Hugonnai Vilma, szentgyörgyi gr.

Született: 1847. szeptember 30. Tétény, Pest vármegye
Meghalt: 1922. március 25. Budapest
Temetés: 1922. március 27. Budapest
Temetési hely: Rákoskeresztúr

Család

Dédapja, apai: br. szentgyörgyi Horváth Zsigmond (1735. jún. 14. Szeleste, Vas vm.–1808. nov. 16. Répceszentgyörgy, Vas vm.). 1803. jan. 28-ától báró.

Dédapja, anyai: Chillagh Pál, a Királyi Kúria hivatalának és levéltárának lajstromozója.

Nagyszülei, apai: gr. szentgyörgyi Hugonnai Zsigmond (= Horváth Zsigmond, 1770. ápr. 26.–1824. dec. 23. Tétény. Temetés: 1824. dec. 27. Tétény) cs. és kir. kamarás, aranysarkantyús vitéz, csáfordi Csillagh Jozefa (= Chillagh Jozefa, 1788. jún. 30. Pest).

Nagyapja 1. felesége: gr. sárladányi Schmidegg Mária Katalin (†1805. nov. 17.), Schmidegg László és gr. niczki Niczky Mária leánya. 1810. máj. 29-étől magyar gróf, 1811. szept. 28-ától Hugonnai, 1822. jún. 14-étől grófi diploma. Hugonnai Zsigmond a hugonnai birtokról vette fel a nevét, a család kezdetben mind a Hugonnai, mind a Hugonnay névváltozatot használta.

Nagyszülei, anyai: Pánczély (= Pfanzelt) Antal üvegfúvó mester, majd üveggyáros, Adler Terézia.

Szülei: Hugonnai Kálmán, legid. (1809. ápr. 16. Pest–1875. jún. 11. Tétény. Temetés: 1875. jún. 14. Nagytétény, családi sírbolt), tomesti Pánczély Teréz (1820. febr. 6. Pest–1864. jan. 20. Tétény).

Testvérei: Hugonnai Árpád (1842. jan. 12. Lugos, Krassó-Szörény vm.–1873. júl. 28. Nagytétény), Hugonnai Kálmán, id. (1843. máj. 3. Lugos, Krassó-Szörény vm.–1918. jan. 6. Bp. Temetés: 1918. jan. 8. Kerepesi út) jogász, törvényszéki bíró, Hugonnai Mária Terézia (1845. okt. 26. Eszék, Verőce vm.–1898. febr. 28. Facsád, Krassó-Szörény vm.), vönöczki Péntek Gáspárné (Batizfalvy Endréné) Hugonnai Irén Jozefin (1848. nov. 28. Tétény–1912. szept. 26. Bp. Temetés: 1912. szept. 27. Kerepesi út), Hugonnai Béla (1852. máj. 16. Tétény–1928. máj. 11. Bp. Temetés: 1928. máj. 13. Tinnye, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) Szatmár vm. főispánja (1897–1904), ill. tomesti Pánczély Károlyné Hugonnai Irma (†1898. febr. 19. Facsád. Temetés: 1898. febr. 21. Facsád).

Hugonnai Irén 2. férje: Péntek Gáspár (†1896. szept. 10. Bp.) minisztériumi titkár.

Férje:

1. 1865. szept. 12.–1884: pilisi és szilasi id. Szilassy György (1831. júl. 11. Tenk, Heves vm.–1899. aug. 22. Galgamácsa, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. Temetés: 1899. aug. 24. Pánd, családi sírbolt) földbirtokos, legid. Szilassy György (1807. okt. 9. Pánd, Pest vm.–1867. júl. 28. Pánd. Temetés: 1867. júl. 30. Pánd, családi sírbolt) honvéd őrnagy fia. Legid. Szilassy György Pánd községében nagyszabású gyümölcskert alapított. Itt termesztették először magról a híres pándi üvegmeggyet.

Gyermeke, fia: ifj. Szilassy György (1866. nov. 4. Vasad, Pest vm.–1939. dec. 16. Bp. Temetés: 1939. dec. 19. Nagydém, családi sírbolt) gazdasági felügyelő, a Johannita Rend lovagja, ill. Szilassy Béla és Szilassy Kálmán (1868. febr. 6. Pánd, Pest vm.) ikrek, csecsemőkorukban elhunytak.

2. 1887. szept. 9.–1914. júl. 20.: Wartha Vince (1844. júl. 17. Fiume–1914. júl. 20. Budapest. Temetés: 1914. júl. 22. Rákoskeresztúr): vegyészmérnök, az MTA tagja.

Gyermeke, leánya: Wartha Vilma (1888. júl. 4. Bp.–1908. júl. 25. Abbázia. Temetés: 1908. júl. 27. Voloszka). Leánya mindössze húsz évet élt.

Iskola

Az angolkisasszonyok pesti intézetében (1857–1859), Pröbstl Mária pesti leánynevelő intézetében tanult (1859–1863). A zürichi egyetemen orvostudori okl. (1879. febr. 1.), Budapesten szülésznői képesítést szerzett (1879. máj. 19.).

A budapesti tudományegyetem orvosi karának rk. hallgatója, egyúttal a budai gimnáziumban érettségi vizsgát is tett (1881. márc. 13.), oklevelét mégsem honosították (1882), miután Magyarországon a nőknek is megengedték, hogy egyetemi tanulmányokat folytassanak (1895-től), ismét próbálkozott oklevele honosításával. Ezúttal sem történt meg, de felmentették az órák látogatása alól (végül is a szigorlatok sikeres letétele után Magyarországon is orvosdoktori okl. szerzett, 1897. máj. 15-én).

Életút

A zürichi orvosi egyetem Élettani Intézetében Ludimar Hermann (1838–1914) és Edmund Rose (1836–1914) professzor asszisztense, segédorvosa (1876–1879), egy évig még Zürichben, egy alapítványi kórháznál gyakornok (1879–1880).

Hazatérése után, mivel orvosi oklevelét nem honosították, szülésznői rendelést nyitott (1880–1890). A balatonfüredi Tisztviselőtelep orvosa és a budapesti leánynevelő intézet r. tanára (1890–1897), a Művelt Nők Otthona orvosa (1897–1900), elnöke és védnöke (1900–1902).

Az Országos Nőképző Egyesület Iskolája és a Szabad Líceum előadója.

Magyarországon az első nő, aki orvostudori (azaz orvosdoktori) okl. szerzett, de oklevelének átvételére csak jóval később kerülhetett sor (1897). Közel húszéves küzdelme oklevelének elismertetéséért a magyarországi nőmozgalom jelképes alakjává, az önálló, értelmiségi nő szimbólumává tette. Az I. világháború idején, 1915-ben, amikor Hugonnai Vilma felhívást tett közzé az orvosnőkhöz Magyarországon már 84 orvosnő működött! Tudományos írásaiban elsősorban a szülés és bábaképzés kérdéseivel, a szülésznők, ill. az első orvosnők szociális helyzetével, társadalmi elismerésével foglalkozott. Számos egészségtani és higiéniai előadást tartott, kiadványt írt és szerkesztett. Életét több népszerű regény is feldolgozta.

Hugonnai Vilma Nagytétényben, a Hugonnai-kastélyban született, gyermekkorát is ott töltötte. Édesanyja, Pánczély (= Pfanzelt) Terézia fiatalasszonyként súlyos tüdőbajban szenvedett, mivel nem volt hajlandó családját magára hagyni, számára, a kastélyban, különleges helyiséget alakítottak ki, ahol napjában kb. tíz percet találkozhatott csak gyermekeivel. Valószínű, hogy e szomorú élmény hatására – a családi legendák szerint – otthon állandóan „kórházosat” játszott, ami „beteg” játékbabák „gyógyítását” jelentette. Tíz évesen Pestre került, az angolkisasszonyoknál tanult, majd négy évet Pröbstl Mária leánynevelő intézetében töltött (Budapest IV. kerület, Belváros, Lipót utca, majd Aranykéz utca). Egyik iskolai társa révén ismerkedett meg a nála húsz évvel idősebb szilasi és pilisi Szilassy Györggyel, aki két évi jegyesség után, 1865. szept. 12-én feleségül vette. A fiatal pár Vasadon (1865–1867), majd Pándon, a Szilassy-birtokon lakott (1867–1872). Vasadon született meg első gyermeke, ifj. Szilassy György, nemsokára két újabb kisfiú is (mindkettőjük csecsemőkorukban meghalt). Hugonnai Vilma azonban családi életében nem lelte örömét, idővel lemondott arról is, hogy a csak lovaival törődő, kártyázó, duhajkodó férjének valódi társa legyen. Tudós könyveket rendelt magának, elsősorban a természettudományok és mindenekelőtt az orvostudomány érdekelte (talán, ha az orvosok jobban tájékozottak a tüdőbetegségek legfrissebb gyógymódja iránt, édesanyja is tovább élhetett volna – gondolta). Különösen szívesen foglalkozott háza népével, az egyszerű sérüléseket maga látta el, a kisebb betegségeket maga gyógyította, s mivel béresek, cselédek bajait is ellátta, kivívta férje és anyósa rosszallását. A tudományos híreken kívül Hugonnai Vilmát elsősorban a női emancipáció angliai és amerikai eseményei foglalkoztatták. A zürichi egyetemen már 1872-ben nőket is doktorrá avattak, úgy döntött, hogy ő is megpróbálja. Meglepetésére férje nem ellenezte döntését, pénzzel azonban nem támogatta. A fiatalasszony azonban eladta ékszereit, hogy a zürichi egyetemen orvostudori tanulmányokat folytathasson.

Zürichben hat évet töltött el: a hagyományos orvosi stúdiumok mellett geometriát, fizikát és kémiát tanult a latin nyelv mellett (1879. febr. 1-jén avatták orvostudorrá). Ez alatt a hat év alatt áttért a vegetáriánus táplálkozásra, saját testére is mint vizsgálandó tárgyra tekintett. Első tudományos feljegyzései testének élettani megfigyelései voltak. Hugonnai Vilma kiváló tanuló, évfolyamelső volt, már harmadéves korában Hermann és Rose professzorok mellett asszisztálhatott, Rose pedig tanulmányai sikeres befejezése után meghívta katedrájára tanársegédnek (a Zürichben végzett nők közül elsőként!). Hugonnai Vilma azonban hazatért családjához, mert úgy gondolta, hogy ő otthon szeretne orvosként gyógyítani. Oklevelének magyarországi elismertetése viszont váratlan akadályokba ütközött. A zürichi egyetemen érettségi nélkül is tanulhatott, Budapesten azonban az oklevél megszerzéséhez az érettségi „vizsgálat” is szükségeltetett. A budapesti tudományegyetemen rendkívüli hallgató, közben megtanult görögül is (!), mert az általa már jól tudott latin nyelv mellett görög nyelvből is érettségiznie kellett. A sikeres érettségi után ismét eredménytelenül próbálkozott oklevele honosításával. Okleveles szülésznőként (azaz valójában bábaként) rendelőintézetet nyitott (Budapesten, az Ősz utcában). Később az Ősz utcából a Stáció utcába költözött az időközben vagyonát eltékozló, és tönkrement férjével, Szilassy Györggyel. Hugonnai Vilma úgy gondolta, hogy a négyszobás polgári lakásban berendezett modern rendelőintézetében, nagy praxissal gondtalan életet biztosíthat férjének és gyermekének. Az első magyar orvosnő doktori szolgálataira azonban nem tartottak igényt – férje, Szilassy György viszont igazolni látta ellenszenvét: a Monarchiában, az 1880-as években nincs szükség orvosnőkre. Hugonnai Vilma értelmetlenül tanult hosszú éveket Zürichben, hisz hazatérve sem tudományos sem doktori tevékenységet nem folytathatott: oklevele lényegében annyit ért, mint egy egyszerű falusi bábaasszony „tudománya”. Az együttélés egyre kényszeredetté vált, utóbb mindkettőjük számára elviselhetetlen teherré lett. Hugonnai Vilma előbb elköltözött férjétől (a Zöldfa utcába, majd a Vámház körútra; végül 1886-ban hivatalosan is elváltak).

Hugonnai Vilma évekig kezelte Wartha Vince (1844–1914) műegyetemi professzor nagybeteg feleségét, Heussi Zsófiát. Így ismerkedtek meg, majd jóbarátok lettek, hisz mindketten Svájcban tanultak (Wartha ott találkozott első feleségével is). A két magányos tudós egymásba szeretett, a budapesti Kálvin téri református templomban tartották meg az esküvőt (1887. szept. 9-én). A család továbbra is a Vámház körúton lakott, de Wartha Vince a Múzeum körúti műegyetemi pincében borvizsgáló laboratóriumot, az Esterházy utcában fényképészeti műhelyt rendezett be. Az 1890-es években a Tisztviselőtelepre, a Szabóky Adolf utcába költöztek. Wartha Vince minden küzdelmében támogatta feleségét, jóllehet újabb házasságkötése után, professzor férje oldalán, már nem szorult rá arra, hogy praktizáljon. Orvosként nem dolgozhatott, szülésznőként pedig nem kívánt működni – annál nagyobb közéleti szerepet vállalt. Orvostudori oklevelének nem-honosítása ismert közéleti szereplővé tette, az egyre jelentősebbé váló sajtónyilvánosságban gyakran felszólalt, hogy támogassa a nők középiskolai és egyetemi tanulását és továbbtanulását. Az a különös, jogilag teljesen abszurd helyzet állt elő Magyarországon, hogy egy magasabb rendű oklevelet (azaz orvosi doktori diplomát) kellett egy alsóbb rendű tanfolyamhoz (azaz bábaképző vizsgálathoz) igazítani.

Ferenc József 1895. nov. 18-án – Erzsébet királyné névnapjának előestéjén! – Magyarországon is engedélyezte a nők egyetemi tanulmányait (a bölcsészeti, az orvosi és a gyógyszerészeti karokon). Hugonnai Vilma orvostudor és szülésznő oklevelét azonban továbbra sem ismerték el, jóllehet akkor már a zürichi egyetemi hat év után, a budapesti tudományegyetemen, mint rendkívüli hallgató, 1880–1882-ben újra végighallgatta az egész orvosi tananyagot! Vilma doktorasszonynak viszont harmadszor már nem kellett újra előadásokat hallgatnia, csupán a szigorlatok vártak rá ismét. Wartha Vincéné dr. Hugonnai Vilma orvostudor és szülésznőt tizennyolc évvel „első doktorátusa” után, ötven évesen ismét doktorrá avatták. Doktoravató ünnepségére 1897. máj. 15-én délben a budapesti tudományegyetem orvosi kara földszinti első szigorlati termében került sor. Ünnepi beszédet Bognár István, az egyetem rektora és Ajtay Sándor, az orvosi kar dékánja mondott (az esküt Kisfaludy A. Béla, a hittudományi kar dékánja olvasta fel.) Érdekesség, Hugonnai Vilma férje, Wartha Vince ekkor a budapesti műegyetem rektora volt, valamint a diplomát csak egy héttel később vehette át, mert az eredeti litografált szövegben szereplő Doctissimus Dominusokat nőneművé kellett átírni. A legenda szerint, 1897. júl. 17-én, Wartha Vince 53. születésnapján nem a népszerű vegyész professzort ünnepelték tisztviselőtelepi otthonában. Két hónappal orvostudori oklevele után a gentleman férj, feleségét, az első magyar orvosnőt köszöntötte…

Emlékezet

Hugonnai Vilma Budapesten hunyt el, a Rákoskeresztúri Temetőben, második férjével, Wartha Vincével együtt, közös sírban nyugodott. A sírt 1978-ban átszállították a Fiumei úti (= Kerepesi úti) Temetőbe. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Utolsó lakóhelyét (Budapest VIII. kerület, Tisztviselőtelep, Szabóky utca, ma: Bíró Lajos utca 41.) emléktábla jelzi. Szülőhelyén, a Nagytétényi Kastélymúzeumban szobrát állították fel (1980-ban, a szobor elpusztult). Szobra a vecsési rendelőintézet földszinti előterében látható (fa és kerámia, Józsa Judit alkotása, 2007).

Tiszteletére, a Semmelweis Egyetem, Hugonnai Vilma-emlékérmet alapított az esélyegyenlőség jegyében (2010-ben, negyvenöt éven aluli kutatónők vehetik át, először 2011-ben ítélték oda Müller Veronikának és Zelkó Románának). Róla nevezték el a békéscsabai Hugonnai Vilma Egészségügyi Szakközépiskolát (1975-ben) és a budapesti (XXII. kerület) Nagytétényi úti Hugonnai Vilma Általános Iskolát.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022