Ajtay Ödön

Született:1904.április24.Ókemence,Ung vármegye
Meghalt:1995.áprilisNyíregyháza,Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Temetés:1995.április24.Nyíregyháza
Temetési hely:Északi Temető

Család

Nagyszülei: [id.] Ajtay János (1833.–1897. nov. 21. Verespatak, Alsó-Fehér vm. Temetés: 1897. nov. 23. Verespatak, Református Temető) bányaigazgató, Szuba Róza (†1906. jan. 31. Verespatak. Temetés: 1906. febr. 2. Verespatak, Családi Sírkert); Kornya György (†1906. febr. 19. Zalatna. Temetés: 1906. febr. 21. Zalatna), bányamérnök, Ebergényi Ilona.

 

Szülei: [ifj.] Ajtay János (†1946) gr. Károlyi Lajos erdődi uradalmának főerdésze, Kornya Mária.

 

[ifj.] Ajtay János 1. felesége: Hlavathy Ilona (†1901. jan. 23. Ókemence. Temetés: 1901. jan. 25. Ungvár, Kálvária Sírkert); Hlavathy János (†1887. febr. 5. Ungvár. Temetés: 1887. febr. 7. Ungvár, Kálvária Sírkert), a jászói premontrei rend jószágai számtartója.

 

[ifj.] Ajtay János testvérei: Ajtay Árpád bányabirtokos, dr. Ajtay József (= dr. Ajtai József, 1876. márc. 28. Verespatak–1956. aug. 5. Bp.) jogász, közigazgatási bíró és Ajtay Béla, ill. dr. Ebergényi Sándorné Ajtay Róza (†1908. júl. 8. Erdőd, Szatmár vm. Temetés: 1908. júl. 10. Erdőd), Dobayné, majd Nemes Béláné Ajtay Emma és Szöllősy Elekné Ajtay Mária.

 

Ajtay Róza férje: [id.] telekesi Ebergényi Sándor (1863. nov. 12. Verespatak, Alsó-Fehér vm.–1930. márc. 3. Rákospalota, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) jogász, politikus, a magyar közigazgatási bíróság tanácselnöke, az abrudbányai-verespataki választókerület országgyűlési képviselője (1901–1902); [legid.] Ebergényi Sándor (†1885. márc. 1. Verespatak. Temetés: 1885. márc. 3. Verespatak, Családi Sírbolt) és Székely Terézia Borbála fia.

dr. Ebergényi Sándor (1902. márc. 8. Bp.–1988. szept. 16. Bp.) szülész, nőgyógyász, egyetemi magántanár nem [id.] telekesi Ebergényi Sándor, hanem Ebergényi Sándor (1874. ápr. 1. Bp.) számvevőségi főtanácsos és Fehér Júlia fia!

 

Felesége: 1930. máj. 24.– K. Nagy Ilona (= Köpeczi Nagy Ilona, 1906. márc. 7. Szentpéterszeg, Bihar vm.–1996. júl. Nyíregyháza. Temetés, hamvasztás után búcsúztatás: 1996. aug. 2. Nyíregyháza, Északi Temető); K. Nagy Lajos és Szabó Erzsébet leánya.

 

Gyermeke, leánya: Bálint Árpádné Ajtay Ilona.

Iskola

A Debrecen-Pallagi Gazdasági Akadémián gazda okl. szerzett (1926).

Életút

A hitbizományi birtokként a gr. Károlyi családhoz tartozó Ura település (Szatmár vm.) intézője (1926-tól), egyúttal a vállaji Pannónia Kender és Lenipar Rt. segédtisztje (1927–1928), Szőke Jenő vállaji gazdaságainak intézője (1929–1937), az Országos Földhitelintézet sárgaházai gazdaságainak vezetője (1938–1944), piricsei és bélteki gazdaságának gondnoka és gr. Esterházy nyírbéltelki gazdaságának vezetője (1944–1945). Mint elmaradt korosztály négy hónapos katonai kiképzés után 1943-ban kapta meg behívóját, amelynek nem tett eleget. Családjával a Mátrában húzódott meg, de az ország megszállása után a német csapatok katonaszökevényként Elmshornba (Schleswig-Holstein) hurcolták. Itt egy konzervgyár kocsisaként német munkakönyvvel dolgozott (1946 okt.-ben, az első hivatalos transzporttal tért haza.)

 

A nyírbátori Magyar Fakitermelő Rt. szállítási felügyelője (1946–1947), a Tiszántúli Földművelésügyi Tanács nyíregyházi kirendeltségvezetője (1947–1948), a Szabolcs-Szatmár megyei Állami Gazdaságok növénytermesztési előadója, főagronómusa (1948–1954), a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet nyíregyházi Homokkísérleti Gazdaságának tud. munkatársa (1954–1965), nyugdíjas főmérnöke (1965–1972), tud. szakértője (1972–1984).

Homokjavítási kísérletekkel, elsősorban a rozs, a csillagfürt elsoványodott, elhanyagolt homokterületeken történő agrotechnikai problémáival, műtrágyázásos kísérletekkel foglalkozott, új kukoricafajtát (Szabolcsi Bőventermő, vagy Szabolcsi Bőtermő, 1956) is kikísérletezett.

 

Nevéhez fűződik a csillagfürt-zöldtrágyázás magyarországi nagyüzemi alkalmazásának bevezetése, amely a mészben szegény, savanyú homoktalajok szerkezetének javítására és biológiai tápanyag-utánpótlására szolgáló agrotechnikai eljárás volt. Az 1950-es évek legjelentősebb homokjavítási újdonsága az Egerszegi Sándor-féle réteges homokjavítás, amelynek lényege, hogy mélyszántó ekékkel 40–60 cm mélyen összefüggő, zárt szerveságyrétegeket (érett trágyát vagy komposztot) helyeztek a homok alá, hogy megállítsák a víz és a tápanyagok elszökését. A réteges talajjavítást azonban nem lehetett mindenütt alkalmazni, a csillagfürt-zöldtrágyázás a réteges talajjavítás alternatívájaként vagy/és kiegészítéseként jelent meg, s ennek egy, költséghatékony kísérleti programját Ajtay Ödön a Westsik-féle kísérleti parcellákon dolgozta ki! A Westsik vetésforgó-kísérletben a fővetésű csillagfürt-zöldtrágya hatására a rozs termése 166%-kal nőtt a parlagoltatáshoz képest, ami 1,54 t/ha termésemelkedést jelentett. A hagyományos megközelítésben a zöldtrágyanövényt (azaz a pillangósvirágú csillagfürtöt) a legsoványabb, kezeletlen homokba vetették, ezzel lett „talajjavító”, a műtrágyát pedig közvetlen a rozs vagy a burgonya alá juttatták. Az Ajtay-féle újítás logikája megfordult: magát a sárgavirágú csillagfürtöt (Lupinus luteus) kezelték főnövényként a 100 kg szuperfoszfát és 50 kg kálisó alaptrágyázással. A műtrágyaként kiszórt foszfor és kálium a laza homokból a csapadékkal nagyon könnyen kimosódna az altalajba, mielőtt a főnövény hasznosíthatná. A csillagfürt azonban felszívta ezeket az ásványi elemeket, és beépítette saját sejtjeibe, organikus (szerves) formába kötve azokat.

Elismerés

Munka Érdemérem (1960).

Szerkesztés

A Szabolcs-Szatmári Szemle mezőgazdasági rovatvezetője (1956).

Szerző:Kozák Péter
Műfaj:Pályakép
Megjelenés:nevpont.hu 2026