Gergő Zoltán

Született: 1893. január 16. Szeged, Csongrád vármegye
Meghalt: 1975. augusztus 24. Budapest
Temetés: 1975. szeptember 4. Budapest
Temetési hely: Farkasrét (hamvasztás utáni búcsúztatás)

Család

Dédszülei, apai: Greiner Ábrahám, Reich Rebeka Rozália; Lamm Albert, ?.

 

Dédszülei, anyai: ?, ?; Klein József vegyeskereskedő Ókanizsán, Rosenberg Mária.

 

Nagyszülei: Greiner Salamon (1833. Szentlőrinc, Baranya vm.–1897. aug. 23. Bécs, Ausztria) kereskedő, Lamm Katalin; Ausländer Károly (1831. Szeged–1888. szept. 12. Szeged) szállító, Klein Róza (1842. Ókanizsa, Bács-Bodrog vm.–1902. febr. 14. Szeged).

 

Szülei: Gergő Emil (= Greiner Emil 1855. jún. 28. Szentlőrinc–1918. Bp.) MÁV-tisztviselő, Ausländer Gizella (1868. márc. 7. Szeged–1927. ápr. 16. Bp.).

 

Gergő Emil testvére: Greiner Gusztáv (1859. jan. 7. Szentlőrinc–1935. dec. 15. Bécs) és Leichtner Sámuelné Greiner Katalin (1860. aug. 4. Pécs, Baranya vm.–1921 Pécs).

 

Ausländer Gizella testvérei: Aszlányi Dezső (= 1911-ig Ausländer Dávid Dezső, 1869. ápr. 7. Szeged–1947. júl. 24. Bp.) újságíró, költő, filozófus, ill. Ausländer Sámuel (1861. szept. 17. Szeged), Ausländer Simon (1862. dec. 20. Szeged), Ausländer Alfréd (1864. aug. 16. Szeged), Ausländer Irma (1866. máj. 17. Szeged), Ausländer Ernő (1871. Óbecse), Steimle Vilmosné Ausländer Rebeka (1877. máj. 26. Hol?) és Ausländer József (1882. máj. 3. Szeged–1933. máj. 21. Balassagyarmat, Nógrád vm.).

 

Aszlányi Dezső és Deutsch Julianna gyermeke, fia: Aszlányi Károly (1908. ápr. 22. Orsova, Krassó-Szörény vm.–1938. dec. 8. Dorog közelében, Komárom-Esztergom vm.) író, újságíró.

 

Testvérei: Gergő Zoltán (1893. jan. 16. Szeged), Gergő András (1894. dec. 17. Szeged) magánhivatalnok, Berényi Jenőné Gergő Rózsa (1903. márc. 12. Szeged).

 

Felesége: 1927. okt. 2.– Baumgarten Janka (1900. ápr. 8. Diósgyőr, Borsod vm.), Baumgarten Izsák és Klein Fáni leánya.

Iskola

A kegyes tanítórend szegedi gimnáziumában (1904–1907) és a szegedi állami felsőkereskedelmi iskolában tanult (1907–1910), felsőkereskedelmi iskolai tanulmányait Berlinben fejezte be (1911).

A közgazdaság-tudományok kandidátusa (1958).

Életút

A budapesti Angol–Osztrák Bank Könyvelési Osztályának tisztviselője (1911–1921); közben az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített, orosz hadifogságban volt (Irkutszkban és Dauriában, 1914–1920). Hazatérése után az Általános Értékbank és a Stock Motoreke Nehézipari Vállalat (1921–1926), az Újpesti Posztógyár főkönyvelője (1926–1940).

 

A II. világháború után a Nemzeti Segély főtitkára (1945. jan.–1945. okt.), egyúttal az MKP Központi Vezetősége (KV) Gazdasági Bizottságának munkatársa (1945–1948) és a Szikra Nyomdák, Lap- és Könyvkiadók igazgatója (1946. máj.). A Pénzügyminisztérium (PM) Üzemgazdasági Osztályának alapító vezetője (1948–1949), a Közületi Döntőbizottság (1949–1950), a Műszaki Dokumentációs Központ vezetője (1950–1951). A Délpesti Fűszer- és Édességkereskedelmi Vállalat (1951–1952), a Dohányértékesítési Vállalat Igazgatási Főosztályának vezetője (1952–1953), a Belkereskedelmi Minisztérium Zöldség és Gyümölcsforgalmi Igazgatóság Tervfőosztályának vezetője (1953), a Kereskedelmi és Közétkeztetési Tudományos Kutató Intézet tud. munkatársa, majd az átszervezés után a Szövosz Közgazdasági Osztályának vezetője (1953–1959). A Szövetkezeti Kutató Intézet vezetője (1959–1963).

 

A Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetemen, az Agrártudományi Egyetemen (ATE) és a Színház- és Filmművészeti Főiskolán a politikai gazdaságtan előadó tanára (1948–1950).

Az Országos Gazdasági Tanács tagja.

A Szövetkezeti Tudományos Tanács elnöke.

A két világháború közötti korszak egyik ismert gazdasági írójaként a Társadalmi Szemle és a kolozsvári Korunk munkatársa, majd a Népszava rovatvezetője (1930-as évek eleje). Lefordította a marxista gazdasági irodalom klasszikusait – többek között – A tőkét is; az I. kötet négy részben, 1934–1937 között jelent meg 2000 példányban (a II. kötet kiadására már nem kerülhetett sor, kéziratban terjedt az illegális munkásmozgalomban. A tőkét Mónus Illés a Népszaván keresztül próbálta kiadni, ehhez azonban Gergő nem járult hozzá, mert Mónus Illés a szöveget jelentősen meg akarta változtatni. Végül is Gergő Zoltán magánkiadásban adta ki az I. kötetet.). Jelentős szerepet játszott a klasszikus marxista terminológia magyarországi kialakításában. A kommunista Szürke Könyvek c. sorozat alapító szerkesztője (1–13. füzet, 1938-tól; itt jelentek meg Molnár Erik dolgozatai is Szentmiklósy Lajos álnéven. Sztálin művét Botos Vince álnéven jelentette meg, Gergő maga pedig Nagy Gábor és Kiszely János néven publikált ugyanitt!).

 

Az ország német megszállása után illegalitásba vonult, a nemzeti ellenállás résztvevőjeként elsősorban a magyarországi üzemek, közművek és iparvállalatok vagyontárgyainak Németországba való elhurcolása ellen küzdött. A II. világháború után részt vett több állami vállalat és nagyobb gyár újraindításában, pártmunkában több üzem ideiglenes vezetését is elvállalta. Jelentős szerepet vállalt az Állami Ellenőrző Központ megszervezésében, tíz cukorgyár állami kezelésbe vételében, továbbá kezdeményezte a szerencsejátékok (lottó, lóverseny stb.) racionalizálását. Különösen fontos a tevékenysége az első ötéves terv élelmiszer-ipari részének kidolgozásában, valamint abban, hogy a cukor-, a dohány- és a szeszipari vállalatok átkerültek a könnyűiparhoz.

 

Kutató közgazdászként elsősorban a szövetkezetek szerepét vizsgálta a tervgazdaságban.

Emlékezet

Gergő Zoltán Budapesten (Belváros, V. kerület Belgrád rakpart 3.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik.

Elismerés

Munka Érdemrend (arany, 1967).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2023