Brem György

Született: 1898. június 28. Budapest
Meghalt: 1943. január 13. Alekszejevka, Voronyezsi régió, Orosz SZSZSZK, Szovjetunió

Család

Nagyszülei, apai: Brehm/Brem József (†1902. jún. 28. Bp. Temetés: 1902. jún. 30. Kerepesi út) háztulajdonos; [legid.] Brem György és Bockmayer Anna fia és Shier/Sír Katalin (†1908. szept. 10. Bp.); Schier József leánya.

 

Szülei: [id.] Brem György (†1927. nov. 2. Bp. Temetés: 1927. nov. 4. Kerepesi út) textilkereskedő, Billau Anna Auguszta.

 

Felesége: 1932. okt. 6.–1943. jan. 13.: Cseh Margit (1896. ápr. 24. Bp.–1976. febr. 13. Bp.); Cseh István urasági kocsis és Fuchs Alojzia leánya.

 

Gyermeke, fia: [legifj.] Brem György Péter (1936. okt. 11. Bp.) az Agrico-Magyarország Kft. ügyvezetője, Visegrád díszpolgára (2011).

 

Németországi katolikus családból származott, legelső ismert rokonai a pesti Józsefvárosban (VIII. kerület) éltek, nagyszülei a Práter utcában laktak. A család eredetileg a Brehm névváltozatot használta, Brem György néhány írása is Brehm György néven jelent meg. Idővel a családnév kiejtés szerinti változata terjedt el (Brem vagy Brém alakban), akárcsak a rokon Schier/Sír család névváltozatainál.

Iskola

A budapesti VIII. kerületi községi főreáliskolában (1908–1912) és a Budapesti Kereskedelmi Akadémián tanult (1912–1914). Az I. világháború végén az 1. honvéd lovas tüzérosztálynál szolgált (1918-ban hadnagyi rendfokozatban szerelt le).

 

A korabeli lapokban dr. Brem György néven szerepelt, (jogi) tanulmányai és doktori oklevele adatai ismeretlenek.

Életút

A két világháború között textil-nagykereskedőként működött Budapesten.

 

Az I. sz. Cserkészkerület ügyésze (1929–1934), gazdasági ellenőre (1934–1943). A Baross Szövetség tagjaiból alakult Baross Áruhitel és Értékesítő Szövetkezet igazgatósági tagja (1938–1940), a Merino Posztókereskedelmi Rt. gyapjúszövet-gyártó és -forgalmazó cég vezetője (1940–1943).

A Keresztény Textil-nagykereskedők Egyesülete alapító igazgatósági tagja (1941–1943).

A Műegyetemi Evezős Club (MEC) evezőse (a négy- és nyolcevezős hajók kormányosa, 1925–1931) és a klub igazgatója (1927–1930). A Magyar Turista Egyesület hegymászója és az MTE választmányi tagja (1923–1925 és 1928–1930). A Magyar Evezős Szövetség (MESZ) igazgatósági tagja és kajakosztályának alapító elnöke (1935–1941), a MESZ-ből kivált önálló Országos Magyar Kajak Szövetség alapító ügyvezető elnöke (1941–1943). Az első magyar kajaksport egyesület, a Karakán Kajak Klub (KKK) alapító tagja és első kapitánya (1936–1941).

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 1934. évi athéni ülésén úgy döntött, hogy az 1936. évi berlini olimpia programjába felveszi egy új vízisportág, a kajak-kenu 9 versenyszámát (érdekesség, hogy a sportág olimpiai felvétele ellen – ismeretlen okból – egyedül a magyar küldött szavazott). Az új vízi sportág elnevezésében (a magyar sportsajtóban) akkor igen nagy volt a bizonytalanság; a három szakágat összefoglaló néven kajaksportnak vagy kanu/kenusportnak ‘különböző kajak- vagy kenucsónakokban történő versenyszerű evezés’ hívták. A „kanusport” ugyanis akkor három szakágból állt: a kanadier kajakból (= indián kenu), a „merevkajakból” (= kajak) és az összerakható kajakból (faltboat vagy faltboot). A sportág nemzetközi szövetségét (= későbbi nevén: Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség; International Canoe Federation [ICF]) Max Eckert (= Max W. Eckert, 1897–1975) vezette, aki nem azonos a német földrajztudós Max Eckerttel (= Max Eckert-Greitendorff, 1868–1938). A sportvezető Max Eckert nem értette, hogy az evezésben kiváló eredményeket elért Magyarország miért ellenezte a kajak-kenu sportág olimpiai bemutatkozását? Eckert még abban az évben felvette a kapcsolatot a Magyar Evezős Szövetséggel (MESZ) és az első kajakozókat foglalkoztató Magyar Kajak Egylettel. Valószínűleg már 1934-ben kapcsolatba került Brem Györggyel (1936-ban amikor a sajtóban is megjelent, hogy Eckert Bremmel folytatott megbeszéléseket, a hírből kiderült, hogy a német vendég akkor már többször járt Magyarországon mint a német evezősök vezetője). Brem György valószínűleg Max Eckert kezdeményezésére kezdte el szervezni a MESZ-en belül az első kajakosokat. A Magyar Kajak Egylet azonban a „nudlinak” becézett kajakokkal elsősorban a vízitúrázást szolgálta, elzárkózott a versenyszerű kajakozástól (a kenu pedig még ismeretlen volt Magyarországon…)

 

Brem György 1935 végén megalapította a MESZ kajakszakosztályát, amely a túrázó kajakozáson kívül a versenyszerű kajakozást is összefogta. Rendkívüli sportdiplomáciai érzékével elérte, hogy a „vízitúrázók” továbbra is a Magyar Kajak Egyletben sportoljanak, az evezősök viszont a kajaksportokat a szintén általa alapított Karakán Kajak Klubban (KKK) űzhetik. A sportág harmadik „szakosztálya” a Magyar Cserkész Szövetség lett (Brem György cserkészvezető is volt!), ahol mind a túrázó, mind a sportoló kajakozók otthonra leltek. A KKK, az első magyar kajaksport egyesület, 1936. febr. 6-án alakult meg a MESZ helyiségeiben. A klubalapítás közvetlen oka az volt, hogy az 1936. évi berlini olimpia műsorán először szerepelt a sportág, s a MESZ (amely keretében fejlődött az új vízisport) két versenykajakot, egy egyes- és egy ketteskajakot rendelt Brémából (minden bizonnyal Max Eckert közbenjárására) az olimpiai felkészülést elősegítendő. A megérkezett két német „mintakajak” alapján Dóka Mátyás hajóépítő mester a KKK számára még két kajakot készített, ezek voltak az új sportág első magyarországi sportszerei. Az első (még nem bajnoki) versenyeket 1936-ban, az evezős bajnokságok keretében bonyolították le, két szakágban. „Merevkajakban” (= kajakban), egyesben Szittya Péter, kettesben Cseh Gábor és Gelle Sándor; összerakható kajakban (= faltboat), egyesben Magyarkuthi Károly, kettesben Kolnai István és Poór Tibor győzött. Valamennyi számban 10.000 méteren rendeztek versenyeket, a győzteseket nevezték az olimpiára (Magyarkuthi Károly végül nem vett részt a berlini versenyeken).

 

Brem György élete utolsó éveiben (1937-től 1942-ig) szinte kizárólag csak a hazai kajak-kenusport szervezésével foglalkozott. A kajak-kenu országos versenyeket 1937-ben még mindig az evezős bajnokságok keretén belül rendezték meg, ennek betétszámai voltak a kezdők kajakversenyei (az egyik ilyen versenyszámban tűnt fel a sport első magyar klasszisa Balatoni Kamill). Az első (hivatalos) magyar kajak-kenu bajnokságokat 1938. aug. 20-án és 21-én rendezték meg. A két egyes szám végeredménye. Kajak egyes, 1000 m: 1. Balatoni Kamill (Karakán Kajak Klub) 4:37.8, 2. Cseh Gábor (Karakán Kajak Klub) 5:00.0, 3. Blahó Kálmán (Magyar Cserkész Szövetség) 5:35.0. Kajak egyes 10.000 m: 1. Balatoni Kamill (Karakán Kajak Klub) 47:31.8, 2. Cseh Gábor (Karakán Kajak Klub) 55:55.0, 3. Blahó Kálmán (Magyar Cserkész Szövetség) 60:30.00, 4. Petőházi Mátyás (Magyar Cserkész Szövetség) 66:38.00.

 

Brem György 1938-tól már az önálló kajak-kenu bajnokságokat szervezte és kapcsolatai révén jelentős szerepet játszott abban, hogy a magyar versenyzők indulhattak az első világbajnokságon. Balatoni Kamill 1938-ban, a sportág első világbajnokságán, a Stockholm környéki Vaxholmban, Cseh Gáborral együtt képviselte a magyar színeket. A kísérő sportvezető Brem György volt, aki saját pénzével is támogatta versenyzőit. A legenda szerint Vaxholmba tartva, Breslauban (= Wroclaw, Lengyelország) betértek egy vízisportüzletbe, ahol Brem meglátott egy modern faltboat versenykajakot, ami annyira megtetszett neki, hogy rögtön megvásárolta – Balatoninak. Balatoni ezzel a hajóval lett második 10.000 méteren, maga mögé utasítva – többek között – az akkor az Anschluss miatt már német színekben versenyző (később ismert orgonaépítő) osztrák Gregor Hradetzkyt. Balatoni mégsem volt elégedett a sportág első (ezüst)érmével. Elmondása szerint tapasztalatlanul versenyzett: a svéd Arne Bogren engedte, hogy Balatoni végig vezessen, így a farvizén evezve az utolsó métereken, mindössze 30 centiméterrel lehajrázta Balatonit…

 

Brem György kezdeményezésére és vezetésével magyar sportolók először 1940. júl. 13-án és 14-én vettek részt Németország kajak-kenu bajnokságain, a Starnberg-tavon. A kétnapos regattán hatalmas meglepetésre a magyar versenyzők (a szenior, a junior és a kezdő kategóriákban) összesen 9 első helyezést szereztek (egy második és egy negyedik helyezés mellett). Ez volt a sportág első, nemzetközi regattán elért jelentős eredménye. A sikerek hatására Brem György úgy gondolta, hogy eljött az idő egy önálló Országos Magyar Kajak Szövetség (OMKSZ) megalapítására. Az új szövetség alakuló ülését 1941. júl. 30-án tartotta meg az Országos Testnevelési Tanács (OTT) nagytermében. Az alakuló ülésen vitéz Csik László, az evezősök kapitánya (az olimpiai bajnok úszó Csik Ferenc nevelőapja) köszöntötte és búcsúztatta a Magyar Evezős Szövetségből kiváló kajakosokat, majd Brem György ismertette a „kanusport” történetét, hazai múltját és eredményeit, végül felolvasta az új sportszövetség általa szerkesztett alapszabályait, amelyeket az alakuló közgyűlés a helyszínen elfogadott. Ezután közfelkiáltással megválasztották az OMKSZ elnökévé Kammermayer Oszkárt, ügyvezető elnökévé Brem Györgyöt, az első szövetségi kapitánynak pedig Pálinkás Lászlót nevezték ki. Brem György készítette el a sportág első (és sokáig utolsó) statisztikai adatait is. Egyik utolsó, 1942-ben készült feljegyzése szerint a szövetség első évében, 1941-ben Magyarországnak 8 egyesületben 80 férfi- és 23 női kajakversenyzője volt, ez azonban kiegészült még a kajakversenyeken rendszeresen elinduló, nem igazolt „portyakajakos” versenyzőkkel, ez Brem szerint még kb. 60-65 fő lehetett. A sportág legeredményesebb versenyzője Balatoni Kamill volt, aki a statisztika elkészítése idején 71 győzelmet aratott (és 1940-től minden évben elnyerte a Szendey-vándordíjat).

Emlékezet

Brem György a II. világháború idején önkéntes frontszolgálatra jelentkezett mint honvédségi síoktató (főhadnagyi rendfokozatban, így mentesült a fegyveres szolgálat alól). Barátjával, Dolesch Ivánnal 1942. nov. 14-én indult a Don-kanyarba: Dolesch Ivánt Karpenkovóba, Brem Györgyöt Alekszejevkába (Voornyezsi régió, Orosz SZSZSZK, Szovjetunió) osztották be. Mindketten egy-egy huszár századhoz kerültek, a front akkor már beállt, a magyar katonák nem számítottak a kemény orosz télre, beásták magukat és bunkeréletet éltek. A két oktató néhány hónapig tanította őket sível közlekedni, sífelszereléseket készíteni, majd 1943. jan.-ban megindult az orosz ellentámadás. Brem György azonban nem szovjet fegyverektől esett el: Dolesch Iván közlése szerint vírusos agyhártyagyulladásban vesztette életét az alekszejevka-nyikolajevkai kórházban. (Jány Gusztáv vezérezredes 1943. febr. 6-án parancsban dicsérte meg a fronton járt síoktatókat helytállásukért, Dolesch Ivánt 1943. febr. 12-én hazarendelték háttérszolgálatra…)

 

Brem György tiszteletére 1943-ban az Országos Magyar Kajak Szövetség bajnoki pontversenyt, 1944-ben az Országos Magyar Kajak Szövetség és a MOVE TE kajakosztálya Brem György-emlékversenyt rendezett (a Margitsziget melletti pesti Dunaágban).

Elismerés

Nemzetvédelmi Kereszt (1941).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2025