Földes Dezső

Született: 1880. december 30. Miskolc
Meghalt: 1950. március 27. Cleveland, Ohio, USA

Család

Szülei: Grünfeld Fülöp (†1912. ápr. 7. Miskolc. Temetés: 1912. ápr. 10. Miskolc), Stern Zseni.

Testvére: Földes Gusztáv (1877. Miskolc) újságíró, a Miskolczi Napló főmunkatársa, majd a Mickolczi Ujság felelős szerkesztője és Földes Lajos.

Iskola

A miskolci református gimnáziumban éretts. (1900), a budapesti tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett (1905, oklevelét honosította: Detroit, 1913).

Életút

A Fővárosi Vívó Club vívója (1903–1912), a klub örökös bajnoka (1912). Az elterjedt adatokkal szemben soha sem vívott a MAC-ban.

Kardvívásban kétszeres olimpiai bajnok (1908 és 1912: csapat). Helyezései az egyéni bajnokságokon: 1905: OB 7., 1907: OB 5., 1909: OB 3., 1910: OB 2., 1912: OB 6.

Tőrvívásban magyar bajnok (1910: egyéni). Helyezései az egyéni bajnokságokon: 1907: OB 5., 1909: OB 3., 1910: OB 1., 1912: OB 4. Mindkét fegyvernemben versenyzett, kardvívásban 5-szörös (1908–1912), tőrvívásban 1-szeres magyar válogatott (1912).

A Los Angeles-i olimpián zsűritagként tevékenykedett (1932).

Földes Dezső Miskolcon született, elemi és középiskolai tanulmányait is ott végezte, a gimnáziumban atlétikával és vívással foglalkozott (Amerikába költözése után is elindult néhány kisebb atlétikai versenyen Michiganben, ill. Ohióban). Miskolcon Szigeti Benedek Gyula volt az első mestere, egyetemi tanulmányai idején azonban néhány évig abbahagyta a versenyzést. Az 1900-ban Budapesten letelepedett Angelo Toricelli mesternél medikusként kezdett újra vívni. Valószínűleg 1903-ban lépett be a Fővárosi Vívó Clubba (ahol Toricelli volt a mester), jóllehet első budapesti eredményeinél és bemutatóin való részvételénél még a Miskolc vagy a Toricelli-iskola szerepelt. Már 1903-ban – különösebb eredmény nélkül – elindult Szemere Miklós vívóversenyén, valamint a Nemzeti Sport szokásos nagy vívóeseményén, ami a versenyek és a bemutatók sajátos keveréke, az év egyik legjelentősebb vívóseregszemléje volt. 1904-ben azonban már Földes, „akinek neve még új a vívóporondon” a Nemzeti Sport versenyén, kardban az elismerésre méltó 6. helyen végzett. A következő években elsősorban orvosi tanulmányai kötötték le, 1906-ban azonban már dr. Földes Dezsőként érte el első sikerét: a Kassai Atlétikai Club első vívó országos versenyén a 3. helyet szerezte meg (Tóth Péter győzött, a 2. helyet Mészáros Lóránt, Mészáros Ervin testvére szerezte meg). Földes ekkor Kassán tevékenykedett, biztos, hogy fontos szerepet játszott az első kassai vívóverseny lebonyolításában. Az 1907. évben újabb komoly sikereket ért el: megnyerte klubja, az FVC bajnokságát, majd még mindig kassai lakosként a kassai versenyen is a legjobbnak bizonyult (3. helyen Schenker Zoltán végzett). Földes mindkét fegyvernemben jól vívott, Kassán a tőrversenyen is remekelt, itt a 3. lett (Schenker ezúttal is két helyezéssel követte őt, ő az 5. helyen fejezte be a küzdelmeket). Nagy Béla, a Nemzeti Sport kiváló szakírója, egy-egy verseny után, az eseményeket elemezve nem ritkán kisebb portrékat is felvázolt az éppen aktuálisan eredményes résztvevőkről. Nagy Béla a kassai verseny után megállapította Földesről, hogy vívása „szépségével és mozgása plasztikusságával tűnt ki. Teljesen kiképzett versenyvívó, gyors és tempóbiztos akciói válogatottak és változatosak.” Az 1907-es országos bajnokságon dr. Földes Dezső mindkét fegyvernemben a döntőbe verekedte magát, mind a tőrben, mind a kardban az 5. helyen végzett.

 

Dr. Földes Dezső még nem került be az athéni rendkívüli olimpián részt vett magyar kardcsapatba. Pontosabban magyar kardcsapat nem is indulhatott el, hisz a cs. és kir. katonatiszteknek a minisztérium nem engedélyezte a magyar színekben való részvételt. Az 1906-os „nemolimpián” Magyarországot végül Apáthy Jenő, Hámos Antal, Mészáros Lóránt, az ekkor már elsősorban szakíró Nagy Béla, valamint Tóth Péter képviselte. Közülük csak Tóth Péter szerepelt a két évvel későbbi londoni olimpián, ahol a magyar kard első világraszóló sikerét elérte. Két évvel később azonban már a „polgári” vívók is jelentős erőt képviseltek, Magyarország akár két olimpiai bajnokságra esélyes válogatottat is nevezhetett volna, bár Békessy Béla és Mészáros Ervin még mindig hiányzott. Mindkettő katonatiszt volt, s a közös minisztérium ismét nem engedélyezte, hogy részt vegyenek a játékokon. Földes Dezső bár nem ért el olyan jelentős sikereket, mint egy évvel korábban a kisebb versenyeken megbízható formát mutatott, a Nemzeti Vívó Club versenyén a 3. helyen végzett, azaz biztosan került be az olimpiai utrazó csapatba.

 

A londoni olimpián 1908-ban aztán a negyeddöntőben Magyarország épp azzal a Németországgal kezdett, aki az 1906. évi „rendkívül” athéni olimpián győzni tudott, s ezzel a német vívósport első jelentős sikerét érte el. Nos, már az első mérkőzésen kiderült, hogy a két csapat között klasszis különbség volt: Magyarország 9:0-ra verte a „nemcímvédőt”, és azért csak ennyire, mert a németek a 9. vereség után feladták. Ez a „meccsnull” volt a magyar kardvívó-válogatott olimpiai bemutatkozása. A Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Tóth Péter, Werkner Lajos újonc alakulat tehát veretlenül debütált. Az elődöntőben következett az olimpiák történetének első magyar–olasz kardvívó mérkőzése. A történelmi összecsapás résztvevői: Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Werkner Lajos, ill. Marcello Bertinetti, Sante Ceccherini, Abelardo Olivier és Alessandro Pirzoli-Biroli. A párharc hőse Tóth Péter volt, aki a 11:5-re véget ért történelmi mérkőzésen valamennyi ellenfelét legyőzte (a többiek 2-2 győzelemmel és 2-2 vereséggel zártak). A döntőben igen szoros mérkőzésen Magyarország (Fuchs, Gerde, Tóth, Werkner) 9:7-re múlta felül Csehországot. Fuchs és Werkner 3-3, Gerde 2, Tóth 1 győzelmet szerzett, míg a másik oldalon Vilém Goppold von Lobsdorf a négy magyar közül hárommal is elbánt (csak Werkner Lajos állította meg). Magyarország a sportág történetében először megnyerte a kardvívó csapatbajnokságot, egy nagy sorozat megkezdődött… Földes Dezső az egyéni versenyben nem került a döntőbe, a középdöntőben, azaz a döntő előtti utolsó körben esett ki: csoportjában Fuchs Jenő, Werkner Lajos és Szántay Jenő is megelőzte.

 

A két olimpia között dr. Földes Dezső az egyik legeredményesebb magyar vívó volt. Az 1909. évi országos bajnokságon tőrben a 3., kardban az 5. helyen végzett, egy évvel később megnyerte a magyar tőrvívóbajnokságot és kardban a 2. lett (érdekesség, hogy dr. Tóth Péter nyerte a kardot, és lett 2. tőrben, míg Schenker mindkét fegyvernemben a 4. helyet szerezte meg. A kortársaknak is feltűnt, hogy Földes általában mindig megverte Schenkert…) Földes aztán mind 1910-ben, mind 1911-ben megnyerte Csehország tőr- és kardbajnokságát, 1910-ben, 1911-ben és 1912-ben pedig háromszor győzött az FVC bajnokságán is. Ha 1910-ben egy újabb rendkívüli olimpiai lett volna, azon minden bizonnyal Földes lett volna az elsőszámú favorit! Egy másik érdekes esemény is történt 1910-ben. Mészáros Ervin a MAC és dr. Földes Dezső az FVC tagja megállapodtak egymás között abban, hogy félóráig vívnak egymással választott zsűri előtt. A viadal pontosan félórán át tartott egyszeri helycserével megállás és pihenés nélkül. Mészáros győzött 28 adott tussal 25 ellenében…

 

A stockholmi olimpián 1912-ben, a kardcsapatok versenyében tizenkét válogatott indult, valójában csak tizenegy, mert az előmérkőzések előtt Görögország visszalépett a küzdelmektől. Mivel a hellének épp a magyarok ellenfelei lettek volna, a védő Magyarország és Csehország mérkőzés nélkül rögtön az elődöntőbe jutott. Itt Ausztria volt az ellenfél. A 10:6-os győzelemből Fuchs Jenő jócskán kivette a részét: mind a négy ellenfelét legyőzte, Mészáros Ervin 3, Berty László 2., Werkner Lajos 1 győzelmet aratott. A döntőbe jutásért a magyar válogatott előbb 13:3-ra győzött Németország ellen, majd 9:5-re verte Olaszországot. Németországot a Mészáros Ervin (4), dr. Földes Dezső, Fuchs Jenő, dr. Gerde Oszkár (3-3) kvartett intézte el. A mérkőzés érdekessége, hogy itt szenvedte el első (és a csapatversenyek során egyetlen) vereségét a későbbi olimpiai bajnok Fuchs Jenő; Friedrich Schwarz volt a „tettes”. Olaszország ellen Fuchs ismét százszázalékosan teljesített, Berty László és Mészáros Ervin 2-2, dr. Tóth Péter 1 győzelemmel járult hozzá a sikerhez. A döntőben – ahogy a rendezők megállapították – az Osztrák-Magyar Monarchia három csapattal is érdekelt volt: Magyarország, Ausztria és Csehország mellett még – kisebb meglepetésre – Hollandia vívta ki a fináléban szereplés jogát. A Hollandia elleni 13:3-ra véget ért mérkőzésen dr. Tóth Péter (4 győzelem), dr. Földes Dezső, dr. Gerde Oszkár és Werkner Lajos (3-3 győzelem) szerepelt. Ezt követően Ausztria legyőzte Csehországot 10:6-ra. A vesztes csehek ezek után némileg érthetően, de sportszerűtlenül feladták a magyarok elleni küzdelmet. Következhetett a tényleges döntő, ahová – a várakozásoknak megfelelően – Ausztria került. A kérdés nem volt egyszerű: vajon ki lépjen pástra Ausztria ellen, hisz a magyarokat kiválóbbnál kiválóbb kardvívók képviselik! Mészáros Ervin, aki 1912-ben a kapitányi posztot is betöltötte úgy döntött, hogy dr. Fuchs Jenő és Mészáros Ervin (!) mellett Berty Lászlónak és a fiatal Schenker Zoltánnak szavaz bizalmat. (Schenker rögtön egy olimpiai karddöntőben debütált…) Ausztria ugyanakkor nem volt könnyű ellenfél – 5:5-ig. Ekkor Fuchs Jenő Richard Verderberrel találkozott, aki épp 1912-ben nyerte meg az osztrák bajnokságot (épp az újonc döntő-debütáns Schenker előtt). Fuchs „felnyársalta” ellenfelét, aki addig magabiztosan vívott a magyarok ellen. Verderber összeomlása után már sorra jöttek a magyar győzelmek, 11:5-ig. A kardverseny érdekessége volt, hogy Csehország kétszer nem mérkőzött meg Magyarországgal, Magyarország viszont kétszer legyőzte Ausztriát… (A csehek számítása sem jött be, hiába adták fel a magyarok elleni mérkőzést, tusaránnyal kikaptak a hollandoktól, így a bronzérmük is elúszott!) Magyarország megvédte olimpiai bajnoki címét, Földes Dezső második aranyérmének örülhetett.

 

A csapatviadalt követő egyéni versenyben, az olimpiák addigi történetében példátlan eset történt: a nyolcas döntőbe a tizenkét magyar egyéni kardvívó (Békessy Béla, Berty László, Dunay Bertalan, Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Mészáros Ervin, Pajzs Pál, Schenker Zoltán, Tóth Péter, Werkner Lajos és Zulawsky Béla) közül hét került be (Fuchs, Békessy, Mészáros, Schenker, Tóth P., Werkner, Földes)! A döntőben dr. Földes Dezső a 8. helyen végzett, ennél jobbra számított: csak dr. Tóth Pétert tudta legyőzni!

Emlékezet

Földes Dezső doktorrá avatása után Kassán praktizált (1906–1908), majd a budapesti Gyáli úti Kórház segédorvosa (1908–1911), alorvosa (1911–1912). Az 1912. évi stockholmi olimpia után abbahagyta a versenyzést. Döntésében közrejátszott az, hogy édesapja halála után a fiatal orvos még Stockholmban, az olimpiai versenyek idején meghívást kapott az Egyesült Államokból. Michigan államban telepedett le, a Grand Rapids-i szanatóriumot vezette (1913–1914). Átköltözött Clevelandbe, a Clevelandi Városi Kórház sebész főorvosa (1914–1950). Clevelandban idővel két rendelőt állított fel (egy ingyeneset a magyar negyedben, ahol nemcsak egészségügyi de anyagi segítséget nyújtott az ott letelepedni szándékozó magyaroknak). A helyi magyar közösség megbecsült és tiszteletreméltó személyiségeként hunyt el Clevelandben.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022