Koczkás Sándor
irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus
Született: 1924. január 11. Orosháza, Békés vármegye
Meghalt: 2000. szeptember 19. Budapest
Temetés: 2000. október 9. Budapest
Temetési hely: Farkasrét (hamvasztás utáni búcsúztatás)
Család
Nagyszülei: Koczkás József, Gyurkovics Éva; Hibrandt Ferenc, Garay Ida (†1928. nov. 9. Gyula. Temetés: 1928. nov. 10. Orosháza).
Szülei: Koczkás Sándor (1897. febr. 24. Arad–1956. aug. 12. Bp. Temetés: 1956. aug. 17. Farkasrét) polgári iskolai tanár, igazgató, majd a Ferencesek II. kerületi egyházközségének irodavezetője, Hibrandt Ida (†1983. nov. 21. Bp. Temetés, búcsúztatás: 1983. dec. 1. Farkasrét).
Testvérei: dr. Marx Györgyné Koczkás Edit (1927. nov. 16. Endrőd, Békés vm.–2019. okt. 29. Bp.) fizikus, Koczkás Ida matematika–fizika szakos középiskolai tanár és dr. Koczkás Ildikó pszichológus.
Koczkás Edit férje: Marx György (1927. máj. 25. Bp.–2002. dec. 2. Bp.) Kossuth-díjas fizikus, az MTA tagja.
Felesége: 1. 1949–1956: Kézdy Beatrix, a Szikra Könyvkiadó szerkesztője.
2. 1958–1972: Hegedős Mária, a Magvető Kiadó szerkesztője. Fia: Koczkás Endre (1962–). Kétszer elvált.
3. 1972-től Horváth Ida, a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium tanára.
Iskola
Elemi iskoláit Gyomaendrődön és Pilisvörösvárott, középiskoláit Kiskunfélegyházán és Szegeden végezte, a szegedi gyakorlógimnáziumban éretts. (1942).
A szegedi Horthy Miklós Tudományegyetemen tanult (1942–1944), a II. világháború végén ún. diák-munkaszolgálatos Erdélyben (1944 nyara), a katonai behívásnak nem tett eleget, hamis papírokkal bujkált (1945. febr.-ig). A Szegedi Tudományegyetemen bölcsész végbizonyítványt (1946), az ELTE BTK-n magyar–francia szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1950); egyhónapos pártiskolát végzett (1948).
Az irodalomtudományok kandidátusa (1974).
Életút
Az ELTE BTK 20. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke gyakornoka (1950–1951), tanársegéde (1951. szept. 1.–1953. dec. 31.), egy. adjunktusa (1954. jan. 1.–1974), egy. docense (1974-től). Az Élet és Irodalom kritikai rovatvezetője (1959–1962). Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1962–1965).
Miután befejezte Szegeden tanulmányait Budapestre költözött, magántanítványokat vállalt és bekapcsolódott a katolikus ifjúsági mozgalmakba, az Actio Catholica tagja (az ÁVH letartóztatta: 1947). Világnézete a népi írók radikális szárnyához Erdei Józsefhez és Kovács Imréhez állt közel. Belépett az MKP-be (1947-től, 1949-től az MDP tagja), az ELTE-n részt vett az első marxista tanulókörök szervezésében és az első marxista irodalomtankönyvek szerkesztésében (1948-tól). Később érdeklődése a századelő irodalmi folyamatainak feltárása és a két világháború közötti korszak magyar irodalmi mozgalmai, ill. az ezzel összefüggő szövegkritikai kutatások felé fordult, mindenekelőtt AdyEndre (1877–1919) munkásságával foglalkozott. A pályakezdő Adyval kapcsolatban igyekezett eloszlatni a „lassan érlelődő tehetség” legendáját, úgy vélte, hogy nem véletlen, hogy a Nyugat első nemzedéke meghatározó tagjainak nyolc–tíz évre volt szüksége a költői indulásra, elsősorban az egyéni kibontakozás első éveinek küzdelmes folyamatát vizsgálta. (Ady már 1900-tól írt „újtípusú” verseket, az Új versek megjelenése előtt viszont igen jelentős újságírói, szerkesztői, ill. publicisztikai tevékenységet fejtett ki.) Jelentős szerepet játszott az Ady kritikai kiadás szervezésében, majd kezdeményezésére jött létre az Ady-életmű Alapítvány. Ady munkásságán kívül még fontos tanulmányokat közölt Radnóti Miklós (1909–1944) Bálint György és Nagy László életművéről, évtizedeken át gondozta a Radnóti Miklós összes műveit kiadó köteteket. Évtizedeken át közölt kritikái valójában portréesszék, a műfaj 20. századi klasszikusai.
Elismertség
A Magyar Írók Szövetsége Kritikai Szakosztályának elnöke (1981–1986), a Magyar Írók Szövetsége főtitkára (1988–1992) és az elnökség tagja (1989–1992).
Az Ady-életmű Alapítvány kuratóriumának elnöke (1996–2000).
Elismerés
József Attila-díj (1979), Pro Universitate Emlékérem (ELTE, 1999).
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat, 1999).
Szerkesztés
Az Irodalomtörténet c. folyóirat szerkesztője és a szerkesztőbizottság tagja (1969-től).
Főbb művei
F. m.: önálló művei és fontosabb tanulmányai: Nemzeti klasszicizmus vagy irodalmi Deák-párt. (Irodalomtörténet, 1950. 1.)
Ady Endre. Koczkás Sándor előadása a József Attila Szabadegyetemen. (Bp., 1956)
A szocialista realizmus kibotakozása a magyar irodalomban. (A realizmus kérdései a magyar irodalomban. Bp., Akadémiai Könyvkiadó, 1956)
A Központi Vezetőség határozata és az irodalomtörténeti oktatás. (Felsőoktatási Szemle, 1956. 1.)
A motiváló „eredet”. József Attila lírai fejlődésének életrajzi meghatározói. (Irodalomtörténet, 1959. 3-4.)
A kritika elefántcsonttornya. Gondolatok Kosztolányiról, a kritikusról. (Valóság, 1959. 5.)
A külváros epikusa. Töredékes portré Nagy Istvánról. (Valóság, 1959. 11.)
„Én, mint «hitetlen, materialista…«”. József Attila „Szerkesztői üzenet”-éről. Dokumentumok. Közli K. S. (Világosság, 1962. 6.)
Tóth Árpád összes művei. Kardos László kritikai kiadásának problémái. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1966. 5-6.)
Bálint György. (Arcképek a magyar szocialista irodalomból. Bp., 1967)
Bálint György. Pályakép. („Jöjj el, szabadság!” Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. köt. Bp., 1967)
A „Minden Heroldja”. Ady költészetének időszerűsége. Előadói vezérfonal. (Bp., TIT, 1968)
A „megnőtt” Ady. (Új Írás, 1968. 1.)
Egy ismeretlen Ady-vers. Közli K. S. (Napjaink, 1968. 8.)
Illyés Gyula: Fekete – fehér. (Irodalomtörténet, 1969. 1.)
Bálint György. – Magyar líra 1969-ben. (Irodalomtörténet, 1970. 3.)
A 20. század három periódusának és kiemelkedő alkotói műhelyeinek néhány problémája. Tudományos tevékenység tézisszerű összefoglalása. Kand. értek. (Bp., 1973)
Egy elfelejtett Ady-írás. Gyurka mint poéta. Közli K. S. (Új Írás, 1976. 3.)
Ady Endre századik születésnapjára. (Társadalmi Szemle, 1977. 11.)
„Wir kämpften treu für die Revolution.” Studien zur Geschichte der ungarischen sozialistischen Literatur. Szerk. József Farkas, Illés László, Szabolcsi Miklós. Bp., Akadémiai Kiadó, 1979)
A poétikai váltás és megújulás anatómiája. („Bátrabb igazságokért!” Az ELTE XX. sz. Irodalmi Tanszéke, az MTA Irodalomtudományi Intézete és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság rendezésében a 80 éves Illyés Gyula életművéről tartott tudományos ülésszak előadásai. 1982. nov. 2–3. Szerk. Fráter Zoltán. Bp., 1984)
„Népek kiáltják sorsodat, szabadság!” Radnóti Miklós költészetéről. – Ady Endre és a szocializmus. – „A világosságot, az értelmet imádta…” Bálint György szocialista öröksége. (Elvek és utak. „Száll a tavasz…” Előadások a szocialista és antifasiszta irodalomról. Szerk. Illés László. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1984)
Nagy László küldetése. (Horizont Közművelődési Kiskönyvtár 11. Égi s földi virágzás tükre. Kortársak Nagy Lászlóról. Vál., szerk. Balogh Ferencné. Az előszót írta Czine Mihály. Veszprém, 1984)
„csodálkozom, hogy élek.” Létszemlélet és poétikai változatok Radnóti kései lírájában. (Radnóti-tanulmányok. Szerk. B. Csáky Edit. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiadványa. Bp., 1985)
„A virág kirakatában…” Nagy László élő öröksége. (Nagy László-emlékszám. Alföld, 1986. 2.)
Ady poétikai kezdeményezései szövegközelből. (Korunk, 1994. 4.)
Akiket hajt „a Sors szele.” Az Illés szekerén geneziséhez. (Nyugat Könyvtár 2. A Nyugat-jelenség. 1908–1998. Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya által 1998. febr. 12-én azonos címmel rendezett tudományos ülésszak előadásai. Szerk. Szabó B. István. BNp., Anonymus Kiadó, 1998)
„Nekem Ady Endre ostora tetszik.” Ady Endre és Nagy László K. S. műhelyében. A kísérő tanulmányt Széchenyi Ágnes írta. (Bp., Fekete Sas Könyvkiadó, 2019).
F. m.: kisebb írásai, kritikái: József Attila összes verse. (Művelt Nép, 1950. 5.)
Karinthy Ferenc: Kőművesek. (Művelt Nép, 1950. 10.)
Ady és a forradalom. Részletek Krúdy Gyula egykori írásaiból. Kozocsa Sándor gyűjtéséből. (Művelt Nép, 1950. 23.)
Eötvös József: A falu jegyzője. (Szabad Nép, 1950. 235.)
Mikszáth Kálmán: Két választás Magyarországon. (Szabad Nép, 1950. 241.)
Ady Endre: A fekete lobogó. (Művelt Nép, 1951. 8.)
Csokonai Vitéz Mihály válogatott művei. (Szabad Nép, 1951. 5.)
Marx és az irodalom. (Új Hang, 1953. 4.)
A pártosságról. Polémia Déry Tibor és Urbán Ernő műveinek ürügyén. (Új Hang, 1954)
Kemény dió. Urbán Ernő elbeszélései. (Szabad Nép, 1954. máj. 17.)
Radnóti Miklós. (Népszava, 1954. nov. 11.)
József Attila költészetének néhány problémájáról. (Természet és Társadalom, 1955. 8.)
Irodalomtörténet és irodalom. (Népszava, 1955. nov. 27.)
Egy levelezés margójára. Ady Endre leveleiről. (Kortárs, 1957. 4.)
Valóság vagy utópia? Polémia Németh László Magyar Műhely c. tanulmányával. (Kortárs, 1958. 7.)
„Villamoson 23 percnyire Budapesttől…” Gondolatok Sándor Kálmán két új regényéről. (Kortárs, 1958. 11.)
A külváros epikusa. Töredékes portré Nagy Istvánról. (Kortárs, 1959. 11.)
Az Ady-kutatásokról. – Poéta a „történelem dobogóján”. [József Attiláról.] (Élet és Irodalom, 1959. 4.)
A „piros szabadság” költője. Radnóti Miklós ötvenedik születésnapjára. (Élet és Irodalom, 1959. 19.)
„Az író nem magányos ember…”. Nagy Lajos válogatott cikkei és tanulmányai. (Élet és Irodalom, 1959. 25.)
Az élet ihletettje. Móricz Zsigmond tanulmányai, kritikái. [M. Zs.: Irodalomról, művészetről.] (Élet és Irodalom, 1959. 26.)
Aki a harcát megharcolja. Az 1959. évi Kossuth-díjas Hatvany Lajosról. (Élet és Irodalom, 1959. 11.)
Táguló távlatok. József Attiláról. (Élet és Irodalom, 1959. 38.)
A forradalmas Ady-könyv. Bölöni György: Az igazi Ady. (Élet és Irodalom, 1959. 40.)
Ladányi Mihály verseskötete. Az út kezdete. (Élet és Irodalom, 1959. 47.)
Az ember „Szépbe-szőtt hite…” Ady és a mai költészetünk. (Magyar Nemzet, 1959. jan. 27.)
Igazságok és tévedések. Újabb költészetünk néhány jelenségéről. (Kortárs, 1960. 5.)
Maróti Lajos verseiről. [M. L.: A huszadik század hullámai.] (Élet és Irodalom, 1960. 11.)
Tegnap és ma. Dobozy Imre elbeszélései. (Élet és Irodalom, 1960. 24.)
Jankovich Ferenc: Napravárók. (Új Írás, 1961. 6.)
Thurzó Gábor: József és Putifárné. (Kortárs, 1961. 7.)
Valami új kezdődik. Biztató jelek három kisregényben. [Mesterházi Lajos: A négylábú kutya. – Fekete Gyula: A falu szépe. – Galgóczi Erzsébet: Félúton.] (Élet és Irodalom, 1961. 43.)
Baranyi Ferenc: Villámok balladája. (Új Írás, 1962. 11.)
Gerelyes Endre: Kövek között. (Kortárs, 1962. 2.)
Radnóti költészetének értékeléséhez. (Élet és Irodalom, 1962. 10.)
„Az életed mit ér?” Simon István új verseskötetéről. [S. I.: Almafák.] (Élet és Irodalom, 1962. 32.)
Garai Gábor: Mediterrán ősz. (Kortárs, 1963. 2.)
„Az idő begyógyuló sebhelyei.” Polémia Csoóri Sándorért. (Kortárs, 1963. 4.)
Déry Tibor: Szerelem. (Kortárs, 1963. 7.)
Az újrakezdés hite. Jegyzetek Darvas József regényéről. [D. J.: Részeg eső.] (Élet és Irodalom, 1963. 22.)
Vita Sánta Ferenc regényeiről. Többekkel. (Kritika, 1964. 7.)
Váci Mihály, a plebejus szenvedélyesség költője. (Kritika, 1964. 9.)
Korunk „nagy menője”. Jegyzetek Somogyi Tóth Sándor kisregényéhez. [S. T. S.: Próféta voltál szívem.] (Új Írás, 1965. 11.)
Németh László és az „emelkedő műfaj”. Az író regényeiről. (Új Írás, 1965. 12.)
„Jöttömben csendes diadal van.” Váci Mihály: Kelet felől. (Élet és Irodalom, 1965. 30.)
Az Égető Eszter „dallama”. Németh László regényéről. (Kortárs, 1966. 4.)
„Hiába lobogok a század terein.” Ladányi Mihály verseiről. (Kritika, 1966. 3.)
Garai Gábor: Kedd. (Kritika, 1967. 4.)
Molnár Géza: Harangos óra. (Kritika, 1967. 5-6.)
Csoóri Sándor: Második születésem. (Élet és Irodalom, 1967. 10.)
Benjámin László: Tengerek fogságában. (Új Írás, 1968. 5.)
A költő és műhelye. József Attila összes műveinek negyedik kötete. (Új Írás, 1968. 11.)
Csoóri Sándor: Faltól falig. Berkes Erzsébettel. (Kritika, 1969. 10.)
Az „írói beleszólás”. Darvas József két gyűjteményes kötetéről. [D. J.: Gyűjtőlencse és D. J.: Az író vizsgája.] (Élet és Irodalom, 1969. 6.)
Az „ember” próbája. Vas István összegyűjtött verseiről. (Társadalmi Szemle, 1970. 10.)
Költő legendák nélkül. Weöres Sándor egybegyűjtött írásairól. (Kritika, 1970. 9.)
A forradalmi „vágyak” poétája. Ladányi Mihály: Élhettem volna gyönyörűen. (Kritika, 1970. 11,)
Juhász Ferenc: A halottak királya. (Népszabadság, 1971. aug. 1.)
Az újragondolandó életmű. Sarkadi Imre örökségéről. (Népszabadság, 1971. dec. 5.)
Bálint György: Az utolsó percek. (Kritika, 1972. 6.)
Szécsi Margit: A Madaras Mérleg. (Kritika, 1972. 10.)
Illyés Gyula: Haza a magasban. (Kritika, 1973. 2.)
Megkésettség, menekülés? Csoóri pályájának értelmezéséhez. (Kortárs, 1974. 4.)
Illyés Gyula: Teremteni. (Kritika, 1974. 1.)
Nagy László: Versben bujdosó. (Kritika, 1974. 2.)
Illyés Gyula: Minden lehet. (Kritika, 1974. 3.)
A harmadik felfedezés. Csanádi Imre: Összegyűjtött versek. (Új Írás, 1975. 11.)
Fintorok – „rejtett” pátosszal. Veress Miklós: Bádogkirály. (Új Írás, 1975. 12.)
Juhász Ferenc: Írás egy jövendő őskoponyán. (Kritika, 1975. 3.)
Bella István: Hetedik kavics. (Kritika, 1975. 10.)
„Gyalogokkal nyerem meg…” Garai Gábor: Elégiák évada. (Élet és Irodalom, 1975. 21.)
Verseiben hatalom van. Nagy László: versek és versfordítások. I–II. köt. (Élet és Irodalom, 1975. 23.)
Szétszórtság, lendület? Tornai József: Naptánc. (Élet és Irodalom, 1975. 42.)
A „nélkülöző” szerelem. Vágó Márta: József Attila. (Élet és Irodalom, 1975. 45.)
A folytonosság sodrában. Juhász Ferenc: Három eposz. (Jelenkor, 1976. 5.)
Bodnár György: Törvénykeresők. (Kritika, 1977. 4.)
Csanádi Imre: Bástya és Bátorság. (Kritika, 1977. 12.)
A költő utolsó átváltozása. Nagy László új verseskötetének világa. (Kritika, 1978. 6.)
Csorba Győző: Összegyűjtött versek. (Kritika, 1978. 12.)
Regény az értelmiség útjairól. Sőtér István: Budai Oroszlán. (Új Írás, 1979. 5.)
Zelk Zoltán: Mindennapi halálom. (Kritika, 1979. 10.)
Kormos István versei. (Kritika, 1980. 1.)
Átrendezni a világot? Karinthy Ferenc: Marich Géza utolsó kalandja. – Alvilági napló. (Új Írás, 1980. 2.)
Agárdi Péter: Értékrend és kritika. Fejtő Ferenc irodalomszemlélete a 30-as években. (Társadalmi Szemle, 1983. 8-9.)
A hiány csapdái. Csorba Győző: Simeon tűnődése. (Új Írás, 1984. 4.)
A „józanító” versbeszéd. Orbán Ottó: Szép nyári nap, a párkák szótlanul figyelnek. (Új Írás, 1984. 10.)
Párhuzamos kritikák Szilágyi Ákos Nem vagyok kritikus c. könyvéről. Berkes Erzsébettel. (Mozgó Világ, 1985. 6.)
A megszenvedett humor. Galsai Pongrác: Záróra a Darlingban. (Új Írás, 1986. 10.)
A termékenyítő elmélet sodrában. Agárdi Péter: Korok, arcok, irányok. (Mozgó Világ, 1986. 12.)
A „hiány” köreiben. Bertók László: A kettészakadt villamos. (Új Írás, 1987. 12.)
Bertha Bulcsu: Árnyak és lovasok. (Kortárs, 1987. 11.)
„A múzsák kaviccsal játszanak.” Takáts Gyula: Más távlat. (Új Írás, 1988. 4.)
Históriai elégedetlenség. Bella István: Az arcom visszakérem. (Kortárs, 1988. 10.)
Változatok a történelmi készenlétre. Gergely Ágnes: Riport Északról. (Új Írás, 1989. 1.)
Mert a világ még nem kész. Esterházy Péter: A kitömött hattyú. (Új Írás, 1989. 2.)
A többszólamúság jegyében. (Alföld, 1991. 2.)
„Nekem Nagy László ostora tetszik.” A Föltámadás szomorúsága és a költői metamorfózis. (Kortárs, 1995. 7.)
Ady Endre, a „vízválasztó”. (Kortárs, 1997. 11.)
„Lázban ég a világ.” A „firkonc” és a poéta műhelyében. (Kortárs, 1998. 2.).
F. m.: szerk.: Ady kritikai kiadásai: Ady Endre összes prózai művei. I–XI. köt. Újságcikkek, tanulmányok. Főszerk. Földessy Gyula és Király István. (Bp., 1955–1982): I. köt. 1897. szept.–1901. máj. Szerk. Földessy Gyula. 15 táblával. (1955)
II. köt. 1901. máj.–1902. febr. Szerk. Földessy Gyula. 8 táblával. (1955)
III. köt. 1902. márc.–1902. dec. Szerk. Koczkás Sándor és Vezér Erzsébet. 5 táblával. (1964)
IV. köt. 1903. jan.–1903. dec. Szerk. Vezér Erzsébet. 7 táblával. (1964)
V. köt. 1904. febr.–1905. jan. Szerk. Vezér Erzsébet. 10 táblával. (1965)
VI. köt. 1905. jan.–1905. szept. Szerk. Varga József. 6 táblával. (1966)
VII. köt. 1905. okt.–1906. jún. Szerk. Kispéter András és Varga József. 6 táblával. (1968)
VIII. köt. 1906. jún.–1907. szept. Szerk. Vezér Erzsébet. 8. táblával. (1968)
IX. köt. 1907. okt.–1909. dec. Szerk. Vezér Erzsébet. 8. táblával. (1973)
X. köt. 1910. jan.–1912. dec. Szerk. Láng József és Vezér Erzsébet. 8 táblával. (1973)
XI. köt. 1913. jan.–1918. dec. Szerk. Láng József. 8 táblával. (1982). Ady Endre összes prózai művei. I. köt. 1897. szept.–1901. máj. Szerk. Vezér Erzsébet. 4 táblával. (2. átd. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1990)
II. köt. 1901. máj.–1902. febr. és pótlás az I–XI. kötetekhez. Szerk. Koczkás Sándor és Vezér Erzsébet. (2. átd. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó–Argumentum Kiadó, 1997).
F. m.: szerk.: Ady kritikai kiadásai: Ady Endre összes versei. I–IV. köt. I. köt. Diákkori zsengék. 1891–1896. – Ifjúkori versek, alkalmi dalok. 1896–1899. Sajtó alá rend. Koczkás Sándor. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1969)
II. köt. Költemények, alkalmi dalok. 1900–1906. Sajtó alá rend. Koczkás Sándor. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1988)
III. köt. Költemények, alkalmi versek. 1906–1907. Sajtó alá rend. Kispéter András és Koczkás Sándor. (Bp., Akadémiai Kiadó–Argumentum Kiadó, 1995)
IV. köt. Költemények, alkalmi versek. 1908–1909. Sajtó alá rend. Janzer Frigyes és N. Pál József. (Bp., Akadémiai Kiadó–Argumentum Kiadó, 2006).
F. m.: szerk.: Mikszáth Kálmán: Az a pogány Filcsik. Vál. elbeszélések. Vál., az előszót írta K. S. (Szépirodalmi Kiskönyvtár 39. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1951)
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös. Kisregény. Szerk., a bevezetést írta K. S. Szépirodalmi Kiskönyvtár 58. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1953)
Radnóti Miklós versei és műfordításai. Sajtó alá rend., az előszót írta K. S. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1954; 2. kiad. 1956; Magyar Parnasszus. 3. kiad. 1959)
Ady Endre: Ifjú szívekben élek. Vál. cikkek és tanulmányok. Vál., a kísérő tanulmányt írta K. S., a jegyzeteket Bessenyei György készítette. Ill. Háy Károly László. 8 táblával. (Bp., Móra Kiadó, 1958)
Ady Endre: A nacionalizmus alkonya. Vál. cikkek. Vál., szerk. Vezér Erzsébettel. (Bp., Kossuth Kiadó, 1959)
Tarka szőttes. I–II. köt. Mai magyar elbeszélők antológiája. Vál., az utószót írta K. S. (Olcsó Könyvtár. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960)
Sem emlék, sem varázslat. Radnóti Miklós összes versei. Szerk., az utószót írta K. S. (Olcsó Könyvtár. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)
Bálint György: A toronyőr visszapillant. I–II. köt. Cikkek, tanulmányok, kritikák, útinaplók. Vál., sajtó alá rend., az utószót írta Magyar Istvánnal. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1961; 2. bőv. és átd. kiad. 1966; 3. kiad. 1976; 4. kiad. 1981)
Ady Endre összes versei. Sajtó alá rend. Krajkó Andrással. (Magyar Klasszikusok. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1962)
Radnóti Miklós összes versei és műfordításai. A szöveget gondozta K. S. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1965; 2. kiad. 1970; 3. kiad. 1972; 4. kiad. 1974)
Ady Endre összes versei. I–II. köt. Szerk. Krajkó Andrással. Az utószót írta Belia György. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971–1972; 2. kiad. 1975)
Bálint György: Rapszódia az íróasztal mellett. Tanulmányok,. kritikák, cikkek, jegyzetek. Vál., szerk., az utószót írta K. S. (Bp., Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, 1976)
Tanárok és diákok. Válogatás a Pedagógus Szakszervezet szépirodalmi pályázatának anyagából. Vál., szerk. Horváth Péterrel. (Bp., Táncsics Kiadó, 1980)
Rendes feltámadás. Fél évszázad elbeszélései. 1900–1945. I–II. köt. Vál., szerk. Hegedős Máriával. Az utószót írta K. S. (Diákkönyvtár. Bp., Móra Kiadó, 1988)
Megyek élő testvéremhez. Finnugor költők antológiája. Készült az 1993. aug. 23–27. között Egerben rendezett III. Finnugor Írótalálkozó alkalmából. Az előszót írta K. S. (A Magyar Írószövetség kiadványa. Bp., 1993)
Átvilágítás. Elbeszélések és versek. Válogatás hét év elbeszéléseiből és verseiből. Vál., szerk. K. S. Az előszót írta Pomogáts Béla. Bp., Zrínyi Kiadó, 1997)
Ady Endre: A Pokol-játék. Vál. történetek. Vál., a szöveget gondozta Hegedős Máriával. Az utószót írta K. S. (A magyar próza klasszikusai 63. Bp., Unikornis Kiadó, 1999)
Bella István: Tudsz-e még világul? Összegyűjtött versek. Szerk. K. S. (Bp., Beza Kiadó, 1999).
Irodalom
Irod.: források: Jovánovics Miklós: Vivát Koczkás Sándor. [Koczkás Sándor 60 éves.] (Élet és Irodalom, 1984. 2.)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 2000. szept. 20.)
Koczkás Sándor. (Irodalomismeret, 2000. 2-3.)
Koczkás Sándor temetése. (Népszabadság–Népszava, 2000. okt. 5.)
Bella István: Drága Sándor! [Búcsú Koczkás Sándortól.] (Magyar Napló, 2000. 10-12.)
Kenyeres Zoltán–Pomogáts Béla: Koczkás Sándor. [K. Z. és P. B. búcsúbeszédei a Farkasréti Temetőben.] (Irodalomtörténeti Közlemények, 2000. 5-6.)
Vezér Erzsébet: Koczkás Sándor halálára. (Élet és Irodalom, 2000. 39.)
Kenyeres Zoltán: Ady és Nagy László. [Koczkás Sándor posztumusz megjelent kötetéről.] (Népszava, 2020. febr. 1.).
Irod.: lexikonok: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966; 2. kiad. 1973)
Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. (Bp., 1989)
Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–1998. (Bp., 1991–1997)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 2000. (Bp., 1999)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
neten:
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/299420 (Hibrandt Ferencné Garay Ida gyászjelentése, 1928)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6XKS-W5K?i=194&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A8QFL-H4T2 ([id.] Koczkás Sándor halotti anyakönyve, 1956)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/190035 ([id.] Koczkás Sándor gyászjelentése, 1956)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/190039 (id. Koczkás Sándorné Hibrandt Ida gyászjelentése, 1983)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM61309
https://nntp.hu/person/person.php?personid=39882
https://nevpont.hu/palyakep/koczkas-sandor-98e4e
http://www.nevpont.hu/view/12685
http://regi-nevpont.bdnetwork.hu/view/12685
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022