Beleznai László

Született: 1891. november 16. Budapest
Meghalt: 1953. március 23. Budapest
Temetés: 1953. március 26. Budapest
Temetési hely: Farkasrét

Család

Dédszülei, apai: Brezlmayer/Breslmayer Gottfried sütőmester, Erdélyi Franciska; Mandl Ferenc, Sauer Éva.

 

Nagyszülei: Breslmayer Gottfried (1818. aug. 12. Tolna–1897. febr. 19. Tolna) sütőiparos, Tolna megyei virilista, Mandl Mária (1823–1906); Dosch Ede, Geiger Terézia.

 

Szülei: Breslmayer Gyula (= Breslmayer, Julius 1860. szept. 22. Tolna, Tolna vm.–1899. dec. 24. Bp. Temetés: 1899. dec. 26. Kerepesi út), Dosch Róza (1867. Szekszárd–1931. márc. 28. Bp. Temetés: 1931. márc. 30. Kerepesi út).

 

Breslmayer Gyula testvérei: Dr. Breslmayer József (†1916. jan. Tolna) jogász, ügyvéd; Breslmayer Gottfried (†1890. júl. 30. Bp. Temetés: 1890. aug. 1. Kerepesi út), Breslmayer Román (1849?–1922. nov. 26. Bp.), Breslmayer Kálmán (1851. okt. 14. Tolna–1928. márc. 9. Bp. Temetés: 1928. márc. 11. Kerepesi út), Breslmayer Adolf (1855?–1900. jan. 15. Bp. Temetés: 1900. jan. 17. Kerepesi út) cukrász, sütő- és pékmesterek, sütőipar-testületi tagok, ill. Zatocsil Antalné Breslmayer Mária (1857?–1938. jún. 17. Bp.).

Breslmayer Mária férje: Zatocsil Antal (†1917. ápr. 15. Bp.) sütő- és pékmester. Ifj. Breslmayer Gottfried 1881-ben független jelöltként rész vett képviselő-választáson (Budapesten, az Erzsébetvárosban).

Breslmayer Kálmán és Klemens Alojzia gyermekei: dr. Breslmayer Kálmán (1893. aug. 8. Bp.), Breslmayer Pál (1897. máj. 16. Bp.–1961. okt. 3. Bp.) és Breslmayer Román (1896–1952) úszók, a Magyar Atlétikai Club (MAC) országos bajnokai.

 

Testvére: Breslmayer Tibor (1889. aug. 28. Bp.–1936. aug. 22. Bp.) banktisztviselő és Horváth Ernőné Breslmayer Erzsébet (1899. máj. 27. Bp.–1972. márc. 9. Bp. Temetés: 1972. márc. 16. Pestlőrinc).

 

Felesége:

1. 1915. jún. 29.– Vályi Margit (1894. jún. 6. Bp.–1975. szept. 10. Bp. Temetés: 1975. okt. 4. Farkasrét), Vályi Béla magyar kir. főmérnök és Voigt Erzsébet leánya. Elvált.

2. 1925. máj. 5.–1928. márc. 8.: Rauchbauer Gabriella (1900. okt. 31. Bp.), Rauchbauer Antal és Breslmayer Vilma leánya. Elvált.

Vályi Margit 2. férje: dr. Subert Zoltán (1881. nov. 28. Szenic, Nyitra vm.–1964. jan. 3. Bp. Temetés: 1964. jan. 9. Farkasrét) jogász, ügyvéd, Subert István és Conrád Jolán fia.

 

Gyermeke, leánya: Beleznai Katalin.

Nevelt fia: Subert Zoltán (1924. jún. 21. Bp.–1995. ápr. 18. Bp. Temetés: 1995. máj. 3. Farkasrét) újságíró, szerkesztő.

Iskola

A budapesti Piarista Gimnáziumban éretts. (1909), gimnáziumi osztálytársa volt Imrédy Béla (1891–1946) miniszterelnök. A budapesti tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1913), ügyvédi vizsgát tett (1920).

Életút

A Balaton Úszók Egyesülete (BUE, 1906–1907), a Műegyetemi Athletikai és Football Club (MAFC) úszója, vízilabdázója (1908–1924).

 

Úszásban olimpiai résztvevő (1912), 4-szeres magyar bajnok (1912: 100 yard gyors, 1911, 1912: 4x 100 m gyors, 1911: folyamúszás, csapat); 4-szeres osztrák bajnok (1910 és 1912: 100 m gyors, 200 m gyors), országos csúcstartó (1912: 100 m gyors 1:05.4), 1912-ben a magyar úszóválogatott tagja.

Vízilabdában olimpiai résztvevő (1912); az ún. hadibajnokságot nyert csapat tagja (1917), 7-szeres magyar válogatott (1912–1924).

Vízilabda-kapitányként olimpiai bajnok (1936); kétszeres Európa-bajnok (1926 és 1934).

 

A Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) tagja (1918–1948), az első vízilabda-játékvezető vizsgáztató bizottság tagja (1919). A MÚSZ vízilabda kapitánya (1925–1926 és 1934–1936), a MÚSZ alelnöke, ügyvezető alelnöke (1929–1930), majd társelnöke (1947–1948). A Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) vízilabdatanácsának és a játékszabályokkal foglalkozó testületének tagja (FINA Board, 1929–1947).

A 10. huszárezred tagja (1913–1914), az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített, részt vett a limanovai csatában (1914. nov. 28.–1914. dec. 18.), súlyosan megsérült. Hazatérése után a Pénzintézetek Fehérvári úti Kórházában gyógyult, majd segédszolgálatosként tért vissza a frontra (1917. nov. 1-jétől tartalékos főhadnagyi rangban). Miután végleg felmentették a katonai szolgálat alól (1918 nyara) Budapesten ügyvédként működött (1918–1950), utolsó éveiben hagyatéki ügyekkel foglalkozó állami közjegyzőként tevékenykedett (1950–1953).

 

Magyar kir. kormánytanácsos (1930), kormányfőtanácsos (1941). A Budapesti Letéti Bank Rt. ügyésze és a Budapesti Büntető Járásbíróságon kir. ügyészségi megbízott (1930-as évek).

A MAFC ügyésze (1920-as–1940-es évek). A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) ügyésze (1948).

Breslmayer László – akárcsak unokatestvérei – úszó- és vízilabda-pályafutását a piarista gimnázium tagjaként a Balaton Úszók Egyesületében kezdte. A BUÉ-ben úszott Bruckner Alajos (sportnevén: Halász Alajos, később: vitéz Béldy Alajos, 1889–1946) is, aki két évvel idősebb volt nála. Bruckner Alajos az 1906. évi rendkívüli olimpián a 4. helyen végzett a 400 m-es gyorsúszásban (e közismert tény mellett kevéssé köztudott, hogy a BUE vízilabdacsapatának a kapusa is volt…) Breslmayer László először 1906-ban indult el úszóversenyen: a kezdők „66 kétharmad yard” versenyében az első előfutamban a 2. helyen végzett (már a BUE színeiben). Néhány héttel később a Nemzeti Sport összeszólalkozott a budapesti piarista gimnáziummal a kegyesrendiek sportéletével kapcsolatban. A gimnázium válaszában kiemelte az ott tanuló kiváló sportembereket: érdekesség, hogy a tizennégy megemlített diák között három kiváló úszó is fellelhető: az egy évvel később, 1907-ben világcsúcsot elérő mellúszó Baronyi András (1892–1944), Breslmayer László és Bruckner Alajos. Ha Breslmayer eredményeit nem is ismerjük, de e híradásból kétségtelen kiderült, hogy nagy tehetségnek tartották.

Breslmayer László első győzelmét 1907-ben az FTC házi úszóversenyén szerezte meg (a 40 m-es junior gyorsúszásban 29,8 másodperccel, ugyanezen a versenyen Donáth Leó győzött a 60 m-es „handicap versenyben”). Az I. Wiener Amateur Schwimmclub nemzetközi „meetingjén”, 1907 ápr.-ban szerepelt először nemzetközi versenyen. A már említett, később nagynevű sportvezető, Donáth Leó diadalmaskodott a 68 m-es főversenyben (a rendkívüli athéni olimpia bajnoka, az osztrák Otto Scheff [1889–1956] előtt. Otto Scheff győzött Athénban 400 m gyorson, azaz abban a versenyszámban, ahol Bruckner lett a 4.). Breslmayer László is ezen a versenyen érte el első nemzetközi sikerét a nyeretlenek – közelebbről nem ismert – küzdelmében bizonyult a legjobbnak. Úszókarrierje kezdő éveiben, még a BUE színeiben valamennyi úszónemet kipróbálta (a vízipóló mellett), saját klubja házi versenyében pl. a „hátonúszásban” győzött (szintén 1907-ben; mind 40, mind 60 m-en…) Az 1907-es év szenzációja egyébként Baronyi András mellúszása mellett Halmay Zoltán világcsúcsa volt, aki szintén világcsúccsal győzött a 440 yardos országos bajnokságon (5 perc 31,6 másodperccel); Breslmayer a nem bajnoki juniorversenyen végzett a 2. helyen (210 m-en, idő nem ismert).

Breslmayer László 1908-ban hivatalosan is felvette a Beleznai nevet (és klubot váltott), ám még kb. egy évig különböző neveken (és névváltozatokon) versenyzett. A Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) Tanácsa 1909-ben külön ülésen tárgyalta a Műegyetemi Athletikai és Football Club (MAFC) „sajnálatos módon az elmúlt év során” elkövetett jogsértéseit. Beleznai/y László 1908-ban átlépett a MAFC-ba, a BUE valószínűleg nem járult hozzá az átigazoláshoz. Az előző klub beleegyezése a klubváltáshoz nem volt feltétlenül szükséges, ám ilyen esetben ún. tilalmi idő lépett életbe, azaz az átigazolt sportoló új klubjában bizonyos ideig – általában hat hónapig – nem szerepelhetett. (Néhány évvel később Toldi Ödönnek, az MTK kiváló úszójának szintén a MAFC-ba igazolása vetett kisebb hullámokat, akkor végül az MTA – Donáth Leó nyomására – belegyezett a klubváltásba, a BUE azonban 1908-ban nem…) A MAFC azonban egy másik szabályt is megszegett: 1909. jan. 3-án a BEAC-cal közösen egy klubközi versenyt rendezett, ám úszóversenyt a téli tilalmi idő alatt nem rendezhetett volna. A helyzetet bonyolította, hogy Beleznai középiskolája, a piarista gimnázium szintén megtiltotta az érettségi előtti hónapokban a matura előtt álló növendékei sportszereplését. Beleznai László (és klubja, a MAFC) tehát három tilalmat is megszegett azzal, hogy végigversenyezte az 1908/09-es idényt. A három tilalomszegéshez illően három névváltozat dukált. A frissen magyarosított Beleznai Fekete, Horváth és Fülöp családneveken (és emellett különböző utóneveken) úszott és vízilabdázott. Az egyik álneve ráadásul Fülöp Károly volt, sajnálatos módon ez a név azonban már foglalt volt: Fülöp Károlynak hívták a MAFC kiváló hátúszóját is (később Beleznaival együtt dolgoztak a MAFC úszószakosztályában…). Embert próbáló sporttörténészi feladat a sok-álnevű Beleznai-Breslmayer László első műegyetemi évei eredményeinek az összegyűjtése…

 

Beleznai László (már ezen a néven, de néha Beleznay névváltozatban) az 1910-es években érte el legjelentősebb sportsikereit. 1912-ben országos bajnok lett a 100 yardos gyorsúszásban és 1:05.4-re javította ezen a távon Halmay Zoltán országos csúcsát; 1910-ben és 1912-ben mind 100 m gyorson, mind 200 m gyorson megnyerte az osztrák bajnokságot; 1910-ben, Magdeburgban megnyerte a magyar–német úszómérkőzésen a 200 m-es gyorsúszó főversenyt. 1911-ben és 1912-ben tagja volt a MAFC magyar bajnok 4x 100 m-es váltójának, 1911-ben pedig a MAFC bajnok folyamúszó csapatában is szerepet kapott. (Érdekessség, hogy néhány évvel később, 1919-ben így állt fel a MAC [nem MAFC] 4x 100 m-es bajnok váltója: Breslmayer Kálmán, Breslmayer Román, Breslmayer Pál és Eperjessy Béla!) – Beleznai László mind úszásban, mind vízilabdában részt vett az 1912. évi stockholmi olimpián. Úszó szerepeltetése nem volt meglepő, hisz a korszak legjobb gyorsúszói közé tartozott. Az első vízilabda-válogatottban való szereplése közel sem volt ennyire egyértelmű. A csapat nagyrészt az FTC játékosaira épült. A kapus posztra pl. Wenk Jánost jelölték, aki valójában csatár volt, mégis a kapuba tették, mert a többi csatárjátékos mellett nem jutott volna szóhoz (szerepeltetéséhez azonban klubja, az FTC ragaszkodott…) A csapat egy másik ferencvárosi játékosa, Ádám Aladár már Stockholmban megsérült: Beleznai helyette került a válogatottba. Így részese lehetett a sportág első válogatott mérkőzésének (1912. júl. 13.: Ausztria–Magyarország 4:3 [1:2]. A magyar válogatott összeállítása: Wenk János – Ádám Sándor, Beleznai László – Fazekas Tibor – Hégner Jenő, Rémi Károly, Zachár Imre). A mérkőzés rendkívül durva volt, még az elfogult magyar sportújságírók is elismerték, hogy Zachár Imre végig „inzultálta” az osztrákok legjobbját (a már többször említett Scheff Ottót), míg végül a svéd bíró kiállította a magáról megfeledkezett magyar játékost. Amúgy végig a magyar csapat vezetett, ám a Zachár nélküli csonka válogatott 3:3-ra állt, amikor az osztrákok megszerezték a negyedik „goaljukat”, s ebben a pillanatban a bíró már le is fújta a „matchet”. A csapat legjobbja a beugró Beleznai volt, mert „a goal utáni kezdéseknél mindig övé volt a labda, s azt észszerűen adogatta tovább.” A történelmi mérkőzés első gólját Rémi Károly szerezte, a másodikat Fazekas Tibor jegyezte – így félidőben még Magyarország vezetett 2:1-re – a harmadik utolsó találatot Hégner Jenő érte el. A csapat (ugyanebben az összeállításban) a második mérkőzését is elvesztette – ezúttal Belgium 6:5-re győzött. Beleznai 100 m gyorson is elindult, a III. előfutamot megnyerte (1 perc 8 mp-cel), a középfutamban azonban ismeretlen okból nem indult el. Tagja volt továbbá a 4x 200 m-es váltónak is. A váltó az abszolút esélyes Egyesült Államok mögött az I. előfutamban a 2. helyen végzett (Beleznay László, Zachár Imre, Kenyery Alajos, Las Torres Béla összeállításban 10 perc 34,6 mp.-cel), a döntőben azonban a váltó Las Torres kimerültsége miatt nem indult el…

Beleznai László még 1913-ban tagja volt Budapesten az első győztes magyar vízilabda-válogatottnak (1913. júl. 20.: Magyarország–Ausztria 2:1) A mérkőzést árnyalja, hogy az osztrák csapat sérelmesnek találta a német játékvezető, Erich Schulze egyik ítéletét, ezért levonult a pályáról (a német bíró aligha volt elfogult a házigazdákkal, hisz a magyar csapat – épp Beleznai kiállítása miatt – emberhátrányban játszott, ám Kankovszky Arthur (később ismert ökölvívó és ő volt az első magyar amerikaifutballista), a stockholmi csapatból az utolsó pillanatban Wenk János miatt kikerült kapus remekül védett. A hazai sportsajtó amellett, hogy elismerte az osztrákok sportszerűtlenségét azt is megemlítette, hogy a magyar csapat talán jobban járt volna, ha Stockholmban nem egy csatár áll a kapu előtt…)

Beleznai László az 1920-as évektől elsősorban vízilabdával foglalkozott: 1924-ig még szerepelt a MAFC pólócsapatában és a válogatottban is. Miután felhagyott a sporttal, 1925–1926-ban már a magyar válogatottat irányította, 1926-ban a csapat megnyerte a budapesti Európa-bajnokságot; 1929-ben a MÚSZ alelnökévé választották meg. Pozícióiról többször is – más-más okokból – lemondott, ám mindig visszatért szeretett sportágához az úszás–vízilabdához. Komjádi Béla halála (†1933. márc. 5.) után előbb Jónás István látta el a vízilabda-kapitányi feladatokat, majd Beleznai Lászlót nevezték ki erre a posztra. Beleznai vezetésével Magyarország megnyerte az 1934. évi magdeburgi Európa-bajnokságot és 1936-ban, a berlini olimpián, megvédte bajnoki címét. Beleznai László mint a 20. század egyik jelentős sportvezetője, a FINA Board tagja alapvető szerepet játszott vízilabdasportág modern szabályainak kialakításában és versenyrendszerének kidolgozásában.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2023