Arany László
költő, műfordító, folklorista
Született: 1844. március 24. Nagyszalonta, Bihar vármegye
Meghalt: 1898. augusztus 1. Budapest
Család
Apja Arany János (1817–1882) költő, műfordító, az MTA titoknoka (= főtitkára), anyja Ercsey Julianna (1816–1885). Testvére: Arany Juliska (1841–1865). Felesége: Szalay László leánya, Szalay Gizella (1857–1945). Keresztapja Petőfi Sándor volt.
Iskola
A pesti tudományegyetemen jogtud. doktori okl. szerzett (1865), majd ügyvédi vizsgát tett, az MTA tagja (l.: 1872. máj. 24.).
Életút
A Magyar Földhitelintézet igazgatósági jegyzője (1866–1870), titkára (1870–1880), igazgatója (1887–1892); közben Nagy- Britanniában és Olaszországban járt hosszabb tanulmányúton (1872). Szabadelvű Párti programmal a nagyszalontai választókerület ogy.-i képviselője (1887–1892).
Négy éves volt, amikor keresztapja, Petőfi Sándor verset írt hozzá (Arany Lacinak, 1848), s ezzel beemelte őt a magyar irodalomba. Jogásznak tanult, de irodalmi érdeklődése már korán feltűnt: tizennyolc évesen testvérével, Juliskával népmesekutató útra indult, s kiadták mai napig is az egyik legjobb népmesegyűjteményt (Eredeti népmesék, 1862). Később elméletileg is tanulmányozta a népmesék világát, erről írt tanulmánya a magyar folklórirodalom klasszikusa. 1866-ban úttörő pályaképet írt Lermontovról, több művét is lefordította (német nyelvből). Fő műve, a Kisfaludy Társaság pályázatára névtelenül benyújtott A délibábok hőse (1872) a 19. sz.-i magyar irodalom egyik remekműve. A verses regény főhőse, Hübele Balázs, a kiegyezéssel nagy lehetőségekhez jutó, ám feladatainak meg nem felelő nemzedék jellegzetes képviselője. A mű tiszteletlen, fesztelen modorával, iróniájával, az irodalmi formákkal űzött játékával a valóságmegközelítés kétarcúságának, a politikai kiábrándultságnak és az önkritikus nemzetszemléletnek a kifejezője. Egy évvel később megjelent másik fő műve, A hunok harca (1873) a német befolyás, a nemzetiségek és más ún. beözönlő népek veszélyét emlegetve súlyos, fenyegetett helyzetben mutatta be a magyarságot a Kárpát-medencében. Ugyanakkor Arany László véleménye szerint a nemzet számára átmeneti és viszonylagos biztonságot jelent az Ausztriával való szövetség, a „kiegyenlítés”. Nagy röpiratban támadta Kossuth emigrációs politikáját (A magyar emigráció mozgalmai, 1880), úgy vélte, hogy ez a politika csak illúziók és kudarcok sorozatát jelenti. Az 1880-as évektől elsősorban közéleti tevékenységet folytatott, ogy.-i képviselőként a korszak meghatározó, véleményformáló személyisége volt: tárcái, állandó rovatai a Pesti Naplóban, a Budapesti Közlönyben és a Budapesti Szemlében jelentek meg. Műfordítóként lefordította – többek között – Shakespeare A két veronai ifjú (1865), Tévedések játéka (1866), Sok hűhó semmiért (1871), ill. Molière A tudós nők (1869) c. színműveit, valamint Puskin egyes műveit.
Emlékezet
Apja halála után sajtó alá rendezte és kiadta hátrahagyott iratait és levelezését. A Nagyszalontán 1886-ban létrejött Arany Emlékbizottságnak átadta apja bútorait, ruhaneműit és könyveinek egy részét. Kezdeményezte az első Arany-szoba felállítását (Nagyszalontán, a ref. egyház által felajánlott egyik tanítói lakásban, 1885. jún. 6-án).
Elismertség
A Kisfaludy Társaság tagja (1867-től).
Szerkesztés
Tárcái, állandó rovatai a Pesti Naplóban, a Budapesti Közlönyben és a Budapesti Szemlében jelentek meg (1880-as évek).
Főbb művei
F. m.: Eredeti népmesék. Összegyűjtötte. (Pest, 1862)
Elfrieda. Költői beszély. (A Kisfaludy Társaság Évlapjai, 1867)
Magyar népmeséinkről. Kisfaludy Társaság székfoglaló beszélye. (Pest, 1867)
Magyar népköltési gyűjtemény. I–III. Szerk. (Pest, 1872– 1883)
A délibábok hőse. A Kisfaludy Társaság által 40 arannyal jutalmazott költemény. Névtelenül. (Bp., 1873)
A magyar politikai költészetről. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1873. okt. 6.; megjelent kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1873; teljesen: Bp., 1902)
A magyar emigráció mozgalmai. (Bp., 1880; új kiad., sajtó alá rend. a kísérő tanulmányt írta Szigethy Gábor. Bp., 1983)
Arany János hátrahagyott írásai és levelezése. I–IV. Sajtó alá rend. (Bp., 1887–1889)
Költeményei. – A délibábok hőse és más költemények. Gyulai Pál bevezetőjével. (Bp., 1899)
A. L. összes művei. I–V. köt. Sajtó alá rend. Gyulai Pál. (Bp., 1901)
Magyar népmesegyűjtemény. Az eredeti népmesék új kiadás. (Bp., 1904; 5. kiad. 1927)
A. L. minden munkái. Bevezette Kozma Andor. (Magyar remekírók. 52. köt. Bp., 1904)
Magyar mesék rózsáskertje. Tompa Mihállyal, Voinovich Gézával. (Bp., 1928)
A. L. válogatott művei. Sajtó alá rend. Németh G. Béla. (Bp., 1960).
Irodalom
Irod.: Kozma Andor: A. L. (Bp., 1899)
Gyulai Pál: A. L. (Emlékbeszédek. I. Bp., 1902)
Kristóf György: A. L. és a magyar politikai költészet. (Erdélyi Múzeum, 1905)
Somogyi Sándor: A. L. (Bp., 1956)
Keresztury Dezső: A költő fia. (Irodalomtörténet, 1969; K. D.: Örökség. Bp., 1970)
Kovács Ágnes: A XX. században rögzített magyar népmeseszövegek XIX. századi nyomtatott forrásai. I. A. L. magyar népmesegyűjteménye. (Népi kultúra – népi társadalom, 1969)
Németh G. Béla: A. L. (N. G. B.: Mű és személyiség. Bp., 1970)
Balázs György: A. L. és az illúzió. (Világosság, 1974)
Imre László: A. L. és Lermontov. (Irodalomtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok. Bp., 1985)
Imre László: A magyar verses regény. (Bp., 1990).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
