Gyóni Géza
költő, szerkesztő, újságíró
Achim Géza
Született: 1884. június 25. Gyón, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 1917. június 25. Krasznojarszk, Szibéria, Oroszország
Család
Igen kiterjedt erdélyi, ill. részben szlovák eredetű evangélikus paraszti családból származott.
Dédszülei, apai: Achim György (1785–1852. okt. 13. Békéscsaba, Békés vm.), Kerepeczky Judit (1787. dec. 9. Békéscsaba–1852. aug. 23. Békéscsaba); Fábry Sámuel, Petrics Zsuzsanna.
Achim György testvérei: Achim Pál (1809. ápr. 5. Békéscsaba–1887. okt. 15. Békéscsaba), Achim János (1811. Békéscsaba–1887. Békéscsaba) földbirtokos, Békéscsaba város (al)bírója, Achim Mátyás (1813. Békéscsaba) szűrszabómester, Achim Judit (1817. máj. 23. Békéscsaba–1889. jan. 4. Békéscsaba), Achim Mihály (1824. Békéscsaba–1899. szept. 2. Békéscsaba) kisbirtokos, Achim Tamás (1826. Békéscsaba), Maczák Jánosné Achim Ilona (1827. aug. 16. Békéscsaba–1908. aug. 3. Békéscsaba) és Achim Ádám (1830. szept. 1. Békéscsaba–1899. okt. 23. Szarvas, Békés vm. Temetés: 1899. okt. 25. Kondoros) evangélikus lelkész, teológus, egyházi író.
Achim János unokája: Achim L. András (1871. márc. 15. Békéscsaba–1911. máj. 15. Békéscsaba. Temetés: 1911. máj. 17. Békéscsaba) politikus, földbirtokos, a magyar agrárszocialista mozgalom egyik elindítója.
Achim János és Liker Ilona leszármazottai az Achim L[iker]. összetett családnevet használták.
Nagyszülei: Achim Mátyás (1813. Békéscsaba) szűrszabómester, Fábry Zsuzsanna; Bekker Ádám (= Becker, Johann Adam) tanító, Adelmann Mária Irma (†1911. jún. 1. Pozsony. Temetés: 1911. jún. 3. Pozsony, Evangélikus Temető).
Achim Mátyás és Fábry Zsuzsanna gyermekei: Achim János (1837. okt. 1. Békéscsaba–1909. okt. 13. Békéscsaba) ipartestületi jegyző, Achim Pál (1842. júl. 8. Békéscsaba–1903. febr. 24. Békéscsaba) községi könyvelő, Achim Mátyás (1845. jan. 14. Békéscsaba), Achim Károly (1846. jún. 15. Békéscsaba), Achim Mihály (1848. júl. 21. Békéscsaba–1911. szept. 14. Alsódabas, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.), Achim László (1858. ápr. 3. Békéscsaba) raktárnok és Achim Zsigmond (1861. ápr. 29. Békéscsaba–1934. okt. 6. Békés, Békés vm.) táblabíró, ill. Achim Terka (1851. ápr. 7. Békéscsaba), Achim Ida (1853. okt. 22. Békéscsaba) és Láng Gusztávné Achim Mária (†1938. jan. 3. Békéscsaba).
Szülei: Achim Mihály (1848. júl. 21. Békéscsaba–1911. szept. 14. Alsódabas, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) evangélikus lelkész, a gyóni gyülekezet lelkipásztora, Bekker Gizella (1862. szept. 27. Pozsony, Pozsony vm.–1934. nov. 7. Balassagyarmat, Nógrád vm.). Heten voltak testvérek, közülük öt élte meg a felnőtt kort.
Testvérei: Szakolczai Béláné Achim Mária (= Achim Mariska, 1880. aug. 22. Gyón–1957. márc. 20. Bp.), Szolár Ferencné Achim Gizella (1882. márc. 14. Gyón, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.–1962. okt. 31. Bp. Temetés: 1962. nov. 9. Farkasrtét) óvónő, Achim Mihály (1886. máj. 14. Gyón–1917. jún. 18. Krasznojarszk) és Kuszenda Kálmánné Achim Piroska (1893. jún. 30. Gyón). Achim Péter (†1883. júl. 21. Gyón) csecsemő-, Achim Ádám (†1894. jún. 10. Gyón) kisgyermekkorában elhunyt.
Testvérével, Achim Mihály honvéd főhadnaggyal együtt harcolt az I. világháborúban. Achim Mihály néhány nappal korábban halt meg ugyanabban a tábori kórházban…
Achim Gizella férje: Gyóni Ferenc (= 1934-ig Szolár Ferenc, 1882. júl. 2. Békéscsaba, Békés vm.–1963. júl. 2. Bp. Temetés: 1963. júl. 6. Farkasrét) irodalomtörténész, gimnáziumi tanár.
Gyóni Ferenc fia: Gyóni Mátyás (= 1934-ig Szolár Mátyás, 1913. dec. 18. Bp.–1955. szept. 28. Bp. Temetés: 1955. okt. 4. Farkasrét) történész, bizantinológus, az MTA tagja (l.: 1948).
Iskola
Elemi iskoláit szülőfalujában, a gimnáziumot Szarvason és Békéscsabán végezte, a békéscsabai evangélikus gimnáziumban éretts. (1902). A Soproni Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatója (1902–1904), később közigazgatási tanfolyamon tanult (Budapesten, 1906–1907 és 1907–1908), de vizsgát nem tett.
Életút
Még teológiai hallgató korában egy amerikai párbaj „eredményeként” öngyilkosságot kísérelt meg (1904. jan. 24-én), ezért kénytelen volt elhagyni az akadémiát. Tanulmányai megszakítása után a pozsonyi Nyugat-magyarországi Híradó munkatársa (1904–1905), majd apja kérésére a gyóni községháza jegyzőgyakornoka (1905–1906), a közigazgatási tanfolyam elvégzése után az alsódabasi szolgabírói hivatal gyakornoka, egyúttal a Dabas és Vidéke c. lap szerkesztője (1907–1909). Vidéki városokban működött: Sopronban a Soproni Napló és a Nemzetőr belmunkatársa (1910–1912) és a Sopron c. lap felelős szerkesztője (1912. szept. 28.–1912. nov. 1.); Szabadkán a Bácskai Hírlap és a helyi Színházi Ujság szerkesztője (1913. febr.–1914. jún.). Szabadkán érte a háborús mozgósítás: az I. világháborúban, mint póttartalékos a magyar kir. 8. honvéd gyalogezred kötelékében szolgált. Przemysl (Tarnów mellett, Galícia) várának feladásakor (1915. márc. 1.) Achim Mihály testvérével orosz hadifogságba esett. Előbb Alatirba (ma: Ulatar, Oroszország, Csuvas Köztársaság), majd Kijevbe szállították, a krasznojarszki hadifogolytáborban, elborult elmével halt meg.
Gyóni Géza (Achim Géza néven) már gimnazista korában verselgetett, első versét a Képes Családi Lapok, a Puszta kertben c. első ismert költeményét az Új Idők közölte (1902. okt. 26-án). Első verseskötete még Pozsonyban jelent meg (Versek címmel, 1904-ben), korai művei Vajda Péter (1808–1848) utánérzései, hangulatos zsánerképek, hazafias pátosszal telt ódák vagy a sűrűn változó szerelmi kalandjai emlékképei. Budapesten, a közigazgatási tanfolyamon tanult, amikor megismerkedett a Nil álnéven alkotó Dapsy Gizellával (1885–1940), aki megismertette Ady Endre (1877–1919) költészetével. Második kötete, a Szomorú szemmel (1909) már radikális szakítás korábbi zsengéivel: szimbólumrendszere, szóképei Adyt idézik (Betlehemesek, Agarászinduló) szociális érzelmű költeményei azonban ’48-as ellenzékiségből születtek. Sopronban rendszeresen közölték verseit a helyi lapok, egyúttal kiterjedt publicisztikai tevékenységet is folytatott. Rövid életének legboldogabb napjait töltötte itt, egy váratlan ismeretség hatására itt születtek legszebb szerelmes versei, és elkezdte összeállítani az Élet szeretője (1909–1914; megjelent: 1917) c. kötetét. A soproni lapok hamarosan sorra csődbe mentek, kénytelenek voltak felmondani Gyóninak. Az állástalanná váló, nyomorgó költőt Nádasy József szabadkai színigazgató a Bácskai Lapokhoz hívta – színikritikusnak. A lapba azonban szinte mindent írt: rendőrségi „riportage”-t, vezércikket, közigazgatási tanulmányt és persze sok-sok verset, nem szólva arról, hogy a helyi Színházi Újságot is szerkesztette. Az általános mozgósítás is Szabadkán érte (1914. aug. 1-jén indult Przemyslbe).
A jóformán ismeretlen vidéki költő nevét háborús költeményei tették népszerűvé. A przemysli várból küldte haza első háborús verseit Szabadkára, amelyek kezdetben lelkesítő, buzdító és derűs hangvételűek voltak. Az ostromlott várban adta ki első háborús verseskötetét (Lengyel mezőkön, tábortűz mellett, 1914). Ezres példányszámban, tíz sorozatot, tehát összesen 10 000 példányt nyomtak belőle, s ez hetek alatt elfogyott a harcoló katonák között. (honoráriumából 5000 koronát az elesett katonák özvegyeinek ajándékozott.) A kötet megjelenése után Rákosi Jenő (1842–1929) „felfedezte” a költőt, lapjában, a Budapesti Hírlapban sorra közölte verseit, sőt kezdeményezésére a przemysli kötetet itthoni, „megbővített” változatban újra kiadatta. Rákosi úgy vélte, hogy Gyóni háborús verseivel – amelyek között néhány nacionalista hangvételű is akadt – frontot nyithat Ady Endre és nyugatos követőivel szemben. Az Ady–Rákosi-vita akkor robbant ki, amikor a költő már a krasznojarszki hadifogolytáborban volt. Valójában az ő háborús lírája csak ürügyet szolgáltatott a két tábor közötti harchoz, jóllehet Gyóni Géza Ady híve maradt, ám egyik szekértáborhoz sem csatlakozott. A háború énekesének indult Gyóni versei kezdetben a magyarság önvédelmi harcáról szóltak, a háborút belülről, a résztvevő szemével megélő költő később már a pusztítást a maga teljes szörnyű valóságában mutatta be. A przemysli vereség átélőjeként, majd hadifogolyként, a harctéren szenvedő és hazavágyó katonák kétségbeesését szólaltatta meg lírai hangon (Levelek a Kálváriáról és más költemények, 1916). Katonái már nem hősök, csupán kötelességből és becsületből helytálló egyszerű emberek, akik szeretnének minél előbb hazatérni. Krasznojarszkban, a tábor tiszti részlegének elkülönített barakkjában alkotott, versei kézről-kézre jártak a hadifoglyok között, akik több száz példányban másolták le azokat. Összesen 35 krasznojarszki költeménye maradt fenn. Legismertebb verse, a magyar háborúellenes líra sokat idézett klasszikusa, a 26 nyelvre lefordított Csak egy éjszakára… elnyerte a Brit Irodalmi Társaság nemzetközi pályázatának I. Díját (1934).
Nevét szülőfalujáról vette fel, de néhány kötete Gyóni (Achim) Géza néven jelent meg.
Emlékezet
Gyóni Géza öccse a táborban súlyosan megbetegedett, már nem lehetett megmenteni. A magára maradt költőnek a fájdalomtól elborult az elméje, születésnapján halt meg. Mind Gyóni Géza, mind Achim Mihály a krasznojarszki Szentháromság Temetőben nyugszik. A költő temetésére ünnepélyes szertartással került sor: a rézveretes, kék keresztekkel mintázott fakoporsójának fedelére belülről odaszegezték bajonettjét, betették ezüstfogantyús botját, s kifejezetten egy később remélt hazaszállítását megkönnyítendő, azonosítójegyként, egy hordóabroncsot húztak testére. A hadifogoly-temető nagy részét beépítették, a fa sírkereszteket eltüzelték, ill. a temető egy részén a Győzelem terét alakították ki a világháborús katonák emlékművével.
Gyóni földi maradványainak azonosítására nem került sor. Híres przemysli versei Budapesten öt kiadást is megéltek (1915–1921 között), míg Rabságban címmel utolsó versei posztumusz jelentek meg (1919-ben). Az életművel először a család, elsősorban Gyóni (Szolár) Ferenc kezdett el foglalkozni (összes versei az ő kezdeményezésére jelentek meg először, 1941-ben). A II. világháború után Z. Szalai Sándor gondozásában adták ki válogatott verseit (1959-ben), újabban Valentyik Ferenc foglalkozott életművével. Békéscsabán, az Evangélikus Gimnázium falán emléktábláját helyezték el (Bődy Henrik szobrászművész alkotása, 1922). Budapesten, az Erzsébetvárosban (VII. kerület Damjanich utca 28/a) élt, egykori lakóhelyét szintén emléktábla jelöli. Sopronban (Orsolya tér 1.) állították fel első emléktábláját (Lukácsy Lajos alkotása), s szintén Sopronban utcát is elneveztek róla, valamint szobrát is felállították (terméskő alapon ülő katonaköpenyes bronz férfialak, Nagy Benedek szobrászművész alkotása, 1996-ban). Szabadkán a Virág utcában lakott, lakhelyét még az I. világháború éveiben ugyancsak emléktáblával jelölték meg. Az összeomlás után emléktábláját leverték, a II. világháború után a házát is elbontották! (Jelenleg a helyi Centrum Áruház működik ott.) Dévavári Zoltán szabadkai helytörténész összegyűjtötte helyi írásait, és 2016-ban megjelentette az addig ismeretlen kéziratot. Szarvason, a helyi gimnáziumban (jelenleg: Tessedik Sámuel Múzeum, Vajda Péter utca 1.) is bronz domborműves márvány emléktábláját állították fel (Bődy Kálmán szobrászművész alkotása, 1927).
Emlékére alakult meg a Gyóni Géza Társaság, amely a kultuszának megőrzése mellett célul tűzte ki a költő hamvainak azonosítását és hazahozatalát is (elnökévé Balogh Istvánt, Gyóni Géza szibériai hadifogolytársát választották meg, 1933-ban).
Elismerés
Magyar Örökség Díj (posztumusz, 2017).
Főbb művei
F. m.: Versek. (Pozsony, Wigand, 1904)
Szomorú szemmel. Versek. (Bp., Franklin, 1909)
Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Versek. Gyóni Achim Géza néven. (Przemysl, Knoller és Fia Könyvnyomdája, 1914)
Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Gyóni Achim Géza przemysli verseinek első itthoni bőv. kiadása. Szerk. Rákosi Jenő. (Az Országos Hadsegélyező Bizottság kiadásai. 1–2. kiad. Bp., 1915; 3. itthoni kiadás Bp., 1916; 4. itthoni kiad. 1917; 5. kiad. 1921; németül: Auf polnischen Fluren, am Lagerfeuer. Przemysler Gedichte. 1 táblával és 1 térképpel. Dresden, 1915)
Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Gyóni (Achim) Géza przemysli verseinek első itthoni bővített kiadása. Hasonmás kiad. [Az 1915-ben Budapesten, az Országos Hadsegéylező Bizottság kiadásában megjelent mű reprintje.] (A Fejér Megyei Pedagógiai Szolgáltató Intézet kiadványa. Székesfehérvár, 1996)
Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Versek. Szerk. Fábián Miklós. (A Dabas Fejlődéséért Integrálódók Egyesülete kiadványa. Dabas, 2017)
Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Versek. Gyóni Achim Géza néven. Hasonmás kiad. [Az 1914-ben Przemyslben kiadott mű reprintje.] (Bp., Barnaföldi G. Archívun, 2018)
Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. 1914–1915. – Na polskich polach, przy obozowym ognisku. 1914–1915. Jerzy Snopek fordításával és utószavával. Kétnyelvű kiadvány. (A Przemysl Kulturális Egyesület kiadványa. Przemysl, 2023)
Levelek a Kálváriáról és más költemények a fogságból. Versek. 1915. (Bp., Athenaeum, 1916)
Élet szeretője. Versek. 1909–1914. A címlapot és a könyvdíszeket Prüner Arnold rajzolta. Varrott papírkötés. (Bp., Athenaeum, 1917; 2. kiad. 1918)
Rabságban. Utolsó versek. 1915–1917. Az előszót írta Tscheik Ernő. (Bp., Athenaeum, 1919)
Versek. Béke, háború, fogság. (Bp., Athenaeum, 1926)
Gy. G. összes versei. Sajtó alá rend. Gyóni Ferenc. (A Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége [MEFHOSZ] kiadványa. Bp., 1941)
„Repülj már, levelem…” A katonaköltő „Őrangyalához” írt szerelmes versei. Sajtó alá rend. Gyóni Ferenc. (A Vitézi Rend Zrínyi Csoportja kiadványa. Bp., 1942)
Gy. G. ismeretlen versei. Sajtó alá rend. Gyóni Ferenc. (A Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége [MEFHOSZ] kiadványa. 1–4. kiad. Bp., 1943)
Csak egy éjszakára… Vál. versek. Vál., szerk., az előszót írta Z. Szalai Sándor. 1 fekete-fehér fotóval. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1959; 2. kiad. 1964; 3. kiad. 1967)
Gy. G. válogatott versei. Vál., szerk. Papp János. Ill. Jakobovits Arthur. [Bibliofil kiadvány 250 számozott példányban.] (A Békéscsabai Városi Tanács kiadványa. Békéscsaba, 1964)
Az Élet szeretője. Vál. versek. Vál., szerk., az előszót írta Z. Szalai Sándor. 1 fekete-fehér fotóval. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984)
Csak egy éjszakára… Vál. versek. Vál., szerk. Hunyadi Csaba. (A líra gyöngyszemei. Szeged, Szukits Kiadó, 1993)
Cézár, én nem megyek. Vál. versek. Vál., szerk., az előszót írta Földváry Györgyi. (Re–Vízió. 1. Pomáz, Kráter Műhely Egyesület, 2004)
Csak egy éjszakára… Versfordítások. Készült a költő halálának 90. évfordulójára. [A Csak egy éjszakára… c. vers angol, lengyel, német, olasz, román és szlovák fordítása.] Szerk. Kapui Ágota és Valentyik Ferenc. (Dabas, 2007)
Gy. G. összes versei. I–II. kiad. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv.hu, 2009 és utánnyomások)
Idegen lantokon. Gy. G. versei tizenegy nyelven. Szerk. Kapui Ágota és Valentyik Ferenc. [Gy. G. versei magyar eredetiben és angol, bolgár, eszperantó, francia, lengyel, német, olasz, román, szlovák, ill. szlovén fordítása.] (Dabas, Pressman Nyomdaipari és Kereskedelmi Bt., 2010)
Jegyzetek a napról. Válogatott írások a Bácskai Hírlap 1913-as évfolyamából. Szerk. Dévavári Zoltán és Kulhanek Edina. Az utószót írta Dévavári Zoltán. (Életjel Könyvek. Szabadka, 2016)
Fagyott könnycseppek. Gy. G. 100 verse. Szerk. Valentyik Ferenc. (Lakitelek, Antológia Kiadó, 2017)
Jajszavas írás. Vál. versek. Magyar és orosz nyelven. Ford. Gaál Áron. (A Dabas Város Önkormányzata kiadványa. Dabas, 2017)
Gyóni látomások. Versek. Vál., szerk. Tapodi Katalin. (Dabas Város Önkormányzata kiadványa. Dabas, 2017).
Irodalom
Irod.: források, műveiről: Versek cím alatt fog megjelenni egy tehetséges Békés megyei fiatal poéta első könyve. [Gyóni Achim Géza] verseskötetéről.] (Békés megyei Közlöny, 1903. nov. 12.)
Kemény Gábor: Új könyvek. Gy. G. versei. (Erdélyi Lapok, 1911. 1.)
Kemény Gábor: Egy fiatal költőről. (Nemzeti Kultúra, 1911. 4.)
Przemysl költője. [Gy. G.: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett.] (Pécsi Újlap, 1915. ápr. 4.)
Birkás Géza: Gy. G.: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. (Katholikus Szemle, 1915. 7.)
Fenyő Miksa: Gy. G.: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. (Nyugat, 1915. 21.)
Kéky Lajos: A háború magyar énekese. [Gy. G.: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett.] (Budapesti Szemle, 1915)
Nagy Lajos: Vészek sirálya. [Gy. G.: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett.] (Kalazantinum, 1915. 10.)
Váth: Miért. Przemysl költője. Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Gy. G. verseiről. (Balatonvidék, 1915. 25.)
Zsinka Ferenc: Przemysl költője. [Gy. G.: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett.] (Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915. 14.)
Zolnai Béla: A világháború költője. [Gy. G.: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett.] (Népművelés, 1915. 12.)
Seprődi János: Gy. G. háborús költészete. (Erdélyi Múzeum, 1916. 1.)
Gy. G. meghalt. (Budapesti Hírlap, 1917. júl. 18.)
Gy. G. (Budapesti Hírlap, 1917. júl. 24.)
Gy. G. meghalt. (Világ [napilap], 1917. júl. 25.)
Élet szeretője. Gy. G. posthumus verseskötete. (Új Idők, 1917. 51.)
Sebestyén Károly: Gy. G. [Élet szeretője c. kötetéről.] (Budapesti Hírlap, 1917. okt. 5.)
Kéky Lajos: Gy. G.: Versek. (Napkelet, 1926. 7-8.)
Bóka László: Gyóni Géza összes versei. (Nyugat, 1941. 8.)
Kelemen János: Gy. G.: Csak egy éjszakára… Vál. versek. (Kortárs, 1959. 8.)
Kerékgyártó István: Gy. G.: Csak egy éjszakára… Vál. versek. (Alföld, 1959. 3-4.)
Pusztai Gyula: Gy. G.: Csak egy éjszakára… (Irodalomtörténeti Közlemények, 1960. 1.)
Levelek Dapsy Gizellától Gy. G. pályakezdő éveiről. Közli: Miklya Jenő. (Új Auróra, 1981. 3.)
Zsigmond Endre: Krasznojarszkban. [Gy. G. Az Élet szeretője c. kötetéről.] (Új Látóhatár, 1985. 4.)
A béke katonája. Írások, visszaemlékezések Gyóni Gézáról. Szerk., a bibliográfiát összeáll. Valentyik Ferenc. Ill. Nagy László. (Lakitelek, Antológia Kiadó, 2014)
Valentyik Ferenc: Verscentenárium. A „Csak egy éjszakára” c. Gyóni-költemény születésének története. (Honismeret, 2014. 4.)
Szecskó Károly: Még egyszer a „Csak egy éjszakára” c. Gyóni-költemény születésének történetéről. (Honismeret, 2015. 1.).
Irod.: források, feldolgozások, tanulmányok: Nagy Lajos: Egy magyar bárd sorsa. Gyóni Géza élete és költészete. (Bp., Bíró Miklós Nyomdai Műintézete, 1917)
Kiss Kálmán: Gyóni Géza. Tanári szakdolgozat. (Debrecen, 1923)
Boross István: Gyóni Géza. A költő halálának tíz éves évfordulójára. Irodalomtörténeti tanulmány. (Mezőtúr, 1926)
Balogh István: Gyóni Géza szibériai életrajza. A bevezető tanulmányt Rákosi Jenő írta. (A Gyóni Géza Irodalmi Társaság kiadványa. Bp., Spitzer Aladár könyvnyomdája, 1927)
Kemény Gábor: Gyóni Géza tíz év után. (Korunk, 1927. 5.)
Réthy László: Gyóni Géza. (Kaposvár, Új Somogy Kiadó, 1929)
Závodszky Ferenc: Gyóni Géza. Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó, 1932)
Balogh István: Gyóni Géza utolsó órái. (A Gyóni Géza Irodalmi Társaság kiadványa. Bp., 1934)
Merényi Oszkár: Gyóni Géza magyar mítosza. (Protestáns Szemle, 1938)
Mikola Géza: Gyóni Géza költészete. 1–2. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1938; és külön: Irodalomtörténeti Füzetek. 62. Bp., 1938)
Hevesi Simon: Gyóni Géza és ódája Kiss Józsefhez. (Libanon [folyóirat], 1939. 2-3.)
Bán Aladár: Gyóni Géza élete és költészete. (Koszorú, 1942 és külön: Bp., 1942)
Csatkai Endre: Gyóni Géza tevékenysége a soproni Kultúrában. (Soproni Szemle, 1942. 3. és külön: Sopron, 1942)
Remete László: Gyóni Géza. Születésének 70. évfordulójára. (Irodalmi Újság, 1954. jún. 26.)
Gyurói Nagy László: Gyóni Géza igazi arcképe. (Élet és Irodalom, 1957. 10.)
Gergely Sándor: Gyóni Géza. Születésének hetvenötödik évfordulójára. (Népszabadság, 1959. jún. 25.)
Banner Benedek: Adalékok Gyóni Géza hadifogoly életéhez. (Békéscsaba, 1962)
Simkovics Gyula: Gyóni Géza soproni évei. (Soproni Szemle, 1963. 2.)
Beck Zoltán: Gyóni Géza diákévei Békés megyében. 1–2. (Békés megyei Népújság, 1964. máj. 10.–1964. máj. 17.)
Syposs Zoltán: Gyóni Géza világháború előtti katonáskodása. (Jelenkor, 1964. 6.)
Szalatnai Rezső: A pozsonyi Gyóni Géza. (Sz. R.: Arcképek, háttérben hegyekkel. Bp., 1969)
Papp János: Gyóni Géza szarvasi és csabai évei. (Békés megyei Népújság, 1970. márc. 18.)
Lukac, Emil Boleslav: Emlékezés Gyóni Gézára. Ford. Mayer Judit. (L. E. B.: A nagy üzenetváltás. Tanulmányok. Bratislava–Bp., 1973)
Sin Edit: Gyóni Géza Pest megyében és Budapesten töltött évei. 1906–1910. (Studia Comitatensia 3. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból. Szerk. Ikvai Nándor. Szentendre, 1975)
Syposs Zoltán: Költő a viharban. [Gyóni Gézáról.] (S. Z.: Alkonyi órák. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1980)
Fábián Miklós: Gyóni Géza. Tanulmány és bibliográfia. 8 táblával. (Pest megyei téka. 5. A Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár kiadványa. Dabas–Szentendre, 1984)
Kispéter András: Gyóni Géza kálváriája. (Irodalomtörténet, 1985. 1.)
Kerék Imre: Tragikus harcok költője. Gyóni Géza emlékezete. (Műhely, 1987. 3.)
Turczel Lajos: Gyóni Géza és pozsonyi kapcsolatai. (T. L.: Tanulmányok és emlékezések. Bp.–Pozsony, Madách Kiadó, 1987)
Kelenváry János László: Derekén vasabroncs. [Gyóni Gézáról.] (Heti Magyarország, 1992. 52.)
Kovássy Zoltán: Gyóni Géza emléke. (Honismeret, 1993. 1.)
Takács Olga: Gyóni Géza szülőföldjén a hatvanas-hetvenes években. (Tények és legendák – tárgyak és ereklyék. A Petőfi Irodalmi Múzeum és az MTA Irodalomtudományi Intézet Kultusztörténeti Kutatócsoportja közös konferenciájának szerkesztett anyaga. Szerk. Kalla Zsuzsanna. Bp., 1994)
Horváth József: Kilencven éve halt meg Gyóni Géza. (Honismeret, 2007. 3.)
Szőcs Károly: In memoriam Gyóni Géza. (Művelődés [Kolozsvár], 2007)
Kovács László: Gyóni Géza földi maradványainak sorsa. Egy újabb megvalósíthatatlan, provokatív exhumálási ötlet háttere. (Hadtörténelmi Közlemények, 2008. 1.)
Szőcs Károly: Gyóni Géza halálának és tudatzavarának valószínű okáról. (Várad [folyóirat], 2008. 4-5.)
Takaró Mihály: Gyóni Géza. Elektronikus dokumentum. DVD. (Bp., Püski Masszi Könyvesház, 2010)
Murányi Gábor: Gyóni Géza, az eltűnt költő. Élve- és halvaboncolás. (Heti VG, 2010. 20.)
Csohány János: Gyóni Géza ébresztése. (Kapu, 2013. 9. és Széphalom [folyóirat], 2013)
Kocsor János: …de miért éppen Gyóni Géza? (K. J.: „Előüzent Ferenc Jóska.” Tallózás első világháborús emlékek között. (Békéscsaba, 2014)
Kovács László: Neves poéták hadisírjainak kutatása. Petőfi Sándor őrnagy és Gy. G. zászlós sírja. (Hőseink nyomában. Tanulmánykötet a hadisírok kutatásáról. Szerk. Tóth Zsolt. Bp., 2014)
Mekis D. János: Modern apokalipszis. Ady Endre és Gyóni Géza háborús költészete. (M. D. J.: Vers és kontextus. A moder magyra líra mint irodalomtörténeti probléma. Pécs, 2014)
Bencze András: Gyóni Géza köszöntése. (Keresztyén Igazság, 2015)
Takaró Mihály: Gyóni Géza, a világháború Petőfije. (Miskolci Keresztény Szemle. A KÉSZ ökumenikus kulturális folyóirata, 2015. 1.)
Gyóni (Áchim) Géza. 1917–2017. Gy. G. testamentuma. Összeállítás az emlékév írásaiból. Szerk. Valentiky Ferenc, Kapui Ágota, Szűcs Mária. (Dabas Város Önkormányzat kiadványa. Dabas, 2017)
Marczinka Csaba: Gyóni Géza Krasznojarszkban, 1917. jún. 25-én. (Bárka. Irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat, 2015. 4.)
Gyóni Géza. Tizenkét hónap, tizenkét érv Gy. G. mellett. Szerk. Cságoly Péterfia Béla. Bp., Hungarovox Kiadó, 2017)
Vári Fábián László: „Hadikenyérbe sütött aranypénz.” Gyóni Géza emlékezete. (Együtt, 2017. 6.)
Valentyik Ferenc: Gyóni Géza válogatott írásai a Bácskai Hírlap 1913-as évfolyamából. (Honismeret, 2018. 2.)
Szakolczay Lajos: „Halál, halál, vén Csínom Palkó.” Gyóni Géza költészetéről. (Bárka. Irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat, 2019. 4.)
Isten, haza, család. A hármas eszmény Gyóni Géza költészetében és emlékének ápolásában. Szerk. Valentyik Ferenc. (Lakitelek, Antológia Kiadó, 2021)
Valentyik Ferenc: Újabb krasznojarszki fejezettel folytatódik Gyóni Géza utóélete. (Honismeret, 2021. 6.)
„Istené a dicsőség.” Gyóni Géza testamentuma. Esszéválogatás a Szózat 2016–2021. évfolyamaiból. Vál., szerk. Valentyik Ferenc. (Pomáz, Szózat Könyvkiadó, 2022).
Irod.: lexikonok: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Evangélikus arcképcsarnok. Szerk. Tóth-Szöllős Mihály. (Bp., 2002)
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. (Újvidék, 2002)
Protestáns hősök 3. Félszáz portré az elmúlt fél évezred magyar történelméből. Szerk. Faggyas Sándor. (Bp., 2018).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSVC-QX35?lang=hu ([id.] Achim György születési anyakönyve, 1786)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSRX-MTZJ?lang=hu&i=196 ([id.] Achim György és Kerepeczky Judit házassági anyakönyve, 1805)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6NS2-D23F?lang=hu (Achim Mihály születési anyakönyve, 1848)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSRX-QL9B?lang=hu&i=622 (Achim Györgyné Kerepeczky Judit halotti anyakönyve, 1852)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:KDFK-YXR (Bekker Gizella születési anyakönyve, 1862)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6NSK-P1MV?lang=hu (Achim L. András születési anyakönyve, 1871 [valójában márc. 15-éről 16-ára virradóra született, az anyakönyv szerint 16-a])
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6J38-G6KX?lang=hu (Achim Ádám halotti anyakönyve, 1899)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/302220 (Achim Ádám gyászjelentése, 1899)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/302221 (Achim L. András gyászjelentése, 1911)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/328990 (Bekker Ádámné Adelmann Mária gyászjelentése, 1911)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D4H9-6DS?lang=hu (dr. Gyóni Mátyás halotti anyakönyve, 1955)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:83Y7-C92M (Achim Mária halotti anyakönyve, 1957)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:W88N-T7N2 (dr. Gyóni Ferencné Achim Gizella halotti anyakönyve, 1962)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:WQ14-3WN2 (Gyóni Ferenc halotti anyakönyve, 1963)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/282529 (Gyóni Ferenc gyászjelentése, 1963)
https://www.dabas.hu/index.php/onkormanyzat/teb-ertektar/2049-achim-mihaly-siremleke (Achim Mihály síremléke, és Achim Mihály halotti anyakönyve, 1916 fotó: 2016)
https://www.dabas.hu/index.php/varosunkrol/89-varosunk/helytortenet/318-gyoni-geza-a-mi-koltonk (Gyóni Géza, a mi költőnk, 2017)
http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Gy%C3%B3ni_G%C3%A9za_(1884%E2%80%931917) (Gyóni Géza életrajza a békéswikin, 2017)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM56810
https://magyarnemzetinevter.hu/person/663739/
https://nevpont.hu/palyakep/gyoni-geza-c36b8
http://www.nevpont.hu/view/10799
http://regi-nevpont.bdnetwork.hu/view/10799
Megjegyzések
A rokoni kapcsolatok az Achim család publikus történeti oldalairól: www.geni.com és www.myheritage.hu
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2025
