Meszéna Miklós

Született: 1940. december 14. Budapest
Meghalt: 1995. július 29. Budapest
Temetés: 1995. augusztus 14. Budapest
Temetési hely: Fiumei út

Család

Régi esztergomi katolikus családból származott, a család egy másik ága hívvári előnévvel nemesi rangot kapott.

Dédszülei, apai: Meszéna Ferenc (†1907. máj. 25. Esztergom. Temetés: 1907. máj. 26. Esztergom, Városi Sírkert) Esztergom város tiszti főügyésze (1867–1892), Paulovits Anna; Bellovits Ferenc, Seyler Karolin (†1935. márc. 20. Esztergom. Temetés: 1935. márc. 22. Esztergom, Belvárosi Temető).

Dédszülei, anyai: Reimann Lázár (1850. okt. 30.–1925. ápr. 26. Bp. Temetés: 1925. ápr. 29. Hol?), a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. alelnöke, Gaberlik Auguszta (1857. aug. 1. Brünn–1933. máj. 15. Bp. Temetés: 1933. máj. 17. Kerepesi út).

Nagyszülei: Meszéna Lajos (†1921. ápr. 7. Bp.) gazdálkodó, Bellovits Mária (†1935. szept. 17. Esztergom. Temetés: 1935. szept. 18. Esztergom, Belvárosi Temető); Geszty/Geszti György (= Gerstl György, †1929. jan. 10. Bp. Temetés: 1929. jan. 12. Kerepesi út) kereskedő, Reimann Magdolna (1881. nov. 8. Bp.–1958. dec. 21. Bp. Temetés: 1958. dec. 24. Farkasrét).

Szülei: Meszéna Ernő (1895. dec. 7. Kürt, Komárom vm.–1972. jún. 12. Budapest. Temetés, hamvasztás utáni búcsúztatás: 1972. júl. 11. Farkasrét) gépészmérnök, a Ganz Hajó- és Darugyár főmérnöke, Geszty Lívia (= Geszti Lilly).

Élettársa: Kertész Adrienne (1946–) orvos, gyermekgyógyász, dr. Kertész Tiborné Borbás Klára leánya, Borbás Gáspár (1884–1976) válogatott labdarúgó unokája.

Nevelt fia: Kiss Róbert (1967–) tőrvívó, olimpiai 4. helyezett.

Iskola

A budapesti József Attila Gimnáziumban éretts. (1958), a sikertelen egyetemi felvételi vizsga után a Klement Gottwald Villamossági Gyár műszerészipari tanulója (1958–1961), majd uo. elektroműszerész szakmunkásvizsgát tett (1961), az MKKE-n közgazdász okl. szerzett (1966). Már versenyzői pályafutása idején a budapesti Szabadság Szálló titkára (1966–1974), majd divatáru-kereskedést nyitott (1974–1986).

Életút

A Ganz Vagon (1955–1956), a Vasas vívója (1956–1974); nevelőedzője, mestere: Forró Sándor. 

Kardvívásban olimpiai 3. (1968: csapat), olimpiai 5. (1964: csapat). Világbajnok (1966: csapat), 5-szörös vb 2. (1962, 1967, 1970, 1971: csapat; 1965: egyéni), 3-szoros vb 3. (1961, 1963, 1969: csapat), vb 4. (1965: csapat). Négyszeres Universiade-győztes (1961 és 1963: csapat, 1965: egyéni és csapat); 5-szörös BEK 2. (1966, 1967, 1968, 1970, 1971), BEK 3. (1969); ifjúsági világbajnok (1960: egyéni). Tizenkétszeres magyar bajnok (1958, 1960, 1961, 1962, 1963, 1964, 1965, 1966, 1967, 1969, 1970, 1971: csapat). Helyezései az egyéni magyar kardbajnokságokon: 1959: OB 8., 1960: (nem került a döntőbe), 1961: OB 5., 1962: OB 4., 1963: OB 4., 1964: OB 7., 1965: OB 2., 1966: OB 2., 1967: OB 2., 1968: OB 3. Csak kard fegyvernemben versenyzett, a magyar válogatott tagja (1962–1971).

 

A Vasas vívószakosztályának elnöke (1987–1989). A Vasas elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tagja (1989. jún. 20.–1995. júl. 29.).

Meszéna Miklós Budapesten született, édesapja, Meszéna Ernő és az olimpiai bajnok Kovács Pál együtt dolgoztak a Ganz-MÁVAG-ban: a két apa egyszerre vitte le fiait, Meszéna Miklóst és Kovács Attilát vívni a Ganz Vagonba (s a szakosztály megszűnése után mindketten a Vasasban folytatták pályafutásukat). Alig egy éves vívómúlt után érte el első jelentősebb eredményét: döntőbe került Budapest középiskolás kardbajnokságán (és a 7. helyet szerezte meg, érdekesség, hogy a nála két évvel idősebb Buchwald Péter [Bakonyi Péter] végzett a 2. helyen). 1957-től már II. osztályú versenyző, egy évvel később, 1958-ban már szerepelt a Vasas bajnokcsapatában, győzött az ifjúsági bajnokságon: a holtverseny utáni újravívásban épp jóbarátját, Kovács Attilát győzte le, ill. természetesen mindketten tagjai voltak a Vasas ifjúsági kardbajnokcsapatának is.

Meszéna Miklós 1959-ben vett részt először nagy nemzetközi versenyen: a párizsi ifjúsági világbajnokságon már esélyesnek számított. Sajnos azonban a döntőbe se került (Bakonyi Péter lett a 2., Kovács Attila a 6.). Az országos bajnokságon több szerencsével járt: döntőt vívhatott, bár a 8. helyével nem biztos, hogy elégedett volt. Megvédte viszont ifjúsági bajnoki címét, egy újabb feltörekvő fiatal, Kalmár János előtt. A római olimpia évében már a legjobb magyar kardvívók közé tartozott, jóllehet a Gerevich–Kovács–Kárpáti trió búcsúfellépésére készülő olimpiai csapatba még nem kerülhetett be. A leningrádi ifjúsági világbajnokságon viszont szenzációsan teljesített. Veretlenül menetelt a döntőig, ott ugyan elvesztette első mérkőzését, utána azonban magára talált és ifjúsági világbajnokként térhetett haza.

Meszéna Miklós mint ifjúsági világbajnok már 1960-tól együtt készülhetett az olimpiai kerettel, a válogatottba azonban csak 1961-be került be, viszont rögtön megnyerte az év első kard-válogatóversenyét, és 2. lett a másodikon (Szerencsés József mögött). Ezzel rögtön el is dőlt, hogy részt vehet első világbajnokságán, Torinóban. Sajnálatos módon azonban a torinói vb nem a magyar kardsikerektől volt hangos. Most fordult elő először, hogy mindössze egy magyar vívó került a karddöntőbe (Mendelényi Tamás), s ő is csak a 7. helyet szerezte meg! Ráadásul a kardcsapat sem vívhatott az aranyéremért, mindössze bronzérmes lett. Meszéna újoncként vívott: egyéniben a döntőt megelőző fordulóig jutott és természetesen tagja volt a „kudarcos” 3. helyen végzett válogatottnak.

Meszéna Miklós 1962-ben és 1963-ban is tagja volt a világbajnokságokon részt vett magyar válogatottnak. Egyéniben nem sikerült döntőbe jutnia, a csapattal viszont két újabb érmet (1962: ezüst, 1963: bronz) szerzett. A Buenos Aires-i vb-n Horváth Zoltán világbajnok lett, a kardcsapat viszont találataránnyal ismét Lengyelország mögé szorult. Lengyelország 1963-ban a gdanski „hazai” vb-n újra nyerni tudtott, Magyarország megint csak 3. lett (az egyéni versenyben újfent nem született érem, Bakonyi Péter lett a 4.). A közvéleményt nem elégítették ki ezek az eredmények, sokkal többet várt a Gerevichéket felváltó (és már nem is annyira) fiatal nemzedéktől. Nehéz volt beismerni, hogy a lengyel és a szovjet válogatott jobb, s a kettő közül legfeljebb csak egyet lehet legyőzni.

Meszéna Miklós 1965-ben volt talán élete legjobb formájában. Második lett az 1962 óta megrendezett, s ekkor már kultikussá váló magyarországi kardversenyen, a Hungária Kupán (az olimpiai bajnok Pézsa Tibor mögött), szintén második lett a magyar bajnokságon (szintén az olimpiai bajnok Pézsa Tibor mögött, jóllehet őt egy igen izgalmas asszóban 5:4-re legyőzte), egyéniben és csapatban is győzött a budapesti Universiadén (ahol az első három helyen, mint a régi szép időkben magyarok végeztek: 2. Bakonyi Péter, 3. Kovács Attila). A párizsi vb-n az első két fordulóban, a 32 közé jutásért valamennyi magyar remekül teljesített: Bakonyi Péter veretlenül, Meszéna Miklós és Horváth Zoltán 1-1, Kovács Attila és Pézsa Tibor 2-2 vereséggel jutott be. A 16 között Kovács és Horváth visszaesett a vigaszágra – Kovács épp Meszénától kapott ki. Pézsa és Meszéna azonban tovább menetelt: Pézsa a szovjet Jakov Rilszkijt, Meszéna a francia Marcel Parent-tet „parentálta el”. Rilszkij azonban a vigaszágról még beverekedte magát a döntőbe, akárcsak Horváth Zoltán – így hosszú évek után ismét három magyar vívhatott a hatos döntőben (két szovjet Rilszkij és Borisz Melnyikov, ill. a veterán lengyel Jerzy Pawlowski mellett). Sajnos a három magyarból egyiknek sem sikerült a világbajnoki címet megszerezni, mert a magyarok egymást jól körbeverték: Meszéna Horváthot, Pézsa Meszénát, Horváth Pézsát verte meg. Meszéna legyőzte a két szovjetet, viszont 5:0-ra simán veszített Pawlowskitól. Pawlowski mindhárom magyart megverte, egyetlen, 5:4-es vereségét Melnyikovtól szenvedte el. Így végül is Pawlowski győzött két magyar, Meszéna és Horváth előtt, az olimpiai bajnok Pézsa lett az 5.. Meszéna Miklós megszerezte első és egyetlen világbajnoki ezüstérmét!

A csapatversenyre ezúttal 12 nemzet nevezett. Az első fordulóban Magyarország simán győzött Románia ellen (9:1, Pézsa Tibor 3, Bakonyi Péter, Kovács Attila, Meszéna Miklós 2-2), a negyeddöntőben az Egyesült Államok következett (9:2, Bakonyi Péter 3, Horváth Zoltán, Kovács Attila, Meszéna Miklós 2-2 – érdekesség az amerikaiknál Örley Szabolcs vívott). Az elődöntőbe aztán Olaszország ellen kitört a botrány. A francia zsűrielnök, az 1952-es olimpián bronzérmes kardcsapat tagja, Jean-Francois Tournon – a legenda szerint – a mérkőzés előtti éjszakát az olaszok társaságában töltötte, és végigmulatta. A mérkőzés napján illumináltan jelent meg és asszónként több találatot is fordítva ítélt meg a magyarok kárára. Az olaszok 5:0-ra vezettek, a magyar csapatvezetés óvott, de semmi sem változott. A végeredmény 9:5 lett (Horváth Zoltán 2, Bakonyi Péter, Meszéna Miklós, Pézsa Tibor), ezek után a magyar válogatott a 3. helyért sem állt ki. Szakértők úgy vélték, hogy ennek az 1965-ös csapatnak komoly esélye lett volna a világbajnoki aranyérem visszaszerzésére, a zsűri pedig érthetetlen ellenségeskedéssel viselkedett a magyarokkal szemben. 

Meszéna Miklós 1966-ban, a moszkvai vb-n, az egyéni versenyben gyengén vívott, már az 1. fordulóban búcsúzott. A csapatversenyben magyarország előbb váratlanul szoros mérkőzésen 10:6-ra legyőzte Bulgáriát (Bakonyi Péter, Horváth Zoltán 3-3, Kovács Attila, Meszéna Miklós 2-2), majd váratlanul fölényesen megverte Lengyelországot (9:2, Horváth Zoltán, Pézsa Tibor 3-3, Kovács Attila 2, Bakonyi Péter 1; a lengyeleknél Pawlowski még mindig vívott, ezúttal azonban valamennyi magyar megverte…) Tartani lehetett attól, hogy az elődöntőben, Olaszország ellen megismétlődik a tavalyi botrány. Ha botrány nem is tört ki, de néhány vitatható találat-megítélés ezúttal is történt. Magyarország 7:4-re vezetett, amikor Olaszország „kis jóindulattal” 7:7-re kiegyenlített. A találatarány azonban Magyarországnak kedvezett, így a végén már elég volt csak egy meccset nyerni: ezt a feladatot Bakonyi oldotta meg (8:7, Bakonyi Péter, Horváth Zoltán 3-3, Kovács Attila, Pézsa Tibor 1-1). A döntőben aztán egy rendkívül kiélezett mérkőzésen, de korrekt zsűri mellett Magyarország 9:7-re győzött a Szovjetunió ellen (Bakonyi Péter 3, Horváth Zoltán, Kovács Attila, Pézsa Tibor 2-2). Nyolc év után lett ismét világbajnok a magyar kardcsapat Meszéna Miklós megszerezte első és egyetlen világbajnoki címét! – Meszéna Miklós két olimpián vett részt. Tokióban, 1964-ben a magyar vívók négy aranyérmet nyertek két egyéni (Pézsa Tibor kard, Rejtő Ildikó női tőr) és két csapat versenyszámban (párbajtőr és női tőr) is a legjobbnak bizonyultak, így fölényesen szerezték meg az első helyet a nemzetek rangsorában. A magyar kardcsapat viszont katasztrófálisan szerepelt. Az 1. forduló még nem okozott gondot, Argentínát 9:1-re sikerült „lemészárolni” (Bakonyi Péter, Kovács Attila 3-3, Horváth Zoltán 2, Meszéna Miklós 1). A magyar válogatott örült, hogy a könnyebb ágra került, így elkerülte a két nagy esélyest, Lengyelországot és a Szovjetuniót. Sajnos mégis a negyeddöntő jelentette a végállomást. A rendkívül gyengének tartott olasz csapat nagy küzdelemben 9:7-re legyőzte a címvédő Magyarországot (Bakonyi Péter 3, Kovács Attila 2, Horváth Zoltán, Pézsa Tibor 1-1). Az olimpiai játékok történetében először fordult elő, hogy a magyar kardválogatott még a négyes döntőbe se jutott. Tokióban az 5. helyért is vívtak, ám az itt elért két győzelem (Magyarország– Románia 9:0, Bakonyi Péter 3, Kovács Attila, Meszéna Miklós, Pézsa Tibor 2-2 és Magyarország–Németország [közös német csapat] 9:3, Bakonyi Péter 4, Kovács Attila, Meszéna Miklós 2-2, Horváth Zoltán 1) vigaszdíjnak is kevés volt. A magyar kardválogatott legutóbb 1924-ben szenvedett vereséget (a döntőben tusaránnyal Olaszországtól). A nagy sorozatot – a sors különös iróniája – Olaszország szakította meg, aki aztán az elődöntőben Franciaországot győzte le (8:7-re), a döntőben pedig a Szovjetuniótól szenvedett el 9:6-os vereséget. Meszéna jól szerepelt az 1964-es egyéni nemzetközi versenyeken győzni tudott Varsóban, 3. lett Cannes-ban, megnyerte a Budapest bajnokságot. Eredetileg őt nevezték Tokióra is, de fegyelmezetlensége miatt (két edzésen nem jelent meg…) nem indították, így lett Bakonyi Péter és Kovács Attila mellett Pézsa Tibor a harmadik induló…

Mexikóban a kardcsapatverseny egy 16:0-s győzelemmel (Bakonyi Péter, Kalmár János, Kovács Attila, Meszéna Miklós 4-4) kezdődött a sportágban egzotikumnak számító Írország ellen. Ezzel a kiütéssel Magyarország rögtön a legjobb nyolc közé jutott, ahol ismét egy legyőzhető ellenfél következett, Németország (ismét a közös csapat, ezúttal 9:4; Pézsa Tibor 3, Bakonyi Péter, Kalmár János, Meszéna Miklós 2-2). Magyarország újra a legjobb négyig menetelt, ahol ismét kikapott Olaszországtól (9:6-ra; Bakonyi Péter 3, Kovács Tamás, Meszéna Miklós, Pézsa Tibor 1-1). Magyarországot tehát 1924 óta továbbra is csak Olaszország tudta legyőzni, igaz ez utóbbi a két legutóbbi alkalommal… Mert a 3. hely (Magyarország–Franciaország 9:5, Kovács Tamás 3, Bakonyi Péter, Kalmár János, Meszéna Miklós 2-2) azért mégis csak jobb, mint az 5. Meszéna Miklós valamennyi mérkőzésen pástra lépve szerezte meg első olimpiai (bronz)érmét! 

Meszéna Miklós a nagy kardvívó nemzedéket követő „ezüstgeneráció” talán legtehetségesebb tagja volt. Az olimpiai bronz és a világbajnoki aranyérem mellett összesen öt (!) vb-ezüstérmet és három vb-bronzérmet szerzett. Nagy világversenyeken azonban (az 1965-ös párizsi vb-t leszámítva) nem tudott döntőbe kerülni, az olimpiai játékokon egyéniben el sem indulhatott. Magyar bajnoki címet sem nyert, igaz viszont, hogy háromszor volt második és egyszer harmadik. 1972-ig vívott, a müncheni olimpiai csapatba már nem tudott bekerülni. Pályafutása végén a Sportérdemérem ezüstjével búcsúztatták, aranyra számított…

Emlékezet

Meszéna Miklós Budapesten (utolsó lakcíme: 1118 Himfy utca 3.) élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Fiumei út Temetőben, Borbás Gáspárral egy sírban nyugszik. Gyászszertartásán jelen volt Gallov Rezső államtitkár, az OTSH elnöke, Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) allenöke, a MOB elnöke. A ravatalnál Illovszky Rudolf, a Vasas labdarúgó-szakosztályának elnöke búcsúztatta. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Tiszteletére a Vasas SC Meszéna Miklós-emlékversenyt rendezett (1997-től).

Elismerés

Magyar Népköztársasági Sportérdemérem (ezüst, 1973).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022