Argenti Döme

Született: 1809. szeptember 26. Vác, Pest vármegye
Meghalt: 1893. október 27. Vác, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Temetés: 1893. október 29. Vác
Temetési hely: Középvárosi Temető

Család

Szülei: Argenti György (†1852. aug. 18. Vác) kereskedő, Bandi Zsófia (†1848. ápr. 4. Vác).

 

Testvére: Argenti János (1812. ápr. 6. Vác) és Argenti Erzsébet (1814. jan. 23. Vác).

Argenti János is a váci piaristáknál tanult (1822–1825), fiatalon vesztette életét (1834-ben már biztos, hogy nem volt az élők sorában).

Iskola

A váci kegyesrendi gimnáziumban (1820–1825), majd a pesti tudományegyetem orvosi karán tanult (1830–1835), Pesten orvostudori okl. szerzett (1836. márc. 4.).

Életút

Tanulmányai befejezése után Vácott folytatott homeopata (hasonszenvi) orvosi gyakorlatot (1836-tól). Kir. tanácsos (1866-tól), Pest vármegye tb. orvosa (1867-től).

A homeopátia megalapítójának, Hahnemann Sámuelnek (Hahnemann, Samuel, 1755–1943) egyik első magyarországi követője, a magyarországi hasonszenvi gyógyászat megalapítója. Az arisztokrácia és a főpapság kedvelt „hasonszenvi orvostudora”, többek között Madách Imrét és Tompa Mihályt is kezelte. Egyes források szerint Bismarck német kancellárt is gyógyította. Tevékenyen közreműködött az első magyarországi Homeopátia Tanszék megalapításában: 1870. febr. 26-án a Képviselőház jóváhagyta a buda-pesti tudományegyetem orvos karán a tanszék felállítását (maga azonban katedrát nem vállalt, viszont kezdeményezte egy „hasonszenvi kóroda” létrejöttét).

 

Argenti Döme görög (egyes adatok szerint makedóniai) eredetű kereskedői családból származott. Vácott a 18. század óta éltek görögök, az 1790-es években külön templomot is építtettek közösségüknek. Ma ez a templom és a Görög utca őrzi emléküket. Az igen kiterjedt Argenti család Chiosz szigetéről származott, egyes tagjai Bécsben, mások Kassán telepedtek le (a különböző családtagok közötti rokoni kapcsolatok ismeretlenek). Argenti György ellenőrizhetetlen adatok szerint Tolnából, Szekszárdról került Vácra, neve először az 1804-es helyi összeírásban szerepelt. Argenti Döme (Argenti Demeter néven) Vácott született, a Szentháromság tér 3. sz. alatti házban, amely apjáé, Argenti Györgyé volt, akinek szatócsüzlete is volt itt. Iskoláit a váci piaristáknál végezte, s az itt kapott nevelés és megszerzett tudás egész életére kihatott. Szülei azt szerették volna, ha folytatja a családi hagyományokat, átveszi apja üzletét, tanárai biztatására azonban tanulmányait a pesti orvosi egyetemen folytatta, ahol professzorai közül Lenhossék Mihály Ignác volt rá a legnagyobb hatással. Orvostudori oklevelét azonban csak jóval később vehette át, ennek az egyik oka az volt, hogy apja egyre rosszabb körülmények közé került, így fia taníttatási költségeit sem tudta mindig vállalni. A másik oka azonban az volt, hogy megromlott a fiú kapcsolatai szüleivel: Argenti Döme 1835. szept 29-én a pesti belvárosi plébánián áttért a görögkeleti hitről a római katolikus vallásra (édesanyja 1837. jan. 29-én a váci püspökhöz intézett levelében fiának szülei hitére való visszatérését kérte – eredménytelenül).

 

Argenti Döme 1836. márc. 4-én védte meg doktori értekezését. A Dissertatio medico-practica de cephalalgia c. dolgozatában kísérletet tett a különböző fejfájások tüneteinek, okainak és gyógyításának felosztására. Orvosi gyakorlatát a pesti Szent Rókus-kórházban kezdte meg, ám alig egy év után hazatért Vácra, bezárkózott édesapja szalmafedeles házába és Hahnemann homeopata könyveit tanulmányozta. A legenda szerint gyenge testalkatú fiatalember volt, s a pesti egyetem tanárai azt javasolták neki, hogy mielőtt megkezdi orvosi hivatását gondoskodjék egészsége helyreállításáról, ezt pedig a homeopata könyvekből tette meg. A valószínű magyarázat azonban az, hogy azért tért haza Vácra, mert időközben édesapja csődbe jutott, s megpróbálta a család anyagi helyzetét egyensúlyba hozni. Argenti Döme életrajzírói abban megegyeznek, hogy mind az egészségi, mind a gazdasági „vállalata” sikerrel járt, sőt Hahnemann munkái olyannyira megtetszettek neki, hogy maga is a hasonszenvi gyógyászat hívévé szegődött, s újdonságai révén Vác legkeresettebb orvosává vált. Sikerein felbátorodva népszerűsíteni kezdte Hahnemann teóriáját előbb a Helmeczy Mihály által szerkesztett Jelenkor c. lapban, majd a Társalkodóban, végül a Pesti Naplóban (amely az első országos napilap lett, amely tág teret adott a homeopátiának). Tevékenységét elősegítette, hogy a Helytartótanács 1834. febr. 26-i rendelete engedélyezte az addig tiltott gyógymódot. A „kiváló tollal” megírt érdekes cikkei ugyanakkor fellázították a hagyományos gyógymódot alkalmazó (aleopata) orvosokat, akik elkeseredett hangú cikkekkel éles polémiákba keveredtek Argenti Dömével.

 

Argenti Döme ekkor úgy gondolta, hogy népszerű könyvet ír a homeopata gyógyításról (Különféle betegségek hasonszenvi gyógyítása, 1847). A laikus – „nemorvos és kezdő hasonszenvi orvosok” – közönség számára írt, hét magyar és öt német kiadást megélt mű első része a homeopátia elveit tárgyalja, majd az egyes betegségekkel kapcsolatban ajánlott gyógymódot írja le a tünetek testrészenkéti csoportosítása szerint. Nyolc évvel az első kiadás után (1855) bővített formában jelent meg a munka második kiadása. Az 1858-ban napvilágot látott harmadik kiadástól kezdve a kötetet Hahnemann életrajzával egészítette ki (s ezt a kiadást Scitovszky Jánosnak ajánlotta). Munkájának első német nyelvű fordítása – a harmadik kiadás alapján – 1860-ban jelent meg, ám ezt a német fordítást is többször újranyomták. A kötetek összpéldányszáma elérte a tízezret, ami példátlan sikert jelentett. Könyve országszerte ismertté tette nevét, s mivel a politikától mindig távoltartotta magát, az 1850-es–1860-as években a főrangú világ egyik legkedveltebb orvosa volt, aki a főúri szalonok mellett főpapi rezidenciákban is gyakran megfordult. Háziorvosa volt – többek között – Scitovszky János hercegprímás, esztergomi érseknek (1849–1866), aki semmiféle honoráriummal nem tudta rávenni arra, hogy Vácról Esztergomba költözzön. Legtöbb betege ugyanakkor a fővárosban volt. Ezért mindennap reggel a szőnyi hajóval érkezett Buda-Pestre, ahol Jármay Gusztáv patikájában, az Arany Oroszlán Gyógyszertárban fogadta „clienseit”, rendelőjét is itt, az egyik szobában rendezte be (a belvárosi Zöldfa [ma: Veres Pálné] utcában). A Jármay-féle gyógyszertárral fennálló kapcsolata indította a Hasonszenvi útitárs (1863) c. könyve megírására. A homeopata gyógymód egyik kedvelt jellegzetessége volt a kis házipatika. A külön hasonszenvi részleget is felmutató Jármay-gyógyszertár ilyenek összeállításával is foglalkozott. A könyvhöz, amelyet az Arany Oroszlánban is meg lehetett vásárolni, Jármay kis kézigyógyszertárat is összeállított. s ez az „árukapcsolás” (kézikönyv + gyógyszerek) igazi szenzációnak számított…

 

Emlékezet

Argenti Döme élete végéig Vácott tartózkodott. Fiatal korában Császár Ferenc (1807–1858) és Szenvey József (1800–1857) íróbarátaival együtt azonban gyakran eljárt Fótra is. Ennek a baráti körnek állított emléket Vörösmarty Mihály Fóti dal (1842) c. versével. Maga is írt kisebb költeményeket, de csak saját kedvtelésére. Verseken kívül zenével is foglalatoskodott, egy keringőt is komponált (Medicus valcer). Orvosi működésének harmincéves jubileumán (1866) a király királyi tanácsossá nevezte ki és a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki (ugyanebben az évben Vác városa díszpolgárává választotta meg).

 

Argenti Dömét 1890. febr. 20-án este szélhűdés (= agyvérzés) érte, ez a következő évben megismétlődött, 1893-ban pedig már harmadik alkalommal történt meg; utolsó éveit teljes bénultságban töltötte. Családja, rokonsága nem volt, élete végén a váci Pauer család – mindenekelőtt Pauer Imre Rudolf filozófus, premontrei szerzetes – viselte gondját. (Argenti Döme nevelte korábban a Pauer fiúkat.) Végrendeletéből kiderült, hogy 200 000 forintos bankbetéttel rendelkezett és rendkívül értékes könyvtára és műgyűjteménye is volt. Az örökösök – törvényes leszármazott és oldalági rokon hiányában – az elhunyt legközelebbi barátai és bizalmasai (és Vác városa) köréből kerültek ki. Vác városa közgyűlésén jegyzőkönyvben örökítette meg érdemeit (1893. nov. 25-én). Születésének 100. évfordulóján, 1909-ben a Váci Múzeum Egyesület szülőháza (ma: Köztársaság út 6.) falát márvány emléktáblával jelezte. A helyi kórháznál közterület (1991-től Argenti Döme tér) őrzi nevét. Sírja azonban már nem tekinthető meg, mert a váci középvárosi temetőt 2005-ben felszámolták.

Elismertség

A Magyar Hasonszenvi Orvosegyesület alapító tagja (1865-től) elnöke (1867. okt. 15.–1890), majd örökös tb. elnöke (1890-től).

 

A lipcsei (1855), a bécsi homeopata egyesület tagja (1857).

Elismerés

Vác díszpolgára (1886).

Szerkesztés

A Jelenkor c. politikai hetilap Társalkodó c. melléklapjában rendszeresen közölt cikkeket a homeopátiáról (1838–1842).

 

A Hasonszenvi Lapok munkatársa (1866–1873) és szerkesztője (1868. jan. 15.–1870. júl. 15.).

 

Írásai a fentieken kívül még a Gyógyszerészeti Hetilapban, ill. a Homeopathische Zeitungban jelentek meg (1862-től).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2024