Gallovich Tibor, nemeskotteszói

Született: 1900. november 3. Szeged, Csongrád vármegye
Meghalt: 1952. július 13. Gyula, Békés megye
Temetés: 1952. július 17. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út

Család

Horvátországi eredetű nemesi családból származott.

Nagyszülei: Gallovich János, Gumberth Jozefa (= Gumbert Józsa, †1880. jún. 23. Temetés: 1880. jún. 24. Losonc); kelemenfalvi Ternovszky Alajos (†1918. jún. 16. Bp. Temetés: 1918. jún. 18. Kerepesi út) szegedi m. kir. pénzügyigazgató, Altdörfer Margit (†1940. ápr. 1. Sopron. Temetés: 1940. ápr. 3. Sopron, Evangélikus Temető).

Altdörfer Margit testvére: Altdörfer Viktor (1860. jan. 3. Sopron–1940. márc. 4. Sopron. Temetés: 1940. márc. 6. Sopron, Evangélikus Temető) orgona- és zongoraművész, zenepedagógus.

 

Szülei: Gallovich Jenő (1875. Losonc, Nógrád vm.–1944. dec. 30. Bp. Temetés: 1945. nov. 22. Kerepesi út) újságíró, szerkesztő, az Országos Iparos Szövetség és a Vidéki Lapok Országos Egyesületének elnöke, a Délvidéki Magyar Közművelődési Egyesület alapítója. Ternovszky Margit (1877. nov. 12. Lőcse–1930. dec. 15. Bp. Temetés: 1930. dec. 17. Kerepesi út) színésznő, előadóművész.

Gallovich Jenő testvére: Gallovich János (1860. febr. 5. Jászalsószentgyörgy–1920. jan. 7. Pécs) polgári iskolai tanár, a fiumei felsőbb leányiskola r. tanára, majd a pécsi állami főreáliskola igazgatója.

Gallovich Jenő 2. felesége: Fellner Krisztina (†1944. jún. 4. Bp. Temetés: 1944. jún. 7. Rákoskeresztúr), Fellner Gyula és Pozsonyi Róza leánya. A család 1911-ben költözött Budapestre. Gallovich Jenő Budapest ostroma alatt vesztette életét, temetésére csak az ostrom áldozatainak azonosítása után került sor 1945-ben.

Testvérei: dr. Gallovich Ervin (1910. ápr. 3. Szeged–1983. jan. Bp. Temetés: 1983. jan. 31. Farkasrét) sportorvos, belgyógyász szakorvos, az Orvosok Szabad Szakszervezete Sportorvosi Szakosztályának titkára és Gallovich György (†1922. nov. 20. Bp.) kisgyermekkorában elhunyt.

A család mind a Gallovich, mind a Gallowich névváltozatot használta.

Iskola

Elemi iskoláit Szegeden végezte, középiskoláit a szegedi piarista gimnáziumban kezdte, a budapesti VII. kerületi Barcsay utcai állami főgimnáziumban éretts. (1918). A budapesti tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1931?).

Életút

A Nemzeti Sport Club (NSC, 1915–1920 és 1922–1927), a Budapesti Atlétikai Klub (BAK, 1920–1922), a 33 FC (1927–1930) labdarúgója; kapus. A Magyar Ifjúsági Labdarúgó Liga kapitánya (1923).

A Tatabányai SC (1930–1931), a BTC (1931–1932), az NSC felnőtt és a Csepel ifjúsági csapata (1932–1933), a Kispest FC (1933–1935), a Budafok FC (1935–1936), a Csepel (1936–1937), ismét a Kispest FC (1937), ismét a Csepel (1937–1938), a Zuglói SC (1938–1939), a Wekerletelepi SC (1939–1940), Vasas edzője (1940–1944). A II. világháború után a Vasas edzője (1945. ápr.–1945. jún.) és az MTK megbízott edzője (1946. márc.–1946. jún. 22.). A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya (1945. aug. 19.–1948. júl. 4.). A magyar főiskolai válogatott szövetségi kapitánya (1948–1949), a MATEOSZ (= Magyar Teherfuvarozók Országos Szövetkezete) szaktanácsadója (1949–1950), a Györi Vörös Meteor (1951–1952), a Gyulai Építők edzője (1952).

A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) országos vezetőségének tagja (1945).

Edzőként az NSC-vel az NB I-ben 10. (1932/33) és a Csepellel ifjúsági bajnok (1933); a Kispesttel az NB I-ben 6. (1933/34) és 10. (1936/37); a Budafokkal a II. osztályban 1. (1934/35), a Vasassal a II. osztályban 4. (1940/41), 1. (1941/42); az NB I-ben 6. (1942/43), 13. (Kinizsi-Vasas néven, 1943/44); a magyar válogatottal Balkán Kupa-győztes (1947).

Szövetségi kapitányként összesen 18 hivatalos mérkőzésen 13 győzelmet aratott, 1 döntetlen ért el és 4 vereséget szenvedett.

 

 

Mérkőzései szövetségi kapitányként:

 

1945. aug. 19.: Magyarország–Ausztria 2:0 Budapest

1945. aug. 20.: Magyarország–Ausztria 5:2 Budapest

1945. szept. 30.: Magyarország–Románia 7:2 Budapest

1946. ápr. 14.: Magyarország–Ausztria 2:3 Bécs

1946. okt. 6.: Magyarország–Ausztria 2:0 Budapest

1946. okt. 30.: Magyarország–Luxemburg 7:2 Esch-sur-Alzette

1947. máj. 4.: Magyarország–Ausztria 5:2 Budapest

1947. máj. 11.: Magyarország–Olaszország 2:3 Torino

1947. jún. 29.: Magyarország–Jugoszlávia 3:2 Belgrád

1947. aug. 17.: Magyarország–Bulgária 9:0 Budapest

1947. aug. 20.: Magyarország–Albánia 3:0 Budapest

1947. szept. 14.: Magyarország–Ausztria 3:4 Bécs

1947. okt. 12.: Magyarország–Románia 3:0 Bukarest

1948. ápr. 22.: Magyarország–Svájc 7:4 Budapest

1948. máj. 2.: Magyarország–Ausztria 2:3 Bécs

1948. máj. 23.: Magyarország–Csehszlovákia 2:1 Budapest

1948. máj. 23.: Magyarország–Albánia 0:0 Tirana

1948. jún. 6.: Magyarország–Románia 9:0 Újpest

+ 2

nem hivatalos 1948. jún. 30.: Budapest–Zágráb 2:1 Zágráb nem hivatalos

nem hivatalos 1948. júl. 4.: Budapest–Split 2:1 Split nem hivatalos

Gallovich Tibor labdarúgóként végig a kapus poszton szerepelt, első ismert mérkőzése az NSC–FTC ifjúsági találkozó volt (1915-ben). A felnőtt csapatban először az 1919/20-as idényben idényben mutatkozott be az NSC-ben, ahol egy kisebb megszakítást leszámítva 1927-ig védett, míg labdarúgói karrierje utolsó éveit a 33 FC-ben töltötte. Gallovich Tibor 1930-tól edzősködött, első csapata a Tatabányai SC (TSC) volt, amely akkor a Nyugat-magyarországi Labdarúgó Alszövetség (NyLASZ) I. osztályában szerepelt. Edzősége első évében a TSC megnyerte az alszövetség bajnokságát, majd a csoportgyőztesek bajnoki döntőjéig jutott (a döntőben azonban vereséget szenvedett a Budapesti Labdarúgó Alszövetség [BLASZ] győztesétől a Törekvéstől). Az 1930-as években évről-évre más-más csapatnál tevékenykedett (az NB I-ben először, „régi-új” csapatánál, az NSC-nél, 1932/33-ban). Gyakran megfordult Olaszországban, ahol nagyon megtetszett neki a „metodo”, azaz a WM-rendszernek itt kialakult sajátos változata. Gallovich Tibor a magyar edzők közül az elsők között alkalmazta ezt az új szisztémát (a metodo első magyarországi sikere a Budafok győzelme a II. osztályban…)

A Vasashoz 1940-ben került. Nevéhez fűződik az angyalföldi munkáscsapat első sikerkorszakának kialakítása (1941/42-ben megnyerték a II. osztályú bajnokságot, majd a Horthy-korszakban üldözött klub nagy meglepetésre, újoncként a 6. helyen végzett.) A valószínűleg az SZDP-be is belépett, kiváló munkásmozgalmi kapcsolatokkal rendelkező Gallovich Tibor a II. világháborút követő néhány évben az egyik legjelentősebb és legbefolyásosabb magyar sportvezető lett. Vezető szerepet játszott a Nemzeti Sportot felváltó új, „demokratikus sportlap”, a Népsport megindításában: közel három évig mint szerkesztőbizottsági tagként működött, ill. felelős szerkesztőként tkp. ő irányította az újságot.

Sportvezetőként először az ún. Munkásválogatott összeállításával bízták meg (1945. máj. 2-án az alkalmi csapat a Vasassal mérkőzött meg, külön érdekesség, hogy mindkét csapatot Gallovich készítette fel!). A Vasastól 1945. jún.-ban távozott, a „felszabadulás” utáni első válogatott mérkőzésen már ő irányította a magyar csapatot (1945. aug. 19.: Magyarország–Ausztria 2:0, másnap a „visszavágón”: Magyarország–Ausztria 5:2, Puskás Ferenc ez utóbbi mérkőzésen volt először válogatott…) Szövetségi kapitányként különleges eredményeket ért el, jóllehet ez alatt a néhány év alatt komolyabb tétmérkőzéseket nem rendezhettek – a regionális Balkán Kupa és az Európa Kupa kivételével. A két kevéssé ismert kupasorozat miatt történhetett meg az a példa nélküli eset, hogy Magyarország 1948. máj. 23-án két hivatalos válogatott mérkőzést is játszott: az Európa Kupában Csehszlovákia, a Balkán Kupában Albánia ellen! Valójában Gallovich Tibor kezdte kialakítani a későbbi Aranycsapatot. A későbbi legendás kezdő tizenegyből Puskáson (Kispest) kívül Hidegkuti Nándor (Herminamezei AC, 1945. szept. 30.), Bozsik József (Kispest, 1947. aug. 17.), Grosics Gyula (MATEOSZ, 1947. aug. 20.), Zakariás József (MATEOSZ, 1947. aug. 20.) és Kocsis Sándor (1948. jún. 6.) is szövetségi kapitánysága alatt mutatkozhatott be a válogatottban. A válogatott élén 1948. júl. 4-ig tevékenykedhetett. Még mint szövetségi kapitány a Budapest néven fellépő magyar válogatottal jugoszláviai túrán vett részt (két „nem hivatalos” győzelmet ért el), hazatérése után súlyosan megbetegedett, így a szövetségi kapitányi teendőket egy ún. válogató bizottság vette át, amelynek tagjai Sebes Gusztáv, Kléber Gábor és Mandik Béla voltak, a szövetségi edzői teendőkkel Bukovi Márton bízták meg. Lemondásának vagy lemondatásának valódi okát nem lehet tudni. Valószínűleg közrejátszott benne alholfüggőségéből kialakult súlyos gyomorbetegsége, eltávolításában azonban nem zárható ki a politikai motívumok (a szociáldemokrata politikusok kiszorítása) és más sportvezetők hatalmi ambíciói sem.

Emlékezet

Gallovich Tibor utolsó éveit Gyulán töltötte, az NB II Déli csoportjában szereplő Gyulai Építők edzőjeként tevékenykedett. A Kiskunfélegyháza elleni mérkőzésen még ő küldte pályára a csapatot (1952. jún. 29-én), nemsokára azonban kórházba került, és váratlanul elhunyt. A budapesti Kerepesi úti Temetőben nyugszik, gyászszertartásán az Országos Testnevelési és Sportbizottság (OTSB) nevében Hajdú Andor, a labdarúgó-osztály előadója; a Vasas SE részéről Linczmayer Ferenc elnökségi tag; az Építők SE nevében Vadas Miklós, a Budapesti Építők edzője; az Edzők Tanácsa nevében Mándi Gyula állami edző; a sporttársak nevében Illovszky Rudolf (Vasas), Machos Ferenc (Tatabányai Bányász) és Szabó Ferenc (Gyulai Építők) búcsúztatta. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004). 

Elismerés

Magyar Köztársasági Érdemrend (arany, 1947).

Szerkesztés

Az Esti Kurir, majd a Nemzetőr munkatársa (1942–1943).

A Népsport szerkesztőbizottságának tagja és felelős szerkesztője (1945. ápr. 24.–1947. jan. 19.).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022