Szabó István, B.

Született: 1893. március 28. Békés, Békés vármegye
Meghalt: 1976. december 28. Békés, Békés megye

Család

Vagyonos református családból származott.

Nagyszülei: legid. B. Szabó Sándor, Bagi Zsuzsanna.

Szülei: Id. B. Szabó Sándor (†1927. nov. 1. Békés. Temetés: 1927. nov. 3. Békés, Rózsa Temető), Durkó Anna gazdálkodók.

Apja, id. B. Szabó Sándor testvérei: Kocsor Mátyásné B. Szabó Erzsébet és Durkó Gergelyné B. Szabó Sára.

B. Szabó István testvérei, nővére: Z. Bereczki Gergelyné B. Szabó Eszter (1885. júl. 10. Békés), bátyja: ifj. B. Szabó Sándor (1889. aug. 8. Békés) gazdálkodó Szeghalmon. Három további testvére: B. Szabó Gábor 8, B. Szabó Anna (1887. dec. 27. Békés) 12, B. Szabó Lajos (1891. febr. 20. Békés) 21 éves korában elhunyt.

Felesége: 1919-től Varga Julianna.

Gyermekei, leányai: Boronkai Lászlóné B. Szabó Anna (1920–) tanárnő, Fábián Gáborné B. Szabó Julianna (1922–) és B. Szabó Irén (1926–) számviteli osztályvezető.

Iskola

Elemi iskoláit és négy gimnáziumot Békésen végezte.

Életút

Tanulmányai befejezése után szülei földjén, gazdálkodott. Bevonult katonának (1913–1914), majd az I. világháborúban az orosz fronton szolgált (1914–1915), Przemysl ostrománál hadifogságba esett (1915. márc. 19.), ahonnan kalandos úton, Perzsián, Törökországon és Olaszországon át csak 1919-ben sikerült visszajutnia Magyarországra. Házasságkötése után már 83 kh-on gazdálkodott (1920-as–1930-as évek), búzaminőségi versenyen is nyert oklevelet (1933). A 48-as Olvasókör és a Békés-Földvár és Vidéke Tejszövetkezet elnöke (1942).

A békési Kisgazda Kör és a földmunkásokat tömörítő békési Népkör tagja (1924–1930) és a Kisgazda Kör háznagya, részt vett a békési nagygyűlés (1930. okt. 12.) megszervezésében, ahol bejelentették a Független Kisgazdapárt (FKgP) megalapítását. A két világháború között a békési képviselő-testület tagja, községi bíró (1931–1934). Az FKgP békési (1931–1933), majd Békés vármegyei szervezetének alapító elnöke (1933–1947) és a párt országos nagyválasztmányának tagja (1933–1947). A Békés vármegyei törvényhatósági bizottság tagja (1934–1939), az FKgP országgyűlési képviselője (Békés vármegyei lista, 1939–1944). A Magyar Parasztszövetség alapító alelnöke (1941–1944). Aláírta a Kállay Miklós miniszterelnökhöz benyújtott háborúellenes kisgazdapárti memorandumot (1943). Ellenzéki és németellenes magatartása miatt az ország német megszállása (1944. márc. 19.) után bujkálni kényszerült.

A II. világháború után Békés vármegyében újjászervezte az FKgP-t. Az FKgP Politikai Bizottsága (PB) tagja és a párt alelnöke (1945. aug. 20.–1947. febr. 28.). Az FKgP katonai bizottságának, az ún. Véderő Bizottságnak tagja (1946. szept.–1947. febr.). A Magyar Parasztszövetség igazgatósági tagja (1946–1947), az Országos Földművelésügyi Tanács elnöke (1947 tavasza).

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Békés vármegye, 1944. dec. 21.–1945. nov. 4.), az FKgP nemzetgyűlési képviselője (Békés vármegye, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.). A Honvédelmi Minisztérium (HM) politikai államtitkára (1944. dec. 23.–1946. febr. 23.), Nagy Ferenc kormányának államminisztere (1946. febr. 23.–1946. dec. 18.).

Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatása és emigrációba kényszerítése (1947. jún. 2.) után szembefordult a baloldali pártvezetéssel, mindenekelőtt Dobi Istvánnal és Gyöngyösi Jánossal. Az FKgP százhuszonhat képviselőjéből megszervezte a pártalkotmányhoz ragaszkodó, alkotmányvédő csoportot, és követelte, hogy a békési program alapján (amelynek kidolgozásában mint alapító tag maga is részt vett!) térjenek vissza a párt régi, a birtokos paraszti érdekeket következetesen képviselő eredeti politikájához. Miután nem ért el eredményt, kilépett a pártból (1947. aug. 12.), és a Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Párthoz csatlakozott, távozásával megkezdődött az FKgP felszámolásának az utolsó fejezete. A Magyar Függetlenségi Párt színeiben elindult volna az 1947. évi országgyűlési választásokon, az Országos Választási Bizottság hamis vádak alapján törölte a képviselőjelöltek listájáról. A politikától visszavonulva Békés településen, családi birtokán, ismét gazdálkodni kezdett (1947–1950), kuláklistára tették (1950). A beszolgáltatás és az adóhátralék nem teljesítése miatt gazdasági felszerelését, állatállományát, házának ingóságait is elvették, végül „önként” maradék földjéről is lemondott: mindössze 1,5 kh kertje maradt. Mivel ebből nem tudott megélni, felhagyott a gazdálkodással, előbb Debrecenben, utóbb Budapesten fizikai munkás (1950–1952). Az Építésügyi Minisztérium Csatorna- és Vízvezetéképítő Vállalatának segédmunkása (1952), az Üzletépítési és Berendező Vállalat lóápolója (1952. nov.–1953. okt. 15.), a Budapeti XIII. Kerületi Építőipari és Tatarozó Vállalat (1953. okt. 15.–1955. dec.), a Budapesti VI. Kerületi Vegyesipari Vállalat ládaszögelője (1955. dec.–1957. márc.).

A forradalom és szabadságharc idején Adorján Józseffel, Balogh Györggyel és Pártay Tivadarral az FKgP egyik újjászervezője (alapító tagja, 1956. okt. 29-én) és az FKgP Intéző Bizottságának tagja (1956. okt. 30.–1956. nov. 4.), Nagy Imre koalíciós alapon átszervezett kormányának államminisztere (1956. nov. 2.–1956. nov. 4.). A szovjet megszállás első heteiben még tartotta a kapcsolatot a kisgazda politikusokkal: Antall Józseffel, Kovács Bélával és Pártay Tivadarral a megváltozott helyzetet elemezték, egy új pártprogram kidolgozását tervezték, amelyet végül Nagy Miklós készített el. (Az Intéző Bizottság 1956. dec.-ben még kétszer – nem hivatalosan – ülésezett a Magyar Ifjúság [Andrássy út] egy cukrászdában és a Veres Pálné utcában a Bajtárs vendéglőben.) Az újjáalakult FKgP-n belül a földkérdéssel foglalkozott. Úgy vélekedett, hogy a földreformot nem lehet „visszacsinálni”, viszont a volt kisbirtokosnak is – egy felső határ megszabásában – földet kell juttatni. Ez 20–25 kh lehetett volna. A mezőgazdaságban a teljes belterjes gazdálkodásra kell áttérni, és meg kell valósítani a nyolcórás munkaidőt is. A termelőszövetkezetek helyett/mellett paraszti szövetkezetek kívánt felállítani, ugyanakkor azt gondolta, hogy a nagybirtokokat (akárcsak az ipari nagyvállalatokat) továbbra is állami tulaajdonban kell hagyni.

A forradalom leverése után letartóztatták (1957. márc. 7.), a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa a forradalomban való részvétele miatt 3 év börtönbüntetésre ítélte (1958. aug. 16., az előzetes fogvatartás idejének beszámításával szabadult: 1959. nov. 16.; az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság semmisnek nyilvánította: 1990. márc. 9.), de még fél évig rendőri felügyelet alatt állt.

Nyugdíjazásáig az Élelmiszer-ipari Javító, Szerelő és Szolgáltató Vállalat munkatársa (1959. dec. 18.–1965. aug. 31.). Utolsó éveiben visszaköltözött Békésre, és haláláig kis kertjét művelte.

Emlékezet

Békésen született és élete legnagyobb részében szülővárosában élt és tevékenykedett, Budapesten a Belvárosban (V. kerület), a Veres Pálné utca 33. sz.-ban lakott. Békésen hunyt el, a helyi Rózsa Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította.

Tiszteletére, lakóházát (Békés, Jantyik Mátyás utca 31.) emléktáblával jelölték (1990. okt. 12-én).

Elismerés

Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1947), 1956-os Emlékérem (posztumusz, 1991), Független Demokratikus Magyarországért Emlékérem (posztumusz, 1992).

Békés város díszpolgára (1993).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2021