Márton Lajos, zsarolyáni

Született: 1876. december 14. Abony, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 1934. november 5. Madrid, Spanyolország
Temetés: 1934. november 17. Abony
Temetési hely: Családi sírbolt

Család

Dédszülei, apai: zsarolyáni Márton Sámuel (1762–1830?) földbirtokos, Biczó Éva (= Bitzó Éva); zsarolyáni Márton József (1765–1845) uradalmi tiszttartó, kávai földbirtokos, Köpeczi-Tokosy Terézia, Köpeczi-Tokosy Sámuel nyercei (Kolozs vm.) református lelkész leánya. Márton Sámuel és Márton József testvérek, nagyszülei unokatestvérek voltak.

 

Dédszülei, anyai: ?, ?; ippi és érkeserüi Fráter Ádám (1763. dec. 18. Debrecen, Hajdú kerület–1829. júl. 10. Tiszavárkony, Jászkun kerület) táblabíró, Pély Julianna (= pélyi Nagy Judit, 1775–1831).

 

Nagyszülei: Márton Lajos (†1866. máj. 28. Abony. Temetés: 1868. máj. 30. Abony) földbirtokos, Pest, Nógrád és Heves vármegye táblabírája, zsarolyáni Márton Terézia (†1878. jún. 16. Abony); tasnádi Szűts Ábrahám (†1885. okt. 20. Tiszaföldvár, Jász-Nagykun-Szolnok vm. Temetés: 1885. okt. 21. Tiszaföldvár, Református Temető) gombai földbirtokos, ügyvéd, tiszaföldvári járási segédszolgabíró, Fráter Borbála (1801. dec. 6. Tiszavárkony, Jászkun kerület–1867. szept. 13. Gomba, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.).

Szűts Ábrahám maga is költő volt, összegyűjtött verseit és dalait barátja, Fáy András őrizte meg.

 

Fráter Borbála testvérei: Fráter Lajos (1799–1875. máj. 1. Tiszavárkony Jász-Nagykun-Szolnok vm.), ill. Benkó Jónásné Fráter Klára (1811. febr. 15. Tiszavárkony–1886. okt. 8. Tiszafüred, Jász-Nagykun-Szolnok vm.) és nagybócsai Sárközy Lőrincné Fráter Júlia (†1855. aug. 10. Kecskemét, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.).

 

Fráter Júlia férje: Sárközy Lőrinc (†1864. szept. Kecskemét) az utolsó nemesi felkelésben mint ún. svadronyos kapitány vett részt a Napóleon elleni harcokban, majd főszolgabíró.

 

Szülei: Abonyi Lajos (= zsarolyáni és mándi Márton Ferenc 1833. jan. 9. Kisterenye, Nógrád vm.–1898. ápr. 28. Abony. Temetés: 1898. ápr. 30. Abony, családi sírbolt) író, földbirtokos, Tasnádi Szűcs Klára (= tasnádi Szüts Klára, †1911. szept. 16. Abony. Temetés: 1911. szept. 18. Abony, Családi sírbolt).

 

Testvére: Szűcs Sámuelné Márton Borbála (= Márton Biri, 1862–1913).

 

Márton Borbála férje: 1904–1913: Szűcs Sámuel (= Szüts Samu, 1861. szept. 26. Nagykálló, Szabolcs vm.–1925. márc. Nagyvárad) mezőtelegdi gyógyszerész.

 

Szűcs Sámuel testvére: Szűcs Ilona (= Szüts Ilona, 1869. júl. 14. Debrecen, Hajdú vm.–1949. dec. 27. Hol?) Komlóssy József (= Kikinger József, 1862. nov. 18. Mezőkeresztes, Bihar vm.–1927. márc. 30. Nagyvárad, Bihar vm.) a trianoni békediktátum előtti utolsó nagyváradi polgármester (1919. aug. 1.–1920. febr. 8.) özvegye.

Márton Borbála valójában Abonyi Lajos unokahúga (édesanyja, Márton Terézia testvérének, Márton Benjáminnak a leánya) volt. Családi iratokon és gyászjelentéseken azonban mint Márton Lajos húga szerepel.

 

Felesége: 1900. aug. 22.–1934. nov. 5.: nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Ida (1876. nov. 20. Bp.–1963. nov. 10. Bp.), Rakovszky István (1847. szept. 26. Kocsóc, Trencsén vm.–1910. márc. 4. Bp. Temetés: 1910. márc. 6. Kerepesi út) az Állami Számvevőszék elnöke és szilasi és pilisi Szilassy Ida (1851. jún. 9. Dánszentmiklós puszta [Pánd], Pest vm.–1913. júl. 28. Maglód, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. Temetés: 1913. júl. 31. Nagyrákó, családi sírbolt) leánya.

Iskola

A nagykőrösi református gimnáziumban éretts. (1894), a budapesti tudományegyetemen államtudományi doktori okl. (1899), az ősrégészet tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1933. febr. 1.).

 

A budapesti tudományegyetemen régészetet és művészettörténetet hallgatott (1901–1902), a Képzőművészeti Főiskolán is tanult (1916).

Életút

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közigazgatási gyakornoka tb. aljegyzője (1898–1899), minisztériumi segédfogalmazó (1899–1900), Temes vármegye segédtanfelügyelője (1900–1902). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Régiségtárának II. osztályú segédőre (1902. febr. 24.–1907. máj. 11.), I. osztályú segédőre (1907. máj. 11.–1911. jan. 19.), múzeumi őre (1911. jan. 19.–1915. febr. 5.) és a Régiségtár vezetője (1911–1915), mint c. múzeumi igazgatót ideiglenesen nyugdíjazták (1915. febr. 5-ével). Az I. világháborúban katonai szolgálatot teljesített (tolmácsként, 1917–1918), majd abonyi birtokán gazdálkodott (1918-tól). Reaktiválása után az MNM Régészeti Osztályának igazgatója (1929. márc. 15.–1934. nov. 5.). C. múzeumi főigazgató (1934-től).

 

A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen az ősrégészet magántanára (1933–1934).

Őskori régészettel, a magyarországi bronzkor emlékeivel foglalkozott, ásatásai közül elsősorban a tószegi feltárásai jelentősek, amelyek módszertani újításai (ún. rétegkövetéses eljárás) miatt is kiemelkedőek. Monográfiát írt a La Tène-kultúra (= az európai vaskornak a hallstatti korszakot követő második korszaka) magyarországi és kárpát-medencei leleteiről. A Borovszky Samu-féle Magyarország vármegyéi és városai sorozatban megírta Gömör (1904), Pest-Pilis-Solt-Kiskun (1910) és Nógrád vármegye (1911) őstörténetét (valamennyi dolgozata önállóan is megjelent). Élete utolsó éveiben a magyarországi régészet kezdeteit és Schönvisner István (= Schönwisner István, 1738–1818) munkásságát kutatta a szombathelyi püspöki levéltárban (Géfin Gyula és a későbbi mártír sárvári pap, Abai Imre – akkor még csak papnövendék – közreműködésével, 1934-ben). A Református Egyetemes Konvent műemlékeket összeíró bizottsága tagjaként részt vett a magyarországi református egyház tulajdonában lévő műtárgyak feldolgozásában.

Emlékezet

Márton Lajos a zsarolyáni és mándi előnevű igen kiterjedt régi református nemesi család zsarolyáni ágából származott. A család egy másik (mándi) ágából származott Márton József (1771–1840) Bécsben élő magyar–német nyelvtan- és szótáríró, a Magyar Kurir szerkesztője (1827–1834), akit a Magyar Tudós Társaság már első nagygyűlésén levező taggá választott (1831. febr. 17-én) és Márton István (1760–1830) református lelkész, a pápai kollégium igazgatója (1790–1810). Édesapja Abonyi Lajos a 19. század második felének jelentős írója volt, fia, Márton Lajos régészeti kutatásai mellett összegyűjtötte édesapja irodalmi levelezését, az értékes dokumentumokat halála előtt néhány évvel a Magyar Nemzeti Múzeum Kézirattárának ajándékozta. (Ma az Országos Széchenyi Könyvtár – OSZK – Színháztörténeti Tára őrzi Abonyi Lajos több más kéziratával együtt.) Márton Lajos tervezte továbbá édesapjáról szóló visszaemlékezései kiadását, írásai és anekdotagyűjteménye azonban befejezetlen maradt.

 

Márton Lajos Abonyban született, Budapesten élt és tevékenykedett. Tudományos pályafutása előtt közigazgatási pályán működött, 1902-ben került a Magyar Nemzeti Múzeumhoz, 1915-ben azonban megromlott egészségi állapota miatt nyugdíjazását kérte: visszavonult Abonyba családi birtokára gazdálkodni. Az I. világháború végén tolmácsként dolgozott, az összeomlás után visszatért Abonyba, és megkezdte édesapja és a Márton család emlékeinek összegyűjtését. 1929-ben az MNM átszervezése után Hóman Bálint kérte fel a Régészeti Osztály vezetésére, utolsó éveiben kizárólag régészeti kutatásaival foglalkozott. Madridban, 1934 nov.-ében, a Nemzetközi Múzeumi Kongresszuson képviselte a magyar közgyűjteményeket. Hivatalos kiküldetésén, kiújuló szívbetegségében vesztette életét. A koporsót 1934. nov. 12-én indították útnak Spanyolországból. A madridi állomáson a spanyolországi külügyminisztérium és közoktatásügyi minisztérium képviselőin kívül megjelent gr. Csáky István, a madridi követség vezetője. Gyászszertartását – holtteste hazahozatala után – a budapesti Kerepesi úti Temetőben tartották. A szertartást Muraközy Gyula református lelkész végezte, gr. Zichy István mondott gyászbeszédet, a szegedi egyetem nevében Banner János régész, egyetemi tanár búcsúztatta. A ravatalnál megjelent Hóman Bálint – többek között – vallás- és közoktatásügyi miniszter és Preszly Elemér főispán. Márton Lajos az abonyi családi sírboltban nyugszik. Halálával kihalt a zsarolyáni és mándi előnevű régi nemesi Márton család.

Elismertség

Az MTA Archaeológiai Bizottsága meghívott tagja (1928–1933). A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat örökös tb. választmányi tagja. A Műemlékek Országos Bizottsága tagja.

 

A Német Birodalmi Régészeti Intézet r. tagja. A londoni Régészeti Társulat és a helsingforsi Finnugor Társaság tb. tagja.

Szerkesztés

A Kommission für prähistorische Typenharten c. nemzetközi ősrégészeti térképsorozat szerkesztőbizottságának tagja (1910-es évek).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2023