Dienes Valéria
táncpedagógus, filozófus, pszichológus
Dienes Pálné Geiger Valéria; 1906-ig Geiger Valéria
Született: 1879. május 25. Szekszárd, Tolna vármegye
Meghalt: 1978. június 8. Budapest
Temetés: 1978. június 27. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Dédszülei, apai: Geiger János, Kaiser Anna (1792. ápr. 14. Tolna, Tolna vm.); Lang Jakab (†1836. júl. 18. Tolna), Ketterer Katalin (1801. dec. 30. Tolna–1848. szept. 14. Tolna).
Dédszülei, anyai: Benczelits József, Boronyai Margit; Ujfalusy Ferenc (†1880. júl. 5. Szekszárd. Temetés: 1880. júl. 6. Szekszárd, Felső Temető) magyar kir. uradalmi számtartó, Halász Borbála.
Nagyszülei: Geiger Flórián (= Geiger Flóris, 1816. júl. 27. Tolna–1906. ápr. 16. Tolna. Temetés: 1906. ápr. 18. Tolna, Családi Sírbolt) építőmester, Lang Rozália (1821. aug. 29. Tolna–1872. nov. 6. Tolna. Temetés: 1872. nov. 8. Tolna, Családi Sírbolt); dr. Benczelits Ignác (1833. jan. 29. Földvár [Dunaföldvár], Tolna vm.–1882. jún. 22. Szekszárd. Temetés: 1882. jún. 23. Szekszárd, Felsővárosi Sírkert) törvényszéki bíró, Ujfalussy/Ujfalusy Anna (= Ujfalussy Nina, 1837?–1876. aug. 8. Szekszárd. Temetés: 1876. aug. 9. Szekszárd, Felsővárosi Sírkert).
Ujfalussy Anna testvére: [id.] Ujfalussy Imre (1828. szept. 21. Fajsz, Pest vm.–1911. márc. 17. Szekszárd) szekszárdi ügyvéd, a Függetlenségi Párt helyi elnöke.
[id.] Ujfalussy Imre felesége: Rácz/Raácz Anna (= Raácz Nina, 1827. okt. 11. Zomba, Tolna vm.–1901. márc. 18. Szekszárd. Temetés: 1901. márc. 20. Szekszárd, Alsóvárosi Sírkert); hídvéghi Raácz József (†1884. ápr. 7. Szekszárd. Temetés: 1884. ápr. 8. Szekszárd, Felsővárosi Síkert) főszolgabíró, kir. törvényszéki bíró és Mirth Jozefa (†1870. szept. 6. Szekszárd. Temetés: 1870. szept. 7. Szekszárd) leánya.
Raácz József és Mirth Jozefa voltak Babits Mihály dédszülei, Raácz Anna testvére: Raácz Innocentia (Raácz Cenci, 1828. dec. 18. Zomba–1912. jan. 19. Szekszárd. Temetés: 1912. jan. 21. Szekszárd) volt Babits Mihály nagyanyja.
Szülei: dr. Geiger Gyula (Geiger, Julius 1852. jún. 30. Tolna, Tolna vm.–1918. szept. Bp.) jogász, ügyvéd, törvényszéki jegyző, a Szekszárd és Vidéke c. lap kiadója és szerkesztője Benczelits Erzsébet (1859. okt. 23. Bonyhád, Tolna vm.–1942. jan. 13. Győr Temetés: 1942. jan. 15. Farkasrét) polgári iskolai tanár.
Geiger Gyula 2. felesége: Lipovnitzky/Lipovniczky Erzsébet (1863. jún. 25. Jászapáti, Jász-Nagykun-Szolnok vm.–1934. jan. 24. Bp. Temetés: 1934. jan. 27. Rákoskeresztúr); lipovniki Lipovniczky Kálmán (1838. okt. 5. Jászapáti, Jász-Kun kerület–1912. szept. 17. Heves, Heves vm., Temetés: 1912. szept. 19. Hevesi Sírkert, Római Katolikus Temető) földbirtokos, megyei törvényhatósági bizottsági tag és ontopai Petheő Ilona Anna (1846. okt. 7. Heves–1915. júl. 27. Bp.) leánya.
Geiger Gyula testvérei: Dosch Edéné Geiger Terézia (1841. márc. 23. Tolna–1907. okt. 19. Bp.), Dicenty Gyuláné Geiger Paulina (1844. máj. 28. Tolna–1930. máj. 1. Szekszárd. Temetés: 1930. máj. 2. Szekszárd, Alsóvárosi Sírkert), ifj. Geiger Flórián (1850. jún. 20. Tolna–1877. ápr. 25. Tolna. Temetés: 1877. ápr. 27. Tolna), Weber Jánosné Geiger Rozália (1853. dec. 3. Tolna–1942. dec. 10. Paks, Tolna vm. Temetés: 1942. dec. 12. Püspöknádasd, Családi Sírbolt), Geiger Károly (1855. jún. 24. Tolna–1924. jan. 18. Alsónémedi) és Fröhlich Ferencné Geiger Antónia (1857. dec. 8. Tolna–1944. jan. 11. Paks).
Dosch Ede és Geiger Terézia leánya: Breslmayer Gyuláné Dosch Róza (1867. Szekszárd–1931. márc. 28. Bp. Temetés: 1931. márc. 30. Kerepesi út).
Breslmayer Gyula és Dosch Róza fia: Beleznai László (= 1908-ig Breslmayer László, 1891. nov. 16. Bp.–1953. márc. 23. Bp.) úszó, vízilabdázó, a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) vízilabda-kapitánya.
Dicenty Gyula és Geiger Paulina fia: Dicenty Dezső (1879. okt. 16. Szekszárd–1965. ápr. 25. Balatonfüred) szőlész, az Ampelológiai Intézet igazgatója (1920–1942).
Testvére: Geiger Edith Antónia (1884. márc. 17. Szekszárd–1973. márc. 7. Győr. Temetés, hamvasztás utáni urnaelhelyezés: 1973. ápr. 12. Farkasrét) mozdulatművész, testnevelő tanár, a győri leánygimnázium r. tanára (1919–1946), féltestvérei: [ifj.] Geiger Gyula (1897. aug. 15. Szekszárd–1928. ápr. 1. Bp.) honvédtiszt, százados és Geiger Flórián (1931-től Hegedűs Flórián, 1899. ápr. 7. Szekszárd–1968. márc. 7. Heves, Heves m.) bérelszámoló.
Férje: 1905. nov. 15.–1920: Dienes Pál (1882. nov. 24. Tokaj, Zemplén vm.–1952. márc. 23. Tumbridge, Wales) matematikus, egyetemi tanár. Elvált.
Dienes Pál testvére: Dienes László (1889. márc. 27. Tokaj–1953. ápr. 5. Bp.) szociológus, esztéta, a Fővárosi Könyvtár igazgatója (1946–1952); dr. Dienes Barna (1852–1923) jogász, az Alsó-szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat igazgatója és Pusztay Ilona fia.
Dienes László felesége: dr. Götz Irén (1889. ápr. 3. Magyaróvár, Moson vm.–1940. dec. 24. Ufa, Szovjetunió) kémikus, az első magyar egyetemi tanárnő.
Gyermeke, fia: dr. Dienes Gedeon (1914. dec. 16. Bp.–2005. okt. 1. Bp.) tánckutató, művelődéstörténész, a Magyar Tánctudományi Társaság elnöke (1990–2005) és dr. Dienes Zoltán (1916. szept. 11. Bp.–2014. jan. 11. Wolfville, Új-Skócia, Kanada) matematikus, matematikatanár, a kanadai Sherbrooke Egyetem Matematikaoktatási Kutatóközpontja igazgatója (1966–1978).
Iskola
Mayer-Arlow Mária szekszárdi magánelemi-iskolájában (1885–1891), a szekszárdi állami felsőbb leányiskolában (1891–1892) és a pápai állami polgári leányiskolában tanult (1892–1893). A Győri Állami Tanítóképzőben tanítói képesítést (1897), a budapesti Erzsébet Nőiskolában polgári iskolai tanári okl. szerzett (1901), a budapesti VI. kerületi állami főreáliskolában magánúton éretts. (1901).
A budapesti tudományegyetemen matematika–fizika–filozófia szakon tanult (1901–1905), filozófiából bölcsészdoktori okl. szerzett (az első magyar klasszikus bölcsészdoktornő!, 1905. jún. 24.). Az egyetemen elsősorban br. Eötvös Loránd (fizika), Beke Manó (matematika) és Alexander Bernát (filozófia) előadásait hallgatta, közben a Zeneakadémián Szendi Árpád tanítványaként zeneszerzést és zongorát is tanult (1901–1905). Tanulmányait Párizsban folytatta: Émile Picard-nál matematikát tanult (mint rendkívüli hallgató, 1908–1909 és újabb doktori vizsgát tett: 1909. ápr. 26-án), Henri Bergson filozófia-előadásait és Raymond Duncan kolóniája görögtorna-tanfolyamait látogatta (mint vendéghallgató, 1910–1912).
Életút
Párizsi tanulmányai befejezése után Budapesten Bertalan Verával tánciskolát nyitott (itt mutatta be, majd kezdte el tanítani orkesztikának elnevezett mozdulatművészetét, 1912–1915), felállította Orkesztikai Iskoláját (1915–1919). A Tanácsköztársaság alatt tervezetet készített a női testnevelés megreformálására (1919), a proletárdiktatúra bukása után Bécsbe emigrált, ahol a grinzingi Montessori Kinderheimben (= Gyermekotthon) tanított orkesztikát (1920), Nizzában (1920–1922) és Párizsban Raymond Duncan kolóniájának tagja (1922–1923), Újabb hazatérése után Domonkos Lászlóné (= Löllbach Emma) Új Iskolájának tanára (1923–1929), egyúttal a Kapás utcai orkesztikai tanfolyama (1924–1926), majd az ismét önálló Orkesztikai Iskolájának vezetője (1929–1944).
Dienes Valéria Henri Bergson mozdulatpszichológiai elméletéből és a Duncan testvérek (Raymond és Isadora Duncan) gimnasztikai és táncművészetéből alakította ki saját mozdulatművészetét, amelyet orkesztikának nevezett el. Az orkesztika (korábbi elnevezései: görögtorna, spártai torna) az emberi mozdulatok művészete. Az elnevezés a görög orkheomai ‘mozog, táncol’ szóból származik, akárcsak az orkesztra, aminek eredeti jelentése ‘tánchely, mozgásra alkalmas terület’ vagy az orkhesztész ami ‘mozdulatművészt’ jelent. Dienes Valéria művei, koreográfiái pedig valójában orkhémák, azaz mozdulatköltemények. A 19. század végétől sorra alakultak új és még újabb testnevelési és tornarendszerek, Dienes Valéria azonban megpróbálta egyesíteni a gimnasztikát, a táncot, a mimikát a szöveggel és a dallammal. Más megközelítésben Dienes Valéria kísérletével párhuzamosan – sőt már azt megelőzően is – többen próbálkoztak mozdulatelemzéssel (pl. Jacques Dalcroze, a zenei nevelés; Bess Mensendieck a gyógyítás céljára stb.) Az ilyen és az ehhez hasonló próbálkozások azonban egy nagyon lényeges szempontból különböztek Dienes Valéria elképzeléseitől: a mozdulatot valamely más cél szempontjából tanulmányozták. Ezekkel szemben Dienes Valériánál a mozdulat mint önálló és rendszeres tanulmány, a mozdulat önmagáért mint antropológiai tantárgy képezte a vizsgálódás tárgyát, tehát orkesztikájával a mozdulat általános és önálló tudományát kívánta megteremteni. Bergson előadásai nyomán fogalmazódott meg Dienes Valériában az anyag és a szellem összekapcsolása, a mozdulat teoretikus vizsgálatának szükségessége, mert tőle azt tanult, hogy egyedül a mozdulattá vált eszméletben forrt össze „a szellem-anyag vagy anyag-szellem téridősége vagy időtérisége”. A mozdulatban fizikailag valósul meg az az élő szintézis, amelyet a múlt és a jövő egyesülése növeszt jelenné. Dienes Valéria, a radikális materialista tudós Párizsból hazatérve, elsősorban Bergson előadásainak hatására spirituális gondolkodóvá vált.
Az ókori Görögország kultúrája nagy hatást gyakorolt az amerikai Raymond Duncanra (1874–1966). A 20. század elején Duncan és görög felesége, Penelopé Szikelianu (= Penelope Sikelianu) éveket éltek Athénban, majd Berlinben. Duncanék filhellének voltak, antik ruhákat viseltek, görög klasszicista épületben laktak, amelyet saját készítésű bútorokkal rendeztek be, a bútorok és a mindennapi használati tárgyaik készítéséhez pedig mindketten művészi szinten elsajátították az antik ács- és fazekasmesterség fogásait. Duncanék 1909-ben az Athénhoz közeli Vironasz (= Vyronas) településen megalapították a Fotodotera nevű életreformtelepet, majd még ugyanebben az évben, visszatérve az Egyesült Államokba, hatalmas sikerű, hagyományos görög dal- és táncbemutatókat szerveztek. Raymond Duncan 1910-ben – állítása szerint – húsz évi kutatás után rekonstruálta az ókori Spárta tornaművészetét. Párizsban telepedett le, a Rue des Ursulines Pas-de-loup színházában tanította művészetét, majd nemsokára tanítványai a Párizs melletti Montfermeil-be vonultak vissza, hogy megvalósítsák a mesterük által javasolt archaikus életet. Amikor Dienes Valéria Párizsba érkezett már egy egész „görög kolónia” fogadta, s a Collège de France-on és a Sorbonne-on kitört „Duncan-láz” őt is rávette, hogy meglátogassa a kolóniát, amelyet ekkor már Duncan közeli munkatársa Aïa Ivanova (1891–1977) vezetett. Dienes Valéria a Duncan-iskola legjobb diákjaként végezte el a görögtorna-tanfolyamot, összebarátkozott Aïa Ivanovával, a nyarat Tirolban töltötték, majd Aïa még azon a nyáron eljött Budapestre is, hogy bemutassa „a spártai tornát”.
Dienes Valéria párizsi tanulmányainak befejezése után tovább tartotta a kapcsolatot Aïa Ivanovával, mert úgy gondolta, hogy az akkor még „spártai tornának” nevezett mozgásrendszer sokkal többet nyújt, mint bármelyik addig ismert testnevelési módszer. Kezdetben csak legszűkebb baráti köre női tagjainak mutatta meg a rendszert: első tanítványa Révész Ilona iparművészeti növendék, második tanítványa Bertalan Vera székesfővárosi tanítónő volt. Miután a Nőtisztviselők Egyesületében bevezető előadást tartott a Duncan-féle spártai tornarendszerről, az elmondottakat illusztrálandó Révész Ilona és Bertalan Vera bemutatták a mozdulatsorokat a termet zsúfolásig megtöltő közönségnek (az előadást egy hét múlva megismételték). A siker hatására 1914 őszén Dienes Valéria, Bertalan Vera és Révész Ilona a budapesti Fehérvári úton megnyitotta az első orkesztikai tanfolyamot (amely valójában egy tánciskolában működött). Az Orkesztikai Iskola 1915-ben költözött a Művészet és Művelődés Magyar Nők Köre Ferenc körúti termébe, itt 1915-től vasárnap délutánonként, zártkörű előadásokon mutatták be a növendékek Dienes Valéria tánckölteményeit, 1917 tavaszán pedig a növendékek háromszor megismételt „vizsgálati előadást” tartottak az Urania Színházban (az első 1917. ápr. 1-jén virágvasárnap délelőtt volt). Ezzel a nyilvánosságnak szánt előadással hivatalosan is bemutatkozott Dienes Valéria mozdulatművészeti rendszere (amelyet Duncan–Dienes orkesztikai rendszernek, utóbb egyszerűen csak orkesztikának neveztek.) Ekkor már kialakult az Orkesztikai Iskola négy osztálya – I. osztály: Plasztikai Osztály; II. Osztály: Ritmikai Osztály; III. Osztály: Mimikai Osztály és IV. Osztály: Mesteriskola. A négy osztályból három az iskolában tanított tanfolyamokat jelentette, a Mesteriskolában való részvétel feltétele legalább az egyik tanfolyam sikeres elvégzése volt. Az iskola egyetlen, 1917–1918-as értesítője 84 növendéket említett. A tananyagot mind a négy osztályban Dienes Valéria állította össze, ő ugyanis a bemutatandó táncköltemények mellett ekkor már a mozdulatművészet elméletével és esztétikájával is foglalkozott (szakmunkái közül kiemelkedik a Művészet és testedzés [1915] c. dolgozata). A Tanácsköztársaság bukása után Dienes Valéria férjével Bécsben telepedett le, Orkesztikai Iskoláját távollétében tanítványa, Mirkovszky Mária vezette (a budapesti Semmelweis utcai vívóteremben, 1919-től).
Dienes Valéria 1920-ban egy rövid ideig Bécsben kisgyermekekkel foglalkozott, míg férje egyetemi állást kapott Wales-ben, az Aberyswyth-i Egyetemen. Még ebben az évben elváltak, Dienes Pál végleg Walesben telepedett le, Dienes Valériát Aïa Ivanova (akkor már Aïa Bertrand) Nizzába hívta (Raymond Duncan ottani kolóniájához, 1922 elején a kolónia Párizsba, Duncan lakására költözött). Duncan Párizsban kezdetben a rue Bonaparte-on lakott, nemsokára azonban átköltözött a rue de Colysée-re, egy hatalmas szálláshelyre, ahol a lakóotthonokon kívül előadó- és tornatermek, színpadok, gyermeklakások és gyermekek gondozására szánt különleges helyiségek (pl. szoptatószoba, játszórész stb.) is voltak. Duncan mozgásmódszere egy általa kidolgozott új-antik életforma része volt, amelyet a maga komplexitásában a rue de Colysée-n tudott megvalósítani. Dienes Valéria elképzelése ettől eltért, az általa kidolgozott orkesztika „csak” mozdulatművészet volt, még 1922-ben (más adatok szerint 1923 elején) kivált a kolóniából és hazatért Magyarországra (jóllehet élete végéig megtartotta a kolónia-életmód egészségi szabályait – ennek is köszönhette, hogy majdnem száz évig élt…)
Dienes Valéria hazatérése után közel egy évig Pápán, édesanyja házában tartózkodott, majd elfogadta Domonkos Lászlóné ajánlatát, egy tanári állást az Új Iskolában. Az Új Iskola vált az orkesztika továbbfejlődésének alapjává. Az orkesztika anyagát felhasználta a tornaóráin: Magyarországon először ritmikus gyakorlatokat végeztetett és mozdulatkórusokat szervezett egy oktatási intézmény testnevelési foglalkozásain. Nizzai és párizsi tapasztalatai alapján célja a gyermeki alkotóképesség és alkotókészség felébresztése volt. A gyermekek saját ötleteik alapján is alakítottak beszéd- és mozdulatkórusokat, ezzel a hang és a mozdulat egységének pedagógiai felhasználása vált lehetővé. Ezekhez a gyermeki ötletekhez írta (a tananyaghoz kapcsolódó) első misztériumjátékait. Az Új Iskolában kereste meg két régi tanítványa, azzal a kéréssel, hogy kezdjen el egy, addigi tudásukat folytató és fejlesztő orkesztikai tanfolyamot számukra. A féléves tanfolyamhoz idővel egyre többen csatlakoztak, végül 1924 őszén a Kapás utcai teremben újra megnyitotta orkesztikai iskoláját. A Kapás utcai két tanévből (1924/25 és 1925/26) született meg Dienes Valéria új orkesztikai iskolája (1929–1944). Ez a tizenöt év volt a magyar mozdulatművészet virágkora, az iskola vizsgaelőadásai és Dienes Valéria mozdulatjátékai nagy tömeget vonzottak, a növendékek előadásain mozdulatkölteményeket, misztériumjátékokat, bibliai témájú parabolajátékokat táncoltak, a mozgást a koreográfus Dienes Valéria hanggal, kórussal, zernekarral kapcsolta össze. Elképzelései megvalósításához alkotó társra talált a Cecília Kórus vezetőjében, Bárdos Lajosban.
Dienes Valéria autonóm filozófus is volt. Henri Bergson személyisége és gondolkodásmódja hatására erősödött vallásos miszticizmusa és istenhite. Ebben a folyamatban segítette őt Prohászka Ottokár (akkor) szekszárdi megyés püspök. Prohászka volt legnagyobb támasza, aki lelkipásztorként és barátjaként segítette őt katolicizmusában kiteljesedni. Dienes Valéria Bergson szinte valamennyi munkáját lefordította magyar nyelvre, egyúttal számos Bergson-tanulmány szerzője (utóbb Bergsontól összes munkáinak fordítására nyert kizárólagos felhatalmazást). Bergson fő műve, a Teremtő fejlődés végül az MTA Filozófiai Könyvtárában jelent meg (1930-ban). Bergson művei mellett még – többek között – Franklin Henry Giddings, Josiah Royce és John Locke munkáit ültette át magyar nyelvre. Műfordításai a magyar filozófiai szaknyelv megújítását és irodalmi rangra emelését jelentik (tevékenységét Baumgarten-díjjal ismerték el, 1934-ben).
Emlékezet
Dienes Valéria Szekszárdon született, születésének évfordulóján nevét vette fel a szekszárdi 4. sz. általános iskola (szekszárdi Dienes Valéria Általános Iskola, 1991. máj. 25-én). Az iskola azóta is ápolja a névadó emlékét, 1992-ben, szintén születésének évfordulóján, szülőházán márványemléktáblát helyezett el, 1997-ben az iskola aulájában Fusz György által készített portréját avatták fel, míg születésének 120. évfordulóján, 1999-ben ünnepségsorozatot szerveztek a városban. A Dienes Valéria Általános Iskola 2001-ben ünnepelte alapításának 35. és névfelvételének 10. évfordulóját. Ez alkalomból Szekszárd város önkormányzata és a szekszárdi Wosinszky Mór Múzeum Dienes Valéria-emléknapot rendezett. Az ünnepnapon, a Német Színházban bemutatták a Még 1 Mozdulatszínház In memoriam Dienes Valéria c. műsorát, s ugyanezen a napon a szekszárdi Babits Emlékházban felavatták a Dienes Valéria Emlékszobát. Az emlékhelyen Dienes Valéria személyes tárgyain kívül a róla készült nagy méretű akvarell (Undi Mariska alkotása) és az életútját bemutató egyéb dokumentumok voltak láthatóak.
Dienes Valéria a párizsi tanulmányok befejezése után Budapesten, a Tisztviselőtelepen (X. kerület) lakott. Lakáscímeik – a tisztviselőtelepi főgimnázium évkönyvei szerint – így változtak: Delej utca 1., Szabóky utca 59., majd 1913-tól 1916-ig a Villám utca 19., aztán 1919-ig a Család utca 28. sz. házban találtak otthonra. Férje a telepi főgimnáziumban tanított, amelynek igazgatója, Gaál Mózes munkásgimnáziumot is szervezett a környék lakói részére. Ennek munkájában Dienes Valéria is részt vett: az Istvántelki Főműhely dolgozóit oktatta matematikára. A Tanácsköztársaság idején Dienes Pál politikai biztosként szerepet vállalt a budapesti tudományegyetem életében, a bukás után kalandos körülmények között Bécsbe menekült. Dienes Valéria harmadik gyermekét várva Budapesten maradt (az átélt megpróbáltatások miatt gyermekét elvesztette). A tragédia után férje után ment Bécsbe. Második párizsi hazatérése után, 1923-ban elfogadta Domonkos Lászlóné ajánlatát, az Új Iskola tanári posztját, szept.-ben, két kisfiával a Löllbach család Villányi úti családi házába költözött. Dienes Valéria Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik, ravatalánál Belon Gellért apát búcsúztatta. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Írásai házasságkötéséig Geiger Valéria néven jelentek meg, 1906 után néhány Tolna megyei újságban a dr. Dienes Valér „álnevet” használta.
Babits Mihály – Dienes Valéria unokatestvére – Halálfiai c. nagyregénye a 19. századi végi–20. század eleji Szekszárd városának állít irodalmi emléket. A regény főhősei valóságos személyek: Sátordyék modellje a Babits házaspár, Döme bácsi Ujfalussy Imre, aki jelentős szerepet játszott a költő pályakezdésében. A regény egyik legmarkánsabb alakja Hintáss Gyula, aki Geiger Gyula szekszárdi ügyvéddel, Dienes Valéria édesapjával azonos; leánya, Hintáss Gitta pedig megegyezik Geiger Valériával. (A német Geiger szó jelentése ‘hegedűs’, ezt torzíthatta Hintáss-sá Babits…) Hintássék (azaz Geigerék) Babitséktól nem messze laktak, a Séd patak utca 1113 helyrajzi számú bérelt lakásban, innen költöztek később a Kossuth Lajos utca 1022-be. A Halálfiai rokonszenves képet rajzol Hintáss Gittáról, aki valóságos „nyelvtalentom”, Svájcba ment ösztöndíjjal. Gitta az emancipált nő típusa, aki már lenézte a verseket, jóllehet egykoron maga is verselgetett. Gitta túljutott a költészeten; tudománnyal, művészettel és filozófiával foglalkozott (sőt a filozófiában is külön utakon járt…).
Elismertség
A Galilei Kör alapító tagja.
Az Aquinói Szent Tamás Társaság tagja (1927-től).
A Mozgáskultúra Egyesület társelnöke (1929–1944).
Elismerés
Baumgarten-díj (1934), a Magyar Táncművészek Szövetsége Életmű Díja (posztumusz, 2006).
Főbb művei
F. m.: önálló művei, könyvfejezetei: Valóság-elméletek. Egy. doktori értek. is. Geiger Valéria néven. (Bp., 1905)
A mai lélektan főbb irányai. I–II. [A két füzet egybekötve.] (Galilei füzetek 7–8. Bp., 1914)
A nyolc boldogság. Misztérium. Szövegkönyv. (Székesfehérvár, 1927)
Az Orkesztikai Egyesület programmja. Összeáll. Dienes Valéria. (Bp., 1927)
Szent Imre. Mozdulatdráma. Szövegkönyv. (Bp., 1931)
Áve, Világ Királynéja! Kilenc ének Szűz Mária tiszteletére. Bárdos Lajossal. (Rákospalota, 1944)
A mozdulatról. Bibliofil kiadvány. Készült a Magyar Iparművészeti Főiskola Typo-grafikai Tanszékén. (Bp., 1979 [1983!])
A szimbolika főbb problémái. (Muszeion Könyvtár. Kultúra és szemiotika. Tanulmánygyűjtemény. Szerk. Gráfik Imre és Voigt Vilmos. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981 és külön: Szemiotikai Tanulmányok 55. Bp., 1981)
Hajnalvárás. Vál. írások. Vál., szerk. Belon Gellért. (A Szent István Társulat kiadványa. Bp., 1983)
Miénk az idő. Vál. írások, emlékezések, televíziós interjú. Vál., szerk. Rozgonyi Péter és Rozgonyiné Bóna Ilona. (A Szent István Társulat kiadványa. Bp., 1983)
Dienes Valéria művei. Ifjúkori művek. Szemelvények. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta Töttős Gábor. (A Szekszárdi IV. sz. Általános Iskola kiadványa. Szekszárd, 1991)
Orkesztika – mozdulatrendszer. Szerk. és a bevezető tanulmányt írta Dienes Gedeon. [A könyv a Magyar Mozdulatkultúra Egyesület posztgraduális mozdulatművész-pedagógusképző tanfolyama tananyagának része.] (Bp., Planétás Kiadói és Kereskedelmi Kft., 1995)
A plasztika profil tagozata. Fenyves Márk illusztrációival. (Mozdulatművészeti Sorozat – Duncan–Dienes Füzetek 1. Az Orkesztika Alapítvány kiadványa. Bp., 2000)
Az Orkesztika Iskola története képekben. Dienes Valéria írásaiból vál. Fenyves Márk. (Mozdulatművészeti Sorozat – Duncan–Dienes Füzetek 2. Az Orkesztika Alapítvány kiadványa. Bp., 2001; 2. kiad. 2005)
Keresztút. (A Szent István Társulat kiadványa. Bp., 2025).
F. m.: ford.: Giddings, Franklin Henry: A szociológia elvei. A társulás és a társas szerveződés jelenségeinek elemzése. Ford. D. V. (Társadalomtudományi Könyvtár. Bp., 1908)
Ward, Lester Frank: A haladás lelki tényezői. Ford. D. V. (Társadalomtudományi Könyvtár. Bp., 1908)
Berkeley, George: 1. Három párbeszéd Hylas és Phionous között. – 2. Értekezés a látásnak egy új elméletéről. Ford., életrajzzal és jegyzetekkel ellátta D. V. (Filozófiai Írók Tára 21. Bp., 1909)
Bergson, Henri: A nevetés. Tanulmány a komikum jelentéséről és négy lélektani értekezés: 1. Az álom. 2. A jelen emléke és a hamis ráismerés. 3. Az értelmi erőkifejtés. 4. Jegyzet az okságba vetett hitünk lélektani eredetéről. Ford. D. V. (Világkönyvtár 20. Bp., 1913; 2. kiad. 1920)
Binet, Alfred: Az iskolás gyermek lélektana. Ford. D. V. (Gyermektanulmányi könyvtár 6. Bp., 1916)
Bergson, Henri: Tartam és egyidejűség. Hozzászólás Einstein elméletéhez. A 2. kiad. után ford. D. V. (A Pantheon Ismerettára 1. Bp., 1923)
Bergson, Henri: Metafizikai értekezések. (Filozófiai Írók Tára. Új Sorozat 1. Ford., jegyzetekkel ellátta D. V. Bp., 1925)
Bergson, Henri: Idő és szabadság. Tanulmány eszméletünk közvetlen adatairól. Ford., a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta D. V. (Filozófiai írók tára. Új Sorozat 2. Bp., 1925)
Bergson, Henri: Teremtő fejlődés. Ford., a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta D. V. Babits Mihály előszavával. (Az MTA Filozófiai Könyvtára 2. Bp., 1930)
Locke, John: Értekezés az emberi értelemről. I–II. köt. Ford. D. V. (MTA Filozófiai Írók Tára. Új Folyam. 16–17. Bp., Akadémiai Kiadó, 1964; 2. kiad. 1979)
Teilhard de Chardin, Pierre: Hit az emberben. Vál. tanulmányok. Ford. D. V. A bevezető tanulmányt Rónay György írta. (A Szent István Társulat kiadványa. Bp., 1968)
Bergson, Henri: Teremtő fejlődés. Ford., a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta D. V. Babits Mihály előszavával. Hasonmás kiad. (Az Akadémiai Kiadó reprint sorozata. Bp., 1987)
Bergson, Henri: Idő és szabadság. Tanulmány eszméletünk közvetlen adatairól. Ford., a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta D. V. Hasonmás kiad. (Universum Reprint. Szeged, 1990)
Bergson, Henri: Az erkölcs és a vallás két forrása. Ford. D. V. Az utószót írta Szabó Ferenc. (Szent István Könyvek 8. A Szent István Társulat kiadványa. Bp., 2002).
F. m.: tanulmányai: Térszimbolizmus a zenében. dr. Dienes Valér néven. (Tolnavármegye, 1906. jún. 3.)
A zenei alkotás és hatás lélektanáról. (Huszadik Század, 1906. 1.)
Lélektani megjegyzések a programzenéről. (Huszadik Század, 1906. 2.)
Royce erkölcstana és az etikai racionalizmus. (Huszadik Század, 1907. 1.)
Kísérletek az immateriális és halhatatlan lélek természettudományi igazolására. (Huszadik Század, 1907. 2.)
Általános tételek az algebrai és a logarithmikus singularitásokról. Dienes Pállal. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1910)
Tudomány és valóság. Dienes Pállal. – Megjegyzések a bersoni metafizikáról és a tudományról. Dienes Pállal. (Huszadik Század, 1910. 1.)
William James. D. V. előadása a Társadalomtudományi Társaság 1910. okt. 18-i felolvasó ülésén. (Huszadik Század, 1910. 2.)
Objektív lélektan. (Huszadik Század, 1914. 1.)
Művészet és testedzés. (Magyar Iparművészet, 1915. 5.)
A csecsemő megfigyelésének főbb szempontjai és az első gyermekkor lélektana. D. V. előadása a Magyar Gyermektanulmányi Társaság 1916. dec. 4-én tartott budapesti nyilvános értekezletén. (A Gyermek, 1917. 1.)
Bergson filozófiájának alapgondolatai. 1–3. (Religio, 1929. 1–3.)
Az intuíció kérdéséhez. Az Aquinói Szent Tamás Társaság székfoglaló előadása. Elhangzott a társaság 1927. nov. 23-i ülésén. (Átdolgozva megjelent: Nyugat, 1934. 6.)
Bergson. (Athenaeum, 1941. 1.)
A mozdulatról. (Táncművészeti Értesítő, 1964. 2.)
A relatív kinetika alapvonásai. (Tánctudományi Tanulmányok. 1965/66. Bp., 1967)
A mozdulatritmika alapvonalai. (Tánctudományi Tanulmányok. 1969/70. Bp., 1970)
Ismeretelmélet és időreform Prohászka és Bergson gondolkodásában. (Vigilia, 1974. 12. és Vigilia Könyvek. Virrasztók. A Vigilia ötven éve. Vál., szerk. Lukács László és Rónay László. Bp., 1985)
Ráeszmélés a táncra. (Táncművészet, 1977. 1.)
Az embertest beszéde. (Vigilia, 1977. 5.)
Eszmélődés. (Vigilia, 1978. 1.)
A másik élet iskolájában. (Vigilia, 1980. 11.)
Hang és mozdulat. (Kultúra és Közösség, 1984. 3.)
Bergson lélektana. – A mai lélektan főbb irányai. (Pszichológia [folyóirat], 1987. 3.)
Levelek Duncanról. (Színház [folyóirat], 2000. 5.).
F. m.: koreográfiái: Hajnalvárás. Mozdulatjáték bizánci görög dallamokra. (Zeneakadémia kamaraterme, 1924)
A nyolc boldogság. Parabolajáték. Zeneszerző: Bárdos Lajos. A bevezetőt Prohászka Ottokár mondta. (Belvárosi Színház, 1926; Miskolc, 1927; Székesfehérvár, 1927)
Csongor és Tünde. Mozgásdráma. Madzsar Alice-szal, Szentpál Olgával. (Margitsziget, 1929)
Három költői arckép. Koreográfiák Tagore, Babits Mihály és Sík Sándor verseire. (Belvárosi Színház, 1930)
Szent Imre misztériuma. Történelmi mozdulatdráma 7 orchémában. Zeneszerző: Bárdos Lajos. Rendező: gr. Zichy Géza Lipót. (1930; előadták 1000 szereplővel az Ünnepi Csarnokban és a Városi Színházban)
Rózsák szentje. Szent Erzsébet misztériuma. Zeneszerző: Kerényi György. (Zeneakadémia kamaraterme, 1932)
Csipkerózsika. Mozdulatjáték három képben. (Zeneakadémia kamaraterme, 1933)
A magvető. Evangéliumi parabolajáték 7 orchémában. Zeneszerző: Bárdos Lajos, Kerényi György. (Ottokár Kulturház, 1933)
Jedermann. Mozdulatkórusok. (Margitsziget, 1933)
A tíz szűz. Evangéliumi parabolajáték 9 orchémában. Zeneszerző: Bárdos Lajos. (Ottokár Kulturház, 1934)
Hamupipőke. Mozdulatjáték. (Ottokár Kulturház, 1934)
Hófehérke. Mozdulatjáték. (Zeneakadémia kamaraterme, 1934)
A gyermek útja. Kórusdráma 4 orchémában. Zeneszerző: Bárdos Lajos. (Iparcsarnok, 1935)
Mária, a megváltás anyja. Mozdulatdráma 12 orchémában. Zeneszerző: Bárdos Lajos. (Zeneakadémia kamaraterme, 1937)
Miénk az idő. Gyermekmisztérium. (Zeneakadémia nagyterme, 1937)
Az élet kenyere. Kórusdráma. (Urania Színház, 1940)
Boldog Margit. Misztériumjáték 4 képben. (Bp., Vendel u.-i Liszt-terem, 1941).
Irodalom
Irod.: családi források: Benczelics [!] Ignáczné Ujfalusy Nina gyászjelentése. (Tolnamegyei Közlöny, 1876. aug. 14.)
Ifj. Geiger Flórián gyászjelentése. (Tolnamegyei Közlöny, 1877. ápr. 29.)
Geiger Gyula kir. törvényszéki jegyző f. év szept. 23-án vezette oltárhoz Benczelits Örzsikét, Benczelits Ignácz kir. törvényszéki bíró szép leányát. (Tolnamegyei Közlöny, 1878. 39. [szept. 29.])
Benczelits Ignác törvényszéki bíró, volt 48-as honvéd, f. hó 22-én, életének 50. évében elhunyt. (A Hon, 1882. jún. 24.)
Ujfalussy Imréné Rácz Nina gyászjelentése. (Tolnavármegye [hetilap], 1901. 12. [márc. 24.])
Dr. Dienes Pál budapesti tanár e hó 24-én tartja eljegyzését Geiger Valéria kisasszonnyal, Geiger Gyula volt szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő leányával, akit ugyanezen avat majd a budapesti tudományegyetem bölcsésztudorrá. (Tolnavármegye [hetilap], 1905. 25. [jún. 18.])
Doktori diploma – eljegyzéssel. [Dienes Pál és Geiger Valéria eljegyzése. Dienes Pál már a múlt évben letette a doktori vizsgákat, az avatást azonban elhalasztotta azért, hogy menyasszonyával együtt avassák fel!] (Pécsi Közlöny, 1905. jún. 21.–Somogyi Hírlap, 1905. jún. 22.)
Bölcsészettudományi doktorok: Dienes Pál, Geiger Valéria. (Alkotmány [napilap], 1905. jún. 25.)
Geiger Valéria kisasszonyt, földinket bölcsészettudorrá avatták. (Tolnavármegye [hetilap], 1905. 27. [júl. 2.])
Nov. 15-én tartotta esküvőjét Budapesten, a Kálvin téri anyakönyvi hivatalban dr. Dienes Pál egyetemi tanársegéd, főgimnáziumi tanár Geiger Valéria kisasszonnyal, Geiger Gyula volt szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő leányával. (Tolnavármegye [hetilap], 1905. 47. [nov. 29.])
Geiger Flórián építőmester életének 90. évében, ápr. 16-án Tolnán meghalt. (Budapesti Hírlap, 1906. ápr. 18.)
Geiger Flórián gyászjelentése. (Tolnamegyei Közlöny, 1906. ápr. 19.)
Geiger Valéria – immár Dienes Valéria – újabb doktori vizsgát tett. (Tolnamegyei Közlöny, 1909. 21. [máj. 27.])
Egy negyvennyolcas hős halála. Elhunyt Ujfalussy Imre szekszárdi ügyvéd, honvéd kapitány. Az elhunyt Görgey táborában szolgált, s Budavár ostrománál ő reá bízták a Lánchíd őrizetét. (Friss Újság–Magyarország [napilap]–Pesti Napló, 1911. márc. 19.)
Geiger Gyula ügyvéd, volt szekszárdi lapszerkesztő halála. [Nekrológ.] (Tolnavármegye és a Közérdek, 1918. 36. [szept. 5.]–Pécsi Napló, 1918. szept. 8.)
Geiger Károly alsónémedi gyógyszertár-tulajdonos e hó 18-án elhunyt. (Gyógyszerészi Közlöny, 1924. jan. 27.)
Geiger Gyuláné lipovnoki Lipovniczky Erzsébet jan. 24-én életének 71. évében Budapesten elhunyt. (Magyarság [napilap], 1934. jan. 26.)
Csányi László: Babits valósága. [A Halálfiai valós szereplőiről.] (Jelenkor, 1969. 11.)
Töttős Gábor: A Benczelits-ház. (Tolnai Népújság, 1991. márc. 18.)
Töttős Gábor: Dienes Valéria szülőháza. (Tolnai Népújság, 1991. máj. 13.)
Töttős Gábor: Geiger Gyula és a Szekszárd Vidéke. (Tolnai Népújság, 1995. dec. 23.)
Töttős Gábor: „Döme bácsi, más idők tanúja.” [Ujfalussy Imréről.] (Szekszárdi Vasárnap, 2001. márc. 11.)
Csekő Ernő: Szekszárd házai és háztulajdonosai. [Dienes Valéria szülőházáról.] (Új Dunatáj, 2011. 4.)
Csekő Ernő: Befogadás és kitagadás. Adalékok a német–magyar asszimilációhoz. Tormay Cécile és Dienes Valéria családi hátteréről. (A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve, 2012)
Biczó Zalán: Emlékezés a mozgásművészre. [Geiger Editről.] (Kisalföld, 2014. ápr. 8.).
Irod.: visszaemlékezések és egyéb források: Az Orchesztikai Iskola. (Színház és Divat, 1918. 37.)
Dienes Valéria: Emlékek és gondolatok az orkesztikáról. (Táncművészeti Értesítő, 1971. 1.)
Dienes Valéria: Fejezetek az orkesztika történetéből. (Táncművészeti Értesítő, 1971. 2.)
Dienes Valéria: Gondolatok a zenéről és a versről – Bartók és Babits megtáncolása ürügyén. (Táncművészeti Értesítő, 1971. 3.)
Dienes Valéria: Fejezetek az orkesztika történetéből. Az intézményes korszak. (Táncművészeti Értesítő, 1972. 3.)
Vitányi Iván: Beszélgetés Dienes Valériával. V. I. tévéinterjúja. (Valóság, 1975. 8.)
A Táncművészeti Archívum írásos dokumentumaiból. Emlékezések az 1900–1930-as évek táncművészeti eseményeire, a mozgásművészet előretörésére. Dienes Valéria: Emigráció és migráció. 1924–1929. (Táncművészeti Dokumentumok, 1976)
Hegyi Béla: A Vigilia beszélgetése Dienes Valériával. (Vigilia, 1977. 5.)
A század nagy tanúi. [A televízió „Nagy öregek” c. arcképsorozatának szerkesztett változata.] Szerk. Borus Rózsa és Györki Mária. A bevezetést Szabolcsi Miklós írta. (Bp., RTV-Minerva, 1978)
Csányi László: Dienes Valéria átváltozásai. (Dunatáj, 1979. 3.)
Nádasdy Lajos: A jövő asszonya. Dr. Dienes Valéria előadásai Pápán, 1918–1919-ben. (Veszprémi Napló, 1979. márc. 21.)
Dienesék levelei Babitshoz. Szerk., a szöveget gondozta, az életrajzot írta Téglás János. Bibliofil kiadvány. 30 táblával. (A Nyomdaipari Szakközépiskola Kiadványai 7. Bp., Zrínyi Nyomda, 1982)
Gadányi Jenőné: Emlékeim Dienes Valériáról. (Vigilia, 1983. 5.)
Dienes Gedeon: Dienes Valéria és Bárdos Lajos erőterében. (Magyar Nemzet, 1989. júl. 25.)
Dienes Valéria önmagáról. Szerk. és az életrajzi bevezetőt írta Szabó Ferenc. (Mai írók és gondolkodók 9. Szeged, Agapé Ferences Nyomda és Könyvkiadó Kft., 2001).
Irod.: megemlékezések, köszöntők: Vezér Erzsébet: Dienes Valéria 90 éves. (Élet és Irodalom, 1969. 21.)
Greksa Ferenc: Látogatóban Dienes Valériánál. [D. V. 99 éves.] (Új Ember, 1978. 20. [máj. 14.])
Dienes Valéria halálára. (Magyar Nemzet, 1978. jún. 15.)
Meghalt Dienes Valéria. (Új Ember, 1978. 25. [jún. 18.])
Végső búcsú Dienes Valériától. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1978. jún. 28.)
Dienes Valéria. (Kritika, 1978. 7.)
Emlékek Dienes Valériáról. [A D. V. temetésén elmondott beszédek.] (Új Ember, 1978. 30. [júl. 23.])
Vitányi Iván: Dienes Valéria. (Táncművészet, 1978. 9.)
Fazekas István: Száz éves lenne Dienes Valéria. (Honismeret, 1979. 3.)
Hegyi Béla: Dienes Valéria bölcsessége. 1–2. (Vigilia, 1979. 9.–1979. 10.)
Szabó Ferenc: Dienes Valéria, a század nagy tanúja. (Szolgálat [folyóirat], 1979. 42.)
Pléh Csaba: A pszichológus Dienes Valéria. (Pszichológia [folyóirat], 1987. 3.)
Pléh Csaba: A Hungarian Bergsonian Psychologist: Valéria Dienes. (Hungarian Studies, 1989. 2.)
Deme Tamás: Dienes Valéria mozdulat- és eszmélet-rendszere. (Távlatok. Világnézet, lelkiség, kultúra, 1996. 31.)
Kaposi Viktória: In memoriam Dienes Valéria. (Színház [folyóirat], 2000. 5.)
Dienes Valéria Emlékszobát avattak. (Tolnai Népújság, 2001. máj. 26.)
Kardos István: Egy asszony, aki már életében legenda lett. Dienes Valéria. (Ezredvég, 2003. 6-7.)
Ozsváth Judit: Aki beleérezte Istent a valóságba. 125 éve született Dienes Valéria. (Keresztény Szó, 2004. 2.)
Czupy György: Az első magyar professzornő. Dienes (Geiger) Valéria. 1–3. (Hetedhéthatár, 2005. 3.–2005. 4.–2005. 5.)
Szabó Ferenc: A XXI. század három nagy tanúja: Dienes Valéria, Simone Weil és Pierre Emmanuel. (Távlatok. Világnézet, lelkiség, kultúra, 2009. 85.)
Fuchs Lívia: Dienes Valéria, Dienes Gedeon hagyatékok a Táncarchívumban. (Tánctudományi Közlemények, 2012. 2.)
Sebestyén Rita: Tudós nő táncol. Dienes Valéria kánonok nélkül. (Színház [folyóirat], 2013. 3.).
Irod.: feldolgozások: Sonkoly István: A Huszadik Század és a zene. (Magyar Könyvszemle, 1978. 1-4.)
Fekete Valéria: Bergsonizmus és görögség-kép Dienes Valéria mozdulatrendszerében. (Tánctudományi Tanulmányok, 1989. 1.)
Dienes Gedeon: Dienes Valéria orkesztikai rendszeréről. (Táncművészeti Dokumentumok, 1990)
Töttős Gábor: Dienes Valéria. Az első magyar professzornő ifjúkora. (Szekszárd, Szerzői kiadás, 2003)
Fenyves Márk: Dienes Valéria, a magyar színpadi táncművészet megújítójának mozdulatművészete és az Orkesztika. – Fenyves Márk: Dienes Valéria élete és az Orkesztika Iskola rövidtörténete. (A tánc reformja „a mozdulatművészet vonzásában”. Mozdulattudomány, filozófia, pszichológia, pedagógia, művészetelmélet. Táncelmélet szöveggyűjtemény. Bp., 2016)
Dienes Valéria-emlékszám: Benedek András: Dienes Valéria és Dienes Zoltán mint a matematika kommunikációelméleti filozófiájának előfutárai. – Boreczky Ágnes: Az orkesztika tudományos rendszere és a pedagógia Dienes Valéria munkásságában. – Fenyves Márk–Balogh Brigitta: Bevezetés Dienes Valéria terminológiájába. – Pléh Csaba: Dienes Valéria és a modern pszichológia Bergson-alapú megújítása. – Szabó Ferenc: Bergson, Dienes Valéria, Prohászka és Teilhard de Chardin szellemi–lelki kapcsolódása. (Kellék [folyóirat], 2018. 60.)
Jakabffy Éva: Dienes Valéria életműve. (Valóság, 2018. 11.)
Bólya Anna Mária: Utak, irányok a hazai táncéletben. Pandémia előtti elmélkedés a magyar táncművészetről. (Valóság, 2022. 9.)
Popelmajer Sandra: Dienes Valéria mozdulatpedagógiája általános pedagógiája tükrében. (Tánc és Nevelés, 2024. 2.).
Irod.: lexikonok, életrajzi feldolgozások: Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Színészeti lexikon. I–II. köt. Szerk. Németh Antal. (Bp., 1930)
Magyar asszonyok lexikona. Összeáll. Bozzay Margit. (Bp., 1931)
Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966)
Koegler, Horst: Balettlexikon. A magyar kiadást szerk. Körtvélyes Géza. (Bp., 1977)
Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerk. Nagy Dénes és Nagy Ferenc. (Bp., 1986)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Asszonysorsok a 20. században. Szerk. Balogh Margit és S. Nagy Katalin. (Bp., 2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005)
Magyar táncművészeti lexikon. Szerk. Dienes Gedeon. (Bp., 2008)
Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit és Palasik Mária. (Bp., 2010)
Zuglóiak. Életrajzi lexikon. Szerk. Buza Péter és Fodor Béla. (Bp., 2020).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X6PC-C4L?lang=hu (Geiger Flórián keresztelési anyakönyve, 1816)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XCYL-5Y6?lang=hu (Raácz Anna keresztelési anyakönyve, 1827)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XCY2-GNS?lang=hu (Raácz Innocentia keresztelési anyakönyve, 1828)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XCT7-4L1?lang=hu (Ujfalusy Imre keresztelési anyakönyve, 1828)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X6PC-GF7?lang=hu (Lang Rozália keresztelési anyakönyve, 1821)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X68B-MLL?lang=hu (Benczelits Ignác keresztelési anyakönyve, 1833)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSJZ-KGKL?lang=hu (Geiger Flórián és Lang Rozália házassági anyakönyve, 1840)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X29F-5Q1?lang=hu (Geiger Terézia születési anyakönyve, 1841)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XXWN-T77?lang=hu (Geiger Paulina születési anyakönyve, 1844)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XXWJ-JY3?lang=hu ([ifj.] Geiger Flórián születési anyakönyve, 1850)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XXWJ-5QX?lang=hu (Geiger Gyula [Julius] születési anyakönyve, 1852)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XXWJ-1GQ?lang=hu (Geiger Rozália születési anyakönyve, 1853)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:V6YJ-8R4?lang=hu (Geiger Antónia születési anyakönyve, 1857)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XKR2-8FH?lang=hu (Benczelits Erzsébet születési anyakönyve, 1859)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/473731 (Raácz Józsefné Mirth Jozefa gyászjelentése, 1870)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/257536 (Geiger Flórisné Lang Rozália gyászjelentése, 1872)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939F-BHZZ-X?lang=hu (Geiger Antónia és Fröhlich Ferenc házassági anyakönyve, 1876)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XZ55-YGX?lang=hu (Dicenty Dezső születési anyakönyve, 1879)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XZ55-RJ5?lang=hu (Geiger Valéria születési anyakönyve, 1879)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/560358 (Ujfalusy Ferenc gyászjelentése, 1880)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/336020 (Benczelits Ignácz gyászjelentése, 1882)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XZ6Y-2WB?lang=hu (Geiger Edith Antónia születési anyakönyve, 1884)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6JBS-SQL9?lang=hu ([ifj.] Geiger Gyula születési anyakönyve, 1897)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/402243 (Dicenty Gyula gyászjelentése, 1902)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6JY1-H689?lang=hu (Dicenty Gyula halotti anyakönyve, 1902)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/257535 (Geiger Flórián gyászjelentése, 1906)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6VBM-J4VK?lang=hu (Geiger Flórián halotti anyakönyve, 1906)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6RH5-H88V?lang=hu (Dosch Edéné Geiger Terézia halotti anyakönyve, 1907)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/150563 (Lipovniczky Kálmán gyászjelentése, 1912)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6BDT-PLCJ?lang=hu (Dienes Gedeon születési anyakönyve, 1914)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6XWW-9Q9?lang=hu (Dienes Zoltán születési anyakönyve, 1916)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:62DC-DMDV?lang=hu ([ifj.] Geiger Gyula halotti anyakönyve, 1928)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/402245 (Dicenty Gyuláné Geiger Paulina gyászjelentése, 1930)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6JY1-JJ88?lang=hu (Dicenty Gyuláné Geiger Paulina halotti anyakönyve, 1930)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6TK8-FWF3?lang=hu (Geiger Gyuláné Lipovniczky Erzsébet halotti anyakönyve, 1934)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/257541 (Geiger Gyuláné Benczelits Erzsébet gyászjelentése, 1942)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/636777 (Weber Jánosné Geiger Róza gyászjelentése, 1942)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6VY1-8T3S?lang=hu (Fröhlich Ferencné Geiger Antónia halotti anyakönyve, 1944)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/257570 (Geiger Károlyné Fedorcsák Valéria gyászjelentése, 1956)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6NW9-VVHL?lang=hu (Hegedűs Flórián halotti anyakönyve, 1968)
https://kultura.hu/tanc-elhunyt-dr-dienes-gedeon/ (Elhunyt Dienes Gedeon, 2005)
https://zoltandienes.com/obituary/ (Dienes Zoltán nekrológja, 2014)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM51568
https://magyarnemzetinevter.hu/person/658566/
https://nevpont.hu/palyakep/dienes-valeria-60b99
http://www.nevpont.hu/view/13185
http://regi-nevpont.bdnetwork.hu/view/13185
Megjegyzések
1. Révész Ilona (1894. ápr. 3. Nagybajom, Somogy vm.–1981. New York, Egyesült Államok) iparművész grafikus, Dienes Valéria első tanítványa, Dienes Barnabás (1895. okt. 27. Debrecen–1950. jan. 23. Buenos Aires, Argentína) református lelkész (később püspök) felesége, Dienes Pál és Dienes László testvére volt. Révész Ilus 1914 nyarán szintén Párizsban járt a Duncan-iskolába, majd az Orkesztikai Iskola első szólistájaként gyakran táncolt Babits-verseket. A Dienes családban köztudott volt, hogy Babits Mihály, aki a tisztviselőtelepi gimnáziumban tanártársa volt Dienes Pálnak többször megkérte Ilus kezét, hozzá írta a Játszottam a kezével (megjelent: Nyugat, 1915. aug. 16.) c. utóbb „erkölcstelennek” és „defetistának” minősített versét. Révész Ilona 1921-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, egyik utolsó működése itthon az volt, hogy illusztrálta a pályakezdő Szabó Lőrinc Omar Khajjam kötetét. Révész Ilona szülei: Révész Mihály nagybajomi református lelkész, Harsányi Etelka; [id.] Harsányi Sándor (1833. nov. 4. Nagydorog, Tolna vm.–1925. máj. 23. Hol?, Egyesült Államok) túrkevei református lelkész leánya. A Harsányi család 1894-től az Egyesült Államokban élt.
Életrajza és a Dienes család tagjainak életrajza a Névponton még nem publikus.
2. Bertalan Vera, Gazdagh Jánosné (1880. febr. 21. Szeghalom, Békés vm.) iparművész, ipari iskolai tanár, Dienes Valéria második tanítványa. A magyar kir. állami nőipariskola pesti és budai tanintézetében és a budapesti községi iparrajziskolában tanult (1897–1900), 1901-ben férjhez ment Gazdagh Jánoshoz, az angyalföldi elmegyógyintézet élelmezési tisztjéhez. Később az Országos Magyar Kir. Iparművészeti Iskola textilművészeti szakosztályán a szőnyegszövés tanára (1910–1914?). Válása után, 1914 nyarán szintén Párizsban járt a Duncan-iskolában (valószínűleg egy időben Révész Ilonával). Az I. világháború kitörésekor egy Párizs környéki nyaralóhelyen tartózkodott, majd mint osztrák–magyar állampolgárt kiutasították az országból: tizenegy napi kalandos utazás után 1914. aug. 12-én érkezett haza Budapestre. Hazatérése után 1914 őszén vett részt az első hazai orkesztikai tanfolyamon (1914-től 1917-ig tanított az Orkesztikai Iskolában, 1917 őszén saját iskolát nyitott, édesanyja halála után, 1924-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Bertalan Vera szülei: Bertalan Lajos (1838. jún. 30. Beremend–1901. júl. 30. Bp.) vízépítő mérnök, a Földművelésügyi Minisztérium tiszai osztályának vezetője (1890–1901), a 19. század egyik legnagyobb magyar vízépítési munkálata, a Tisza-szabályozás befejezésének az irányítója, Hiersch Antónia (†1922. dec. 18. Bp.).
Életrajza és a Bertalan család tagjainak életrajza a Névponton még nem publikus.
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2025
