Nagy Ernő

Született: 1898. augusztus 2. Facsád, Krassó-Szörény vármegye
Meghalt: 1977. december 8. Budapest
Temetés: 1977. december 20. Budapest
Temetési hely: Rákoskeresztúr

Család

Családi adatai nem ismertek. Édesapja erdész volt, fiatalon elhunyt. Hárman voltak testvérek, ő volt a másodszülött fiú.

Iskola

A fiumei Haditengerészeti Akadémián (1912–1916), a budapesti József Műegyetem gépészmérnöki osztályán (1919–1921), a SPOTI-n tanult (1927–1929), törzstiszti tanfolyamot végzett (1938).

A Toldi Miklós Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet (1932–1934) és a jutasi Kinizsi Pál Csapataltisztképző Iskola tanára (1941–1944).

Életút

A MAC vívója, kard- és tőrvívó, majd a vívóosztály kapitánya (1927–1938).

Kardvívásban olimpiai bajnok (1932: csapat); Eb 6. (1933: egyéni). Hatszoros magyar bajnok (1931, 1932, 1933, 1934, 1936: kard csapat; 1934: tőr csapat). Helyezései az egyéni magyar bajnokságokon: 1931: OB 3., 1932: OB 3., 1933: OB 3. Mindkét fegyvernemben versenyzett. Ötszörös magyar válogatott (1930–1934). 

A fiumei Haditengerészeti Akadémián végzett, tengerészzászlóssá avatták a magyar kir. tengeri flottához (az Árpád páncélos csatahajóra, 1916). Később áthelyezték az egyik legkorszerűbb páncélos cirkálóra, a Helgolandra (1917–1918); a Helgoland fedélzetén mint tüzértiszt részt vett az otrantói ütközetben (1917. máj. 15-én). A „nagy háború” utolsó évében a Radetzky sorhajón szolgált, itt érte a fegyverszünet. Mivel a flottát át kellett adni Szerbiának, leszerelt és Nagybecskereken telepedett le. A szerb megszállás elől Budapestre menekült és szolgálattételre jelentkezett. A Tanácsköztársaság idején ő telepítette az aknazárat a délről Dunaföldvárig felhajózó antant őrnaszádok megállítására (1919. jún. 24-én az uszodi aknazár parancsnokává nevezték ki). A bukás után Pakson folyamőri szolgálatot teljesített, a letartóztatási parancs elől elrejtőzött, majd feladta magát és jelentkezett a katonai parancsnokságon. Azonnal eljárást indítottak ellene, minden vád alól felmentették, de szolgálataira nem tartottak igényt. Az 1921 tavaszán működni kezdő folyamőrség zászlós rangfokozatban reaktiválta, 1927-től főhajóhadnagy, 1933-ban kinevezték az egyik legkorszerűbb őrnaszád, a Sopron parancsnokává. II. osztályú törzskapitány (1939. máj. 1.–1942. márc. 31.), az Újvidéken állomásozó 2. folyamzár zászlóalj parancsnoka (törzskapitányi rangban, 1942. ápr. 1.–1944. okt. 19.). Nagy Ernő Hardy Kálmán vezérfőkapitány szűkebb baráti köréhez tartozott, aki a tábornoki kar németellenes szárnyát képviselte. A nyilas puccs után Hardyt letartóztatták, Nagy Ernő folyamőr törzskapitány zászlóalját a bajai hídfő védelmére vezényelték. Megtagadta a parancsot és jelentkezett a pécsi kerületi vezérkari főnökségen, ahol minden felelősséget magára vállalt. Hűtlenség vádjával őrizetbe vették, a front előrehaladása miatt azonban döntésének nem lett személyi következménye. A háború utolsó hónapjaiban bujkált, majd amerikai hadifogságba került (1945. máj.). Hazatérése után az I. honvéd kerületi parancsnokságon szolgált (1945. okt.–1947. máj. 31.), tartalékállományba (1947. jún. 1.), végül nyugállományba helyezték (1949. jan. 1.).

Nagy Ervin műegyetemi tanulmányai idején kezdett el atletizálni a MAFC-ban, folyamőrtisztként a Folyamőr Torna Egylet (FŐTE) egyik megszervezője, itt kezdett el vívni, 1927-től a MAC tőr- és kardvívója, 1930-tól I. osztályú vívó, 1931-ben mint egyéni induló már részt vett a bécsi Európa-bajnokságon. Az 1930-as évek elején a legjobb magyar kardvívók közé tartozott, a magyar kardmezőny erősségére jellemző, hogy csak egyszer „fért be” a magyar válogatottba: a Los Angeles-i olimpián (1932), ahol a magyar kardcsapat a legfölényesebb győzelmét aratta. Az olimpia előtt négy próbaversenyt rendeztek: Nagy Ernő a 2. válogatóversenyen a 2. helyet (Gerevich Aladár mögött), a magyar bajnokságon pedig a 3. helyet szerezte meg. Az olimpiai válogatóversenyek után, az eredmények alapján összeállított ranglista első helyén Kabos Endre végzett 25 ponttal, a 2-3. helyen holtverseny alakult ki Gerevich Aladár és Piller György között 24-24 ponttal, a 4. helyet Nagy Ernő szerezte meg 22 ponttal. Mivel az 1930-as években háromszor is magyar bajnoki bronzérmet szerzett (1931, 1932, 1933), az 1931-es Eb és az 1932-es olimpia után még az 1933-as budapesti Eb-n, az egyéni versenyben is indulhatott. Az Eb egyéni küzdelmei hét selejtezőcsoportban kezdődtek. Nagy Ernő a 7. csoportban mindössze 1 vereséggel (Pintontól) ment tovább, a verseny 2. fordulójában, a középdöntőben újabb három hetes csoportban folytatódtak a küzdelmek, Nagy Ernő itt ismét csak egy vereséget szenvedett (a legjobb olasztól, Gustavo Marzitól). Míg az olaszok Marzi alá játszottak, a magyarok jól körbeverték egymást. Nagy Ernő két győzelemmel és három vereséggel hamar kiszállt az Európa-bajnoki címért zajló küzdelemből, a két legjobb magyarral (Gerevich Aladár és Kabos Endre) azonban igen szoros mérkőzést vívott (mindkét esetben 5:4-re veszített). A hat olaszból azonban négyet is megvert (sikeresen vágott vissza Pintonnak a selejtezőben elszenvedett vereségért) így a 6. helyet szerezte meg.

A budapesti Eb és kapitányi kinevezése után már ritkábban indult versenyeken, elsősorban a vívómester- és sporttisztképzésben vett részt, ill. a MAC vívókapitányaként és az országos válogatóbizottság tagjaként tevékenykedett.

Emlékezet

Nagy Ervin Budapesten hunyt el, a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2003).

Elismerés

Signum Laudis (1932).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022