Arany János márciusa
Mi történt Nagy-Szalontán?
Azt, hogy a forradalom születésnapján, 1848. március 15-én, Petőfi Sándor mit csinált Pesten, valószínűleg szinte mindenki tudja, hisz már általános iskolai tanulmányaink során pontosan megtanulhattuk a magyar történelem egyik legdicsőbb napjának legfontosabb eseményeit. Monográfiák, visszaemlékezések, naplók, korabeli tudósítások, szépirodalmi alkotások százai elemezték és elemzik azóta is nemzeti forradalmunk történéseit, forradalmi költőnk márciusi napjai szinte óráról-órára nyomon követhetők.
Azt, hogy ezekben a napokban, 1848. március közepén, Arany János, Petőfi Sándor tán legközelebbi jóbarátja mit csinált Nagyszalontán, valószínűleg csak az irodalomtörténész és a korszak iránt lelkesen érdeklődő tudja, hisz a magyar történelem egyik legdicsőbb napjának legfontosabb eseményeiben Arany János nem vett részt, így hát a forradalom történéseit feltáró monográfiák, visszaemlékezések és egyéb források sem említhetik meg a korszak egyik legjelentősebb alkotója nevét.
Nagyszalonta tízezer lelket számláló Bihar megyei mezőváros volt, ahol 1839-től már működött egy helyi tetőfedél cserépgyár, ám a házak fedelei a szalontai gazdák makacs ragaszkodása miatt továbbra is nádfedéllel készültek, mondván, hogy így „a gabona meg nem zsizsikesedik.“ Szalontán, alig néhány háztető készült cserépből, nos, ezek a házak épen is maradtak, a többi azonban (beleértve a városházát is) szinte mind odaveszett 1847. április 17-én, a város történetének legborzasztóbb napján, amikor 400 holdnyi beépített rész a lángok martalékává vált.
Nagyszalonta tízezer lelket számláló Bihar megyei mezőváros volt, ahol 1839-től a szorgalmas segédtanítót megbízták a segédjegyzői feladatok ellátásával. Szalontán alig néhány „jogértő“ személy működött, így hát nem meglepő, hogy néhány évvel később, történetünk hőse, Arany János, már másodjegyzőként tevékenykedett. Arany elsősorban a hajdú nemesség visszaszerzéséért folytatott évszázados per ügyirataival foglalatoskodott, valamint pontos számadásokat és pénzügyi jelentéseket készített, majd 1847. április 17-e, a város történetének legborzasztóbb napja után, őt bízták meg a városi pénzsegélyek kiosztásával, a város újjáépítésével és a házak renoválásával kapcsolatos iratok rendezésével, a tűzvész áldozatainak kárbecslésével.
Miközben Petőfi Sándor, Arany János tán legközelebbi jóbarátja, 1848. március idusát megelőző napjaiban a forradalmat készítette elő Pesten, addig Arany János még mindig a közel egy évvel korábbi nagy tűzvész kárenyhítéséért és a nagy tűzvész utáni újjáépítéskor elkövetett csalások leleplezéséért tevékenykedett. Nem volt könnyű dolga, hisz egy feljelentésből kiderült, hogy Szalontán, a házfelújítások során csaláson alapuló „közmunkálatokat“ szerveztek, s a visszaélés-sorozatban a városháza is érintett volt. Tennivalója amúgy is akadt bőven, hisz a város teljesen eladósodott: ismételten sikertelen javaslatot tett a város határában lévő puszta bérbeadására, hogy Szalontát a közvetlen csődtől megmenekítse.
Miközben Petőfi Sándor, Arany János tán legközelebbi jóbarátja, 1848. március idusát megelőző napjaiban a forradalmat készítette elő Pesten, addig Arany János a nemes hadnagyi szék jegyzőjeként is tevékenykedett. A nemes hadnagyi szék az ország nemes lakossága első bírósági fóruma volt, ennek felettese volt az úriszék, míg harmadfokon a megyei törvényszék mondott ítéletet. Nem volt könnyű dolga, hisz Szalontán a peres ügyeket jórészt ő intézte, valamint hozzá tartoztak a tanúkihallgatások, a birtokviták és az örökösödési ügyek is.
Miközben a bécsi és a pesti forradalmi megmozdulások hatására az Innsbruckba menekült V. Ferdinánd március 17-én kinevezte gr. Batthyány Lajost miniszterelnökké, és március 18-án rendeletet adott ki a sajtó- és levélcenzúra eltörléséről; március 18-án, Nagyszalontán, a városi tanács ülésén, Arany János újabb minőségében, mint városi aljegyző bíráskodott. Balogh Zsuzsánna panasszal élt, hogy őt Lukács János hitvány szavakkal illette, pofon vágta és „összekörmölte“. Lukács János a hitvány szavakat és a pofont is elismerte, ám hozzátette a panasszal folyamodó közismerten feslett életű nő, hisz hajadon létére gyermekét neveli. A városi aljegyző úgy döntött, hogy Lukács János „hat órai áristommal fenyíttetik“.
A pesti forradalom eseményeiről Petőfi 1848. március 21-én írt barátjának. A költő úgy gondolta, hogy Arany még nem értesülhetett a történtekről, így hát megírta azt, amit néhány nappal korábban, már naplójában is megörökített. Megalakult a Közbátorsági Bizottmány, amelynek ő is tagja lett, s amely a nép követeléseit „a reszketni méltóztató“ Helytartótanács elé terjesztette. Petőfi határozottan kijelentette, hogy ő forradalomnak tart minden erőszakos átalakulást, márpedig sajtószabadságunkat, Táncsics „kibocsáttását“ erőszakkal vívtuk ki. Hogy ellenszegülés nem történt, ez csak azt mutatja, hogy az ellen vagy teljesen átlátta gyengeségét vagy gyáva volt megtámadni minket. Petőfi továbbá levelében megküldte Aranynak a független magyar sajtó első nyomtatványát, a Nemzeti Dal egyik első példányát is. A levél csak hetekkel később jutott el a címzetthez.
A pesti forradalom eseményeiről Arany 1848. március 26-án írt barátjának. A költő úgy gondolta, hogy Petőfi még nem értesíthette a történtekről, így hát megírta azt, amit néhány nappal korábban hallott a városban. Nem tudott arról, hogy megalakult a Közbátorsági Bizottmány, amelynek Petőfi is tagja lett, ám szíves kézszorítását küldte Petőfinek, polgári dicső küzdelmeiért. Arany tán szándékosan kerülte a forradalom kifejezést, alkatából adódóan is tartott minden erőszakos átalakulástól, a március 15-i eseményeket vértelen dicső küzdelemnek vélte, amelyben egy polgártársunk, Táncsics Mihály rabságából „megszabadíttatott“. A levél csak hetekkel később jutott el a címzetthez.
A pesti forradalom eseményeinek részletes megismerése, gr. Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezése, valamint a sajtó- és levélcenzúra eltörlése, azonban a mindig megfontoltan ítélő szalontai másodjegyzőt is forradalmi költővé változtatta. Nemsokára megírja a Nemzetőr dalt, majd maga is belép a Nemzeti Őrseregbe, később, főként Petőfi kérésére, elvállalja a Nép Barátja című lap szerkesztését. Persze „ezen cselekmények“ már nem márciusban történnek…
Azt, hogy 1848. március 15-én, Pesten, Petőfi Sándor, nemzeti forradalmunk főszereplője mit csinált, azt szinte mindenki tudja.
Azt, hogy ezekben a napokban, Nagyszalontán, Arany János, a költő tán legjobb barátja mit csinált, azt vélhetően jóval kevesebben ismerik.
A Névpont – www.nevpont.hu – hagyományaihoz híven, idén is megemlékezik március 15-éről, nemzeti forradalmunk emléknapjáról.
A Névpont ezúttal, egy korábbi cikkét átszerkesztve a tavaly kétszáz éve született Arany Jánosra és az idén százhetven éves forradalmunkra is emlékezik.
Kék virág Arany János és a forradalom minden magyar hőse emlékének.
Arany Jánosról az alábbi linkeken olvashatnak:
A képen Petőfi Sándor rajza látható Arany Jánosról, a kép forrása: http://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=35262
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Esszé
Megjelenés: nevpont.hu 2016
