Pálóczi Horváth Ádám
költő, író, jogász, mérnök
Horváth Ádám, pálóczi
Született: 1760. május 11. Kömlőd, Komárom vármegye
Meghalt: 1820. január 28. Nagybajom, Somogy vármegye
Család
Régi református nemesi családból származott. Sz: Horváth György református lelkész, hollósi Somogyi Kata. Háromszor nősült. F: 1. 1782–1793: Oroszy Julianna. Elvált. 2. 1793–1818: Sárközy Jusztina. Özvegy. 3. (1818–1820: Kazinczy Klára, Kazinczy János magyarszékelyi református lelkész leánya.
Iskola
Elemi iskoláit Csiszáron, Bicskén és Koson (1767–1773), középiskoláit Debrecenben, a Református Kollégiumban végezte (1773–1780), megszakította teológiai tanulmányait, nagyhírű tanára, Hatvani István biztatására mérnöki és ügyvédi vizsgát tett (1780). A latinon kívül más idegennyelvet nem ismert, munkásságát németellenesség és a nemzeti múlt iránti fokozott hazafias érzelem jellemezte.
Életút
Miskolcon patvarista, egyúttal Eperjesen, a kerületi táblánál ügyvédgyakornok (1780), Pápán földmérő mérnök (1780–1782). Miután megnősült, előbb Balatonfüreden, utóbb Szántódon gazdálkodott (1782–1797), egyúttal irodalommal foglalkozott, az 1790-es évek elején már ismert költő. Szabadkőművesként a pesti Nagyszívűség Páholy (1789–1791), majd a zalaegerszegi Jó Tanácshoz Páholy tagja (1791-től). Országgyűlési követ (1790-től, egy kivétellel valamennyi országgyűlésen részt vett). Még földmérőként igen nagy jövedelemre tett szert, így módjában állt földeket bérelni és vásárolni. Bérbe vette a tihanyi kamarától a feloszlatott bencés rend szántódpusztai uradalmát (1785–1797: s ettől kezdve felváltva Balatonfüreden és Szántódon tartózkodott), és élénk irodalomszervezői tevékenységet is kifejtett. Javaslatot dolgozott ki – többek között – egy Magyar Nyelvművelő Intézet felállítására, támogatta egy Magyar Tudós Társaság megalakítását (a Révai Miklós által tervezett akadémia tagjává jelölte). Élete végén Nagybajomban telepedett le (1797–1812 és 1819–1820), közben Petrikeresztúron élt (1812–1819). Részt vett a keszthelyi Helikon ünnepségein (1817), majd ennek hatására megalapította a főként nőírókból álló Göcseji Helikont (1818-tól).
A 18. század vége, 19. század eleje sokoldalú írója, költője, polihisztor tudósa. Irodalmi munkássága mellett matematikához, csillagászathoz, földméréshez is értett, néprajzi, földrajzi és történeti kutatásokkal is foglalkozott, s az egyik első népdalgyűjtő volt. Első irodalmi sikerét Hunniással (1787), az egyik első magyar történetieposz-kísérlettel vívta ki. Az eposz Vergilius Aeneis c. művének mintájára, Hunyadi hadi sikereit kívánta megénekelni. A kerettörténet szerint, Hunyadi János, a rigómezei csata után, régi ellenségének, Drakula oláh vajdának fogságába esik, így neki meséli el a várnai és a rigómezei csatát, valamint élete egyéb fontosabb eseményeit. Az eposz felsorolja Hunyadi harcait, a vezér környezetében játszódó intrikákat, egyéni küzdelmeinek személyes indítékait. Hunyadit rátermettsége emelte ki egyszerű származású kortársai közül, ám az eposz végén mégis csak kiderül, hogy Hunyadi valójában előkelő család tagja. Voltaire Henriade-ja nyomán a csodás elemeket allegorikus formában (pl.: Irigység, Kevélység, Széthúzás stb.) jelenítette meg. Az első magyar eposz igen nagy visszhangot váltott ki, Kazinczy is elismerően nyilatkozott róla. Hunyadi személyéhez később is visszatért, a kormányzóról történeti színjátékot is írt (A fogoly Hunyadi címmel, 1790). Nagy műve mellett számos alkalmi kiadványt, köszöntőt, filozófiai elmélkedést írt, amelyek nagy részét a részben általa szerkesztett Holmi c. irodalmi antológiában tett közzé (I–III. köt., 1790–1793). Nevéhez fűződik az első magyar lélektani mű kiadása (Psychologia, 1790), több röpiratot jegyzett a magyar nyelv védelmében (Egy rövid tudósító levél, 1790), valamint a nők egyenjogúsítása érdekében (A magyar asszonyok prókátora, 1790), népszerű verses oktató könyvecskét írt a csillagászatról (Legrövidebb nyári éjtszaka, 1791).
Valószínűleg 1786-ban került kapcsolatba a szabadkőműves mozgalommal, jelentkezése után három évvel vették fel egy pesti páholyba. Felfedezett titok (1792) c. szentimentális regénykísérlete, egy, a szabadkőművesek közé vágyó fiatalember sikertelen beavatásának története, amelyet az ifjú, halálos ágyán vallott meg. A történet valójában egy hosszú beszélgetés, amelyben a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, haldokló fiú elmeséli életét egyik barátjának. A történetet elmesélő, névtelenségben maradt fiatalembernek döntenie kellett a szabadkőművesség és életének nagy szerelme, egy grófkisasszony között: a fiatal hölgy családja ugyanis nem adja hozzá leányát egy szabadkőműveshez. A fiatalember biztosan halad előre a különböző próbákon és egyre jobban megszereti jövendőbelijét. Végül elhatározza, hogy rendezi életét és feleségül kéri a leányt, és szakít a szabadkőművesekkel. A Felfedezett titok máig is a magyar irodalomtörténet egyik érdekes talánya. Egyes vélemények szerint, Pálóczi Horváth Ádám saját életét írta meg, mások viszont úgy vélik, hogy a történet a fiatalon elhunyt jóbarátnak, Ányos Pálnak (1756–1784) kíván emléket állítani. Újabb vélemények szerint Pálóczi Horváth Ádám névtelenül megjelent műve beleillik az általa oly kedvelt aktuálpolitikai művekbe: röpiratot írt a magyar nyelv ügyéről, a női egyenjogúsításról, majd egy részben fiktív regény keretén belül a szabadkőművességet népszerűsítette. A szabadkőművesség szervesen illeszkedik a szereplők tevékenységébe, a mozgalom is a mindennapi élet konfliktusain keresztül jelenik meg, jóllehet a Felfedezett titok elolvasása után a szabadkőművesség ugyanolyan titokzatos marad, mint amilyen volt. Élete végéig aktív szabadkőműves maradt, s amikor Fekete György katolikus pap újévi prédikációjában, 1793-ban, „istentelen királygyilkosoknak“ nevezte a testvéreket, a kassai páholy német nyelvű iratában védelmébe vette a mozgalmat. Pálóczi Horváth Ádám fordította le magyar nyelvre a röpiratot (A szabadkőművesek nem jakobiták, 1793). Az 1810-es években látott hozzá nagy művének, a szabadkőművesség történetének megírásához. A terjedelmes munka nemcsak a szabadkőművesség históriáját foglalta össze, hanem mindazon személyeknek az életrajzát is összegyűjtötte, akiknek munkásságából a testvérek merítettek, akiknek a tanításait magukévá tették (A Bölcsesség Nagy Mestereinek A Szent Rend kezdetétől fogva XII. századig Biographiája, 1812; a kéziratot az OSZK-ban őrzik).
Legismertebb az Ötödfél-száz Énekek, amely egy 1813-ban keletkezett, kézzel írott versgyűjtemény (kéziratok formájában terjedt, csak 1953-ban jelent meg könyv alakban). A vers- és dalgyűjtemény 445 históriai verset és pajzán éneket tartalmaz, amelyek döntő többsége természetesen jóval korábbról, a 18. század végéről, ill. a 19. század legelső éveiből származik. A korabeli szokás szerint a költő az általa feljegyzett művek közé keverte saját munkáit is, sőt nem ritkán átírta, átdolgozta az általa gyűjtött népdalokat is. A könyvecske a gúnydalok és a pajzán, „övön aluli“ énekek miatt rendkívüli népszerűségre tett szert: több olyan verset is írt amely kétértelmű, „kettős olvasazatú“; vagy úgy, hogy más, pikáns jelentésűként is értelmezhető, vagy pedig úgy, hogy a strófák másképpen olvashatóak függőlegesen, mint vízszintesen… Harmadik felesége, Kazinczy Klára – aki csak névrokona Kazinczy Ferencnek – gyűjtötte össze kéziratos verseit, s visszaemlékezéseivel, egyéb dokumentumaival együtt juttatta el a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárába (= Országos Széchényi Könyvtár, OSZK), Pálóczi Horváth Ádám halála után.
Emlékezet
Kömlődön, a helyi parókián született, a ma már műemlék épületet 1740-ben építették. Ugyanebben a házban született Obernyik Károly (1814–1855) színműíró is. A parókia homlokzatán elhelyezett márványtábla mindkettőjükre emlékezik. Az épületen 1994-ben teljes külső és belső felújítást is végeztek. A parókián egy muzeális érdekesség is látható: nyitott kéményű tűzhely. Ezt nevezték „szent kemencének”, mert az úrvacsorai kenyeret csak ilyen tűzhelyen lehet megsütni. Az emlékházban ma egyháztörténeti kiállítás és emlékmúzeum látható. Elemi iskoláit Csiszáron, Bicskén és Koson, középiskoláit Debrecenben végezte. Tanulmányai megszakítása után Miskolcon és Eperjesen patvarista, de Pápán mérnökként tevékenykedett.
A földmérőként vagyonossá vált Pálóczi Horváth Ádám irodalmi munkássága Balatonfüredhez és Szántódhoz kötődik. Balatonfüreden két háza is volt, az ún. kis háza, a később róla elnevezett utca 12. sz. alatt állt, innen költözött a részben maga által tervezett ún. nagy házba (ma: Ady Endre utca 13.). Ez utóbbi ház 1811-ig volt a költő tulajdonában (jóllehet Pálóczi már 1797-ben elköltözött!), ezután adta el azt Varga Ádámnak. A nagyobbik ház ma is megvan, itt működik a Ferencsik János Zeneiskola. Szántódpusztán az ún. Remete házat bérelte, ebben a ma is meglévő házban, emlékszobáját rendezték be. Pálóczi Horváth Ádámról közismert, hogy ő nevezte el először a Balaton „magyar tengernek“ (a Kazinczy Ferenchez, ill. a feleségéhez írt verses leveleiben, 1789–1790). Valójában az elnevezés nem tőle származik: Kazinczy Ferenc tizenhat éves (!) korában írt első, geográfiai munkájában (Magyar ország geographica, az az földi állapotjának lerajzolása, 1775) hívta így a Balatont. Kazinczy első munkája korábbi latin nyelvű földrajzi leírások kompilációja volt, a frazeológia végső forrása Michael Bonbardus Topographia magna Regni Hungariae (1718) c. műve. Kazinczy azonban csak földrajzi fogalomként használta a mare Hungaricum latin jelzős szerkezet magyar fordítását, irodalmi műben elsőként Pálóczi Horváth Ádám használta, s az ő munkássága nyomán terjedt el országosan! Kazinczy többször meglátogatta Pálóczit Balatonfüreden: látogatását Úti naplójában is megörökítette. A látogatás tényét a nagy ház falán is megörökítették (1981. szept. 25-én).
Nagybajomban (Somogy vármegye) telepedett le (1797–1812). Petrikeresztúrra (Zala vármegye) költözött (1812–1819), de élete utolsó éveiben visszatért Nagybajomra (1819-től). Nagybajomban többször vendégül látta Csokonai Vitéz Mihályt (1773–1805), akinek tehetségét elsők között ismerte fel, s több írásában is megvédte a költőt a méltánytalan támadásoktól. Nagybajomban hunyt el, a helyi temetőben nyugodott; sírja azonban elpusztult. Néhány éve Nagybajomban, a költő szerzeményeként azonosítottak egy titkosírással jegyzett könyvecskét, amelyik az egyik legjelentősebb korai magyarországi szabadkőműves dokumentum. A költő halotti bejegyzését a helyi múzeum őrzi, egyúttal mozgalom indult, hogy Pálóczi Horváth Ádám tiszteletére méltó emléket állítsanak (2014-ben). Nevét vette fel a nagybajomi Pálóczi Horváth Ádám Alapfokú Művészetoktatási Intézmény.
Születésének 200. évfordulóján emléktábláját helyezték el Szántódon (1960-ban). Róla nevezték el a zalaegerszegi Pálóczi Horváth Ádám Zene- és Művészeti Iskolát. Az iskola homlokzatán emléktábláját is elhelyezték (réz és gránit dombormű, Szabolcs Péter szobrászművész alkotása, 1973).
Főbb művei
F. m.: életében megjelent művei: Hunniás, vagy Magyar Hunyadi, azaz ama híres magyar vezér Hunyadi János életének egy része, melyet a Virgilius Eneise formájában öntve, négy sorú magyar strófákkal leírt. Hősköltemény. (Győr, 1787)
A lélek halhatatlansága felől való gondolatok, a mint azokat édes atyja halálakor szomorú szívvel rendbe szedhette. Költemény. (Pápa, 1788)
Hol-mi külömb-külömbféle versek, melyeket maga régibb és ujabb írásaiból öszveszedett. Költemények. (Pest, 1788)
Békesség angyala köszöntésire sümeghi banderiumnak felelettye. Siófok, 16. Jún. 1790. (H. n., 1790)
A szala-vármegyei nemes korona őrző seregnek Füredről 29. májusban, hajnalban lett kiindulásakor. (H. n., 1790)
A magyar asszonyok prókátora, a Budán öszvegyűlt rendekhez. Buda, 1790)
Két nagy hazafinak emlékezete. Ódák. (Buda–Pest–Kassa, 1790)
A férjfiak felelete az asszonyokhoz arra a javallásra, hogy jó volna az asszonyokat is a közönséges gyülekezetekbe bébocsátani. (Buda, 1790)
Minden szentek napján, 1790. Az özvegy asszony Magyarország palatinusáról gondolkozik. Költemény. (Pozsony, 1790)
Boronkay József diaetai oratziója a vallás dolgában magyarul. Fordította és czáfoló jegyzetekkel ellátta Horváth Ádám. (Pozsony, 1791)
Legrövidebb nyári éjtszaka, melyben leíratik, egy olyan csillagvizsgálónak beszélgetése; a ki a mult 1787. esztendőben nyár-kezdetkor, az égi testeket csudálkozva nézegeti, azoknak forgásaikat leírja és az ismeretesebb csillagzatok neveit a régi pogányok költeményeiből, a nagyjából magyarázza. Költemény. (Pozsony, 1791)
A vallás dolga Zala vármegyében a mostani idő-fordulatban. (Zalaegerszeg, 1791)
Hol-mi külömb-külömbféle versek és részszerént kötetlen folyó beszédek. III. darab. Melyeket maga egyszer másszor irogatott munkájiból öszveszedett, és most közre botsát Horváth Ádám. Költemények és Fogoly Hunyadi cz. szomorújáték 3 felvonásban. Kelt Budán, 16. júl. 1790. (Pest, 1792) Felfedezett titok. Azaz vallás-tétele egy olyan tudós ifjúnak, a ki sokáig igyekezett rajta, hogy Frajmaurer lehessen. Beszéli a vallástételt az ifjú, halála előtt kevéssel. (H. n., 1792)
A koronázandó felség bejövetelekor 1792. és a királyné koronázása után ebédkor Komárom, 1792. Költemény. (H. n., 1792)
Psychologia, azaz: a lélekről való tudomány. Iratott 1789. esztendőben. (Pest, 1792)
Hol-mi külömb-külömbféle versek és részszerént kötetlen folyó beszédek. Egyszer-másszor irogatta, és most közre botsájtja Horváth Ádám. Előszó kelt Balaton-Füreden 10. aug. 1791. (Győr, 1793)
A szabadkőművesek nem jakobiták. Egy egyenes szívű embernek ítélete. Németből ford. Horváth Ádám. (Kassa, 1793)
Buzdítás az insurrectiora Pozsonyban 15. Nov. 1796. Költemény. (Pozsony, 1796)
Egy nemes biztatás az hív vitéz magyarokhoz. Költemény. (Pozsony, 1796)
Quadratura circuli a petitionibus principii, quibus lunula Hippocratis arguitur immunis. (Buda, 1807)
A tétényi leány Mátyás királynál. A régi kis-világbeli magyar erkölcsnek, és észnek példája. Vígjáték formában. Régen írta és most közre bocsátja Horváth Ádám. (Pest, 1816)
Rudolphias, azaz a habsburgi I. Rudolf császár viselt dolgainak egy része. Hangmértékes és egyszersmind egyező-végzettes versekben írta 1815-ben. (Béts, 1817)
Magyarországnak belső ismerete vagy egy kis rövid statistica. Az oskolák számára készítette 1814-ben Horváth Ádám. (Veszprém, 1817)
A magyar Magog patriarkhátúl fogva I. István királyig. Írta és most közre bocsátja Horváth Ádám. (Pest, 1817)
Zöld fársáng, vagyis Leges legszebb leányvásár, szép leányok fársángja, szép legények mátkája… Fársángi költemények. (Pest, 1817)
Hattyúi ének a Keszthelyi Helikon ünnepére. Febr. 12. 1819. Költemény. (H. n., 1819)
művei új kiadásai: P. H. Á. Holmi-jának negyedik darabja. A költő emlékének somogyi megörökítése céljából, a csurgó gimnázium másfélszázados fennállásának ünneplése alkalmából, a III. köt. Holmi megjelenésének 150. évfordulóján. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Écsy Ö. István. (Csurgó Könyvtár. 18. A Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium kiadványa. Csurgó, 1942)
Ötödfélszáz énekek. P. H. Á. dalgyűjteménye az 1813. évből. Kritikai kiadás. Sajtó alá rend. Bartha Dénes és Kiss József. 8 táblával. (Bp., Akadémiai, 1953)
Horváth Ádám levelezése „poétriáival”. Göcseji levelek, versek, dalok. 1813–1820. Sajtó alá rend. Péterffy Ida. (Zala megye irodalmi hagyományai. 1. Göcseji Helikon. Honismereti közlemények. A Zala megyei Könyvtár kiadványa. Zalaegerszeg, 1973)
Énekes poézis. Válogatás P. H. Á. ó és új mintegy ötödfélszáz énekek ki magam csinálmányja, ki másé című, 1813. évi kéziratos dalgyűjteményéből. Vál., szerk. Katona Tamás. Az utószót Küllős Imola, a dallamokra vonatkozó jegyzeteket Domokos Mária írta. 16 táblával, kottamelléklettel. (Bp., 1979)
P. H. Á. Szántódon. P. H. Á. ismeretlen levelei. 1788–1789. Sajtó alá rend. Péterffy Ida. (Szántódi füzetek. 1. Bp., 1980)
Pajkos énekek. Többekkel. (Magyar Ritkaságok. Bp., 1984)
Levelek Szántódról. Válogatás P. H. Á. írásaiból. Levelek, versek, prózai művek. 1787–1790. Vál., szerk., sajtó alá rend. Péterffy Ida. (Szántódi füzetek. 8. Szántódpuszta, 1984)
Felfedezett titok. Regény. A szöveget gondozta és a Horváth Ádám és a szabadkőművesség c. kísérő tanulmányt írta Németh József. (Ritkaságok. Bp., 1988)
Rudolphias. Részletek. (A bajnok ébred. Hősköltemények. Vál., szerk. Zentai Mária. Bp., Unikornis, 2000). P. H. Á. verses kiadványai. 1787–1796. Kritikai kiad. Sajtó alá rend. Tóth Barna. (Régi magyar költők tára. XVIII. század. Bp.–Debrecen, 2015).
Irodalom
Irod.: Dér István: P. H. Á. Hunniása. (A Temesvári Állami Gimnázium Értesítője, 1899 és külön: Temesvár, 1899)
Kubáss Margit: P. H. Á. és a nyelvújítás. (Bp., 1910)
Harsányi István: P. H. Á. két kiadatlan levele Szentgyörgyi István sárospataki tanárhoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1911)
Borzsák István: P. H. Á. lírája. (Monor, 1919)
Székely Károly: P. H. Á. nézetei a nyelvújításról. Kismonográfia. és egy. doktori értek. is. (Specimina. 10. Pécs, 1929)
Mészöly Gedeon: P. H. Á. énekeskönyve. (A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. IV. Társadalom- és Néprajz Szakosztály. 8. Szeged, 1930)
Gálos Rezső: P. H. Á. verse gr. Festetics György halálakor. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1938)
Hegyi Ferenc: P. H. Á. Kismonográfia és egy. doktori értek. is. (Magyar irodalmi dolgozatok a debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Szemináriumából. Palaestra Calasanctiana. A piaristák doktori értekezései. 30. Debrecen, 1939)
Écsy Ö. István: P. H. Á. eskája. (Debreceni Szemle, 1943)
Écsy Ö. István: P. H. Á. Holmi-jának negyedik darabja. (Irodalomtörténet, 1944)
Busa Margit: Adatok P. H. Á. két munkájához. (Magyar Könyvszemle, 1956)
Vörös Károly: Adatok P. H. Á. életéhez. (Irodalomtörténeti füzetek. 17. Bp., 1958)
Papp Vilmos: P. H. Á. ismeretlen levelei az Őrség ügyében. (Vasi Szemle, 1964)
Péterffy Ida: P. H. Á. nyomában Balatonfüreden. (Magyar Zene, 1967)
Péterffy Ida: P. H. Á. világjáró táncnótájának keletkezése. (Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv, 1970)
Péterffy Ida: Sirató versek P. H. Á. halálára. (Somogy [folyóirat], 1971)
Péterffy Ádám: P. H. Á. köszöntője. (Muzsika, 1972)
Bíró Ferenc: P. H. Á., Csokonai és Newton. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1973)
Kanyar József: Két honismereti munka véleményezése a XVIII. században. P. H. Á. ismeretlen „lektori” jelentése. (Somogy [folyóirat], 1975)
Péterffy Ida: P. H. Á. három levele Jankovich Miklóshoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1976)
Péterffy Ida: P. H. Á. ünnepi köszöntője Teleki László főispán tiszteletére. (Somogy [folyóirat], 1977)
Péterffy Ida: P. H. Á., a spanyol banderista Budán, 1790. (Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv, 1977)
Hrenkó Pál: P. H. Á., földmérő. (Geodézia és Kartográfia, 1980)
Péterffy Ida: Egy régi kaposvári újsághír nyomában. Magyar Kurír, LXV. sz. Domján György – P. H. Á. (Somogy [folyóirat], 1980)
Matyikó Sebestyén József: P. H. Á. emlékezete. (Somogyi Honismereti Híradó, 1985)
Tari Lujza: Újabb adatok P. H. Á. dalaihoz. (Magyar Zene, 1989)
Szilágyi Márton: P. H. Á.: Felfedezett titok. (Irodalomtörténet, 1990)
P. H. Á. levele Csokonainak. Balatonfüred, 1794. aug. 13. A csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium dokumentuma. Közreadja Debreceni Attila. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1997)
Matyikó Sebestyén József: Kinek írta a „Jó mondás, fokra” és a „Szántódi tus” c. verseit P. H. Á.? (Pannon Tükör, 1997)
Deák Varga József: „Pálóczi” volt-e Horváth Ádám? Heraldikai adalék egy vitatott irodalomtörténeti kérdéshez. (Turul, 1998)
Németh László Sándor: A házi szövetség felbontása, avagy P. H. Á. házassági bontóperének rövid summázata. (Holmi, 1999)
P. H. Á. előszava a Példabeszédekhez. Közreadja Molnár Mónika. (Bár. Társadalomtudományi és művészeti folyóirat, 1999)
Molnár Mónika: P. H. Á. Bibliográfia. Egy. szakdolgozat. (Debrecen, 2001)
Csörsz Rumen István: Csipkebokor, kormos agyag énekemet énekli. Közköltészeti cserefolyamatok P. H. Á. Érthetetlen énekében. (Folklór és irodalom. Szerk. Szemerkényi Ágnes. Bp., 2005)
P. H. Á., a magyar tenger poétája Füreden. Tanulmányok és szemelvények. Szerk. Ács Anna. (A Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadványai. Balatonfüred, 2010)
Szilágyi Mónika: Egy szabadkőműves polihisztor. P. H. Á. Egy. szakdolgozat. (Szeged, 2010)
Matyikó Sebestyén József: P. H. Á., a polihisztor. (Somogyi honismeret, 2010)
Magyar Arion. Tudományos tanácskozás P. H. Á. születésének 250. évfordulóján. Budapest, 2010. okt. 20–21. Tanulmányok P. H. Á. műveiről. Szerk. Csörsz Rumen István és Hegedűs Béla. (Bp., 2011)
Sirató Ildikó: P. H. Á. drámaszövegeinek néhány filológiai és színjátszás-történeti összefüggése. (Bibliotheca scientiae et artis. 2. Szöveg – emlék – kép. Tanulmányok. Szerk. Boka László és P. Vásárhelyi Judit. Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványa. Bp., 2011)
Papp Vilmos: P. H. Á. református egyházi énekek szerzője. Kismonográfia. (Bp., 2013)
Tusnády László: Kétszáz éves P. H. Á. dalgyűjteménye. (Széphalom. A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 2013)
Tóth Barna: „A tudományos asszonyt, feleségnek nem javaslom.” P. H. Á. és a nőkép változásai. (Széphalom. A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 2014).
Irod.: Ferenczy Jakab–Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. (Pest, 1856)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
Somogyi Helikon. A Somogy megyei származású, vagy Somogyban több-kevesebb ideig lakó, vagy legalábbis Somoggyal kapcsolatban működő költők, írók és művészek lexikona. Szerk. Hortobágyi Ágost. (Kaposvár, 1928)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
Hungária irodalmi lexikon. Szerk. Kőhalmi Béla és Révay József. (Bp., 1947)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Zoványi György: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. (3. jav. kiad. Bp., 1977)
Somogyi életrajzi kislexikon. (2. bőv. kiad. Kaposvár, 1981)
Brockhaus–Riemann zenei lexikon. I–III. köt. A magyar kiadást szerk. Boronkay Antal. (Bp., 1983–1985)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Frideczky Frigyes: Magyar zeneszerzők. (Bp., 2000)
Alapi Gyula: Komárom vármegye kultúrtörténetéből. (Tatabánya, 2000)
Zalai életrajzi lexikon. (3. jav. és bőv. kiad. Zalaegerszeg, 2005).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2016
