A. és Kalotaszeg. (Honismeret, 1999)
    Hála József: H. A. és Jankó János, mint turisták. (Folklorisztika 2000-ben: folklór, irodalom, szemiotika. Tanulmányok Voigt Vilmos 60. születésnapjára. Bp., 2000)
    Hála József: Százötven éve született H. A., a Magyar Néprajzi Társaság megalapítója. (Honismeret, 2001)
    Hála József: H. A. és a népi építészet. (Ház és Ember, 2001)
    Hála József: A magyar néprajz „vándorapostola” városunkban. H. A. váci évei és kapcsolata. (Vác, 2002)
    Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. (Újvidék, 2002)
    Hála József–Selmeczi Kovács Attila: H. A. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
    Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyiségek adattára. (Szeged, 2008)

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (25), agrokémikus (11), állatorvos (74), állattenyésztő (17), antropológus (13), atléta (20), bakteriológus (16), bányamérnök (39), belgyógyász (84), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (41), biológus (198), bíró (17), bőrgyógyász (18), botanikus (62), ciszterci szerzetes (17), csillagász (17), diplomata (41), edző (89), egészségpolitikus (10), egyházi író (21), egyháztörténész (10), emlékiratíró (11), endokrinológus (10), énekes (14), entomológus (27), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (34), erdőmérnök (48), esztéta (34), etnográfus (79), evangélikus lelkész (13), farmakológus (21), feltaláló (30), festő (124), festőművész (121), filmrendező (16), filológus (59), filozófus (79), fizikus (116), fiziológus (15), fogorvos (21), földbirtokos (12), földmérő mérnök (20), folklorista (36), forgatókönyvíró (10), fül-orr-gégész (26), gazdasági mérnök (109), gazdasági vezető (13), gazdaságpolitikus (39), genetikus (13), geofizikus (14), geográfus (55), geológus (71), gépészmérnök (166), grafikus (73), gyermekgyógyász (38), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (43), hadtörténész (15), helytörténész (15), hematológus (10), hidrológus (13), honvéd ezredes (11), honvéd tábornok (72), honvédtiszt (25), ifjúsági író (12), immunológus (13), informatikus (12), iparművész (20), író (1007), irodalomtörténész (285), jezsuita szerzetes (11), jogász (333), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (185), kertész (34), kertészmérnök (22), klasszika-filológus (43), kohómérnök (24), költő (189), könyvtáros (72), közgazdász (190), kritikus (61), kultúrpolitikus (22), labdarúgó (37), levéltáros (91), matematikus (99), mérnök (718), meteorológus (14), mezőgazda (130), mezőgazdasági mérnök (108), mikológus (12), mikrobiológus (26), miniszterelnök (24), műfordító (228),


    © Névpont, 2024. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu