Abai Imre

Született: 1912. december 12. Szombathely, Vas vármegye
Meghalt: 1970. január 16. Budapest
Temetés: 1970. január 27. Budapest
Temetési hely: Farkasrét

Család

Szülei: Langhammer Adolf MÁV-tiszt, vasszécsényi állomásfőnök, Paukovits Franciska. Tizenegyen voltak testvérek, közülük hatan élték meg a felnőttkort; ő volt a legfiatalabb.

 

Testvérei: Abai/y Jenő (= Langhammer Jenő, 1897. aug. 4. Aba, Fejér vm.–1954. jan. 14. Szombathely) Vasvár község főjegyzője, Pornóapáti község tanácselnöke, Nagy Béláné Langhammer Ida Mária (1899. ápr. 18. Szombathely), Abai Margit (= Langhammer Anna Margit, 1902. szept. 6. Aba), Langhammer Valéria Terézia (1904. ápr. 28. Aba), Langhammer Ilona (1905. aug. 10. Szombathely–1978. jan. 17. Szombathely. Temetés: 1978. jan. 23. Szombathely, Jáki úti Temető).

 

Abay Jenő leánya: Abay Ilona (1919. Vasvár) tanítónő.

 

A család Abáról származott, apját a Szombathely–Rum vasútvonal megnyitásakor helyezték át Vasszécsénybe. 1936-ban még papnövendékként vette fel az Abai nevet; testvére, Jenő 1945 előtt az Abay névváltozatot használta.

Iskola

A csornai premontrei kanonokrend szombathelyi Szent Norbert Gimnáziumában éretts. (1931), a szombathelyi papnevelde elvégzése után Szombathelyen pappá szentelték (Abai Imre néven, 1936. jún. 21.), Grősz József kalocsai érsek, a szombathelyi egyházmegye apostoli kormányzója engedélyével tanulmányait Budapesten folytathatta, a Pázmány Péter Tudományegyetemen történelem–latin szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1942).

Életút

A magyar kir. tanárképző intézet budapesti gyakorló főgimnáziumában tanárjelölt (1940–1941), r. tanár (1942–1943); közben a budapesti II. kerületi Ponty utca Hunfalvy János Kereskedelmi Középiskola mb. tanára és hittanár (1941–1942), katonai szolgálatot teljesített (ún. póttartalékos karpaszományosként, 1942. márc. 6.–1942. dec. 31.). Grősz József szombathelyi karkáplánná nevezte ki és megbízta a szeminárium könyvtárának rendezésével (1943. nov. 1.–1944. máj. 15.), tábori lelkészi behívót kapott, a keleti fronton azonban csípőízületi gyulladást szerzett, hazatérése után a budapesti Királyhágó úti kórházban kezelték (1944–1945). A kőszegi Hunyadi Mátyás Katonai Középiskola r. tanára (1945–1946; a fronttal együtt Ausztriába távozott, a háború végeztével, 1945 tavaszán gyalog tért haza Vasszécsénybe.) A budapesti II. kerületi érseki katolikus gimnázium, Rákóczi-kollégium és fiúnevelő-intézet r. tanára és mb. igazgatója (1946. dec. 1.–1948. máj. 31.), egyúttal a Rákóczi-kollégium templomának lelkésze (1948. jún. 1.–1950. máj. 1.) és a Betegek Apostoli Mozgalma budapesti titkára is (1948. szept. 1.–1950. máj. 1.). Nagysitkén kisegítő lelkész és a püspöki elemi iskola tanítója (1946).

 

Sárvárott káplán (1950–1956), egyúttal Grynaeus György plébános betegsége idején adminisztrátorként igazgatta a plébániát (1953-tól). A forradalom idején határozott fellépésével nyugalomra intette a tüntető tömeget és megakadályozta, hogy a helyi munkások és a kivezényelt államvédelmisek között erőszakos cselekményekre kerüljön sor. Megválasztották a helyi nemzeti bizottság elnökévé (1956. okt. 30.–1956. nov. 4.), jóllehet igyekezett együttműködni a hatóságokkal a forradalom leverése után letartóztatták (1957. febr. 26.). A börtönben megkínozták, kegyetlenül bántalmazták, majd az így megszerzett beismerő vallomása után első fokon „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével elkövetett bűntett és államtitoksértés bűntette vádjával első fokon 12 év börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték (1957. jún. 19.; másodfokon 2 év 6 hónapra enyhítették, 1957. okt. 4.; három év próbaidőre felfüggesztették, 1959. okt. 28., az ítéletet semmissé nyilvánították: 1992) A kegyetlen bánásmód miatt a börtönben súlyos tüdőbetegséget kapott. Szabadulása után Budapestre költözött, a budafok-hárosi pályaudvarnál lévő tejipari vállalatnál kocsikísérőként, majd diszpécserként dolgozott (1959–1970).

Abai Imre Szombathelyen született, tanulmányait Szombathelyen és Budapesten végezte, majd Sárvárott élt és tevékenykedett. Pályafutásának kezdetén a szombathelyi püspöki levéltárban kutatott, bekapcsolódott a Márton Lajos által kezdeményezett, Schönvisner István munkásságát feltáró kutatásba, ill. több értékes művelődéstörténeti dolgozatot írt Szombathely és Vas megye múltjából, a város legrégebbi iskolájáról. Hitéleti tevékenysége és papi teendői mellett később tudományos karrierje megtört, ám érdeklődése élete végéig megmaradt a helytörténet, elsősorban szűkebb pátriája, Vas vármegye históriája foglalkoztatta. A forradalom kitörése után mind a karhatalom, mind Sárvár vezetői felkeresték mint a település köztiszteletben álló lelkésze segítsen helyreállítani a rendet és a nyugalmat a kisvárosban. Okt. 27-én a tanácsháza főtéri balkonjáról nagy beszédet intézett a néphez, melyben megbékélésre szólított fel, elítélte az önbíráskodást és megakadályozta az esztelen rombolást. Beszéde és határozott fellépése után választották meg a helyi nemzeti bizottság elnökévé. Az ellene lefolytatott perben a legfőbb bűne az volt, hogy mint a nemzeti bizottság elnöke lefoglaltatta és a plébániára vitette az államvédelmi iratokat, majd valamennyit elégettette (ezzel a döntéssel igyekezett elébe menni a lincseléseknek, s valószínű, hogy számos ember életét mentette meg…) Kezdeményezte a hittanoktatás visszaállítását, a keresztek visszahelyezését és a helyi hősi emlékművön egy „1956. október 23.” emléktábla elhelyezését. A vádiratban azt igyekeztek bizonyítani, hogy Abai Imre az elégetett iratokat külföldre kívánta eljuttatni, az új hatalom gyanúját látszólag igazolta az a tény, hogy a volt sárvári plébános, Grynaeus György a forradalom hírére Innsbruckból hazatérő unokaöccse, Gróth Béla prefektus Ausztriába menekítette Granyaeus György könyvtárát és iratait. A két, egymástól független eseményt a vád összekompilálta, kiegészítve a szokásos antiklerikális lózungokkal. A megtorlás idején, Vas megyében, első fokon Abai Imre kapta a legsúlyosabb börtönbüntetést. A kegyetlen bánásmód miatt kiújult súlyos tüdőbetegsége: előbb a rabkórházban, majd a Korányi Tüdőszanatóriumban kezelték.

 

Szabadulása után papi szolgálatba nem helyezték vissza (de 1961. jún. 29-én megtarthatta ezüstmiséjét). Élete utolsó éveiben – rohamosan romló egészségi állapota ellenére – újra visszatért kedvelt tudományos tevékenységéhez. A Magyar Misekönyv szerkesztésében lektori feladatokat vállalt, közreműködött az Országos Liturgikus Bizottság kiadványaiban – több liturgikus szöveget először ő fordított le magyar nyelvre.

Emlékezet

Abai Imre Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőbe temették, földi maradványait 2000. szept. 17-én a farkaréti Mindenszentek Templom urnatemetőjébe helyezték át. Minden év okt. 23-án este alapítványi misét mondanak érte a sárvári Szent László-plébániatemplomban, ahol a templom falán emléktábláját is elhelyezték (Péry József ötvös- és Benkő Ilona keramikusművész alkotása, bronz, 1993). Emlékszobra a vasszécsényi templomkertben látható (Bálint József fafaragó mester alkotása, 2016).

Elismerés

Sárvár díszpolgára (posztumusz, 2002).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2023